Új Szó, 1966. március (19. évfolyam, 59-89. szám)

1966-03-08 / 66. szám, kedd

A pardubicei Tesla sezemicei üzemében befejezték az AP— Š kis iskolai tranzisztoros analóg számítógépek próba-sorozat­gyártását. Az új tanítási segédeszköz hazánkban egyedül álló a maga nemében. Felvételünkön Marié Štepánková ellenőrzi a számítógépeket. J. Finda — ČTK fel v.) A LOSONCI JÄRÄSBAN az év­Záró taggyűlések, összüzemi és helyi konferenciák eredményes­ségéhez lényegesen hozzájárul­tak a XIII. kongresszus tézisei­ben kifejezett mozgósító gondo­latok. Nagy visszhangot keltett a kommunisták soraiban az, hogy a XIII. kongresszus tézi­sei a pártélet alapelveit hang­súlyozzák, különösen a párt vezető szerepének elmélyítését. A füleki helyi szervezet kon­ferenciáján Jánošík elvtárs, a szervezet elnöke arról beszélt, hogy a pártmunkában felmerü­lő fogyatékosságokért az alap­szervezetek összes tagjait ter­heli a felelősség. Igen helyesen hangsúlyozta azt a tényt: ha lendíteni akarunk a párt szer­vező munkáján, akkor bizo­nyos rendszert kell meghonosí­tanunk a pártmunkában. A XIII. kongresszus tézisei a járás alapszervezeteiben, vala­mint a széles nyilvánosság kö­rében folytatott viták arra ösz­tönözték az évzáró taggyűlése­ken megjelenteket és a konfe­renciák küldötteit, hogy nyíl­tan fellépjenek minden, a párt­és közéletben megnyilvánuló rendellenesség, fogyatékosság ellen. Az évzáró taggyűlések ez idén sokkal előbbre jutottak a pártmunka bírálaton és önbírá­lat on alapuló értékelésében, mint az előző években. Ennek ellenére még egyes alapszer­vezetekben ez idén is észlelhe­tő volt az a törekvés, hogy egyes tényeket rózsás színben feltüntetve felnagyítsák az el­ért eredményeket, ezzel szem­ben pedig leplezzék a fogyaté­kosságokat és balsikereket. IGEN POZITÍVAN lehet érté­kelni azt a tényt, hogy az alap­szervezetek nem választották külön a pártmunkát a gazdasá­gi munkától. Az évzáró taggyű­léseken és konferenciákon is­mertették a jelenlevőkkel a ne­gyedik ötéves tervből eredő feladatokat. A beszámolók rá­mutattak annak a szükségessé­gére, hogy az eddiginél követ­kezetesebben kell harcolni nép­gazdaságunk továbbfejleszté­séért. Az ipari üzemekben az új irányítási rendszer bevezeté­se után konkrétabban, kellő szakismeretekkel kell irányíta­ni az üzemek gazdálkodását és rá kell mutatni arra a tényre, hogy a pártmunka elválasztha­tatlan a gazdasági tevékeny­ségtől. Az évzáró taggyűléseken és konferenciákon igen sok meg­jegyzés 'hangzott el a szocialis­ta munkaversenyről, a dolgo­zók kezdeményezéséről és nem utolsó sorban a mesterek mű­szaki és vezető gazdasági dol­gozók munkájáról. Ugyanakkor a felszólalók hangsúlyozták, hogy a gazdasági vezetők te­gyék szorosabbá kapcsolatukat a dolgozókkal, lássák őket el értékes tanácsokkal. Hangsú­lyozták azt is, hogy a felsőbb gazdasági szervek hathatósabb ellenőrzést gyakoroljanak a be­ruházási építkezéseken, ahol sok esetben nagy pocsékolás fo­lyik az építőanyagokkal, minek 'következménye az, hogy túl­lépjük a tervezett költséget. Az évzáró taggyűlések a párt alapszervezetek nagyobb több­ségében behatóan tárgyaltak a párt összetételéről, gyarapodá­sáról. A járás pártszervezetei az 1965-ös évben háromszázöt­venöt tagjelölttel erősödtek. Ezen a téren említést érdemel a füleki Kovosmalt, a lovino­baftai Magnezitüzem, a dolin­kai, bystričkal és sefany párt­szervezetek, melyek a legtöbb tagjelöltet vették fel. AZ ÉVZÁRÓ TAGGYŰLÉSEK tárgyalásai és határozatai arra engednek következtetni, hogy a losonci járás