Új Szó, 1966. március (19. évfolyam, 59-89. szám)

1966-03-11 / 69. szám, péntek

Felszámoljuk az alkatrészhiányt? A pótalkatrészellátás a mezőgazdasági üzemek egyik leg­égetőbb problémája. A nagy teljesítményű gépek gyakran husszú ideig tétlenül állnak alkatrész híján. Egyik-másik gép­rész hiánycikk volt időnként, még a múlt évben is. Mikor ér­jük már meg, hogy az elkopott, hibás alkatrészeket vára­kozás, időveszteség nélkül kicserélhetjük? MIROSLAV SIEGL mérnök, a brnói Ján Šverma Traktorgyár vezetője a követke­zőket mondta a T-35 és T-50 traktorok pótalkatrész-ellátásáról. SZÜLÖK, NEVELŐK FÓ RUM A Ankét a szülői felelősségről A múlt évben 905 különfé­le pótalkatrészt gyártottunk. Ebből 900 alkatrészt a tervnek megfelelő mennyiségben, a többi öt gyártási tervét pedig csupán 85 százalékra teljesí­tettük. Különösen hengerekből volt nagy hiány, 11 ezer darabot nem szállítottunk le. Legalább részben szolgáljon mentségünk­re, hogy a szűk gyártási ke­retek és a rossz köszörűkövek hátráltattak bennünket. Továb­bá hiánycikkünk még a tányér és a meghajtó fogaskerék. A mezőgazdasági üzemekből a differenciáltengelyre érke­zik a legtöbb panasz és bírá­lat. Sajnos, nem mi gyártjuk, egy külföldi vállalattól kapjuk, s eddig nem állt módunkban jobb szállítót biztosítani. MILYENEK AZ IDE! KILÁTÁSOK? A helyzet a múlt évihez ké­pest összehasonlíthatatlanul ja­OTTHON: „Anyu, nekem vajas kiflit csomagolj tízóraira ..." „De honnan vegyek, fiacs­kám, még nem kapok az üzletben ilyen korán friss péksüteményt." ÜZLETBEN: „Rakott zsemlét kér­nék ..." „Sajnálom még nem kap­tunk zsemlét, talán egy óra múlva tessék ..." Ilyen, és ehhez hasonló pár­beszédnek lehetünk fültanúi minden reggel bármely falusi családban, élelmiszerüzletben, tejcsarnokban. „Nincs, még nem hoztak ..." S ezzel, sajnos, az ügy el van intézve. A városi ember akár reggel hat órakor is válogathat a friss péksüteményben. De falun ... A nemzeti bizottságok keres­kedelmi ügyosztálya sorozato­san kapja a panaszleveleket: A trebišovi járásban is meg­tartották a fiatalok értekezle­tét. A beszámolóban és a vitá­ban számtalan érdekes véle­mény hangzott el a fiatalok helyzetéről, anyagi biztosításá­ról és a mezőgazdasági terme­lés továbbfejlesztéséről. A mezőgazdasági termelés to­vábbfejlesztése, az ipar színvo­nalára való emelése volt az ér­tekezlet fő témája. Ezzel kap­csolatban találóan rávilágítot­tak arra, hogy a színvonal ki­egyenlítődésének nemcsak a termelésben kell megmutatkoz­nia, de a két ágban dolgozók anyagi és szociális körülmé­nyeit is egy szintre kell hoz­nunk. Első lépés a kétműsza­kos termelés bevezetése lenne az állattenyésztésben és a gé­vul. Az új traktorok rovására további 25 millió korona érték­ben növeljük a pótalkatrészek gyártását. Ezúttal első ízben helyezzük előtérbe a pótalkat­rész gyártását a kész termé­kekkel szemben. A gyártási ke­retet azonban már nem bővít­hetjük hely és gépi berende­zés hiányában. Az elmúlt években jogosan bíráltak bennünket az alkat­részellátás miatt. Az idén azon­ban eleget tudunk tenni a