Új Szó, 1966. március (19. évfolyam, 59-89. szám)

1966-03-11 / 69. szám, péntek

Nem ellenük, hanem az érdekükben AZ OJ SZÓNAK NYILATKOZIK: JAROSLAV MULLER, a cigánykérdés megoldására létesített kormánybizottság titkára Műanyagból készítenek közszükségleti cikkeket és bort­tóanyagot a libereci Plastimat dolgozói. Képünkön a pa­lack- és tartályjújó-részleg. ÍJ. Finda lelv. — CTK) MORVAORSZÁGI TUDÓSÍTÁS Korán kezdtek - jó ütemben Március eleje. Országszerte meleg, tavaszias az időjárás. A nap éltető sugarainak hatására kiszikkadt a hólé áztatta termőföld, újjáéledt a természet. Reggeltől késő estig hangos a határ. 11. FÖLDBE KERÜLT A MAG A dél-morvaországi kerület legidősebb földművesei sem emlékeznek rá, hogy február végén, március elején földbe került volna a mag. A korai kezdet nem érte őket felkészü­letlenül. Még télen elvégezték a gépek és a traktorok javítá­sát. Mintha csak sejtették vol­na, hogy az idén korán kö­szönt majd be a tavasz. Főleg a déli járásokban szik­kadt fel korán a föld, kezdő­dött meg a talajelőkészítés, a vetés. A znojmói, a hodoníni, a kroméŕíži, és a breclavi já­rás mezőgazdasági üzemeiben már földbe került — több száz hektáron — a mák, a borsó, 1 FALU - 10 HlR HAMVA • A SZOVJET HADSEREG 1944. december 18-án szabadí­totta fel a községet. • KRONIKA BIZONYÍTJA, hogy a község hajdan egy nagy tűzvész áldozata lett. Csak hamu maradt a helyén. Innen kapta a Hamva nevet. A török uralom idején ízletes forrásvizet fedeztek fel a falu­ban. A község nagy nevezetes­sége, hogy itt van eltemetve Tompa Mihálv. • A KÖZSÉG BÜSZKESÉGE az újonnan felépített művelő­dési otthon, melyet a falu la­kosainak lelkes összefogása hozott létre. A ledolgozott 10 ezer óra ellenértéke meghalad­ja a 450 ezer koronát. • A FALU 1000 LAKOSÁNAK a zöme biztos megélhetésre ta­lál az EFSZ-ben. Különösen az állattenyésztésben érnek el szép eredményeket. • A HAMVAIAK ÖRÖK FAJ­DALMA, hogy a község egy ré­sze mélyen fekvő terület és a belvíz nagy károkat okoz. • A HELYI PARTSZERVE­ZET a rimaszombati járás egyik legjobb pártszervezete. Az elv­társak most főleg arra töre­kednek, hogy soraikat fiatalok­kal erősítsék. • SOK BOSSZÚSÁGOT OKOZ a szövetkezet vezetőinek, hogy a műtrágyát még mindig a sza­bad ég alatt kell raktározniuk. A gépek azonban már az idén fedél alá kerülnek. • AZ EFSZ-BEN nagy gon­dot fordítanak a szántóföld bő­vítésére. Tavaly több mint 50 hektár rosszul termő rétet szántottak fel. • TAVALY a tömegszerveze­tek tagjai több mint 5000 órát dolgoztak le a társadalmi mun­kában. EKE ELEMÉR, Hamva sőt a tavaszi "árpa és a búza is. A KEZDET BIZTATÓ A földművesek szorgalma, igyekezete máris pozitívan ér­tékelhető. A Znojmói Állami Gazdaság egyik részlegén pél­dául egy nap alatt öt hektáron került földbe a tavaszi búza, s további 20 hektárt készítet­tek elő vetés alá. A bfeclavi szövetkezetben talán még en­nél ls nagyobb az iram. Egy nap alatt 80 hektáron végezték el a simítózást és 15 hektáron vetették el a tavaszi árpát. Nagy figyelmet szentelnek A TÖBBI TEENDŐKNEK IS. A tavaszi sikeres rajt a dél­morvaországi földművesek jó felkészülését bizonyítja. Am tudják, nem szabad megfeled­kezniük a többi teendőről sem. Az idei tél nem biztosított jó hótakarót az őszi vetéseknek. Itt-ott kifagytak a búzatáblák. Nagy szükség van a növények ápolására, a műtrágyázásra. A kerület déli járásaiban nagy szorgalommal végzik ezeket a feladatokat is. —nád— A cigánykérdés végleges re ndezése, megoldása bizonyos intézkedéseket igényel, melyekről Jaroslav Müller, a cigánykér­dés megoldására létesített kormánybizottság titkára az