pártszervezeti munkájukban jó úton haladnak, és hogy a XIII. kongresszus téziseiben kitűzött feladatokat Járásunk üzemeiben teljesítik. TANKINA ISTVÁN, a Losonci Járási Pártbizottság titkára MADÁCH GONDOLATAI IDŐÁLLÓK BESZÉLGETÉS TIBOR RAKOVSKÝ RENDEZŐVEL AZ EMBER TRAGÉDIÁJÁT a bratislavai Nemzeti Színház már 1926-ban bemutatta P. 0. Hviezdoslav fordításában, H. Meličková és J. Borodárí nem­zeti művészekkel a főszerep­ben. Kassán a negyvenes évek­ben játszották utoljára. Madách remekművével, melyet Paulay Ede 1883-ban alkalmazott szín­re, közönségünk azóta nem ta­lálkozott. Az évek során a Tragédiát számos idegen nyelvre is lefor­dították, külföldi színpadokon játsszák, népszerűsége tovább­ra is nő. Jelentőségéből, idősze­rűségéből mit sem von le az a tény, hogy felújításait, eltérő rendezői felfogásokban értel­mezett bemutatóit már hagyo­mányosan irodalmi viták és olyankor merőben ellentétes vélemények követik. De vajon nem kísérik-e hasonló polé­miák Goethe Faustját, Byron Manfrédját, Shakespeare Ham­letjét vagy Lear királyát? A valóság az, hogy bárhol és bál­milyen koncepcióban viszik színre a Tragédiát, a rendezők következetesen ragaszkodnak alapvető eszméjéhez, a törté­nelmi képek sorozatán végig­vonuló filózóflai gondolatához: a nemes eszmékért küzdő em­ber élete nem céltalan. Madách Imre mindenkor ese­ményszámba menő játéka eb­ben az évben újra szerepel a kassai Állami Színház műsorán. Bemutatója április 2-án lesz. Az előadás rendezőjéhez, Rakovsky Tiborhoz a próbák első szaka­szában néhány kérdést intéz­tünk. • Mikor vetődött jel a Tra­gédia felújításának gondolata? — Alsó Sztregován, a Ma­dács-ünnepségek alkalmával, 1964-ben. Neves műfordítóink Ctibor Štítnický — ismerve a mű kivételes szépségét, értékét és időszerűségét — lefordította. Jómagam idestova tíz eszten­deje foglalkozom a Tragédia színrevitelével. Elfogadtam te­hát a kassai Állami Színház meghívását, íhogy vendég­ként megrendezzem. Hasonlóan Ladislav Vychodil is; az ő ter­vei szerint készülnek a díszle­tek. • A dramaturgiai jeldolgo zás az Ön munkája. Az eredeti szövegkönyvhöz hasonlítva lé­nyeges változtatásokat eszkö­zöli? — Nem! Madách gondolatvi­lágát hűen kívánom visszatük­rözni. Természetesen a színpad­ra való alkalmazásnál különb­séget kell tenni a dráma azon jelenetei között, melyek a régi korokon vezetik végig Ádámot, Évát és Lucifert, és azok kö­zött, melyek a költő meglátá­saiból és következtetéséből fa­kadnak. Az új betanulás, a mo­dern színpad és a modern ze­nei aláfestés nem jelent érte­lemben eltérést. — Hiba, sőt vétek lenne Ma­dách mérhetetlen gondolati gazdagságából éppen a gondo­latokat száműzni. Minél mé­lyebbre hatoltam a mű alapos megismerésébe, annál inkább ráeszméltein, hogy szerzője nemcsak kiváló gondolkodó volt, hanem kitűnő dramaturg is. A mű konstrukciója és kom­pozíciója ugyancsak jeles alko­tás. • Köztudott, hogy Madách Imre filozófiáját a rendezők különbözően fejezik ki. Milyen koncepció alapján viszi színre „Az ember tragédiáját"? — Amit Madács száz évvel ezelőtt megírt, az ma is rendkí­vül időszerű és égető: megmu­tatja, hogy az emberiség — an­nak ellenére, hogy látja a tör­ténelmi tragédiák és bukások láncolatát — élni akar! A Tra­gédia utolsó jelenetének záró­szavai: Mondottam, ember: küzdj és bízva bízzál! — félre­ismerhetetlen magyarázatot ad­nak a madáchi gondolat legmé­lyebb, legemberibb voltáról. Feldolgozásomban éppen Ma­dáchnak ezt a humanizmusát és végső optimizmusát kívánom kidomborítani. TÄNZER IVÁN