Új Szó, 1966. március (19. évfolyam, 59-89. szám)

1966-03-04 / 62. szám, péntek

Eredményes munkát végeztek (Folytatás az 1. oldalról) felszólalt Drahomír Kolder elvtárs, a CSKP Központi Bizottsága küldöttségének vezetője. Kolder elvtárs beszédében hangsúlyozta, hogy társadalmi és gazdasági életünk további fejlesztése feladatainak teljesítése megköveteli, hogy felhasználjuk mindazt, ami már korábban bevált, ami meggyorsíthatja előrehaladásunkat. Az elemző elméleti és gyakorlati munkával kapott ismereteinket összegezve megállapíthatjuk, hogy a legutóbbi években gazdasági életünk fejlődésében fellépő negatív jelenségekre azért kerülhetett sor, mert bizonyos ellentmondás van gazdaságunk új feltételei és növelésének szükségessége között, továbbá a már elavult irányítási s tervezési rendszer között, amely már semmiképpen sem felelhet meg a népgazdaságunk fejlesztését megalapozó igényeinknek. Ezért pártunk Központi Bizottságának vezetésével megkezdődik hazánkban annak az irányítási rendszernek érvényesítése, amely a terv s az értéktörvény következetes érvényre juttatását biztosíthatja, de bizonyos keretben a piaci kapcsolatok érvényesülését ls. Mindnyájan olyan időben élünk, amelyre a hazánkban és a világszerte meginduló tudományos-műszaki forradalom jellemző. A népgazdaság-fejlesztés döntő fontosságú céljainak érdekében csak akkor hasznosíthatjuk a tudományt s a technikát fokozott mértékben, ha létrehozzuk népgazdaságunk hatékony műszaki átszervezésének feltételeit tudatosítva, hogy ez a folyamat a Jelenlegi feltételek között a tudományos-műszaki forradalom egyik leghatásosabb eszköze. A tudományos és kutatómunkának ezért arra kell irányulnia, hogy meghatározza, milyen legvenafokozottan progSZOV'ET VENDÉG a Szakszervezetek Központi Tanácsán (CTK) — Miroslav Pastyŕík, a Szakszervezetek Központi Tanácsának alelnöke tegnap fogadta Pjotr Pimenovot, a Szovjet Szakszervezetek Szövetségi Központi Tanácsának titkárát, aki Prágában részt vett a Szakszervezeti Világszövetség elnökségének ülésén. A két szakszervezeti vezető megtárgyalta a csehszlovák és szovjet szakszervezeti dolgozók együttműködésének és kapcsolatainak kérdését. TüWi míítrácvát mezőgazdasági üzemeinknek (ČTK1 — „Fokozatosan megszűnik a műtrágya kiutalása és egyre több lehetőség adódik szabad vásárlásra" — hangsúlyozzák többek között a CSKP XIII. kongresszusa előkészítésének tézisei. Ezzel kapcsolatban František Lipa, a Központi Mezőgazdasági Termékfelvásárlási Igazgatóság vezető dolgozója többek között a következőt közli: A mezőgazdasági üzemekben már tavaly eszközölt helyzetelemzés, illetve az Igények pontosabb megállapítása arra utal, hogy foszfor- és kálfsó tartalmú műtrágya aránylag rövid Időn belül szabad árakon lesz kanlmtó. Jelenleg tárgyalások folynak a Mező- és Erdőgazdasági Minisztériummal annak érdekében, hogy erre már a jövő évben sor kerüljön. Természetesen lesznek kivételek ls, mert nem minden műtrágyából áll elegendő mennyiség rendelkezésre. Ez elsősorban a kénsdvas káliumra, és a Thomasllsztre vonatkozik, viszont nagyon valószínű, hogy a mészkővel kevert amonsalétrom szabadon lesz kapható. Ä Központi Mezőgazdasági Termékfelvásárlási Igazgatóság körzeti raktárak és mütrágvakeverő kisüzemek létesítését tervezi, éspedig úgy, hogy min'den 25—30 