megrendeléseknek. Az elmondottakból bárki azt vélné, hogy ezzel egyszer s mindenkorra megoldódott a probléma. Sajnos, számunkra nem. Érthetően az alkatrészek maximális élettartamával szá­molunk. Ám ml lesz, ha hama­rább tönkremennek? A gyakori hibák vagy a kooperáló üze­mekből késve kapott nyers­anyag ismét csak kínos zavart kelthetnek. De mindent meg­teszünk annak érdekében, hogy „Későn kapjuk a kenyeret és péksüteménytl Férjünknek, gyermekeinknek nem készíthe­tünk ízletes, tápláló reggelit, tízórait. SegítsenekI" Az illetékesek törik a fejü­ket, mit tegyenek, hisz nem áll módjukban a kérelmek teljesí­tése. Valamennyi község nem kaphat korán reggel friss pék­süteményt. Elfogadható okok­ból. Tegyük fel, hogy az első községbe 6 órakor érkezik a pékség autója, ugyanis ekkor nyit a bolt. A következő köz­ség 10 kilométernyire fekszik, tehát a legjobb akarattal is csak fél órával később érkez­het oda az autó. A további, a tizedik, a tizenötödik községre pedig már csak egy-két óra múlva, délben, esetleg még ké­sőbb érhet. Szállítsák az árut hajnalban. Jó, de hová tegyék, ha az üzle­tek alkalmazottjai akkor még az igazak álmát alusszák. S a falvak lakói tovább panaszkod­nak. Jogosan. Dehát nincs megoldás? pesítés fokozása a növényter­mesztésben. Ez nem öncélú kö­vetelmény, mert hatása a ter­melés növekedésében kedve­zően visszatükröződik. A kis­tárkányí szövetkezetben pél­dául a baromfitenyésztésben bevezették a kétműszakos vál­tást. Azóta egy tyúktól évente 175 tojást kapnak. Elégedettek a lányok, elégedett a vezető­ség. Nem kell attól tartanunk, hogy ezáltal növekednek a ter­melési költségek, hiszen a bér­alapban kifizetett különbség megtérül a termelésben. Ezen­kívül a fiatalok elégedettségét nem is lehet pénzben mérni. Az említett tényezők jelentős mértékben hozzájárulnak a me­zőgazdaságban dolgozó fiatal munkaerők stabilizálódásához. A pótalkatrész gyártását részesítik előnyben • Kicsi a kapacitás • A megrendeléseket mara­déktalanul teljesítjük a szükségesnél több alkatrészt gyártsunk az előre nem látha­tó megrendelések kielégítésére. MIBŐL FOKOZZÁK A TERMELÉST? A Központi Mezőgazdasági Műszaki Vállalat kimutatása szerint a legtöbb érdeklődés a lendkerék-gyűrűk iránt volt. Ebből az idén kétszer annyit gyártunk, mint tavaly. Kevés volt a meghajtó fogaskerékből is. A 0357 szám alatt nyilván­tartott fogaskereket tavaly egy­általán nem is gyártotta sen­ki. Az Idén hatezret készítünk. A gyűrű ls hiánycikk, ezért eb­ben az évben 8000 darabbal többet készítünk. Ne gondolja senki sem, hogy bennünket nem érdekel gyárt­mányaink sorsa, s ezért nem törődünk a pótalkatrészellátás­sal. Nekünk érdekünk az, hogy az üzemünkben készült traktorok minél jobb szolgála­tot tegyenek a mezőgazdasági dolgozóknak, ezért igyekszünk pótalkatrészeket is adni hozzá­juk. A seredi pékségből röviddel éjfél után kigördül egy zárt te­herautó. A frissen sült kenyér illatát hagyja maga után. A legközelebbi faluban megáll a bolt előtt, és míg a kocsikísérő kiemeli az étvágygerjesztő, om­lós kiflivel, kenyérrel teli