Új Szó, 1966. március (19. évfolyam, 59-89. szám)

1966-03-04 / 62. szám, péntek

Rendkívül értékes tudományos adatok kiértékelésén dolgoznak a szovjet tudások A V e n u s - r a k é t á k eredményeiről Moszkva (CTK) — A Venus 2. és a Venus 3. űrhajókkal folytatott kísérletek két célt szolgáltak, egyrészt a bolygóig megtett út vizsgálatát, másrészt a bolygó fizikai tulajdonságainak megállapítását. Ezzel a két feladattal foglalkozik érdekes cikkében Levantovszkij a Krasznaja Zvezda hasábjain. A cikkíró megállapítja, hogy a Venushoz vezető út nemcsak hosszú, hanem rendkívül nehéz is. Éppen ezért nem valószínű, hogy az első automatikus űrállomás felderíti a bolygó minden titkát. Az ilyen nagy távolság mindig hozhat váratlan meglepetéseket. Azonban ettől függetlenül a Venus 2. és a Venus 3. állomásokkal végzett kísérletek a bolygóközi repüléssel kapcsolatos igen sok alapvető feladatot oldottak meg. A közvetített anyag feldolgozásán még a tudósok dolgoznak és előreláthatólag adatokat kapunk a Venus atmoszférájának összetételéről, valamint a bolygón uralkodó klimatikus viszonyokról. Természetesen sokakat érdekel a kérdés, ml történik azzal az állomással, amely a bolygó körül kering. Ez az állomás szükségszerűen új heliocentrikus pályára kerül és ezáltal a Nap örök mesterséges bolygójává válik. A Venus felhőfala miatt a bolygó megfigyelése csak radar segítségével lehetséges, éppen ezért tudományos szempontból szinte felmérhetetlen eredményt jelentene, ha sikerülne a Venusra is az úgynevezett sima leszállás. A francia politikai pártok a parlamenti választásokra készülnek Párizs (CTK) — A francia kormánykoalíció és az egyes ellenzéki pártok vezetősége szerdán tevékenységük további elmélyítéséről tárgyalt. Megfigyelők nézete szerint ez összefügg a közelgő nemzetgyűlési választásokkal. E választásokra csupán a jövő tavasszal kerülne sor, de a Párizsban elterjedt nézetek szerint a köztársasági elnök már az idén ősszel választásokat írhat ki, ha ezt előnyösnek tartja a kormány szempontjából. Az UNR politikai bizottsága szerdai ülésón több miniszter részvételével elhatározták, hogy március 18-ra Párizsba összehívják az UNR központi bizottságának ülését. Az UNR már előzetes tárgyalásokat kezdett a „független republikánusokkal", de eddig még nem jutottak semmi eredményre. A „független republikánusok" ugyanis száz mandátumot akarnak az új nemzetgyűlésben, tehát sokkal többet az eddiginél. Az UNR e követelést mindeddig elutasította. Szerdán Párizsban ülést tartott az új párt, a demokratikus közép irányító bizottsága is, amelynek élén az utolsó elnökválasztások egyik jelöltje, Jean Lecanuet áll. Lecanuet újból bírálta a népi köztársasági mozgalom (MRT) és a függetlenek habozását azzal a javaslatával szemben, hogy a két párt egyesüljön a demokratikus középpel. Lecanuet eredetileg azt remélte, hogy a demokratikus közép, az MRT és a függetlenek megegyezésre jutnak, és minden választókörzetben közös jelöltet állítanak. A jelek szerint azonban egyelőre nincs kilátás ilyen megegyezésre. Az SFIO Defferre vezette jobboldali kisebbsége és a Guy Mollet főtitkár által vezetett többség közötti versengés a megfigyelők véleménye szerint a párt szélesebb körű vezetősége, az ún. nemzeti tanács ülésén folytatódik. Az SFIO irányító bizottságának szerdai határozata szerint ezt az tilést április 16-ára hívják össze. Az Humainté csütörtöki kommentárjában elítéli Defferre interjúját, melyben elveti a szocialisták és kommunisták öszszefogását, s rámutat arra, hogy állásfoglalásával a reakció malmára hajtja a vizet. AZ SZKP MOSZKVAI VÁROSI SZERVEZETÉNEK KONFERENCIÁJA Moszkva (ČTK) — A szovjet fővárosban csütörtökön megkezdődött az SZKP moszkvai