000 hektárnyi területre egy-egy Ilyen létesítmény jutna. Ezekből a központokból közvetlenül a földekre szállítanák a műtrágyát és szükség esetén n központok dolgozói, Illetve gépel szórnák szét a földeken. resszív termelés, amely nemcsak elérheti a világszínvonalat, hanem minőségi s műszaki színvonalával lehetővé teszi a dolgozók szükségleteinek kielégítését, de ugyanakkor a munkatermelékenység növelését, nyersanyag, tüzelőanyag s energia megtakarítását s az árukivitel hatékonyságának növelését. Az extenzív fejlődésből az intenzív fejlődésre való átmenet egyik sarkalatos feltétele a tudomány s a technika rendszeres fejlesztése s gyakorlati hasznosítása. További következményeiben ez annyit jelent, hogy létre kell hoznunk tudományos dolgozóink, mérnökeink, feltalálóink, ésszerűsítőink s építőink alkotó kezdeményezése kibontakoztatásának" feltételeit. A Csehszlovák Tudományos Műszaki Társaság méltó helyet tölt be üzemeinkben, vállalatainkban és különféle kísérleti munkahelyeken. Lefektette tagságának alapját, és ez a tagság együttvéve jelentős társadalmi erő, amely egybeköti a tagok elméleti és gyakorlati tevékenységét, szellemi és fizikai munkáját. Nyilvánvaló tehát, hogy ezt az erőt maradéktalanul hasznosítanunk kell. Pártunk XIII. kongresszusa előkészítésének tézisei rámutatnak arra, hogy milyen irányban haladva s milyen célok elérése érdekében kell ezt megtennünk. Kolder elvtárs ezután a CSTMT tevékenységének néhány fontos mozzanatára rámutatva hangsúlyozta: egyik jelentős feladata, hogy hozzájáruljon a tervszerű népgazdaságirányítás új rendszerének gyakorlati érvényre juttatásához. Kolder elvtárs beszéde befejező részében a prágai ČKD dolgozóinak példáját követő műszaki dolgozók mozgalmának jelentőségét méltatta. Erre a mozgalomra jellemző, hogy átfogó, s arra Irányul, hogy a műszaki fejlesztési tervbe foglalt feladatok teljesítését minden szakágazat egységes tevékenysége tükrözze. A Csehszlovák TudományosMűszaki Társaság legközelebbi feladata ezt a mozgalmat magasabb színvonalra emelni, hogy az említett értékes kezdeményezés hasznosan támogathassa a tudományos-műszaki forradalom kibontakozását. YliM KRAHULEC elvtárs temetése Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának elnöksége különbizottságot nevezett ki Vincent Krahulec elvtárs állami temetésének előkészítésére. A különbizottságot V as i 1 B i I a k, az SZLKP Központi Bizottsága elnökségének tagja, a Központi Bizottság titkára irányítja. Vincent Krahulec elvtárs állami temetése szombaton, március 5-én lesz Bratislavában. Az elhunytat a Szlovák Műszaki Főiskola Gottwald téri épületének előcsarnokában ravatalozzák fel szombaton 9-től 11,30 óráig. A gyászszertartás 12,00 órakor kezdődik, majd a koporsót kísérő gyászmenet végighalad a Május 1 téren és a Békevédők utcáján. A Szlovák Tudományos Akadémia épülete előtt vesznek utolsó búcsút az elhunyttól. Részvétnyilvánításokat pénteken, március 4-én 10 órától 16 óráig fogadnak a Szlov&k Nemzeti Tanács elnökségének Gottwald téri épületében. FELHŐK AZ ANGOL MUNKÁSPÁRT EGÉN London (CTK) — Az angol Munkáspárt reményteljes választási kilátásait csütörtök óta elhomályosítja az a tény, hogy a közlekedési alkalmazottak és a nem szakképzett munkások legnagyobb szakszervezeti szövetsége sztrájkot helyez