ko­sarakat, a gépkocsivezető ki­nyitja a bolt előtt álló vasszek­rény ajtaját. Belerakják a meg­rendelt árut, és máris robognak tovább. Hat órakor le is telt a szolgálat, a gazdasszonyok pe­dig még a községekben is már kora reggel friss péksütemény­nyel térhetnek haza. A galántai járásban már 30 községben vezették be ezt az „újítást". Az idén minden egyes faluban lesz ilyen szekrény. Egyszerű, nem? És mennyi bosszúságtól ment meg. De ne gondoljuk, hogy ebből csak a fogyasztónak van hasz­na. A pékség is jól jár. Amióta ezt a rendszert bevezették, más­fél millió koronával többet vesznek be péksüteményért. S ez érthető is. Vajon nem követhetnék pél­dájukat másutt is ...? L. BRAT A fiatalok rászolgálnak a bi­zalomra, és a gondoskodásra. A múlt évben több száz hektár rét és legelő karbantartása, néhány törpe víztároló létesíté­se fémjelzi tevékenységüket. A megkezdett úton kívánnak to­vábbra is haladni, s az idén 700 hektár rétet és legelőt hoz­nak rendbe. Részrehajlás nélkül megálla­píthatjuk, hogy más munkahe­lyen is megállják a helyüket. A kistárkányi fiatalok például 10 ezer koronát megtakarítottak az üzemanyagon, és 35150 ko­ronát az alkatrészek élettarta­mának meghosszabbításával. A fiatal növendékmarha-gondozók 95 dkg-os napi súlygyarapodás­ról adhatnak számot. Megem­líthetnénk még, hogy Francsák József és Varga János, a Szo­motori Állami Gazdaság fejő­gulyásai vállalták: 10 literes napi fejési átlagot érnek el. Természetesen szóba került a lakások helyzete is. A fiatalok egyhangúlag leszögezték, hogy szívesen vállalnak védnökséget a lakásépítés felett, ám a szö­vetkezetek és állami gazdasá­gok vezetőségeitől, valamint a felsőbb szervektől nagyobb anyagi és erkölcsi támogatást várnak. (P«) AZ EGYKE Az egyetlen gyermek mindig túlságosan féltett kincs. Köréje összpontosul a család minden aggodalma, szeretete s ebből sok kár származhat. A széltől is óvják, nem edzik, Júlzott fél­tésből még szabad mozgását is gátolják, tehát elkényeztetett, félszeg és makacs egyéniséggé válhat. A féltés következménye az is, hogy a gyermeket elzár­ják barátaitól, mivel mindenki­nél különbnek tartják „senki sem illik hozzá", s ez a leg­több esetben zárkózottságot, önteltséget, gőgöt, fitogtató ma­gatartást von maga után. Ezek­ből a gyermekekből lesznek a korai divathölgyek és a piper­kőc ifjak, akik szinte naponta új ruhában jelennek meg az is­kolában, a zsebük tele pénzzel s állandóan szüleik anyagi-tár­sadalmi helyzetével kérkednek. Természetesen az ilyen fiata­loknak nincs kellő kitartásuk a rendszeres tanulásban, az el­ső nehézségüknél megtorpan­nak s mindenütt a könnyebb utat keresik. A másik egyke típus a „cso­dagyerek", akire a szülők sze­rint lenyűgözően nagy jövő vár. Persze, az ilyen elképzelé­sek rendszerint nem épülnek a gyermek tényleges adottságai­ra, képességeire. Az viszont igaz, hogy a szülők minden le­hetőséget megadnak a gyermek képességeinek kibontakozásá­hoz. Gyakran túlzott követel­ményeket támasztanak. Az ilyen fiatal csak sok csalódás után jut el oda, hogy valóságos