Új Szó, 1966. március (19. évfolyam, 59-89. szám)

1966-03-30 / 88. szám, szerda

AZ SZKP KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK BESZÁMOLÓJA A SZOVJETUNIÓ KOMMUNISTA PÁRTJÁNAK XXIII. KONGRESSZUSÁN (Folytatás a 7. oldalról) gunkban Igen sokféle ú] gép-, berendezés és műszertípust szerkesztettek és alkalmaznak, sokat közülük, először a világon. A technikai haladás, s a termelés gépesítése és automatizálása révén az ipari munkatermelékenység öt év alatt 25 százalékkal emelkedett. Nagy méreteket ölt a közlekedés műszaki rekonstrukciója. Az elmúlt évben vasútvonalainkon a teherforgalom 85 százalékát villany- és Dieselmozdonyok bonyolították le. A közlekedés egyre több nagy és gyors repülőgépet, nagy raksúlyú gépkocsit és hajót kap. Nagy méretekben folyik a kőo'.s

1 és gázfővezetékek építése Ezek hossza együttvéve már meghaladja a 70 000 kilométert. Öriási építkezési programot hajtottukn végre. A népgazdasági beruházások összege 1961 —1965 között 211 milliárd rubeil tett ki, körülbelül anynyit, mint az előző 10 évben. Ilyen nagyméretű beruházásokra országunkban még sohasem volt példa. Itt vannak az elvtársak, akik a Szovjetunió különböző részéből érkeztek Moszkvába. Megmondhatják, hogy mindenütt pezseg a munka: új üzemek, villanytelepek, vasútvonalak, csővezetékek, lakóházak, sőt egész városok épülnek. Egyszóval, bármerre ls járunk az ország beláthatatlan térségein, mindenütt építenek és építenek. Ez hazánkban a tipikus tájkép. A Szovjetunió általános népgazdasági rendszerében eredményesen fejlődött valamennyi szövetséges köztársaság gazdasága. Teljesítette a termelési tervet az Orosz Föderáció, amelynek Ipari termelése öt év alatt 45 százalékkal növekedett, az Ukrán SZSZK, ahol 53 százalékkal és a Belorusz SZSZK, ahol 64 százalékkal növekedett az ipari termelés. Folyamatosan növekedett a termelés a Grúz, az Azerbajdzsáni, az Örmény és a Moldva Köztársaságban. Türkménia ipari termelése öt év alatt 34 százalékkal, Üzbekisztáné 50 százalékkal és Tádzsikisztáné 54 százalékkal növekedett. Kazahsztánban 63 százalékkal, Kirgíziában 67 százalékkal növekedett az ipar termelése. Az országos átlagnál sokkal nagyobb ütemben növekedett az ipari termelés Litvániában, Lettországban és Észtországban. Amint látják elvtársak, iparunk egészében véve és köztársaságonként az elmúlt öt év alatt fejlődött és tökéletesedett. Mégjobban erősödtek a gazdasági kapcsolatok és megnövekedett a kölcsönös segítés a szövetséges köztársaságok között. Megelégedéssel szögezhetjük le: az utóbbi években különösen sokat tettek azért, hogy a szövetséges köztársaságok politikai egyenjogúságát és a Szovjetunió népeinek barátságát, amely a szocialista építés során kovácsolódott kl, a köztársaságok aránvos gazdaságfejlesztése egészítse ki. Ez a lenini nemzetiségi politika életerejének ragvogó megnyilvánulása, s az egész világ számára bizonyítja, hogy csakis a szocializmus teszi lehetővé a népeknek a gazdasági és más természetű elmaradottság gyors felszámolását és azt, hogy élenjáró iparosodó szocialista nemzetté alakuljanak. Ez a soknemzetiségű Szovjetunió valamennyi népe további egybeforrásának tartós alapja. A gazdaságfejlesztést vizsgálva, meg kell látnunk munkánk eredményeinek pozitív "oldalait éppúgy, mint a fogyatékosságokat. Az utóbbi években negatív jelenségek