Új Szó, 1966. március (19. évfolyam, 59-89. szám)

1966-03-01 / 59. szám, kedd

RUDNYANSZKY ISTVÁN RIPORTJA 3. KATEDRÁLIS A HOMOK ALATT Szudán fővárosában, Khartúmban láttam teljes színpompájukban Faras kincseit — a megmentett núbiai műemlékek közül a leghíC

resebb freskókat. A núbiai ókeresztény freskók történetének első fejezetét Kairóban mesélte el egy lengyel kutató — a zárófejezetet most írja egy másik lengyel régész Szudánban. Amikor a világszervezet nemzetközi kulturális tömörülése, az UNESCO meghirdette az isszuáni gát mögött létesülő mesterséges tenger veszélyeztette területek átkutatását és a műemlékek megmentésének programját, máig páratlan méretű nemzetközi régészeti összefogás színterévé vált a kopár núbiai táj: expedíciók sorozata hajózott fel a Níluson, 34 kutatócsoport tárta fel a parti sáv és a sivatagos részek mélyének titkait — ásatások kezdődtek, sietve, hogy megelőzzék a vizet. Tudták, hogy ez az utolsó alkalom: egy-két év múlva a Nílus tengerré dagadva mindörökre elborítja a núbiai homokon épült falvakat A homokot vallatták a lengyel régészek is. NÜBIAI HERCEGET VÉDELMEZŐ MADONNA: ÓKERESZTÉNY FALKÉP A IX.—X. SZAZADBÓL FARAS 169 FRESKÓJA A varsói egyetem kairói kirendeltségén, a núbiai akció lengyel főhadiszállásán ezt mondta nekem Marek Marciniak fiatal egyiptológus: — A felkutatandó sávból mi a szudáni-v egyiptomi határon fekvő Faras jálvát kaptuk meg. Amikor a vidéket bejártuk, feltűnt nekünk, hogy a falu közelében a vándorhomok jókora dombot formált ki. Régi sivatagi tapasztalat, hogy a magányos homokdombok mélyén mindig rejtőzik valami. A Szahara kutatói nemegyszer felhívták erre a figyelmet. Miért áll meg a futóhomok? Mert valami megállítja. Ha egy épületet elönt, majd eltemet a homok, és a szél évszázadokon át hordja rá az újabb és újabb rétegeket, homokdomb keletkezhet. Az első kutatóárkok igazolták feltételezésünket. Így fedeztük fel a farasi homok alatt Núbia legnagyobb ókeresztény templomának romjait, a haldani kopt katedrális 169 freskóját. Amikor elküldték a felfedezésről a táviratot, az UNESCO-nak, nem hittek nekik: hogyan lehet ilyen sok freskót találni egyetlen templomban? A válasz egyszerű: legalább három réteg volt a falon — a templom a VIII. századtól a XI. századig többször is át- és újjáépült, a falakra új meg új vakolatot raktak, rájuk új meg új freskókat festettek. Amikor lehámozták egy arkangyalt, alatta egy püspököt, s az alatt megint egy szentet találtak: és sikerült mindegyik réteget leválasztani, a freskókat egyenként megmenteni! Hogyan kell falat hántani, néhány milliméteres vakolatréteget szeletelni? Ezekre a kérdésekre a szemléltetett választ sok ezer kilométerrel délebbre, Khartúmban kaptam meg, ahol az új múzeumban fózef Gázyt, a szudáni kormány megbízásából dolgozó lengyel restaurátort felkerestem. KHARTOM IKONJAI A múzeum annyira új, hogy még csak most épül; valójában éppen a farasi freskóknak építik. A núbiai kutatók általában úgy állapodtak meg a szudáni hatóságokkal, hogy a talált műkincseket megfelezik: így került a freskók egy része Varsóba, másik része Khartúmba. De a nagyméretű freskóknak szűk volt a régi khartúmi múzeum — ezért új, hatalmas palotát építenek számukra. A közönség még nem láthatja a tüzes színekben pompázó több mint ezeréves képeket, de Józef Gázy /lekem, a núbiai műemlékekről író tudósítónak szívesen megmutatja. — Ojra kell írni a bizánci művészet egyik fejezetét — mondja a restaurátor az épülő múzeum egyik műhelynek kinevezett termében. — A freskók színei 1200 év után is ragyognak, stílusuk, naiv bájuk, festőiségük és realizmusuk méltán hozta lázba a művészettörténészeket. Egyedülálló helyük van a bizánci stílusú ikonográfiában; elütnek az