Új Szó, 1966. március (19. évfolyam, 59-89. szám)

1966-03-08 / 66. szám, kedd

nmm A tengerjárás áramot termel Már ebben az évben üzembe helyezik a világ első árapályerőmüvét, amely a franciaországi Rancefolyó tölcsértorkolatában évente 544 millió kilowattórát fog szolgáltatni a villamos hálózatba. Valóra válik tehát egy régebben fantasztikusnak tűnő terv, a Holdnak és a napnak a földhöz képest változó irányú vonzása következtében bekövetkező árapály gyakorlati kihasználása. Az utóbbi években a szakirodalom sokat foglalkozott a francia mérnökök merész tervével, amely napjainkban már konkrét alakot ölt. Foglaljuk össze e nagy mérnöki alkotás előzményeit. • A fizikusok kiszámították, hogy az úgynevezett tengerjárásban — a magasvíz (dagály) és mélyvíz (apály) között — átlag 0,7 méteres szintkülönbséget számítva az árapály energiaértéke eléri az 54 milliárd lóerőt. (A szárazföldi vizek, vagyis a folyók, patakok és tavak összes energiaértékét csak 7,6 milliárd lőerőre becsülik. | • Az árapály természetét ma már jól ismerjük. Tudjuk, hogy a Nap és a Hold tömegvonzása révén periodikusan ismétlődik, s egy egy periódus időtartama átlagosan 12 óra 25 perc. Az égitestek tömegvonzásának hatására a tenger szintje — a periódusnak megfelelően — egyes helyeken emelkedik, másutt süllyed. • A dagály és apály közötti szintkülönbség a tengerek különböző pontjain nagyon változó értékű. Vannak helyek, ahol a szintkülönbség eléri a 12— 16 métert, másutt, például a Keleti-tengerben, csak néhány centiméter. • Az árapály óriási energiamennyiségének hasznosítása régóta foglalkoztatja az emberiséget. Már a XI. században felhasználták az árapály energiáját tengerparti vízimalmok hajtására. • A németországi Húsúmban már az 1910-es években tervbe vették egy 3000 kW teljesítményű kísérleti erőmű építését, de minthogy akkoriban még nem tudtak védekezni a dagályhordalék okozta feltöltődés ellen, a kísérleteket abbahagyták. • A második világháború befejezése óta Franciaországban behatóan foglalkoztak az árapály-energia hasznosításának lehetőségeivel. A. H. Gibson, Thysse és W. R. Dups profeszszorok közel másfél évtizedig végeztek modellkísérleteket. Ugyancsak jelentős munkát végzett a francia L. Vantroys is. • Az utóbbi években az angol kutatók is behatóan foglalkoztak a Sewern-árapályerőmü 30 évvel ezelőtt megkezdett tervének korszerűsítésével, az Egyesült Államokban pedig több millió dollárt fordítottak a Passamaquoddy-öbölben létesítendő erőműóriás terveinek elkészítésére. • A Szovjetunióban Bernstein mérnök több érdekes tervet készített apály-dagály-erőmüvek létesítésére. Számításai szerint a Fehér-tenger Mezenszki-öbXéSZAGELEMZÉSSEL A BŰNÖZŐK ELLEN Dr. Audrew Dravnieks, a chicagói technológiai Intézet munkatársa az emberi szagok keletkezésével, terjedésével, felfogásával és elemzésével foglalkozik. Ez az új tudományág az elfaktonika nevet kapta. De. Dravnieks azt állítja, hogy minden test sajátos szagot bocsát ki, s hogy ki lehet dolgozni a szagok osztályozásának pontos rendszerét, amelynek még nagyobb jelentősége lesz a rendőrség számára, mint az ujjlenyomatoknak. Dravnieks különleges készüléket szerkesztett, amely felfogja, koncentrálja és elemzi a szagokat. Az eredmény a szag grafikai feljegyzése egy papírszalagon. Tekintettel arra, hogy az ember egyrészt átveszi a környezet szagát, másrészt ott hagyja saját szaga egy részét, elemzéssel kimutatható, hogy például a gyanúsított ember volt-e abban a helyiségben, ahol bizonyos bűntett