alábbiak­ban tájékoztatja lapunk olvasóit. — Mielőtt bírálnánk a cigá­nyokat, ne feledjük, hogy ez az Indiából származó, kezdetben nomád nép bárhol is jelent meg Európában, magatartásáért, szokásaiért, rossz tulajdonsá­gaiért emberemlékezet óta a társadalom kivetettjének szá­mított. Az uralkodók már a középkorban is kíméletlenül üldözték. Ne csodáljuk, hogy létfenntartási ösztönük, megél­hetésük biztosítása vándorélet­re és olyan cselekedetekre késztette a cigányokat, ame­lyek folytán többnyire összeüt­közésbe kerültek a törvénnyel. A kapitalizmusban szintén a társadalom perifériájára szorul­tak. A fasizmus még kevesebb megértéssel viseltetett irántuk. Teljes felszámolásukra, kiirtá­sukra törekedett. Csak szocia­lista társadalmunk veszi őket emberszámba, biztosít számuk­ra más polgárainkéval egyenlő jogokat. A jog azonban kötele­zettségekkel jár. • Mi az új kormánybi­zottság küldetése? A cigányok elszigetelődésé­nek megszüntetése. Becsületes, dolgos embereket faragni belő­lük. Ez bizonyos mértékben már sikerült. Nem egy cigány­származású polgártársunk szer­zett mérnöki, orvosi, tanítói és más oklevelet, és nagy részük lelkiismeretes munkásember­ként keresi kenyerét. A kormánybizottság szívesen igénybe veszi a becsületesen dolgozó, kulturált cigányok se­gítségét visszamaradt társaik átnevelésében. Bizottságunk célja megteremteni a cigányok részére mindazokat a feltétele­ket, melyek minden téren biz­tosítják teljes értékű emberré válásukat. • Kikből áll a kormány­bizottság és milyen módon igyekszik teljesíteni igényes feladatait? A kormánybizottság elnöke jozef Kríž, az SZNT alel­nöke. Tagjai között az érdekelt központi szervek és társadalmi szervezetek képviselői szere­pelnek, akik a munkájukból merített tapasztalataik alapján érdemlegesen kívánják előbbre vinni a cigányok ügyét. A prob­léma nem újkeletű. A CSKP KB először 1958-ban foglalkozott a kérdéssel, de határozatának megvalósítását az Illetékes szervek a kezdeti nehézségek miatt többé-kevésbé elhanya­golták. Most a párt javaslatára a kormány vette kezébe az ügyet és a problémák megoldá­sára nagyobb összeget biztosí­tott. Feladatunk, hogy végre meg­értessük a cigányokkal: társa­dalmunk feltétlenül a javukat akarja, amikor kimondja, hogy ezentúl nekik sem nézi el a fe­lelőtlen életmódot. Senki sem járhat nálunk rongyosan, pisz­kosan, közmegbotránkozást okozva. A művelődög, a család és a gyermeknevelés elhanya­golása, a munkakerülés, vere­kedés, csalás — törvénybe üt­köző cselekedetek. Aki pedig vét a törvény ellen, azzal szem­ben nem leszünk többé kíméle­tesek. A cigányok átnevelése vala­mennyiünk erkölcsi kötelessé­ge. Az évszázadok óta beléjük idegzödött szokásokat azonban •nehéz levetkőzniük. Ezért se­gítségükre leszünk. Munkalehe­tőséget, egészséges lakásokat biztosítunk számukra, lehetővé tesszük nekik, hogy beleillesz­kedjenek a társadalmi életbe. • Milyen eszközök állnak rendelkezésre e tervek meg­valósításához? A cigányok átneveléséhez az első lépés az, hogy fokozatosan kiemeljük őket a péróból, és olyan környezetbe helyezzük, melyben semmi sem emlékeztet régi életmódjukra. Az e célra rendelkezésre bo­csátott összegből a kormány annak, aki új életet akar kez­deni, eddigi kis vagyona érté­kének megfelelő összeget jut­tat, hogy abból kisebb házat, vagy szövetkezeti lakást építtes­sen. Nem zárjuk ki az állami építkezésekből történő kiutalá­sokat sem. Bankszámlát nyi­tunk az érdeklődőknek, mely­ből fedezhetik a lakással kap­csolatos kiadásokat. • Milyen nehézségekkel számol a kormánybizottság, és milyen konkrét megol­dást választott első