Új Szó, 1966. március (19. évfolyam, 59-89. szám)

1966-03-01 / 59. szám, kedd

Akik Cézanne, Matisse és Picasso után jöttek Nemrégiben a „Modern francia festészet" című kiállításról írva Delacrolx, Cuorbet, Daumier, Monet, Renolr, Van Gogh, Cézanne, Matisse, Chagall, Picasso és társaik festményeit dicsértem. Am ugyanakkor azt ls hangsúlyoztam, hogy velük, egy — a reneszánsszal kezdődő, s az impresszionizmusban kicsúcsosodó — nagy korszak zárult le. És, hogy az utánuk következő korszak, az avantgarde művészet korszaka Cézaneval, Matissevel és Picassóval kezdődik, az a képzőművészetek fejlődési logikájának belső törvényszerűségeinek szellemében történt, s bizonyos fokig módosítja Marié de Michelinek azt a kitételét, hogy a modern művészet a múlt század értékeivel való szakításokból jött létre. Abban ugyan a híres olasz marxista esztétikusnak igaza van, hogy ez a fejlődés nem közvetlenül a XIX. század művészetéből fejlődött, de viszont az ls cáfolhatatlan tény, hogy a belső folytonosság nem szakadt meg. S az összefüggéseket — ha e fejlődés nem ls közvetlen — itt ugyanúgy fellelhetjük, mint napjaink modern művészetének szellemi rokonságát századunk első negyede avantgarde művészetének legkülönbözőbb Irányzataival. A „Mai francia festészet" című kiállítás, amelyet a prágai francia nagykövetséggel karöltve a csehszlovák, illetve a szlovák képzőművészek szövetsége először a prágai Mánesben, most pedig a pozsonyi „Kultúra Házában" rendezett meg ennek a helyreigazító állításnak a legfényesebb bizonyítéka. Ez a kiállítás azoknak a festőknek a műveiből ad Izleltetőt, akik Cézanne, Matisse, Chagall, Picasso, Braqué, Rouault, Légér és jaques Villon után léptek a porondra. S jóllehet a kiállítás ideológusa, André Lejárd úr elsősorban azokat a művészeket Igyekezett bemutatni, akik a második világháború alatt a francia hagyományok szellemében kezd^ tek alkotni, mint Bazaine, Gischla, Manassier, Plgnon, Le Moal, Lapicque, Singler meg Tal-Coat, úgy vélem, hogy ez az elképzelés a dolgok bizonyos leegyszerűsítését jelenti. A nevezettek mellett ugyanis szerepel Itt műveivel a svájci Schueider, az orosz származású Poliakoff, s ellentétben a prágai kiállítással a mostani tárlaton már Soulages, Hartung és Vasarely (Vásárhelyi) egyegy müvével is találkozhatunk. Ez viszont azt jelenti, hogy lényegében a híres „École de Paris" festőinek egy számos és jelentős csoportjáról van szó, s éppen ezért sajnáljuk, hogy de Stael, Marchand, Fautrier, Mathieu, Arp, Dubuffet és Estéve, valamint több más társuk alkotásait nem láthatjuk. A „Párizsi Iskola" elnevezés ne tévesszen meg azonban senkit. Az „École de Paris" ugyanis egy olyan fura iskola, amelynek sem tanárai, sem diákjai nincsenek: itt nem számít a korkülönbség, mindenki a saját ízlése, elképzelése és művészi meggyőződése szerint dolgozik. Az École de Paris magába foglalja a földkerekség minden nációjának fiait, nincsen egységes művészi programja, sem egységes stílusa. Sőt, azt is mondhatnám: az irányzatok sokrétűsége az, aminek az alapján az École de Paris gyűjtőfogalmában elférnek, no meg az a tény, hogy valamennyien Párizsban élnek és alkotnak. S akárcsak nagy elődjeik, a francia Cézanne, a holland Van Gogh, a spanyol Picasso, vagy a német Max Ernst, ők is — legyenek bár svájciak, franciák, vagy magyarok — alkotásaikkal a francia képzőművészetet, a francia festészetet, grafikát és plasztikát gazdagítják. Érdekes, hogy egy festő metamorfózisait Plgnon vásznain kisérhetjük legjobban nyomon. Míg az 1944-ből származó „Támaszkodó nő" című, Matissera emlékeztető festménye figuratív, a „Búvárok" (1965) már nonfiguratív festőként mutatják be Pignont. Az elődök hatását azonban mások, így Tailleux, Dayez, Desnoyer, valamint a bretagnel Tal Coat bűbájos vásznain is fellelhetjük, csakúgy mint Labisse két tipikusan szürrealista alkotásán. És e sor Labissevel sem zárul le ... Nem kétséges, hogy a nézők figyelmét felhívja magára Bores „Arénában" című képe, Caillaudnak színekben tobzodó „Boszporusi útja", Dufour, Lapicque, Lagrange és Labellie vásznai, Le Moal „Őszi táj" című pompás képe, Manessier misztikus, és a Malevicset ősének valló Poliakoff absztrakt alkotása. Megragadóak Sarthou, Mouly, Schneider, no meg Singier festményei ls, s nem utolsó sorban Hartung lágy, finom színekkel megalkotott „Kompozíciója", és Vasarely megdöbbentő és meghökkentő „Poprád" című nagyszerű képe ... Természetesen ez a felsorolás nem teljes, s arra sem törekszem, hogy valami ranglista alapján tartsak névsorfelolvasástl Ezúttal a paletta oly tarka, hogy mindenki megkeresheti a neki megfelelő, ízlését kielégítő alkotást. Kérdés azonban, vajon rátalál-e? Mert sajnos az elmúlt évek hosszú során a nemzetközi konfrontációkra nem voltak meg a lehetőségek, s ennek következtében a modern művészet megismerése terén meglehetősen lemaradtunk! Ez a megállapítás főleg a nagyközönség azon csoportjára vonatkozik, akinek nem volt sem lehetősége, sem pedig hajlandósága, hogy — akár bel- vagy külföldi szaklapokból és könyvekből — megismerkedjen a modern művészet újabb és legújabb áramlataival, s hogy ezeknek a megértéséhez el is juthasson. A művészetek megértéséhez minden időkben jóakarat és műveltség volt szükséges. Ma ez a tétel kétszeresen érvényes. Különben a jelenlegi tárlat is ezt bizonyítja. A kiállított müvek alkotóinak nagy része már rég szakított az úgynevezett leíró vagy illuzionista művészettel. Sutba dobták a reneszánsz által megteremtett perspektívát, elvetették a görög racionalizmus szépség-normáit, képeikről kiűzték a harmadik dimenziót... Alkotni, teremteni akarnak, s nem másolni a természetet. Roger Garaudy nemrégiben, éppen az „École de Parisról" tartott előadásában hangsúlyoz ta, hogy ma már a képet nem lehet sem tükörnek tekinteni, amelyben a külső világ mozdulatlanul tükröződik vissza, sem pedig vetítővászonnak, amelyre a belső világ örök — változatlan — képét vetíthetnők! Sajnos, ezon ismertetés keretében nem áll módomban, hogy részletesebben foglalkozzam a mai modern művészeti irányzatok filozófiai és esztétikai megokolásával, esetleg cáfolásával. Ám ennek ellenére szeretném megemlíteni, hogy a modern művészetek létrejöttében nagy szerepet játszott a XIX. század szellemi és kulturális egységének felbomlása, valamint a társadalom atomokra való széthullása, s nem utolsó sorban a társadalom embertelensége ellen tiltakozó művészek — hol helyes, hol pedig helytelen, minden esetben őszinte — lázadása. Éppen ezért mindazok címére, akik a kiállításon látott műveket bármily oknál fogva is elutasítanák, csak annyit szeretnék még mondani, hogy a művész mindig korának tanúja