történt. A képen az em beri szag koncentrálása spirál alakú üvegedényekben, ben felépített erőmű teljesítménye elérné a 25 millió kilowattot. HOL KIFIZETŐDŐ? Milyen következtetésekre jutottak az újszerű erőművek körüli kutatás során a műszakiak? Megállapították például, hogy a „szárazföldi" vízierőművekben használt gépi beréndezések, homlok-, vízszintes és függőleges tengelyű vízturbinák elvileg az árapályerőművekben is használhatók, a legjobb eredmény azonban olyan különleges, kéttrányban járó turbinákkal érhető el, amelyek az üzem folytonosságát mind apálykor, mind pedig dagálykor biztosítják. Eljárásokat dolgoztak ki arra is. miképpen célszerű a dagálykor behatolt vízmennyiség jelentős részét gendő nagy árapályerőmű építéséhez, hanem a helyi viszonyok is lehetőséget nyújtanak arra, hogy a dagálykor a folyóba beömlő óriási vízmennyiséget megfelelő zárógáttal viszszatartsák és apály idejére tárolják. Ezen az úton biztosíthatják ugyanis az erőmű folytonos üzemét. A víztároló kialakításához St. Serrantól délre egy kb. 700 méter hosszú zárógátat építenek, amelynek alapja 46 méter, koronája pedig 24 méter lesz. A zárógát megépítéséhez a tervek szerint 450 000 köbméter betont használnak fel. Külön érdekessége, hogy a zárógátba beépített gépegységeket felülről üveglapokkal fedik be. A tárolómedence dagálykor zárógát alján levő nyílásokon át telik meg az árhullám vizével. A különleges turbinák ilyenkor szivattyúként is működnek, és segítik a medence feltöltődését. Amikor azután a tenger vize az árhullám elvonulása miatt apadni kezd, a tárolt víz a tárolómedencéből a turbinakamrákon át ömlik a A Kangei erőmű helyszínrajza zárógátakkal visszatartani, 8 nagy víztárolókban tárolni. Végeredményben azonban nagyon kevés hely van, ahol gazdaságos és célravezető árapályerőművet építeni. Elsősorban a következő hat hely Jöhet számításba e tekintetben: az argentínai San fosé (árapály szintkülönbség 3,5—7,8 méter), ahol 376 turbinaegységgel 2000 megawatt teljesítményt lehetne elérni; továbbá Severn (Anglia; szintkülönbség 6,8—14,5 méter. 32 gépegység, 800 MW teljesítmény), Chausey (Franciaország: szintkülönbség 3,6—12,6 méter, 3000 MW), Petitcodiac és Memramcook-öböl (Kanada: szintkülöbség 6,4—16 méter, 30 gépegység, 216 megawatt), Passamaquoddy (Egyesült Államok: szintkülönbség 3,4—7,9 méter, 30 gépegység, 345 megawatt) és a Ranee-folyó tölcsértorkolata Franciaország: szintkülönbség 3,3—11,5 méter, 24 gépegység, 544 megawatt teljesítmény). A RANCEI ERÖMÜ Az erőmű a LaManche-csatornában, a Rance-folyó torkolatánál, St. Malo városnál épül. Itt nemcsak a szintkülönbség eletengerbe; a kiáramló víz ismét megforgatja a vízturbinák lapátjait, s hajtja a turbinákkal összekapcsolt áramfejlesztő gépeket Egészítsük ki a „Korunk technikája" c. műből átvett fenti információkat néhány újabb műszaki részlettel, Hogyan oldották meg azt a nehéz műszaki problémát, hogy a dagályhullámok szüntelen támadása közben zavartalanul rekeszelhessék el a Rance-folyót? A megoldás Caquot mérnöktől származik: 19 óriási, 9 méter széles. 