lépés­ként? Eszközeink a felvilágosítás, a meggyőzés. Kezdeti munkánk, úgy tűnik, máris sok helyütt megértésre talál. Az eddig több járási nemzeti bizottság között létrejött megállapodások értel­mében több családot Szlovákiá­ból a cseh országrészekbe köl­töztetjük. így például a Poprád környéklek részére a semilyi járást szemeltük ki, azzal, hogy minden faluban csak egy-egy cigánycsalád találhat otthonra. Nem tagadjuk, nehéz feladat vár a semilyi és a többi |,befo­gadó" nemzeti bizottságra, de az iskola- és egészségügy, sőt a tömegszervezetek, társadalmi intézmények dolgozóira is. Már Jó előre biztosítaniok kell az érkezők részére a lakást, a megfelelő keresettel járó mun­kát, gondoskodniok kell róla, hogy a gyermekek koruknak megfelelően bölcsődébe, óvodá­ba vagy iskolába járhassanak, röviden: figyelemmel kísérik majd a cigánycsaládok egész életét. Ugyanez vonatkozik a munkaadó üzemek dolgozóira, a FSZM-re, a CSISZ-re a falu egész népére, akiknek megér­téssel kell fogadniok az érke­zőket, segítségükre kell len­niük mindenben, hogy mielőbb megszokják, megszeressék új otthonukat. A cigányoknak jogaikon kí­vül természetesen kötelessé­geik is vannak. Meg kell sza­badulniok rossz tulajdonságaik­tól, nem becsülhetik le önma­gukat és környezetüket, méltá­nyolniok kell az értük hozott óriási áldozatot, és azt szorga­lommal, jó munkával, tanulás­sal kell viszonozniok. Ezt vár­juk a fiataloktól és a középko­rúaktól, az idősebbektől pedig, hogy ha nem is képesek a töb­biekhez idomulni, legalább előnytelenül ne befolyásolják a fiatalokat. Tűrjék, hogy megne­velhessük gyermekeiket, hogy új életet kezdhessenek. Mert csak akkor tekinthetjük őket egyenrangúaknak a többiekkel, ha azokkal azonos képzettség­gel és tulajdonságokkal rendel­keznek. Hangsúlyozom, hogy ezek az intézkedések nem a cigányok ellen, hanem érdekükben tör­ténnek, hiszen a megkülönböz­tetés távol áll a szocialista társadalomtól. A társadalomel­lenes magatartást azonban sen­kitől sem tűrjük. • Hazánk mely részében él a legtöbb cigánycsalád, és számuk mennyire tehető? A legtöbben Kelet-Szlovákiá­ban élnek. Számuk 70 ezerre tehető. Nyugat-Szlovákiában mintegy 46 ezer, Közép-Szlová­kiában pedig körülbelül 35 ezer cigány él. A cseh ország­részekben, főleg a határvidé­ken 45—50 ezren vannak. Mon­dottam már, hogy csak azokat tartjuk számon cigányokként, akiknek átnevelése legsürgő­sebb feladataink közé tartozik. Nem hallgathatom el, hogy sok közöttük az írástudatlan, még­pedig nemcsak az öregek, ha­nem a fiatalok sorában is. Min­den bizonnyal megtaláljuk a módját, hogyan bírjuk őket ta­nulásra. A cigánytelepek felszámolá­sát olyan harmonogramok ki­dolgozása előzi meg — már folyamatban is van ez a mun­ka —, melyeknek alapján átte­kintést szerzünk például a munkaképesek, a betegek, az öregek, az iskolakötelesek szá­máról. Eszerint azután minden­kit oda irányítunk, ahol már várják. Célunk, hogy az egész tár­sadalom érdekében véglegesen megoldjuk a cigányproblémát, KARDOS MÁRTA ~ Sötétbarna férfiöltöny. A tisztítási díj kilenc korona negyven fillér. Tizenöt koro­náért?! — Húsz! — Huszonöt! —• Harminc! — vágnak egy­más szavába az érdeklődök. — ... ötvenhárom! — Senki többet? Először, má­sodszor, harmadszor! Tessék! Harmincöt év körüli szőke fiatalasszony siet a nagy ruha­•— Az emberek általában há­rom okból nem veszik át a tisz­títóba adott ruhát: elveszítik a tisztítócédulát; túl akarnak ad­ni az öreg, számukra már ér­téktelen ruhadarabon; vagy a ml hibánkból, amikor tisztítás­közben megrongálódott a ru­ha — tájékoztat A. Rozkošná, a reklamációs osztály irodahe­lyiségében. Az