Új Szó, 1966. március (19. évfolyam, 59-89. szám)

1966-03-04 / 62. szám, péntek

Milliós károkat okoz a tűz Mintegy 110 millió korona ér:ék lett a lángok martalékává © Kilencvenhét ember vesztette életét © Szlovákiában a gyerekek 259 tűzesetet idéztek elő © A tavaszi nagytakarítás idején a tűzvédelemről se feledkezzünk meg © A rossz szigetelés négymillió korona kárt okozott A tüz évente sok kárt okoz. rA gondatlanság, felelőtlenség következtében szorgos emberi ke^ek alkotása válik a lángok martalékává. A múlt évben hazánkban 6776 tűzesetet jegyeztek fel, 140-el többet mint 1964-ben. Az említett idő alatt a „vörös kakas" 110 millió korona értéket puszított el, ezenkívül 97 emb r lelte a lángokban halálát, 700-at pedig égési sebekkel szállítottak a kórházba. Az anyagi károkhoz tehát még hozzá kell adni a pénzben ki nen fejezhető értéket, az embert, valamint a sebesülések nvatt a munkából való kimaradást. Egy kissé megnyugtató tény, hogy — bár a tűzesetek száma 140 el megnövekedett — az anvagi kár 90,5 millió koronával kisebb, mint az előző évben volt Ez azzal magyarázható, ho/ / a múlt évben sok volt a ki' fbb jellegű tűzeset. Szlovák Ira a tűzesetek 24,3, az anya( károk 19,5 százaléka jut. A statisztika azt mutatja, ltogy a tűzesetek leggyakoribb okozója a gondatlanság, a tűzvédelmi előírások be nem tartása. A gondatlan dohányzók például 76 tűzesetet idéztek elö Szlovákiában, aminek következtében félmillió koronás kár keletkezett. A fűtőtestek, a kéménvek is gyakran idéznek elő tüzet. A legtöbb tűzesetet (259) a hat év körüli gyerekek rovására lehet írni. Ezek Szlovákiában csaknem kétmilliós kárt okoztak. Ebből látszik, hogy a gyerekek könnyen jutnak gyufához, felügyelet nélkül hagyják őket odahaza, s ez aztán megbosszulja magát. Gyakori még a készakarva okozott tűzeset is. Még mindig likadnak emberek, akik haragos szomszédjukat gyújtogatással akarják megbosszulni. Az llven elvetemült egyének a múlt év során 45 tüzet okoztak, s tettükért a bíróságon fe leltek. Tavasszal falun és városon ellenőrzik a lakóhelyek körnvékét, hogy megtették-e a szükséges óvintézkedéseket. A legkisebb dolog se kerülje el ennek során figyelmünket. Az idén is már több eset figyelmeztet az óvatosságra. A múlt napokban például a piesoki gépgyárban a helytelen szigetelés miatt keletkezett tűz négymillió koronás kárt okozott. A smolníkl vasércbányában a rövidzárlat okozta tűz kétszázezer koronás kárt idézett elő. A számok figyelmeztetnek; milliókat emészt fel a tűzvész. Gondoljunk munkahelyünkön, lakásunkban arra: egy parányi szikrácska is óriási anyagi ká rokat okozhat. (né) JVW^W^A/yViAA/WVWVWW

1 Ki találta fe! a ceruzát? 1554-ben fedezték fel Angliában Borrowdale-ben az első grafit bányát. Ebből a kőzetből készítettek ceruzát. Az angol uralkodó egy időben halálbüntetés terhe mellett tiltotta meg a grafit kivitelét Angliából. Amikor 1795-ben az embargó következtében Franciaország nem tudott ceruzát kapni Angliától, Napóleon megbízta a hadseregben szolgáló egyik mérnököt, hogv a Franciaországban található szenynyezett grafitot tegye alkalmassá Írószerszám készítésére. N. Conte-nak ez sikerült is. A franciaországi előfordulások grafitját porrá törte, összekeverte agyag gal és kiszárította. Mivel nem kenődött el úgy, mint az eredeti angol grafit, ez terjedt el. ARCHEOLÓGIAI REJTÉLYEK Mélységes a múlt kútja. Vajon nem nevezhetnők-e feneketlennek? Ezekkel a szavakkal vezeti be Thomas Mann a „József és testvérei" előjátékát, felvetve a történelem kezdetének nehéz problémáját. A régésezk valóban úgy vannak: valahányszor kirajzolódnak az emberi kultúra eredetének homályos körvonalai, mindannyiszor újabb adatok kerülnek napvilágra egy még régebbi múltról. Ám nem csupán a legrégibb civilizációk felderítése