15 méter magas és 3000 tonna súlyú vízhatlan betonkeszont készíttetett s ezeket St. Malo kikötőjéből vontatóhajóval a tervezett erőmű helyére juttatta. Mindegyiket nedves homokkal terhelte meg ós szabályos távolságokban helyezte szét őket. Ily módon mesterséges kis szigetek keletkeztek, amelyek aztán támpontul szolgáltak a további építkezés számára. KÜLÖNLEGES TURBINÁK Az erőmű legfontosabb része s egyúttal legigényesebb épületrésze maga az áramfejlesztő komplexum. Egy 370 m hosszú alagútra emlékeztet, amelyben a megszilárdított pillérek között vízszintesen helyezkednek el a turbinák. Sok vita folyt a legmegfelelőbb turbina kiválasztása körűi is. Végül a Kaplan-turbina alkalmazását hagyták jóvá, amely azonban nem függőleges helyzetben működik, hanem vízszintesen. A turbinákat úgy kellett módosítani, hogy elviseljék a szokatlanul nagy megterhelést. A korrózió elleni védekezést különleges védőbevonattal és rozsdaálló anyagokkal oldották meg. Ezek a nagyméretű forgó kolosszusok más szempontból is érdekesek. Kétféle funkciót tölthetnek be: mint turbinák s mint szivattyúk működhetnek, függetlenül a vízáramlás irányától, elég átállítani lapátjaikat. Legalább néhány számadat méreteik szemléltetésére: egy turbina forgókerekének átmérője csaknem 5,5 méter, s percenkénti fordulatszáma 94. Teljesítménye 10 megawatt. Az erőműbe összesen 24 turbinát építenek be, egyelőre tíz már kész felvenni a harcot a tengerrel. Utazás Azerbajdzsánba AKIK MA FELKERESTÉK a Barátság Házát, a falakon sorakozó s 16 festőtől származó képekből és grafikákból szerzett benyomás alapján úgy érezhették, hogy megismerkedtek egy természeti szépségekben bővelkedő, középkori építészeti kultúrájáról, falfestményeiről és a múlt századig virágzó miniatűr festészetéről hfres földdarabbal. Találkoztak népe életével, tevékenységével, jellegzetes típusaival és művészetével. A szovjet azerbajdzsáni mai művészet erőteljesen fejlődik és sok ágú. Műfajokban változatos, témában gazdag és eleven. Van eszmei mondanivalója s gondolati magva. Képzőművészeti életük frissen lüktet, mert fejlődő tehetségek kísérleteznek az ifjúság' jogán s keresik egyéni hangjukat. Plkturájukat határozott valóságlátás, világos formaadás, napsugaras, tüzes színek s a hagyományból táplálkozó díszítő felfogás jellemzi. Legeredetibb festőjük, T. F. Narlmanbekov, hazája piktúrájában az „új hullám" képviselője. Érdeklődése sokrétű. Igaz átéléssel, szabványmentesen érezteti a táj dinamikus szépségét. Hatásos színellentétekre felépített ízes csendéletek, szenvedélyes ecsetjárással festett arcmások s életképek kerülnek kl műterméből. — Szadych Zado expreszív erővel veti vászonra a sötéten örvénylő tengert. Bachlul Zado lírai ihletésű képein él s lélegzik a táj, remegnek az üde dekoratív színek. — Az egész Szovjetunióban népszerű Tagi Tagijov nálunk szépen komponált, jellegzetes bakui városképpel mutatkozik be. — Szamedomová összefoglaló látással, telt színekkel rögzít mozgalmas népi jeleneteket s szép komoly arF. Narinianbekuo: Bachlul-Zade potréja cokat. — Mirza tájai között szívesen fedeztem fel a Vltava ismerős partját és a prágai Szent Vitus katedrális déli temperamentumtól fűtött színekből kimagasló sziluettjét. Abdullajev nemcsak festő, hanem elismert illusztrátor ls, ugyanúgy Gadzsujov, a grafika fiatal művelője. — Néhány üde vízfestés, s egy pár konstruktív szerkesztésű s leegyszerűsített fekete-fehér lap, s ezen kívül itt-ott szokványos megoldású linómetszetek, melyek a hagyományos mohamedán népszokásokat, a kisemberek mindennapi munkáját, gondját, örömét, az ipar nagyszerű fejlődését tükrözik. A SZOVJET AZERBAJDZSÁN egészségesen fejlődő művészetével megismertető tárlat tájékozottságunkat bővíti és segítségünkre van a „barátság aranyhídjának" építésében, SÁRKÁNY lENONfi Szlovák képzőművészek az NDK-ban A BERLINI Csehszlovák Kultúra Házában a közelmúltban két képzőművészünk alkotásai kerültek