és szószólója, ha nem is olyan értelemben mint a politikus vagy az újságíró. És a modern művészet hajtóereje, Herbert Read szerint — igaz, hogy ezzel a kitételével nem érthetünk teljes egészében egyet — elsősorban az új nonkonformizmus fellelése és csak másodlagosan egy egységes ideológia vagy világkép keresése. B. L A Nap anyaga az ember kezében Ha egy atom elveszíti egy vagy több elektronját, villamos egyensúlya megbomlik, pozitív ion lesz belőle. Ez az ionizáció folyamata. Hevítéssel minden gáz ionizált állapotba hozható, és minél magasabb a gáz hőmérséklete, annál erősebben ionizálódik. Hasonló jelenség figyelhető meg akkor ts, ha ritkított gázokon villamos áramot bocsátanak át. Irving Langmuir amerikai fizikus azt javasolta, hogy az erősen ionizált gázt nevezzék el plazmának. A plazma tulajdonképpen az anyag negyedik halmazállapota, amely erősen ionizált gázból áll. Olyan fizikai folyamatok játszódnak le benne (az atomok például gerjesztett állapotba kerülnek, majd fényt sugároznak stb.), amelyek a semleges vagy gyengén Ionizált gázban lejátszódó folyamatokra nem jellemzőek. A plazma a természetben a gázkisülésekben, magas hőmérsékletű gázokban f pl. robbanásoknál), csillagokban, csillagködökben fordul elő. A plazmakutatás, különösen az utóbbi évtizedben óriási léptekkel haladt előre, gyakorlati eredményei az ipar mind több területére terjednek kl, sőt legújabban már azzal is kísérleteznek, hogy a plazmát a gyógyításban is hasznosítsák. FÉMET SZÓR A PLAZMA A fémtárgyak felületének porlasztott fémmel való bevonását fémszórásnak nevezik. Sűrített levegővel működő fémszóró pisztollyal végzik, amely a megolvasztott fémet olyan erővel szórja a bevonandó felületre, hogy az ott lecsapódik, és tartósan megtapad. Fémszórásra azonban csak azok a fémek alkalmasak, amelyek a szórópisztoly 1600 C hőmérsékletű, lángterében megolvadnak, tehát a horgany, alumínium, ón, réz, vas, nikkel stb. szórható. Milyen lehetőségeket ígér ezen a téren a plazma? A plazmasugár mintegy tízszer nagyobb hőmérséklete lehetővé teszi bármilyen fém vagy kerámia szórását. A cirkonoxid az egyik legkitűnőbb tűzálló anyag, szórásra azonA plazma-bevonás lényegesen egyszerűbbé és olcsóbbá teszi ezt a munkát. Az öntőformára szórják a tűzálló fémet vagy kerámiát, majd vegyi oldással, oxidációval vagy hő-kezeléssel távolítják el a feleslegessé vált öntőformát. A sugárhajtású repülőgépekbe és űrhajókba egyre gyakforrás beállított paramétereitől, a gázok mennyiségétől és minőségétől, továbbá az anyag vastagságától függ. A vágás vonala egyenes vagy formázott lehet, a vágási felület tükörsima marad. A vágás művelete nagymértékben automatizált. A berendezés az ARG ORS típusnevet kapta. MOTÉT VÉRZÉS NÉLKÜL Orvosokból és mérnökökből álló kollektíva olyan plazmagenerátor kifejlesztésén dolgozik, amely tűvékony plazmasugarat állít majd elő. Ez a A plazmaszorA pisztoly üzemelés közbea. A háttérben a gázelszivó berendezés. Plazmatechnikával készült különleges alakú idomok. ban nem volt alkalmas. A plazmasu^ár 2700 C fokon játszi könnyedséggel megolvasztja. Érdekes körülmény, hogy a plazmaszórást tulajdonképpen az űrkutatás, pontosabban a hőálló bevonatok készítésének szükséglete lendítette előre. A plazmaszórást mindenekelőtt a rakétaorrok és fúvókák, valamint a rakétahajtómű egyes