városi szervezetének értekezlete, melyen 720 moszkvai kommunista megtárgyalja az SZKP XXIII. kongresszusának előkészítésével kapcsolatos kérdéseket, az új ötéves terv irányelveit, és megválasztják az új városi pártbizottságot. Az értekezleten jelen van Leonyid Brezsnyev, Alekszej Koszigin, Nyikolaj Podgornij, Mihail Szuszlov, Alekszander Seljepin és az SZKP további vezetői. néhány sorban JOHNSON amerikai elnök szerdán Washingtonban tárgyalt fő gazdasági tanácsadóival. A feltevések szerint a tanácskozáson az újabb inflációellenes intézkedésekről volt szó. DR. JAIME ÁGOST TORRESNEK, a Dominikai Forradalmi Párt egyik vezető funkcionáriusának háza előtt bomba robbant, melyet egy robogó gépkocsiról dobtak az úttestre. A rohanás csak anyagi károkat okozott. Santo Domlngóban a héten ez a harmadik bombatámadás. A DÉL FRANCIAORSZÁGI Port de Bouc-i hajógyár dolgozói szerdán sztrájkba léptek, mivel a vezetőség be akarja zárni az üzemet. A munkások elfoglalták a hajógyárat, és a városháza előtt tiltakozó nagygyűlést szerveztek. A DJAKARTAI rádió csütörtökön reggel bejelentette, hogy a Fülöp-szigeti kormány lépéseket tett annak érdekében, hogy Marcos Fülöp-szigeti elnök, Sukarno indonéz elnök ós Tunku Abdel Rahman malaysiai miniszterelnök találkozzon. A találkozó alkalmával megtárgyalnák a már három éve tartó indonéz—malaysiai viszály vitás kérdéseit. NORODOM SZIHANUK herceg, kambocizsal kormányfő Phnom Penhben tárgyalást folytatott' Szupeni asszonnyal, az indonéziai külügyminiszter helyettesével a két ország közötti kapcsolatokról. A tárgyalás baráti légkörben folyt le. Talajt veszít a reakció Indonéziában? Djakarta (ČTK) — A djakartai rádióállomás március 3-án bejelentette a dali egyetem ideiglenes bezárását. Ezzel az intézkedéssel akarják megakadályozni a jobboldali egyetemi hallgatók zavargásait, akik az elmúlt napokban veszélyeztették a biztonságot az egyetem Untung ezredes, Sukarno elnök testőrségének parancsnoka, akit katonai bíróság elé állítottak a kormány megbuktatásának vádjával. Az ügyész halálbSntetést kér Untungra. (CTK — Telefoto) ZD. CERNÍK ELUTASÍTOTTA CHALFONT MÓDSZERÉT Genf (CTK) — Dr. Zdenék Cerník csehszlovák küldött a genfi 18-hatalmi leszerelési bizottság csütörtöki ülésén bírálta Chalfont angol küldött módszerét. Chalfont ugyanis a tanács előző ülésén hiányosan idézte a csehszlovák küldött beszédének egy részét, úgyhogy a beszéd lényegét mellőzte. A helytelen idézet azt a benyomást keltette, hogy a csehszlovák küldöttség álláspontja szerint a nukleáris fegyverek továbbterjedését gátló szerződés semmi esetre se érintené a katonai szövetségeket, ugyanakkor a Szovjetunió és a más szocialista országok küldöttségének a szerződésre vonatkozóan mások a nézetei. Cerník rámutatott arra, hogy az angol képviselő félremagyarázása is azt a célt szolgálja, hogy a NATO-ban Bonn kezére játszliassák az atomfegyvereket. területén és összeütköztek & haladó szellemű indonéz fiatalokkal. A jobboldali hallgatók, a Kami reakciós diákszövetség tagjai — bár tevékenységüket Sukarno elnök betiltotta — számos tüntetésen követelték a kommunista párt feloszlatását, és Subandrio külügyminiszter lemondását. Singapore-I politikai megfigyelők szerint azonban a lakosság a tüntetőket nem támogatta és még az indonéz hadsereg olyan alakulataitól sem kaptak segítséget, amelyekre a legjobban számítottak. Megfigyelők szerint a jobboldali diákoknak nincs reményük eredmények elérésére. WASHINGTON VÉGRE BEISMERTE Alméria (ČTK) — Az Egyesült Államok csak szerdán, 44 nappal az amerikai atombombát szállító repülőgép katasztrófája után, ismerte be hivatalosan, hogy atomfegyvert veszített el Spanyolország fölött. Az amerikai