egyiptomi ókeresztény művészet, a kopt művészet stílusától. Eddig a Kremlben voltak a legrégibb ilyen freskók. Most Khartúm és Varsó büszkélkedhet azzal, hogy a legősibb ilyen freskók birtokosa. A vakolat Nílus-iszappal kevert finom homokból készült; amikor az arabok Núbiát meghódították és a templomot a hívők elhagyták, a falakat az őket elborító homok jól konzerválta. Ezzel magyarázható, hogy a freskók megmaradtak. A restaurátorok rögzítőt fújtak a festményre, kötözőpólya-réteggel fedték be, meleg méhviasszal itatták át: így a levonósképekhez hasonlóan szinte „lehúzták" a képet a falról. A rétegeket deszkalapra rögzítve ládákba csomagolták. A múzeumban villanyvasalóval egyszerűen kivasallják: a meleg hatására a megszikkadt viasz újra megolvad, s a védőpólyából a kép kibontható. A freskókat Gázy mester cementvakolatba helyezi, műanyagbordázatra építi — a képek biztonságban, valóságos műfalba rakva készek a szállításra, kiállításra. Az egyik legrégibb freskón Kiriosz, Szudán püspöke vonja össze szemöldökét, ahogyan a VII. században tette. Egy sok színű palástban pompázó Madonna egy XI. századbeli núbiai királynőt ölel ót védelmező mozdulattal. És aligha hihette a hajdani templomfestő, hogy próbarajzait és nem éppen áhítatos kis karikatúráit, vázlatait, amelyeket munka közben talán a maga szórakoztatására a falra rajzolt, de azután gondosan lefestett, valaha is láthatja még emberi szem... De a restaurátor lehúzta a fedőfestéket, és felfedte a hajdani „magánrajzokat" is — a művészettörténészek nem kis örömére. AZ „A--NÉP SZOBRÁSZAI Évtizedekig dolgoznak majd a most feltárt núbiai leletek rendszerezésén, tudományos leírásán. De az első jelentések már napvilágot láttak: tudunk ...,

!

t. a 4700 szikla- ifi rajzról, a mai sivatagban talált víziló-, zsiráf- és elefántábrázolásokról, amelyek azt bizonyítják, hogy Núbia valamikor virágzó föld volt; tudunk a ma még Ismeretlen népek életéről... A történészek nem tudják megnevezni Núbia őslakóit — ezért „A"-népnek nevezték el őket. így adtak betűneveket a többi népcsoportnak is, amelyeknek nyomát a kutatók feltárták. Az „A"-nép agyagszobrocskái a történelem előtti művészet hírességei lesznek; a „C""-csoport bárkáinak és fegyvereinek sziklákba karcolt rajzait most gyűjtik könyvekbe. Núbiában a Nílus menti táj hullámsírba merült — de az utolsó pillanatban még megvallotta titkait. NOBLA ŐSLAKÓINAK, A REJTÉLYES „A" NÉPNEK MŰVÉSZETÉRŐL VALL EZ AZ ÖTEZERÉVES AGYAGSZOBROCSKA. A lányom kis butácskának tartja öccsét, mert — hogy úgy mondjam — még csak nem is konyít a betűvetéshez. Amíg nén )e pókhasú betűket rajzol vonalas füzetébe, Gábor előszeretettel firkálja tele a falat, ajtót, a gáztűzhely fehér zománcmezejét, egyszóval mindent, ami útjába kerül. Mi több. még arra is rávetemedik, hogy egy-két firkantást kanyarítson nénje iskolás füzetébe. Ilyenkor aztán kitör a háborúság, mert Éva nem rest egy-két nyaklevessel helyreigazítani a füze tén esett sérelmet. Néha aztán szabályos nár hmrecá falul a dolog. mert az öcskös makacs ha még egyszer nyakon természet, és kemény mert legyinteni öccsét, rúgásokkal igyekszik kikap, megvédeni a maga iga- — Hát még meg sem N y a k le ves xát. Am az erő mégis csak győz, és a jólszabott nyaklevesek viszszavonulásra kényszeritik Gabit. Sivalkodtk is, mint a ma született kismalac, és szeme eresze csakúgy ontja a könnyeket. S mít tesz ilyenkor a jó szülő? Békít. Megmagyarázza Gabinak, hony nem szabad az 'iskolás füzetbe firkálni Évát meg nyomatékosan figyelmezteti, hogyverhetem, amiért a füzetemben firkál? — méltatlankodik Éva. — Nem bizonyl — mondom apai szigorral. — legfeljebb csak a hátulsó részét, ott nem törik a csontja... A kislány szépen le is szokott a nyaklevesek