bemutatásra. Egyikük, a 83 éves korában tavaly elhunyt kassai A. Jasusch, a kelet-szlovákiai haladó festészet úttörője volt. Az impresszionista tanulságokból kiindulva egyéni hangra váltotta át. Az első világégés után az orosz hadifogságból hazatérve a futurizmus, szimbolizmus és expresszionizmus egyénivé ötvözött nyelvén, nagyvonalú kompozíciókon vívódott az emberiség erkölcsi problémáival. Majd bíráló szemmel mérte fel a szlovák falu életét. — 75 éves, mikor nagyszerű másodvirágzása idején a jobbra, Igazságosabbra törekvő új élet dicsőítője lesz. Ezen korszakban született alkotásai képezték a berlini kiállítás anyagának gerincét. František Glbalát, a monumentális plasztikáiról jól Ismert 54 éves művészünket 18 bronz-, márvány- és faszobor képviselte. A kelet-szlovákiai népélet ihlette meg korábbi realista látású művelt. Életteljes portrétszobrai, meleg Urát sugárzó aktjai és a háború irracionális őrületét elitélő, barokkos lendületű kompozíciói mély hatást gyakoroltak a berlini közönségre. A vendégművészek alkotásairól a berlini sajtó is komolyan értékelő kritikában számolt be. « !• Jugoszláv énekesnő és magyar karmester vendégszereplése MÁRCIUS első bérleti estjén érdekesen összeállított hangversenyt hallottunk. Ferencsik János, budapesti karmester jól ismert, kedves vendégünk, akit mindig örömmel köszöntünk a bratislavai hangversenyterem dobogóján. Műsorát Haydn „Ostdobpergés" szimfóniájával (Es-dúr, 3. szám j, a „londoni' szimfónia-ciklus pompás láncszemével nyitotta meg. Ferencsik életteljes karmesteri egyéniség, de vitalitása, humora, temperamentuma ezúttal különös és indokolatlan tartózkodásának adta át a helyét, ami kissé elfátyolozta a mű báját, boldogító derűját és mély emberi bölcsességét. Mintha valami kötötte volna karmesteri képzeletének röptét. Jellegzetes puhán lendülő gesztusa is merevebbnek tűnt. Vendégünk ezen az estén nem érte el önmagát, aminek bizonyára megvolt az oka, hiszen egy produkciót annyi külső és belső tényező befolyásolhat. Csakis így történhetett, hogy az est fénypontja meglepő módon nem a nagyra becsült, kiváló dirigens vendégszereplése, hanem egy ismeretlen művésznő, Djurdjevka Čakarevič bemutatkozása lett. A jugoszláv énekesnő hangja nagy terjedelmű és nagy erejű, tartalmas, élő hang, magas fekvésekben fényesen szárnyal, mély regisztere drámai hatásokra alkalmas. De művészetének legfőbb szépsége mégis tolmácsoló készségében rejlik, vagyis pontosabban a két adottság: a hang és az előadásmód szerencsés egyensúlyában. A hangbűvészkedés kora már régen lejárt, a művészeknek ma embert kell ábrázolni, igazi emberi érzéseket visszaadni. Mély bensőséggel adta elő Claudlo Monteverdi Lamento di Arianna című áriáját, az egyetlen részletet, amely a komponista Arianna című operájából megmaradt. A műsor második felébea Wagner Stegfried-idillje került előadásra. A hatalmas zenedrámák peremén vagy még inkább árnyékában Wagner ax úgynevezett Wesendonck-dalak mellett csupán egy zenekart művet hagyott hátra, a Siegfrled-ldillt, amit feleségének, Cosimának komponált Siegfried fiuk születésének örömére. így ezen az estén a gyönyörű Wesendonck-dalok és a hangulatos Siegfried-idíll előadásával Wagner gyöngéden tűnődő, tompított fényű, intim hangját hallottuk. BEFEJEZÉSÜL Debussy Tenger című szimfonikus költeménye hangzott el, a francia zeneköltő csodálatos tenger látomása, amely — UJfalussy József találó szavait idézve — szép, mint a természet, szép, mint a humánum, szép, mint a művészet. HAVAS MÁRTA