Próba közben, az előtérben Rakovský Tibor, rendező. (Bodnár felvétele) A CSISZ életének jelentős eseménye A CSEHSZLOVÁK Ifjúsági Szövetség évzáró taggyű­léseit a CSKP XIII. kongresz­szusa és a CSISZ V. kongresz­szusa előkészületeinek jegyé­ben tartják meg. Ez a tény fo­kozottabb követelményeket tá­maszt mind a CSISZ, mind a pártszervezetekkel szemben, amelyeknek lehetőségük nyílik arra, hogy konkrét formában érvényre juttassák a közvetlen pártirányítás elveit, s így biz­tosítsák a CSISZ-szervezetek jó és hatékony munkáját az elkö­ketkezendő időben. A CSISZ életének e jelentős eseményeit megelőzően a ga­lántai járásban beszélgetéseket rendeztek a pártfunkcionáriu­sokkal Itt azokkal a problé­mákkal foglalkoztak, amelyek­kel a fiatalok munkahelyükön, az iskolákban és mindennapi életükben találkoznak. E be­szélgetések során számos indít­vány hangzott el a CSISZ mun­kájának megjavítása érdekében. Néhány javaslatot már meg is valósítottak. Például a klubte­vékenység aktivizálása Királyfa községben és a galántai TOS­ban, a CSISZ JB rendezte járási ifjúsági bál, a CSISZ diószegi helyi bizottsága által rendezett esti tanfolyam stb. Mindemellett távolról sem állíthatjuk, hogy elvi fordulat állt be a CSISZ-szervezetek te­vékenységében. Még mindig számos olyan jelenséggel talál­kozunk, amely aggodalomra ad okot. Egyes szervezeteknek nincs tekintélyük, nem vonzzák az ifjúságot, általában a CSISZ nem gyakorol kellő befolyást az egész ifjúságra. Ezt egye­bek között az is bizonyítja, hogy a galántai járás ifjúságá­nak 50 százaléka nem tagja a CSISZ-nek. Sok helyütt viszont a szervezett tagok, sőt maguk a funkcionáriusok sem fejtenek ki aktív tevékenységet. A CSISZ-funkcionáriusok az­zal indokolják tétlenségüket, hogy a pártszervezetektől nem kapnak megfelelő támogatást. Ezzel szemben a pártfunkcioná­riusok a tétlenség okát a CSISZ funkcionáriusok és a fiatalok közönyében stb. látják. Ily mó­don tehát egymásra hárítják a felelősséget, ahelyett, hogy tu­datosítanák felelősségüket, amely pontosan meg van szab­va egyrészt a párt és a CSISZ alapszabályaiban, másrészt a CSISZ közvetlen pártirányltásá­nak elveiben is. Nemrégiben ellenőrzést vé­geztünk a járás 13 alapszerve­zetében, s az eredmények, fő­ként a falusi szervezetekben, valóban lehangolóak. Míg pél­dául a galántai TOS 300 fiatal dolgozója közül 220 tagja a CSISZ-nek, s a szervezet arány­lag jó tevékenységet fejt ki, a falusi szervezetek többségének mindössze 20—30 tagja van. így például Soporňán mintegy 300 fiatal él, a CSISZ-szervezet azonban csupán papíron léte­zik. A helyzetet elemezve köny­nyen megállapíthatjuk áz okok­kat. Az első helyen kell emlí­tenünk, hogy a CSISZ-ről való gondoskodás nem vált minde­nütt a pártszervezet munkájá­nak szerves részévé, és vala­mennyi kommunista ügyévé, hanem csak arra szűkült le, hogy a pártbizottság egy-egy tagját megbízzák a CSISZ-ről való gondoskodással. Amennyiben elsősorban a fo­gyatékosságokkal foglalkozom, ezt csupán azért teszem, mert az eredményeknek, sikereknek örülünk, a fogyatékosságok azonban aktívabb munkára ser­kentenek bennünket. És éppen most, amikor a CSISZ évzáró taggyűlései folynak, még foko­zottabb tevékenységre kellene ösztönözniök bennünket, mert éppen most és ezen a téren vethetjük meg jövendő eredmé­nyes tevékenységünk szilárd alapjait. Nyilván nem lelhetünk holmi csodabalzsamot minden fogya­tékosságunk orvoslására. Ogy vélem azonban, hogy a felme­rülő problémákkal kapcsolat­ban esetről esetre együttes üléseket kellene