Új Szó, 1966. március (19. évfolyam, 59-89. szám)

1966-03-01 / 59. szám, kedd

A Lévai Járási Népkönyvtárban csaknem ötvenezer könyv áll az olvasók rendelkezésére. A könyvtárnak 2538 (a város lakosságának 17,03 százaléka) állandó olvasója van. (Bachan felvétele) PARÁNYI SORÉT Közönséges légpuska volt. Áldatlan működése következté­ben rengeteg madár siratta párját. Az évek során kiszol­gálta idejét, teste meggyengült, mint az öreg emberé, egyre kevésbé tudta magában össze­sűríteni a levegőt. A belé he­lyezett sörét mind erőtlenebből hagyta el a csövet. Ócskavas lett belőle. Az ember találékony, egy kis Ügyeskedéssel a tönkrement holmit is használhatóvá tudja tenni. Apró módosítással, a cső fejrészének némi kitágításával és egy pici gyújtószeg közbe­iktatásával a légpuska újjá­éledt. Igazi fegyver, lőfegyver lett belőle. Robbanópisztolyba való gyutacsot lehetett bele­tenni, ami a sörétet nagy erő­vel.lőtte ki. A tizenhárom éves rokongye­rek Winnetou képeket gyűjtött, álmában sokszor vágtatott tü­zes paripán az indián hős és Old Shatterhand oldalán. Nagy­bátyja légpuskája volt vágyai­nak netovábbja. Megígérték ne­ki, hogy az övé lesz, ha jól tannl. Iparkodott Is ahogy csak tőle telt. És egyszer eljött a várva várt pillanat. Megkapta a puskát. — Vigyázz, nehogy agyonlőj] valakit! — hangzott a felnőt­tek részéről a figyelmeztetés, s azt hitték, hogy ezzel min­den rendben van. Kimondhatatlanul örült az ajándéknak. Vállára vette és minden szabad Idejét odakint töltötte. Bebarangolta a kör­nyékbeli erdőket, mezőket, kép­zeletszülte gonosz banditákat keresett, akik megkeserítik a szegény indiánok életét. A pus­ka révén egyszeriben pajtásai érdeklődésének középpontjába került. Mindenki a kezébe sze­rette volna venni. Ennek enge­délyezése azonban igen nagy kegynek számított, s csak a legközelebbi barátainak járt ki. Egynéhányszor édesapja ls cél­balőtt a légpuskával. — Rákapott a héja a csir­kénkre, délután meglesném, hátha le tudnám vele szedni azt a bitang madaratl — szólt a fiúnak. Fájó szívvel vált meg kin­csétől, és mindjárt kikötötte, hogy másnap iskola után érte megy. A ragadozót nem sikerült el­ejteni, tovaszállt a karmai közt vergődő kiscsirkével, nem érte el a golyó. Barátja kérlelte: — Hagyd nálam holnapig. Megpróbálnám még egyszer. Cserébe elviheted a zsebrá­dióm ... Nem állt kötélnek. Elvitte a fegyverét, felvidámodva, fütyö­részve indult hazafelé. A falut átszelő patak hídján egy fiata­labb pajtása játszadozott egye­dül. Odament hozzá, együtt ját­szottak tovább. Megmutatta puskáját, elmagyarázta, hogyan működik, miképpen kell beven­ni a célt. A másik szerette vol­na a kezébe venni, de nem adta oda, csupán annyit enge­dett meg, hogy a csövébe néz­zen. A tizenkétéves fiú félszemét behunyva próbált valamit látni a cső fekete sötétjében. Szólni akart játszótársának, talán ar­ra akarta kérni, hogy emelje feljebb a csővet, de hang már nem hagyta el a száját. Fojtott csattanás hallatszott, gyenge ütést érzett a szeme felett, sö­tétbe borult előtte minden. A puskát tartó gyerek szivé­be halálos félelem hasított. Ré­mülten nézte a hídról hangta­lanul alázuhanó pajtását. Érez­te, hogy valami jóvátehetetlen dolog