kilátásba. A mintegy 1 500 000 tagot számláló szakszervezet további szakszervezeti szövetségekkel összefogva elutasítja azt a törvényjavaslatot, mely szerint az állami bér- és árhivatal tárgyaljon a dolgozók által követelt béremelésről s a tanácskozások idejére „fagyaszszák be" a béreket. A szakszervezeti szövetség ugyanis attól tart, hogy az említett hivatal már megegyezett 6,6 százalékos béremelését illetően a kormány kívánságának eleget téve csak 3,5 százalékos béremelést engedélyez. A választásokat megelőző kampányra nagyon kedvezőtlenül hatott Wlliam Warbey képviselő levele, amelyet csütörtökön klüdött Wilson miniszterelnöknek. Warbey levelében kijelentette, hogy a honvédelem, a pénzügy és a nemzetközi kapcsolatok kérdéseiben nem hajlandó támogatni a kormányt. Ellentétek az áfrikai Egység Szervezetben (Folytatás az 1. oldalról) Afrikai Egység Szervezete külügyminiszteri konferenciáját. Mali és Guinea küldöttsége március 3-án reggel már nem is vett részt a külügyminiszteri konferencia politikai bizottságának ülésén, hogy ezzel is kifejezésre juttassa tiltakozását az új ghanai katonai kormány képviselőinek jelenléte ellen. Mali külügyminisztere lemondott az Afrikai Egység Szervezetében viselt tisztségéről. Az accrai puccs — az AFP jelentése szerint közvetlenül kihat a rhodesiai problémára is, és már most előrelátható, hogy az Addis Abeba-i konferencián az ún. „mérsékelt afrikaiak véleménye kerül előtérbe, és csak nagyon általános határozatokra számítanak. Ugyanis Ghana és néhány más afrikai állam követelte a leghatározottabban a radikális beavatkozást a rhodesiai telepes kormány ellen és elítélte a langyos brit politikát, amely távolról sem óhajtotta Smith bukását, ahogy azt Wilson miniszterelnök a lagoszi konferencián az év első hónapjában megígérte. Az angol külügyminiszter szerint a Rhodesia ellen foganatosított gazdasági szankciók elsősorban Zambiának jelentettek károkat. A jelek szerint az afrikai kormányok most kénytelenek lesznek bevallani hovátartozásukát. Libéria március 2-án elsőként, majd Nigéria és a Malgas Köztársaság ismerte el a ghanai katonai kormányt. Mahgub szuidáni miniszterelnök elítélte az afrikai katonai puccsokat ' és kijelentette, hogy a katonai kormányok uralma akadályozza a nemzetek fejlődését. Az új accrai kormány helyzete a jelek szerint nem éppen biztató. Erre lehet következtetni J. Ankrah tábornoknak, a ghanai Nemzeti Felszabadítási Bizottság elnökének rádióbeszédéből is, amelyben bejelentette, hogy nemcsak nem gátolják az élelmiszerimportot, hanem még a vámtarifát is leszállítják. Az új kormány gazdaságpolitikájával kapcsolatban Ankrah leszögezte, hogy a magánvállalkozás híve és nem szándékozik államosítani. Tagadhatatlan, hogy Nkrumah kormányában is akadtak árulók. Quaison-Sackey külügyminiszter visszatért Accrába és a sajtókonferencián kijelentette, még nem tudja, hogyan alakul politikai jövője, azonban, ha az új kormány felkéri, szívesen szolgálatába áll. 1970-ig több mint háromszorosára nő a csehszlovák —jugoszláv árucsere-forgalom Belgrád (CTK) — Tegnap csehszlovák—jugoszláv hoszszú lejáratú kereskedelmi és BÍRÓSÁG ELŐTT A TÖMEGGYILKOSOK Bonn (CTK) — Csütörtökön megkezdődött Düsseldorfban a hitlerista Sicherheitsdienst „operatív különítménye" hat volt tagja bünperének