külügyminisztérium szóvivője kijelentette, hogy a szerencsétlenség következményei nem veszélyeztetik az emberek egészségét, egy Spanyolországból származó kijelentés szerint azonban kb. 2000 személyt fenyeget radiőaktív sugárzás. Az amerikai hivatalos Jelentés beismerte, hogy a repülőgépen történt robbanás kb. 100 négyzetkilométernyi területet fertőzött meg plutóniummal és uránnal. Egyben hangsúlyozták, hogy az eltűnt bombát tovább kutatják, s folytatják az esetleges következmények felszámolását. A RENDŐR SZEME IS KÁPRÁZIK? London (ČTK) — A brit légügyi minisztérium két hónapig foglalkozott Colin Perks wllmslovi rendőr Jelentésével, mielőtt engedélyezte a jelentős szövegét nyilvánosságra hozni: „Reggel négy óra lehetett jelentette Perks, — amikor különös zajt hallottam és egy zöldes színű, autőbusznagyságú, tojásdad alakú tárgyat láttam magam előtt, amely 12 méterrel lebegett a Föld felett, majd öt perc múlva egyenesen felszállt és eltűnt." Perks felettesei szerint ax eseményt komolyan kell venni. alatt áll. Arról, hogy más erők ls fegyvert fogtak Angolában, egy szót sem ejtett. Később, 1965-ben ismét találkoztunk Kairóban, a második afrikai csúcstalálkozó idején. Akkor már Roberto Holdén az afrikai országok nagy többsége által az angolai felszabadító mozgalom kizárólagos képviselőjeként, elismert kormányfőként foglalt helyet az Afrikai Egységszervezet állam- és kormányfői között. Ekkorra már világossá vált az angolai felszabadító mozgalomban keletkezett szakadás. Roberto Holdén még arról beszélt Kairóban, hogy kész az egységre a a nemzeti felszabadító erők inásik nagy csoportjával, a Mártó De Andrade vezette Angolai Népi Felszabadító Mozgalommal (MPLA), de szavaiban ekkor már senki sem hitt. Köztudott volt, hogy Roberto Holdén és kormánya régóta elszakadt az angolai valóságtól s hogy a 30 000 tagból állónak nyilvántartott csapatok létszáma a valóságban a 2000-et sem éri el. Roberto Holdén két súlyos hibát követett el. Az egyik az volt, hogy felszabadító mozgalmát törzsi, vagyis szűk alapokra helyezte. A másik pedig az, hogy azt hitte, az amerikai imperialisták, miközben minden segítséget megadnak Szalazárnak gyarmati uralma fenntartásához, kész örömest támogatják majd az ő felszabadító mozgalmát is. Ennek a támogatásnak reményében olyan programot hirdetett meg, a felszabadulást I

követő időszakra, amely kellő biztosítékokat tartalmazott ugyan a külföldi tőke számára, I de nem sokat ígért az angolai népnek. Ennek a programnak I. a lényege az volt, hogy a gyarmati uralom alól felszabaduló I

Angola számára az egyetlen fárható út a kapitalizmus. A vége az lett, hogy Roberto Holdén két szék között a földre ült. Elvesztette népszerűségét az afrikai tömegek és saját népe előtt, s ma olyan erők kegyének megnyerésén fáradozik, amelyeknek semmi közük a harcoló Angolához. Mário de Andrade olyan, mint valami örökmozgó gépezet. Minden arcizma külön-külön él. Egy pillantás elegendő ahhoz, hogy az ember felismerje benne a forradalmárt. Szavai és mozdulatai tökéletesen kiegészítik egymást. Sugárzik belőle az erő és az eltökéltség. Mégis keserű vonást fedeztem fel szája szögletében, amikor egymás mellett ültünk az Afrikai Egységszervezet accrai csúcstalálkozóján, pontosabban a találkozó színhelyéül szolgáló terem folyosóján. Az állam- és kormányfők zárt ajtók mögött tanácskoztak s az ábécé-rendben elrendezett kormányfői székek közül az elsőn Roberto Holdén foglalt helyet. Egy összezsugorodott mozgalom kiábrándult tekintetű vezetője. Vagy talán már az sem. Röviddel az accrai értekezlet előtt újabb belső válság rázkódtatta meg Roberto Holdén „kormányát". Ennek ellenére Roberto Holdén a tárgyalóteremben foglalt helyet, Mário