történt. Hangosan felzo­kogott, eldobta a puskát, s ijed­ten futásnak eredt, rohant eszeveszetten, maga sem tud­ta merre, hová. Egy nap legjobb barátja köl­csönkérte a puskát. Amikor rátaláltak a patak vi­zében a kisfiúra, teste már élet­telen volt. Azt hitték, a vízbe ful­ladt. Az orvos a boncolásnál vet­te észre a szemöldök alatt a pa­rányi lyukat, amelyen keresztül a gyilkos lövedék a fejébe ha­tolt. GAL LÁSZLÓ Alkatom szüli a tolvajt Sajtóértekezlet a közbizton­sági szervek prágai főigaz­gatóságán A közbiztonsági szervek prá­gai főigazgatóságának dolgozói a napokban tartott sajtótájékoz­tatón az állami vagyon megká­rosításának problémáival fog­lalkoztak. Novotný alezredes szerint ez a törvénybe fitkőző cselekedet a tavaly elkövetett bűncselekmények 73 százaléka. Kik a tettesek és milyen in­dítékok vezetik őket arra, hogy összeütközésbe kerüljenek a törvénnyel? A szocialista va­gyon szándékos vagy hanyag­ságból történő megkárosításá­ra többnyire az alkalom ad okot. Sokan a munkahelyükön kínálkozó lehetőségeket öncé­lúan a saját nyerészkedésük ér­dekében használják fel. A kap­zsiság, a fegyelmezetlenség, a rossz munkaerkölcs és nem utolsósorban az állami vagyon és a munkatársaik iránti kö­zöny készteti az eltévelyedet­teket a felelőtlen cselekedetek­re. Annyi bizonyos, hogy min­denki felelős azért, ami körü­lötte történik. Legyünk biza­lommal környezetünk iránt, ne gyanúsítsunk senkit. Ez azon­ban nem Jelenti azt, hogy ne kísérjük figyelemmel, hogy ne ellenőrizzük mások cselekede­teit. Ezt nemcsak a szocialista vagyon megvédése követeli meg, de mindannyiunk érdeke, hogy elhárítsuk, megakadályoz­zuk a készülő bűncselekmények végrehajtását. Nem helyes te­hát az elv, mely szerint: aki­nek nem inge, ne vegye ma­gára. —km— Nincs segítség ? Még 1965. augusztus 10-én Carmen típusú tévékészüléke­met a párkányi rádió- és tele­víziójavítóba vittem. Kéthónapi várakozás után tudtam meg, hogy készülékemet alkatrész­hiány miatt Érsekújvárba szál­lították. Mindeddig azonban, sajnos, ott sem javították meg, bár én már hét hónapja hiá­ba fizetem az érte járó ille­téket ! Bittér Béla, Párkány Ki-ki a maga portáján A falu és városszépítést ak­ció már országszerte meghonosodott. Községek lakói, nemzeti bizottságok versenyez­nek egymással, hogy társadal­mi munkával tegyék szebbé a falu arculatát. Ott, ahol a nem­zeti bizottság jó szervező mun­kát végez, az eredmények sem maradnak el. A rozsnyói járás Csoltó köz­ségében a nemzeti bizottság fel­adata magaslatán áll. Irányítá­sával a falu lakossága szinte csodákat tesz. A művelődési ott­hon, amelyet a „Z" akció kere­tében építettek fel, csaknem 1,5 millió korona értékű. Itt ka­pott helyet a HNB, a könyvtár, az ifjúsági klub, sőt 30 gyer­mek részére még óvodát is nyi­tottak. L osoncon a falu- és város­szépltési akciót irányító járási szakbizottság a helyi nyersanyagforrások kihasználá­sára helyezte a fő súlyt. Mon­dani sem kell, hogy ezzel több száz koronát takarítottak meg. Mintegy 650 köbméter kavicsot, 700 köbméter homokot és 450 köbméter követ saját bányáik­ból nyertek. Ezzel szemben több nemzeti bizottság arra panaszkodik, hogy községükben nem jár si­kerrel az önsegélyes építkezés. A