esetében állnak néha a régészek tanácstalanul. Nemegyszer olyan tényekkel, leletekkel találják magukat szemben, amelyeket semmiképp sem tudnak beilleszteni sémájukba, nem találnak rájuk magyarázatot, s gyakran a legkorszerűbb tudományos és technikai módszerek sem képesek megmagyarázni eredetüket, korukat vagy küldetésüket. A CIVILIZÁCIÓ BÖLCSŐJE Egy babiloni mítosz így szól: „Minden föld tenger volt. Aztán épült Eridu." Ám a mezopotámiai Eriduban néhány évtizede végzett ásatások kimutatták, hofy a város ősi sumér rétegei alatt további 12 kultúrréteg húzódik; a legősibb réteg korát mintegy hétezer évre becsülik. Ügy látszott tehát, hogy Erldu a legősibb település az ősi egyiptomi és iraki városállamok sorában, itt indulhatott meg a Gordon Childe által városok forradalmának nevezett folyamat a réz-, illetve bronzkor kezdetén. Ámde az anatóliai Konya mellett, Catal Hüyükben folyó ásatások legújabb eredményei ismét rácáfoltak a városi kultúrák eredménytételeire; kereken 2000 esztendővel mélyítették a múlt feQuetzalcoatl azték isten nagyarányú kőtemplomát a mai Teotihuacán közelében számos stilizált kígyófej díszíti. neketlennek tűnő kútját. Valószínűnek kell tartanunk, hogy a tömör, városi jellegű település, a fejlett társadalmi és ipari differenciáltság már az újabb kőkorszakban, a ncolitikumban megjelent, sojtkal korábban, mint eddig feltételeztük. Catal Hüyük tíz települési rétegéből különösen a hatodik, az időszámításunk előtti 6500beli 35—40 ház maradványait őrző réteg az érdekes. Meglepő régészeti megállapítás, hogy kívülről sehol sem vezetett kapunyitás a házakba, sőt, a helyiségek között is ritka az ajtó; folyosók vagy sikátorok is alig akadnak. Ennek egyetlen, de kézenfekvő magyarázata, hogy védelmi okokból csak a feltételezett tetőnyílásokon át közlekedtek a lakosok. Az ásatás még folyik és a leletek tudományos feldolgozása még éveket vesz igénybe. Annyi azonban már teljességgel bizonyos, hogy a Catal Hüvük-i ásatások eredményeként módosítanunk kell a kőkorszak emberéről alkotott eddigi elképzeléseinket. A végső konklúzió sem ad azonban nyilván választ arra a kérdésre, mely korba helyezzük a civilizáció bölcsőjét? REJTÉLYES MEGALITOK Európában, kivált a déli, északi és nyugati tájakon, mintegy 25 ezer kőemlék maradt fenn a történelem előtti időkből. Javarészt újabb kőkori sírok és áldozati oltárok ezek nyers vagy durván megmunkált kőtömbökből. Általánosságban megalitoknak nevezik őkeí. Típusaik szerint a tudományos osztályozás megkülönböztet magányos sírköveket, azaz menhíreket, kűsorokat, kőköröket, kamrás és folyosós sírokat. E különös, ősi építmények századok óta foglalkoztatják a tudósok képzeletét, felkutatásuk, számbavételük, rendszerezésük nyomán sokféle, nemegyszer ellentmondó felvetés és elmélet született korukról, eredetükről, rendeltetésükről. Mostanában néhány újabb lelet napfényre kerülése felélesztette a megalitok körüli vitát. A XVI—XVII. század régészei még úgy gondolták, hogy például az egyik legnevezetesebb megalitemlék, az angliai Salisbury síkon álló megalitkör, a Stonehenge római templom volt, esetleg a dánok vagy a druidák emlékét őrzi. Az írországi New Grandé nevű híres megalitról pedig, amelyet a XVII. században fedeztek fel, sokáig azl tartották a kutatók, hogy a dánok vagy a föníciaiak vagy az egyiptomiak emléke, esetleg egy rég kipusztult zsidó törzsé. Mindaddig, amíg az összehasonlító archeológia módszerei és eszközei nem alakultak ki, a tudósok pusztán spekulatív alapon összefüggésbe hozták a talált emlékeket az ókori történelemből ismert népekkel. Ma már tudjuk, hogy a druidák nem lehettek a megalitkörök építői. Kiderült ugyanis, hogy ezek a kőmonstrumok i. e. 3500—1000 között épültek, a druidákról szóló legkorábbi forrás pedig I. e. 