de Andrade viszont kiszorult a folyosóra. Furcsa és elszomorító helyzet. Mint Mário de Andrade elmondta, az MPLA, az Angolai Népi Felszabadító mozgalom az egyetlen valóban harcoló erő Angolában. Ennek a mozgalomnak a harcosai tartják a portugáloktól véres küzdelmek árán elfoglalt angolai területeket. S a felszabadított országrészekben az MPLA népi tanácsai irányítanak, intézik az emberek ügyes-bajos dolgait, iskoláztatják a gyermekeket és a felnőtteket, termesztik és szállítják az élelmiszert a partizáncsoportoknak. Ennek a helyzetnek teljesen tudatában vannak az afrikai vezetők, a független Afrika képviselői. Az Afrikai Egységszervezet felszabadítási bizottságának többsége Mário de Andrade mozgalmát tartja az angolai felszabadító harc Igazi letéteményesének. Az MPLA vezetői azért utaztak Accrába, hogy felhívják az Afrikai Egységszervezet tagállamait, ismerjék el Roberto Holdén talaját vesztett pártja helyett az ő tömegpártjukat, Angola képviselőjének. A kísérlet nem sikerült. A független Afrika politikusai ahelyett, hogy alaposan megvizsgálták volna a kérés jogosságát és indokoltságát, azzal odázták el a döntést, hogy helyesebbnek tartanák, ha Mário de Andrade és Roberto Holdén kibékülnének, és egyesítenék felszabadító mozgalmukat. Ebben az álláspontban sok a realitás. Csak az a hiba benne, hogy nincs sok köze az angolai valósághoz. Az MPLA többször felszólította Roberto Holdent, üljenek le és beszéljék meg az együttműködés lehetőségeit. Roberto Holdén azonban csökönyösen megtagadta az Ilyen tárgyaláson való részvételt. Ö olyan független Angoláról álmodozik, amelyben egyedül ő, illetve az ő pártja lesz az űr. Ez az igazi oka az UPA és az MPLA közötti nézeteltéréseknek. Persze nem csupán ez. Ha az ember figyelmesen elolvassa az MPLA programját, sok minden világossá válik. Az MPLA a függetlenség kivívása után szocialista társadalmi formát akar teremteni. Fel kívánja számolni a külföldi katonai támaszpontokat Angolában — beleértve az amerikai bázist is — gyökeresen meg akarja javítani a munkások helyzetét, földet kíván osztani a parasztoknak. Korszerű mezőgazdasággal rendelkező ipari országgá akarja fejleszteni Angolát. Fel akarja sorakoztatni az országot Afrika és a világ leghaladóbb államai mellé. Nos, ebből kitűnik, hogy nem helyes úton járnak azok, akik azt hiszik, hogy Mário de Andradét és Roberto Holdent személyes ellentétek akadályozzák abban, hogy egyesítsék erejüket és tehetségüket a közös ellenség elleni harcban. Ennél sokkal komolyabb ellentétekről, politikai és ideológiai nézetkülönbségekről van szó. Mi több, Angola és az angolai népek jövőjéről. Antikor megkérdeztem Mário de Andradét, kész-e az eddigt kiábrándító tapasztalatok ellenére továbbra is keresni Roberto Holdennel az együttműködés lehetőségeit, egyetértően bólint. — Igen. Mi arra is készek vagyunk, hogy módosítsuk elgondolásainkat, hogy közelebb hozzuk elképzeléseinket Roberto Holdennek és csoportjának nézeteihez. Számunkra nem az az alapvető, hogy egymás ellen harcoljunk. Hiszen addig, amíg ml marakodunk, a portugálok a markukba röhögnek. A mi egyenetlenkedésünk esetleg évekkel meghosszabbíthatja uralmukat Angolában. Angolában folytatódik a küzdelem. Harcolnak egymással az állig felfegyverzett gyarmatosítók és a soraikat most rendező angolai partizánok. Legfeljebb minden tizediknek van puskája. A fő fegyver a lándzsa és az íj. De ezek a primitív fegyverek olyan emberek kezében vannak, akiknek szívében fennen lobog a szabadság és a függetlenség kiolthatatlan lángja. Hogy ez a harc milyen hosszú lesz, senki sem tudja ma megmondani. De az biztos, hogy Angola népe lesz a győztes ebben a gigászi küzdelemben. Következik: 2. MOCAMBIQUE