osztogatásáról. A tanács alapján, csak a hát ió fertályát kenegette meg olykor a kis csínytevőnek. Történt azonban egyszer, hogy a két gyerek megint összeverekedett. Pedig eleintén szépen játszadoztak a szőnyegen üldögélve. Nem tudom, mi történhetett hiszen nem ls figyeltem rájuk, de a harci zajra berontottam a másik szobából. Éva éppen akkor osztogatta legszorgalmasabban nyaklevesett. Dühösen ragadtam meg a karját: — Nem megmondtam, hoqy csak a fenekét szabad vernll? A kislány könnybe lábadó szemmel felelte: — Igaz, apu, mond tad. de hát hogy ver hetem el a fenekét, amikor éppen rajta ül? —Des— A kommunisták felelőssége NÉHÁNY GONDOLAT A FALUSI PÁRTMUNKÁRÓL Minden kommunista elsőrendű kötelessége, hogy munkahelyén példásan teljesítse feladatait és munkájában tántoríthatatlanul érvényre juttassa a szocialista gazdaság s társadalom elveit. (A XIII. kongresszus előkészítésének téziseiből). MEGHATÓ JELENETNEK voltam a szemtanúja a szövetkezeti mozgalom születésének napjaiban. Sohasem felejtem el azt az öreg kommunistát, aki az érsekújvári járás egyik falujában a barázdák összeszántása után azt mondta az újdonsült elnöknek: „Ez már megtörtént, de aztán vigyázzatok a falu földjére". A föld szeretete, féltése, a kommunista aggodalma mind benne van ebben a mondatban. Az öreg kommunista mondta ezt, aki az elnyomás éveiben is azért küzdött: legyen a föld azé, aki megműveli. Azé is lett! Mégis, amikor ez az ember kimondta, amit gondolt figyelmeztetésül szánta: műveljük meg jól a földet, úgy, hogy bizonyítsuk a nagyüzem fölényét a kisüzemmel szemben. Lassan két évtizede annak, hogy elhangzottak ezek a szavak. A szövetkezetek megalakulása utáni években nehéz napok következtek a falusi kommunistákra, a szövetkezeti vezetőkre. Sok volt a civakodás, az emberek nehezen szokták meg az újat. Ám az évek nehéz munkája, a tagság többségében szinte kifejlesztette azt a tudatot, ami különben a jó gazda közmondásos gondossága, hogy vigyázni kell a gazdaság legcsekélyebb értékeire ís, továbbá nagy veszteségek származnak abból, ha nem végzik el idejében a soron levő munkát. Egyetlen erős szövetkezetünk sem volna, ha csak a tagság egy része, a vezetők vagy a kommunisták gondolkodnának így. Ellenben joggal állíthatjuk, nem vált volna országos hírűvé a leleszi, a nyárasdl, a gútai, a nádszegi és a többi közös, ha a kommunisták nem dolgoztak volna a tagsággal egyetértésben, nem Igyekeztek volna orvosolni az emberek ügyesbajos dolgait, sérelmeit. Udvardon például év közben kellett két kommunista tisztségviselőt leváltani, mert nem viselkedtek kommunistákhoz méltóan, sőt a munkahelyükön torzsalkodást, civakodást szítottak. Ezt a lépést hosszas megfontolás után tette a pártbizottság, s azzal a tudattal, hogy a becsületes ember lelkiismeretes munkát végez, de az, aki olykor az alkohol hatása alatt munkáját nem végzi megfelelően, nem való vezető tisztségbe. A pártbizottság cselekedetét helyeselte és jóváhagyta az évzáró közgyűlés ts. SOKAT TETTEK a kommunisták a köz érdekében annak a szellemnek a terjesztésével, mely nem tűri a hanyagságot, a munkakerülést és a pazarlást. A korábbi években többször megesett: a tagokat a reggeli órákban küldeni kellett, hogy menjenek munkába. Ez ma már csak elvétve fordul elő. Nem akarunk most minden jót erőnek-erejével a kommunisták számlájára írni, de kétségtelen az utóbbi években mind gazdaságilag, mind politikailag sokat erősödtek a szövetkezetek. A tagság másképpen viszonyul a közöshöz, mint évekkel ezelőtt. Ez nem csupán gazdasági fellendülés, a jobb megélhetés, a Jobb kereset (bár az sem hanyagolható el) számlájára Irható, hanem azzal magyarázható, hogy öntudatban változott, politikailag érettebb lett a szövetkezetek