képességeinek megfelelő szak­mát válasszon, hogy saját vá­gyai szerint alakítsa életét. Nem feltétlenül törvényszerű azonban, hogy az egyke neve­lésével kudarcot valljunk. Fon­tos, hogy ne vigyük túlzásba a gyermek féltését. Már csecse­mő korától gondoskodjunk ön­állóságáról, erősítsük önfegyel­mét, belső biztonságát, és bát­ran állítsunk eléje erejének és képességeinek megfelelő fel­adatokat. Semmiképpen se kényeztessük túlzott engedé­kenységgel, feltűnő öltöztetés­sel, ne halmozzuk el játékkal, zsebpénzzel még akkor se, ha azt a család anyagi helyzete megengedi. A gyermek kezdet­től fogva vegyen részt a csa­ládi közösség munkájában, sőt rendszeresen kapjon állandó, önálló feladatokat is. Nagvon fontosnak tartjuk, hogy a gyermek minél koráb­ban bekerüljön valamilyen kö­zösségbe, bölcsődébe, óvodába, iskolába stb. Az egyetlen gyer­mek így kevésbé érzi a testvér­hiányt, s a közösségben jó ba­létokra talál. A legfontosabbnak mégis azt tartjuk, hogy az „egykés" szü­lők igyekezzenek reálisan érté­kelni gyermekük adottságait. Ne követeljenek tőle se túl so­kat, se túl keveset. Csak any­nyl különórával és különfoglal­kozással terheljük meg, ameny­nyit elbír. Valamikor az volt a jelszó „inkább egy se, mint egyke". Ma már ez elavult, de arra kell törekedni, hogy az egy­gyermekes családokban is ép, egészséges, boldog fiatalok ne­velődjenek, akiket nem torzít el a helyzetükből eredő túlzott féltés és kényeztetés. NÉMETH DEZSŐ, Čierna A SZERETET ERŐ A család felelőssége a neve­lésben nagy jelentőségű. A leg­több gyermek szinte tükörként vetíti vissza mindazt, amit ott­hon átél, lát és hall. A család az a legelső kis közösség, mely­nek szokásait, vonásait, szabá­lyait a gyermek átveszi. Ezzel tisztában kellene lennie nem­csak az anyának és az apá­nak, hanem a család minden tr.gjának, tehát az ott élő nagy­szülőknek is. A nevelésben igen fontos szerep jut a türelemnek és a szeretetnek. Szeretet nél­kül nevelni nem lehet. Csak­hogy nem mindig szeretünk okosan, mert nem az a sze­retet, ha a gyermeknek fűt-fát ígérünk, s a jó bizonyítványt vagy a jó magaviseletet, eset­leg egyéb eredményeit ajándé­kokkal jutalmazzuk. Sokkal ér­tékesebb, ha szeretettel jutal­mazunk. Egy-egy szép családi este emléke egy életen át el­kísér, és sok kísértéstől i* megvédheti az embert. Mivel lépten-nyomon hangoz­tatjuk a szülők felelősségét a nevelésben, úgy vélem, nélkü­lözhetetlen, hogy a szülők kö­zelebbről is megismerkedjenek a nevelés tudományával. Persze nem gondolok rendszeres okta­tásra, vagy előadássorozatra, inkább önművelődésre. Számos jó és hasznos pedagógiai vo­natkozású folyóirat jelenik meg, a napilapok is foglalkoz­nak ezekkel a problémákkal, sőt filmek és színművek ls tár­gyalják ezeket a kérdéseket. A televízió és a rádió is közöl pedagógiai műsort. A szülők­nek tehát van bőven lehetősé­gük arra, hogy a nevelés gond­jai közepette tanácsokat, útba­igazítást kapjanak. KATONA ROLAND, Szene A SZULÖI ÉRTEKEZLET A szülők felelőssége nemcsak a nevelésre, hanem a tanulásra is vonatkozik, mert tartós ered­ményt