tartantok a párt és az Ifjúsági szövetség alapszervezeti választmányai­nak. A legfontosabbnak azon­ban a „káder-előkészítés" terén nyújtott segítséget kell tekin­tenünk. Ennek legeredménye­sebb formája az, hogy idősebb CSISZ-tagokra, — ifjúkommu­nistákra bízzuk az Ifjúsági szervezet funkcióit. És az em­lített funkciókat mindenekelőtt olyan elvtársaknak kellene vál­lalniok, akiknek megvan a te­hetségük és tekintélyük ahhoz, hogy eredményes munkát vé­gezzenek az ifjúság körében. Nem szabad megfeledkeznünk arról sem, hogy kellő figyelmet szenteljünk a gyűlések előké­szítésének és az ifjúsági szer­vezetek munkterve kidolgozásá­nak. VIDOR MUŽLAY, a Galántai Járási Pártbizottság munkatársa Aranyérmes szakácsnő BOŽENA BEDRN1ČKOVÄ, a prágai Alcron Étterem hi­degkonyhájának a vezetője a finomabbnál finomabb előételek nagymestere. Főz, tálakat díszít, utasításokat ad és jőleg tervez. Mert ez a legfontosabb: mindig újat nyújtani! — A vendégek megkíván­ják a változatosságot. Az ételeknek mindig ízletesek­nek kell lenniük, hogy ven­dégeink elégedettek legye­nek és visszatérjenek hoz­zánk — magyarázza. BOŽENA ASSZONY sokat utazik. A Szovjetunióban ls többször járt. Csak üzenni kell érte. 0 pedig felül a repülőgépre és egyszeriben Moszkvában; Leningrádban terem, vagy ahol éppen szükség van rá. járt Olasz­országban, Belgiumban a vi­lágkiállításon, sőt Hollan­diában is. Persze mindenütt hivatalos küldetésben. Ta­vasszal egy hetet töltött Torquayban, az angol Ri­viéra egyik legszebb fürdő­helyén. Igaz, útja nem volt üdülésnek nevezhető. Azért utaztott oda, hogy két hon­fitársával együtt részt ve­gyen egy nemzetközi sza­kácsversenyen, melyen tíz európai állam legjobb sza­kácsai mérték össze tudásu­kat. — Valósággal látványos­ságszámba ment a több mint 600 tálon kiállított ételkü­lönlegesség — lelkendezik még most is, majd a tár­gyilagos szakember hangján kijelenti: — Nem egy versenyen vettünk már részt s így ta­pasztalataink alapján jófor­mán „biztosra mentünk". Már otthon kiállítást ren­deztünk a torquayi verse­nyen bemutatásra kerülO ételfélékből. A belkereske delmi miniszter és a szak­emberek igen kedvezően nyilatkoztak készítmé nyeinkről. És A KÜLFÖLDI ered mény? Őszintén szólva, szá­mítottak sikerre, de ilyen nagyra semmi esetre sem. A kiállított ételeket a hu­szonegy tagú nemzetközi zsűri — a tápértéket, ízt és külalakot véve tekintetbe — pontrendszeres titkos szava­zással értékelte. Csak az­után állapították meg, me lyik étel kinek a műve. A pálmát, az első díjat: négy arany- és egy ezüstérmet, valamint egy oklevelet ne­kik ítéltek. — Mit éreztünk? Nagyon boldogok voltunk, mert az elismerést, a sikert sohasem lehet megszokni — mondja Boíena asszony, szakács­mester, a „Kiváló mun­káért" kitüntetés tulajdono sa. ADNA NÉHÁNY bevált receptet az Oj Szó olvasói nak? — Örömmel. Például a töltött őszibarack nagyon ízlett Torquayban. A tölte­lék apró kockára vagy me­téltre vagdalt alma, fejes saláta, zöldborsó, friss ubor­ka és sült csirke keveréke majonézzal és tejszínhabbal. Az őszibarack dísze pirított mandula. Egy másik recept: sonka és kemény sajt szele­telve, majd egy réteg gyü­mölcsízzel ízesített krém­sajt. Mindezt többször is ré­tegezzük s tejszínhabbal ke­verjük. A tetejére pirított mogyorót teszünk. AZ ELKÉSZÍTÉSI MÓD egyszerű, csak érzék kc'l hozzá, no meg a hozzávaló­Ezek után mindenkinek jó étvágyat kívánunk az ínyenc­falatokhoz. KARDOS MARTA Az évzáró taggyűlések tapasztalatai a losonci járásban

Next

/
Thumbnails
Contents