tardoskeddi példa ennek az ellenkezőjét bizonyltja. Amikor 10 évvel ezelőtt Borbély Dezső került a HNB élére, itt sem ment a „Z" akció. A tanács és a plénum ülésén gyakran fog­lalkoztak ezzel a problémával. Végül is úgy határoztak, hogy utakat, gyalogjárókat csak ott építenek, ahol az utca lakói ezt maguk kérik és önsegéllyel hozzájárulnak. Ma már kilomé­tereket tesznek ki a portalaní­tott utcák és a gyalogjárók, a lakosság pedig egyre több ak­ció megkezdését kéri. Több éves tapasztalat bizo­• nyitja, hogy ott, ahol a „Z" akcióba az üzemeket is be­vonják, az eredmények még szebbek. Az üzemeknek, szövet­kezeteknek rendszerint vannak gépi eszközeik és ezek segít­ségével meggyorsíthatják az egyes építkezések befejezését. A bratislavai Slovnaft üzem dolgozói például a sportpálya építésénél 800 000 korona érté­kű munkát végeztek el. Csak­nem minden üzemben találni betonkeverőgépet, szállítóesz­közt, amely olcsóbbá tenné az építkezést, s a megtakarított összeget más célra lehetne for­dítani. Sajnos, Szlovákia-szerte igen sok olyan építkezés van, amely­nek befejezése már több éve húzódik. A járási nemzeti bi­zottságok feladata elérni, hogy az idén minél többet befejezze­nek. Például Szentkirályon már öt éve lerakták egy két tan­termes iskola alapjait, de még mindig nem tudják mi lesz vele. A következő években megvál­tozik a „Z" akció finanszírozá­sa. Míg a múltban a felsőbb szervek hagyták jóvá és bizto­sítottak anyagi eszközöket, a jövőben a HNB a tartalék- és fejlesztési alapokból fedezi a kiadásokat. Ez jobb és gazdasá­gosabb munkát fog eredmé­nyezni. A párt XIII. kongresszusát országszerte szép kötele­zettségvállalással köszöntik. A vállalások egy része az önse­gélyes építkezések megvalósí­tására, a falu szépítésére irá­nyul. A nemzeti bizottságok feladata, hogy a lakosság kez­deményezését a lehető legjob­ban hasznosítsák. n. I ANYAG I Ha rendes lakásban akar lakni, ha gyorsan akarja megkezdeni családi háza felépítését, vagy kijavítását, látogassa meg a JEDNOTA építőanyag-telepeit, ahol készségesen megmagyarázzák, hogyan kaphat építkezési engedélyt, kölcsönt a ta­karékpénztárból és hogyan vásárolhatja meg a szükséges építőanyagokat OF-106 O^z A XX. SZAZAD KALANDJAI 9. VON ORTEL TITKOS KÜLDETÉSE Szörnyű gyanú ébredt Höttel­ben. Egy közönséges katona csak úgy odaül tisztek asztalá­hoz?! Nem, ez nem lehet né­met katona. Német katona még akkor sem ülne tiszti asztal­hoz, ha meghívnák. De angol ka­tona sem bizalmaskodhat így a feljebbvalóival. Slebert nem le­het az Intelligence Service em­bere, de ha nem angol kém, akkor micsoda? Csak nem . Borzasztó még csak rágondolni is! Ebben a pillanatban vissza­jött Siebert. Höttel halálosan sá­padt arcát és a széken terpesz­kedő Sztrutyinszkiit látva rög­tön tisztában volt a helyzettel. Höttel kétségbeesett tekintette] kereste övét és pisztolytáskáját a fogason, de Siebert elébe állt. Höttel rádöbbent, hogy a szoba minden szegletéből pisztolycső mered rá. — Kicsoda maga? Nem az Intelligence Service embere? — Ördöge van. Eltalálta. Nem vagyok angol kém. — Hát akkor kinek dolgozik? Csak nem szovjet felderítő ...? — Szolgálatára: Nylkolaf lva­novics Kuznyecov. — Megdöbbentő. Hogy az