tárgyalása. A vádlottak részt vettek szovjet állampolgárok tömeges meggyilkolásában. Az „operatív különítmény" egyik parancsnoka — Kari Inng — egymaga legalább 90 embert gyilkolt meg, és helyettese — Guido Huhn — lelkiismeretét 240 ember élete terheli. Egy további vádlott — Oskar Jäger 25 beteg fogoly meggyilkolásában vett részt. Eddig mind a bat vádlott büntetlenül élt Nyugat-Németországban, sót hárman a rendörségnél voltak alkalmazásban. Bár a vádirat a vádlottak bűncselekményeit bizonyltja, mindeddig nem tartóztatták le őket. árucsere-forgalmi egyezményt hitelesítettek Belgrádban. Az 1966—70-es évekre szóló szerződés értelmében több mint háromszorosára nőtt a két ország közötti kereskedelmi forgalom. 1970-ben a két ország közötti árucsere-forgalom 65 százalékkal nagyobb lesz, mint tavaly. Az árucsere-forgalom évente átlag 11 százalékkal fokozódik a következő öt év folyamán. A kereskedelmi egyezmény nemcsak az árucsere-forgalom növekedését biztosítja, hanem a gazdasági együttmű. ködés elmélyítését is lehetővé teszi. Csehszlovákia főleg gépeket és gépipari berendezéseket, személygépkocsikat, cukrot, sört stb. szállít Jugoszláviának, onnan pedig gépeket, színes fémeket, húst, halkonzerveket, bort stb. hoz majd be. ÉLIÁS BÉLA CIKKSOROZATA 1. ANGOLA Az afrikai kontinens legnagyobb része már szabad. Lerázta a több évszázados gyarmati igát. A földrész politikai térképén immár 36 független állam szerepel. A harcok azonban távolról sem értek véget. Több mint ötvenmillió afrikai él ma ls gyarmati rabságban, főleg a kontinens déli részén. A felszabadításra várő gyarmati területek közül kiemelkedik a portugál uralom alatt sínylődő Angola. Afrikának ezt a több mint 12 millió négyzetkilométernyi területét 1482-ben „fedezte fel" Diego Cao portugál admirális. Ezzel a „felfedezéssel" vette kezdetét az immár több mint 400 éve tartó portugál gyarmati elnyomás Angolában, N'gola király egykori birodalmában. A négyévszázados, úgynevezett civilizációs célokat szolgáló gyarmati uralom eredményei a következőkben foglalhatók össze: Angola 12 millió lakossága 4,5 millióra csökkent. Ennek magyarázata egyszerű. A portugál gyarmatosítók Brazíliába hurcolták és rabszolgaként eladták Angola fiait. Innen ered Angola egyik furcsa elnevezése; egyes történészek ugyanis „Brazília Fekete Anyjának" keresztelték el Angolát. Az igazság kedvéért azt is hozzá kell tenni, hogy nagy számban hagyták el Angolát olyan emberek, akik a száműzetést választották a kényszermunka, a modern rabszolgaság helyett. Nem teljes adatok szerint az utóbbi fél évszázadban kétmillió angolat emigrált a szomszédos országokba. S a portugálok, akik az iskolailag képzett embereket veszik csak emberszámba, maguk is bevallják, hogy négyszáz év alatt az angolai lakosságnak csupán egynegyed százaléka „civilizálódott". Négy évszázad leforgása alatt összesen 20 angolat szerzett egyetemi képzettséget. Igaz, hogy a nemzetközi közvélemény nyomására a portugálok hivatalosan megszüntették a rabszolga-kereskedelmet. Ez azonban csak látszat. Valójában ma is tömegével adnak el angolai munkásokat a bányák és az ültetvények Idegen tulajdosainak. Csupán az a különbség, hogy manapság ezt a piszkos ügyletet „szerződéses munkások toborzásának" nevezik, A munkabíró ember kincs, amelyet gondosan