csakis az Iskola és a család közös munkálkodása ré­vén érhetünk el. Madár repü­lésre, ember munkára, de nem minden gyerek született tanu­lásra, éppen ezért mindig vol­tak és lesznek is gyengébb, ún. lassúbb észjárású tanulók. Ter­mészetesen ezekben az esetek­ben is törekedni kell a maxi­mum elérésére. Rendszeres munkával, kölcsönös segítség­gel és főleg akarással ezeknél a tanulóknál is komoly eredmé­nyeket érhetünk el. A legfon­tosabb azonban, hogy pedagó­gus és szülő, társadalom és hi­vatalos szervek közösen töre­kedjenek a cél elérésére. Mert hiszen ma már mindenkinek ta­nulnia kell. Legyen a gyermek kőműves vagy cipész, pincér vagy fodrász, elárusító vagy munkás, a könyvet, a tanulást sehol sem lehet ma már mel­lőzni. Sőt, rövidesen már az EFSZ-ben is érvényesülni fog a mindenkinek tudása szerinti elv. Életkérdés tehát, hogy a gyermek arra a pályára kerül­jön, ahol tehetsége és képes­ségei a legkedvezőbb feltételek között érvényesülhetnek. Nagy fontosságot tulajdoní­tok a szülői értekezleteknek. A gyermek egyéniségének, sor­sának, előmenetelének irányítá­sában itt találkozhat a szülői és a tanítói törekvés, hogy kö­zösen keressék a gyermekben a jót s közös erővel fejlesszék és érleljék azt tovább. A szülői értekezletek előnye, hogy a szülők és a nevelők őszintén, minden szépítés és pózolás nél­kül beszélhetnek egymással. Nem mondom, vannak olyan szülők is, akik szívesebben ve­szik, ha a tanulóról csak szé­pet hallanak, ha a valóságot kiszínezve állítja a tanító elé­jük. Csakhogy ebben az eset­ben maga a tanuló látja kárát a tanító túlzott „jóságának". A szülők gyakran azt vizsgálják, hogy miért kapott gyermekük kettest vagy hármast, vagy még rosszabb jegyet. De azt már kevesebben kutatják, hogy miért nem érti, vagy miért nem tudja a tananyagot. Arról már nem is beszélve, hogy a szülői értekezletekről éppen a leggyengébb tanulók szülei szoktak hiányozni. De lehet ezekkel a szülőkkel kapcsolat­ban a felelősséget emlegetni? SZŰKE ISTVÁN, Gellér BARÁIOK j Arnold Stubha felvétele J Ha egy kis jó szándék A C T kl C " FQKOZÓPIK A Z IFJÚSÁG AKT1VITASA H A b Z N O S • NE ZÁRKÓZZUNK EL A PROBLÉMÁK ELÖL BEFEKTETÉS A KÉT MŰSZAK INDOKOLT TERMŐVÉ TETT RÉTEK ÉS LEGELÖK Pártunk az utóbbi időben egyre nagyobb figyelmet szentel az ifjúságnak. A közelmúltban zajlott le a nagy népszerűségnek ör­vendő „A párt beszélget az ifjúsággal" akció. A nagy érdeklődés, amelyet a fiatalok az említett akció iránt tanúsítottak, azt jelzi, hogy az ifjúság számára nem közömbösek társadalmi életünk problémái. Az ifjú mezőgazdasági dolgozók körében is nagy érdeklődés kísérte az említett találkozókat. A mezőgazdaságban — különösen az ifjúságot érintő kérdésekben — még sok a tennivaló. Pártunk behatóan foglalkotik a problémák megoldásával. Legutóbb Anto­nín Novotný, a CSKP Központi Bizottságának első titkára, köztár­saságunk elnöke fogadta a mezőgazdaságban dolgozó fiatalok küldöttségét, s az ntóbbí napokban országszerte folynak a fiatal mezőgazdasági dolgozók járási konferenciái.

Next

/
Thumbnails
Contents