oro­szoknak ilyen ügyes kémeik le­gyenek, ezt nem gondoltam vol­na! Most mit akarnak velem? — Az magától függ. Egy ki­csit mindenesetre elbeszélge­tünk. Höttel vallomása — Kicsoda ez a von Ortel? hangzott Síebert-Kuznyecov kér­dése. — Nem mondhatom meg. — Még egyszer kérdem. — Valóban nem tudom, ezt senki sem tudja. — Még dr. forgens, az SD főnöke sem? — kérdezte gú­nyorosan Siebert. — Még 6 sem. Csak azt tud­juk, hogy von Ortel a birodal­mi biztonsági szolgálat igen be­folyásos embre. Senkinek stncs alárendelve, nem ismerjük a beosztását, csak azt tudjuk, hogy joga van közvetlenül érintkezni Müller SS-csoportve­zetővel (altábornagy) és Schel­lenberg SS-csoportvezetővel. Az ö megbízásukból van itt. Mit keres RovnÓban, nem tudjuk. Semmi dolga velünk. A Német utca 272. szám alatt van vala­milyen fogorvosi rendelőnek ál­cázott Irodája... Siebert-Kuznyecov érezte, Höttel igazat mond, valóban nem tudott többet erről a rej­télyes von Ortelrő). Von Ortel határozottan titkos küldetésben van Rovnóban, valamilyen rej­télyes tervet sző, de ebbe sen­ki sem avatta be a helyi Ges­tapót. Höttel csak azt tudta, né­ha két-három ismeretlen sze­mély keresi fel őt Berlinből. Másnap, 1943 október 29-én hiába keresték irodájában Mar­tin Höttelt. Titokzatos eltűné­sét nem tudták mivel magya­rázni. A kollégák örültek, hogy megszabadultak tőle. Bizonyára Hermán Knut, Erich Koch má­sodik helyettese, a „csomagak­ció" vezetője is idegösszeomlást kapott volna, ha megtudja, hogy agyondicsért, felette megbízha­tó tisztje, Róbert Glaas valójá­ban holland kommunista, és kapcsolatban áll a szovjet par­tizánokkal. Különös beszélgetés Von Ortel előszeretettel ke­reste fel a rovnői Német utcá­ban működő kaszinót. Nem tit­kolta, hogy gyengéje a kártya meg a rulett. Sok tiszt járt ide, Siebert-Kuznyecov is gyakori vendég volt, mert itt sok értékes adatot szerezhetett. Von Ortel és Siebert ismét összetalálkozott. Ortel most is elemében érezte magát, sok al­koholt fogyasztott. Bizalmas dolgokra terelődött a szó, és Siebert-Kuznyecovnak feltűnt, hogy von Ortel — mint előző­leg több alkalommal — becs­mérlőén nyilatkozik a náci fe­jesekről. A Völkischer Beobach­terre. a náci hivatalos lapra például azt mondta, hogy csak gondolkodásra képtelen mar­háknak való. Rosenbergéket meg idiótáknak nevezte. Sle­bertnek már régóta fúrta az ol­dalát, miért szolgálja Ortel oda­adóan a birodalmat, ha vélemé­nye eltér a főkolomposokétól. Kíváncsiságát nem leplezve ezt nyíltan meg is kérdezte „barát­jától". — Miért? Mert konkrét cél­jaim vannak, s ezeket csak a Führer segítségével érhetem el. Cinikusan hangzott a válasz, de Siebert nem kíváncsiskodott tovább. Von Ortelnek nyilván szabad így beszélnie .. — Tudja, Paul, maga nagyon rokonszenves nekem, pedig higgye el, két keze ujjain bő­ven meg tudná számlálni azo­kat, akik nekem szimpatikusak. — Miért? — Ugyan ne legyen naiv. Ta­lán meg tudna neveznt öt em­bert közös Ismerőseink közül, akiket szívesen nevezne barát­jának? — Igaza van. — De beszéljünk magáról. Az oroszoktól két golyót, a Eührer­től két vaskeresztet kapott. Vissza akarna még menni a frontra? Következik: A PERZSASZÚNYEG 1986. III. 1

Next

/
Thumbnails
Contents