kell őrizni. Az angolai munkások fele kényszermunkás, fele pedig ügynevezett szabad munkás. A két kategória' közti különbség legfeljebb annyi, hogy az előbbit a portugál állam, az utóbbit pedig saját maga adja el. S a felvásárolók között megtalálhatók a portugálok angolai profitjából bőven részesedő amerikai, nyugatnémet, belga, angol, francia, holland, svájct, vatikáni, brazíliai és dél-afrikai monopóliumok. Sokak számára talány, mi teszi képesé a gazdaságilag és társadalmilag egyaránt elmaradott portugál imperializmust arra, hogy megőrizze gyarmati uralmát az anyaországnál tízennégyszerte nagyobb Angolában? A magyarázat nem az, amit Szalazár kijelentett, hogy ti. „úlabb négyszáz évig kívánnak a portugálok Afrikában maradni." Ez csak óhaj. Semmi több. Hogy Portugália oly szilárdan tartja magát Afrikában, azt a többi volt és újgyarmatosító támogatásának köszönheti. A NATO-hatalmak gazdasági és katonai segítsége nélkül Portugália már régen kitakarodott volna Afrikából. Az amerikaiak, a nyugatnémetek és a Világbank sokmilliós dollársegélye és kölcsöne az az életelixir, amely időnként regenerálja a portugál imperializmus hullafoltos testét Afrikában. A portugál gyarmatosítók ellen folyó nemzeti felszabadító harc, tehát egyszersmind a haladó világ ellen szövetkezett nemzetközi imperializmus elleni harc ls. Angola népe öt évvel ezelőtt kezdett fegyveres harcot a portugál elnyomók ellen hazája felszabadításáért. A felkelés a préritűz gyorsaságával terjed. Angola földje ég, lángol a gyarmatosítók talpa alatt. A harc eddig több mint 200 000 áldozatot követelt az angolai néptől. A portugálok 80 000 főnyi hadsereget összpontosítottak Angolában. S ebben a hadseregben mindnagyobb szerepet játszanak a Bonn által kölcsönzött fasiszta múltú nyugatnémet tisztek. Hiába azonban a katonai túlerő és a NATO-támogatás. Az angolai felkelők minden fronton újabb és újabb sikereket érnek el. Négy évi küzdelem legkézenfekvőbb eredménye, hogy az ország területének egyhatoda szabad. A további harc nem lesz könnyű. Portugália és nyugati szövetségesei makacsul küzdenek azért, hogy továbbra ls kiaknázhassák Angola vasérc-, réz és mangánbányáit, gyémántlelőhelyeit. Ez az érdekszövetség megsokszorozza a portugálok erejét. Érthető tehát, hogy Angolában nem számíthatnak a felszabadító mozgalmak harcosai gyors sikerre. De ugyanakkor indokolt azoknak a hazafiaknak és általában az afrikai közvéleménynek a türelmetlensége, az angolai felszabadító harc viszonylagos lassúsága és eredménytelensége miatt. Erre a türelmetlenségre az angolai szabadságharcos vezetőkkel történt személyes találkozások alkalmával találtam magyarázatot. Roberto Holdennel, az első angolai emigrációs kormány vezetőjével 1961-ben találkoztam, az el nem kötelezett országok belgrádi értekezlete alkalmával. Megkértem, nyilatkozzék az angolai felszabadító erők helyzetéről, küzdelmük kilátásairól. A szemüveges, gyakran mosolygó, értelmes tekintetű Roberto Holdén kedvező benyomást tett rám. Halk szavakkal, precíz kifejezésekkel, hol kitűnő franciasággal, hol folyékony angolsággal ecsetelte a helyzetet, az általa vezetett Angolai Népi Szövetség (UPA) első harci sikereit. Elmondotta, hogy 30 000 partizán küzd Angolában és ez a tekintélyes számú erő kizárólag az ő mozgalmának az irányítása