200-ból való, a 25 ezer megalitlelet túlnyomó többsége legalább ezer évvel korábban keletkezett, mint a druidákról megemlékező első adat. Kik voltak tehát a megalitok építői? A C-14-es kormeghatározó módszer sok újat hozott a megalitépítmények keletkezési elméletébe ls. Bebizonyosodott, hogy az első földművelők már i. e. 3500-ban megjelentek Európa földjén, hogy ebben az időben kezdődött itt az újabb kőkor, s ekkor keletkeztek az első megalitok is. S ami még újabb meglepetés: kiderült, hogy a megalitok nem nagyjában egy időszakban, hanem hosszú évszázadok során jöttek létre és voltak használatban. A megalitok körül tehát még sok a megoldani való. Még sok minden tisztázásra vár, elsősorban is a különböző európai megalitépítő népek közötti kapcsolatot és az egyes megalittípusok korhatárait kell megállapítani. A MAJÁK MÚLTJA A régészet és az oknyomozó történelem ragyogó teljesítménye, hogy ma már meglehetősen hiteles képünk van a maja kultúra virágzásának két nagy korszakáról. Az első kevéssel a mi időszámításunk kezdete után bontakozott ki a mai Guatemala és Honduras területén, ez volt az óbirodalom, amely feltehetőleg a rabszolgatársadalom kezdeti fokán állott. Nagykiterjedésű, városszerű települések — Tikal, Copan stb. — romjai bizonyítják, hogy a „klasszikus" kor majái magas színvonalú újkőkorszaki kultúrát teremtettek földjükön, hatalmas pillérekkel körülvett palotákat, templompiramisokat építettek. Hanem azután — a mi időszámításunk szerint valamikor a VI—IX. században — sokszáz éves munkájuk minden eredményét, városaikat, templomaikat odahagyva, útnak indultak északnak, s vagy négyszáz kilométerre az óhazától, a mai Yucatan-félszigeten telepedtek le. Ezzel kezdődött az újbirodalom kialakulása. Eleinte a városok — Uxmal, Mayapan, Chihcen Itza stb. — között nagy versengés folyt a hatalomért, harcoltak egymással, míg végre Mayapan hegemóniára tett szert felettük. 1441-ben azonban belvillongás tört ki, s apró városállamokra bomlott szét a Mayapan birodalom. A maja nép életét, történetét és alkotásaikat Igen sok talány veszi körül, s egylkre-tmásikra még csak fantáziaválaszt sem tudunk adni. Felfoghatatlan például, hogyan volt képes az őserdőben vagy úttalan, sivár vidékeken ötventonnás kőtömbökből álló hatalmas építményeiket létrehozni egy nép, amely sem az igavonó állatokat, sem a fémszerszámokat, sem a kerekeket nem ismerte. Homály borítja a maja nép eredetét ls. Az egyik legnagyobb rejtély azonban az, miért „hurcolkodtak el" a klasszikus kor majái a kultúra magas fokára emelt hazájukból? £s továbbá: egyáltalán mi az oka annak, hogy a kétszer is felvirágzott maja kultúra, kétszer is oly hirtelen elenyészett? Csakugyan meghökkentő, hogy egy nép jól berendezett országát, erős városait egyszercsak átadja, nem ám egy fegyveres leigázónak, hanem a vadonnak. Ilyesmire nincs még egy példa a történelemben. Egyesek éghajlatváltozással, mások természeti katasztrófával, ismét mások valamilyen szörnyű ragállyal igyekeznek megmagyarázni a dolgot. Nemrégiben egyes leletek, különösen pedig a maja képírás megfejtése legalább részben fényt vetett az igazi okokra: a korban egyedülállóan primitív földmüvelésük kényszeritette a majákat hazájuk elhagyására. Egy rejtély tehát tisztázottnak látszik, a többi azonban még magyarázatra vár... D. J. Kik fedezték fel tulajdonképpen Amerikát? Sokan azt állítják, hogy a vikingek. Az Ecuadorban végzett legújabb archeológiai kutatás azon ban más valamire enged következtetni. A jellegzetes ornamentumokkal díszített cserépedényleletek ugyanis nagyon hasonlítanak azokhoz, amelyeket 1. e. 3000 évvel használtak Japánban. Eszerint úgy tűnik, mintha a régi japán halászok érték volna el először Amerika partjait. A képen az Ecuadorban talált edénytöredékek (jobbra) összehasonlítása a régi japán leletekkel (balra). Az aiííÄikuiMról Az antibiotikumok olyan szerves anyagok, melyeket a mikroorganizmusok termelnek, s ugyanakkor képesek más mikroorganizmusok szaporodását gátolni. Előállítási módjuk az ún. biosyntézis, hosszú és öszszetett folyamat. Ma már egyre több antibiotikumot állítanak elő mesterséges úton. Azt, hogy egyes mikroorganizmusok gátolják a másik szaporodását, a tudósok (például Pasteur) már a XIX. században megfigyelték. Forradalmi változást hozott 1928-ban Fleming találmánya, napjaink leggyakrabban használt antibiotikuma, a penicillin. Az antibiotikumokkal történő gyógyítást illetően például fontos tudni azt, hogy egyes antibiotikumok rsak egy bizonyos mikroorganizmus-csoportra hatnak. Ha a mikroorganizmusok megszokják az antibiotikumot, az ezek által történS újabb vagy további fertőzés alkalmával az előbb még kitűnően ható antibiotikum már nem hat. Az ezzel történő gyógyítás komoly és felelősségteljes. Más orvosságokhoz hasonlóan az antibiotikumoknak is van mellékhatásuk. Helytelen vagy túlzott adagolásuk esetén árthatnak a veséknek, a hallóidegeknek, vagy étvágytalanságot, hányást, hasmenést okozhatnak. Adagolásuk mind tablettákban, mind injekciókban gyakori. Az előírt orvosságmennyiséget feltétlenül be kell szedni. Gyakorta előfordul, hogy egyik beteg hozzátartozói a házhoz hívott orvost a következőképpen fogadják: „Magas láza van, már adtunk neki penicillint is, és még mindig nem csökkent a láz." A kérdésre, honnan vették a gyógyszert, általában úgy válaszolnak, hogy még a múltkorról maradt, vagy a szomszédasszonytól kapták. Ez az eljárás fölöttébb helytelen. Orvosi utasítás nélkül, láz esetén s°m szabad penicillinkúrát kezdeni. Kiváltképpen nem már néhány hetes, sőt hónapos penicillin tablettákkal! Az elmondottakból kitűnik, hogy az antibiotikumokkal történő gyógyítás esetén mindig be kell tartani az orvos utasításait. Senki s$ adjon semmilyen orvosságot a betegnek, míg az orvos meg nem vizsgálta, és elő nem írta a szükséges gyógyszert! Dr. PECENA GYÖRGT ÚJ KÖNYVEK Dr. Hamšík - J. Pražák: Merénylet Heydrich ellen A Kossuth Könyvkiadó kiadásában jelent meg Ď. Hamšík — J. Pražák: „Merénylet Heydrich ellen" című könyve. A két csehszlovák szerzfi hazánk történetének leggyászosabb napjait dolgozta fel a rlportszerő könyvben. A léma megrázó: hogyan próbálja a náci Németország betörni a csehszlovák népet a nemzeti szocialista elvek igájába. Az ellenállás alapvető kérdésében azonban ellentétesek a nézetek: tömeges ellenállásra van-a szükség a kommunisták vezetésével, vagy látványos, elszigetelt akció vezet-e eredményre? Átmenetileg győz az utóbbi. A Csehszlovák Köztársaság nyugati, burzsoá emigrációja készíti elfi a látványos merényletei Heydrich ellen, noha tudja, hogy az áldozatot a nép hozza a tettért. A Heydrichnek szánt bomba felrobbant: LidicébSI és Ležákyból pedig por és hamu lett; az áldozatok száma ezer meg ezer: asszonyok, férfiak, gyermekek ét öregek. A könyv bemutatja azt a társadalmat, amelyben Heydrich, a későbbi prágai helytartó felemelkedhetett, a náci rend harmadik embere lehetett. Ismerte'! a londoni emigráns kormány vezette csehszlovák polgári ellenállás felemás antifasiszta harcát, amelyben uralkodó szempont volt: ha visszakerülnek a hatalomba, érvényesítsék osztályszempontjaikat, osztályuralmnkat. Tlszteletébresztö az ellenálló Csehszlovákia leírása. Az illegalitásba szorított Kommunista Pártnak nemcsak a náci gépezettel, a hazai cinkosaikkal kellett megküzdenie, hanem a mély gyökerekkel rendelkező, masaryki—beneši hagyományokra épülfi polgári ellenállással Is. A könyv befejezése elvezet a mai Német Szövetségi Köztársaságba, ahol a gyászos időszak szereplői nyugalmas, biztonságos életüket élik. III.