részeinek előállítására használják. Plazmaszórással vonták be például a Telstar távközlési hold külső felületét is. A plazmaszóró pisztoly külön tartályába por vagy huzal alakjában töltik be a beszórásra használt anyagot. A kerámiai és hasonló anyagokat szintén por vagy rudacskák alakjában töltik be. A plazmasugár aztán a hang sebességével magával ragadja, megolvasztja és a bevonandó felületre szórja a porrészecskéket. A pisztolyt a tárgy fizikai tulajdonságaitól és a létrehozni kívánt bevonattól függően rendszerint 10—20 cm távolságra tartják az anyagtól. Há szükséges, állandóan 100 C fok alatti hőmérsékletre hűtik a bevonandó tárgyat. A szétszóródó részecskéket elszívóberendezés vonja kl a munkatérből. FÉMKERÁMIA ÖSZVÉR i rabban építenek be cermet-et, a fémek és keramikus anyagok ötletes kombinációját. A cermet egyesíti a fémek szívósságát, valamint a keramikus anyagok keménységét és höállóságát. A plazmatechnikával gyártott cermet-fűtőszálak 1050 C fokon hétezer órán át működtek elektroncsövekben lényeges változás nélküli Néhány anyag szabálytalan kristályokból vagy szemcsékből mikrogömbökké alakítható át úgy, hogy a megolvadt anyagot a plazmapisztolyból valamilyen semleges folyadékba szórják. A mikrogömböket magreaktorok fűtőanyagának készítésére használják, amikor ezt, mint például az uránt ls, meghatározott sűrűségben kell felhalmozni. FÉMVÁGÁ.S PLAZMÁVAL A Bratislavai Hegesztési Kutató Intézetben évek óta foglalkoznak a plazma műszaki alkalmazásával. Megoldották a fémszórás kérdését, nemrégiben pedig egy egy új berendezést építettek, amely plazma segítségével vágja a fémeket. A plazmasugár hőmérséklete 15 000 — 30 000 C fok között mozog, de elérhető akár 50 000 C fok is! A gázok sebessége nagyobb a hangsebességnél, így könnyűszerrel vágják a vastagabb fémlemezeket is. A vágás sebessége az áramplazmasugár a sebészetbea használt kés szerepét töltené be. A sebész a műtéti idő Jelentékeny részét a vérzés csillapítására kénytelen fordítani. A plazmaszike megszüntetné az egyébként elkerülhetetlen vérzést. A forró láng ugyanis nemcsak átvágja a szöveteket, hanem a szomszédos sejtréteget is megolvasztja* s vérzésgátló film keletkezik a vágási felületen. A 11 ezer fokosra tervezett plazmasugár tökéletes fertőtlenítést ts biztosítana. Persze, sok még a megoldatlan technikai és biológiai probléma. Milyen hosszú ideig marad meg a vérzésgátló film? Mekkora sebességgel kell vágni a plazmaszikével, hogy létrejöjjön a film a sebfelületen, s vajon a lánggal átvágott sejtcsoportok nem hatnak-e mérgező égéstermékként? A plazmasugár a legragyogóbb napsugárnál is Intenzívebb fényt sugároz, amely ellen védekeznie kell a sebésznek, - viszont fekete szemüveggel a szemén aligha tud operálni. Ez Idő szerint még teljesen bizonytalan, miként lehetne ezeken a nehézségeken úrrá lenni. A Nap anyagának egy darabkája, a plazma, sok helyen még csak laboratóriumi kísérletek tárgyát képezi, másutt azonban, mint láttuk, már az ember segítőtársa lett. Tűzálló anyagból elég nehéz bonyolult alakzatokat készíteni a szokásos technológiával. III. L Az alpesi vidékeken komoly gondot okoz a lavinaveszély. A Svájci Alpokban, a Kühnihorn lejtőin és környékén nagyarányú lavina w elleni torlaszokat emeltek a lakosság védelmére. A képen a mes- Q terséges építmények részlete, ^^