tagsága. Ez az előrehaladás vi« szont elválaszthatatlan a szö-i vetkezetek üzemi pártszervei-* nek, a falusi pártszervezeteknek a tevékenységétől. Nagy munkát végeztek a kommunisták, hiszen a falun kellett az újért való harcban a legnehezebb akadályokkal megküzdeni. Itt kísértett — és még egyesekben ma is kísért — legmakacsabbul a magántu* lajdon szelleme. A hosszú éveken át összekuporgatott földet nem volt könnyű beadni a közösbe. Az évtizedeken át kialakult szokásokat nem lehetett máról holnapra megváltoztatni. A korábban néhány hektáros földműves vagyonkáján másképpen gazdálkodott, szerinte nem függött senkitől, akkor ment dolgozni, amikor akart, illetve, amikor az idő sürgette. A közösben meg alá kellett vet1 nie egyéni érdekeit is a közös* ség akaratának, érdekeinek. Az emberek nevelésében ls oroszlánrész jutott a kommunistáknak, de a szövetkezetek több mint másfél évtizedes fennállása már önmagában is a falusi kommunisták jó munkáját dicséri. A múlt években sok helyen hallottuk, hogy a kommunisták felemelték szavukat a közösség ügyében, vagy amikor már a szövetkezet vezetősége nem talált más kiutat a nehézségből, — a pártszervezethez, s kommunistákhoz for* dult segítségért. Látszik is mun-< kájuk minden szövetkezetben, hiszen ahol felemelték szavukat, a spekuláció, a rendetlenség, a rossz gazdálkodás ellen, meg is volt a foganatja. Ez így helyes, csak az a baj, hogy még ma ls akadnak szövetkezetek, amelyekben elég halk a kommunisták szava. Nem mindenütt állnak kl elég határozottan a helyes érvek védelmében, sőt egyes helyeken, néhány párttag átmenetileg maga is az elmaradottság szószólóinak befolyá* sa alá kerül. KÖZELEDIK a párt XIII. kongresszusa. Ezt megelőzően a kommunisták az évzáró taggyűléseken a kongresszusi tézisek megvitatásával párhuzamosan értékelik az egész esztendei és a két kongresszus közötti időszak munkáját. Kétségtelen a mezőgazdaság nagy feladataínak megvalósításában sokat vállaltak magukra, de nem anynylt, hogy teljesen kimerítették volna a pártszervezetekre háruló feladatok fogalmát. A múlt években végzett munkájuk fő* képpen a termelési és gazdasági ügyek végzésében merült ki. A jövőben a falusi pártszervezetek tevékenységében — mint a népgazdaság többi ágazatában — a politikai nevelő munkának kell az elsődleges helyet elfoglalnia. A XIII. kongresszus előkészítésének tézisei is erre iányltják a fő figyelmet. Sok nehéz ütközetet megvív* tak már a falusi kommunisták. Most a kongresszusi készülődés fokozottabb munkára ösztönzi őket. Eddigi tevékenységük biztosíték arra, hogy a szocialista fejlődés meggyorsításáért folyó mostani küzdelemben is lépést tartanak majd az élet adta követelményekkel. MÉRY FERENC 25 éve harcban a tbc ellen Ebben az évben ünnepli fenállásának negyedévszázados évfordulóját a Vyšné Hágy-1 tüdőszanatórium. Építését már 1934-ben megkezdték, s a terv szerint 1938-ban kellett volna átadni rendeltetésének. Erre, az akkori nemzetközi és belföldi események miatt, csak 1941-ben került sor. Eredetileg 500 beteg elhelyezésével számoltak. A felszabadulást követő esztendőkben több intézkedés történt az intézet befogadó képességének bővítésére. Ide csatolták a Stölai intézetet és 1963-ban már közel 1100 tüdőbeteg kezelésére volt képes a gyógyintézet. Évente átlagosan 2300 beteget gyógyítanak, s az eltelt 25 esztendő alatt csaknem 55 ezer tüdőbeteg részesült gyógykezelésben Vyšné Hágyn. Ennek az Intézetnek a jelentőségére utal az a tény is, hogy államunk csupán az itt elhasznált orvosságokra évente több mint 3 millió 400 ezer koronát fordít. A régi berendezéseket újakkal pótolják. Most szerelik be a Belgiumból vásárolt, legmodernebb vizsgáló berendezést a jubiláló gyógyintézetben ... —k.