utóbbira jó példa Václav Kollárik bratislavai lakos esete. FELEDÉKENYSÉG, HANYAGSÁG halmaz melletti asztalhoz, hogy átvegye a szinte újnak tetsző szövetöltönyt. — Világoskék női pulóver. A tisztítási díj négy korona nyolc­van fillér. Nyolc koronáért! — Tizenkettő! Ez újból megy felfelé a ki­tisztított, de a tulajdonos által át nem vett ruhadarab elárve­rezésén a vételár. Rengeteg gondot, munkatöbb­letet jelent a közszolgáltatási üzemek reklamációs osztályá­nak az emberek feledékenysé­ge, hanyagsága. Általában ne­gyedévenként rendeznek árve­rést a raktárakban felgyülem­lett gazdátlan ruhákból. Amit nem sikerül az árverezéseken értékesíteniük, azt a hulladék­gyűjtőbe viszik — rongynak. 1964 júliusának utolsó nap­jait mutatta a naptár, amikor Kollárikné a tervezett magyar­országi nyaralás előtt férje két öltönyével a karján benyitott a Leningrád utcai tisztítóba. Két hét múltán a családfő szemé­lyesen ment el öltönyeiért. Csak az egyik volt készen. Az 5033-as szám alatt nyilvántar­tott, drága szövetből varratott, elsőízben tisztíttatott öltönyt csaknem öt hónap elteltével látta viszont — sajnos — erő­sen megviselve. Ráadásul kö­zel 100 korona raktározási dí­jat kért a ruhagyűjtő alkalma­zottja. Nem csoda hát, hogy az öltöny a tisztító „nyakán" ma­radt. Az ilyen esetek azonban csak mintegy tíz százalékát teszik az árverezés sorsára jutott ruha­daraboknak. Meg kell még je­gyeznem, hogy ilyen esetben a tisztító kártérítést fizet. A gyűjtőhelyekről hat hóna­pi „meddő" várakozás után szállítják el a gazdátlan kabá­tokat, öltönyöket, pulóvereket stb. Ez alatt az idő alatt há­romszor figyelmeztetik levele­zőlapon a tulajdonost, vegye át a tisztítóba adott ruhát. Ha minden felszólítás süket fülek­re talál a „portékát" a közpon­ti roktárba szállítják. Szomorú látvány végigmen­ni ezen a helyiségen. Vadonat­újnak látszó ruhák halmaza jobbról is, balról is. Szinte megszámlálhatatlan kabát, kosztüm, gyermekholmi stb. he­ver itt, az emberek feledé­kenységének bizonyítéka. 12 502 volt például a sorszá­ma annak a sárga tisztítócédu­lának, amelyet Polivkáné 1964 augusztusában kapott a kezébe férje németországi zöld bal­lonkabátja ellenében. Soha töb­bet nem jeentkezett a kabátért. Ennek oka után „nyomozva", lakásán kerestük föl a családot, ahol azt a választ kaptuk, hogy elveszítették a kis cédulát. Ha­nyagság ... A kiválasztott tíz cím közül további öt helyen ls ilyen vagy hasonló választ kantunk. A fennmaradó három címen bebi­zonyosodott, hogy nem egy em­ber végleg megúnva, egyik-má­sik ruháját a tisztítóba viszi, aztán m.ár nem megy érte. Ter­mészetesen a ruha leadásakor hamis címet diktál be. Hiába kerestük például a 10236-os tisztítócédulán talál­ható adatok szerint Husárékat. A házmester szerint nem hogy a megadott címen, hanem még a környéken sem lakott soha Ilyen nevű család. Március ne­gyedikén volt egy éve annak, hogy a még nagyon jó karban levő női kabátot a tisztítóba adták ... Évente több tízezer koronára tehető az a kár, mely az embe­rek hanyagságából tisztítóin­kat éri. A gyorstisztítókat kivé­ve ugyanis — az esetleges megrongálódás lehetőségét fi­gyelembe véve —, csak a tisz­títás után kell fizetni a kisza­bott díjat. így a komoly anvagi káron kívül a tisztító vezetősé­gének más okból is nagy prob­lémát okoz az emberek ha­nyagsága. A gyűjtők alkalmazottjai ja­nuár elsejétől a bevétel szerint kapják fizetésüket. Ha azon­ban az emberek nem jönnek el beadott ruhájukért — s így nem is fizetik ki a tisztítási díjat —, hiábavaló minden igyekezetük és fáradozásuk. MIKLÓSI PETER

Next

/
Thumbnails
Contents