tűntek fel: lassult a termelés és a munkatermelékenység növekedésének üteme, csökkent a termelési alapok és a beruházások hatékonysága. Kritikus szemlélet nélkül nem lehet helyesen értékelni, mert ennek haladásunk vallja kárát. Az SZKP Központi Bizottsága az 1964. évi októberi plénum után a gazdasági helyzetet elemezve, feltárta e negatív jelenségek okait, felvázolta leküzdésük módjait. A gazdasági fejlődés ütemét befolyásolták az igazgatásban és a tervezésben levő fogyatékosságok, a gazdálkodás önelszámoló módszerelnek lebecsülése, valamint az anyagi és erkölcsi ösztönzők elégtelen felhasználása. A legutóbbi Időkig érvényben volt igazgatási, tervezési és ösztönzési formák és módszerek, a termelésben nem feleltek meg az ország termelőerői új, sokkal magasabb szintjének és fékezni kezdték fejlődésüket. Az 1963. és 1965. évi rossz termések kedvezőtlenül hatottak a népgazdaságra, különö sen a dolgozók jólétének emelésére. Nem hagyhatjuk figyelmen kívül a nemzetközi helyzet éleződését sem. Az amerikai Imperialisták agresszív cselekményei az utóbbi években arra kényszerítettek bennünket, hogy a tervezettnél nagyobb arányban, jelentős összegeket költsünk az ország védelmi ere jének növelésére. Meg kell vallanunk, hogy a hétéves terv kidolgozásakor szubjektivizmus következtében bizonyos fokig elszámítottuk magunkat, túlzottan előreszaladtunk. Egyes ágazatokban a termelés kitűzött bővítése nem mindenkor állt összhangban a reális lehetőségekkel. Az iparirányítás területi rendszere ahhoz vezetett, hogy az iparágak irányítása nagyszámú gazdasági körzetre forgácsolódott szét; megbomlott a műszaki politika egysége, a tudományos-kutató szervezetek elszakadtak a termeléstől, ami gátolta az új technika fejlesztését és alkalmazását. . A kommunista építés érdakei, a keletkezett nehézségek leküzdése nemcsak részleges módosításokat követeltek, hanem elengedhetetlenné tették olyan intézkedések rendszerének kidolgozását is, amelvek biztosíthatják az országban létrehozott gigászi termelőerők ésszerűbb kihasználását, a népjólét gyorsabb növekedését, rendszerünk előnyeinek teljesebb kibontakozását. A Központi Bizottság az ok tóberi plénum után a szovjet társadalom gazdasági viszonyainak tökéletesítésével. a népgazdasági íránvítás, a tervezés és a termelés ösztönzése rendszerének javításával összefüggő alapvető kérdések megoldására összpontosította erőfeszítéseit. Az SZKP Központi Bizottságának márciusi és szeptemberi plénumain kidolgoztuk a gazdaság irányításának új módszereit, meghatároztuk a fejlődésünk lelenlegi szakaszában a párt számára követendő gazdaságpolitika alapelveit. Ezek lényegét úgy foglalhatjuk össze, hogy a népgazdaság Irányításában fokozni kell a gazdasági módszerek és ösztönzők szerepét, gyökeresen meg kell javítani az állami tervezést, ki kell terjeszteni a vállalatok, a kolhozok és szovhozok gazdasági önállóságát és kezdeménvezését, fokozottabban felelőssé és anyagilag érdekeltté kell tenni a termelő kollektívákat tevékenységük eredményeiben. Az ilyen gazdaságpolitika elő fogja mozdítani a gyorsabb ütemű műszaki haladás feltételeinek kialakítását, a társadalmi termelés hatékonyságának emelését és a termelőerők fejlődését. Az Iparágak jobb irányítására és a tudományos-műszaki fejlesztés meggyorsítására, mint Ismeretes, össz-szövetségi és szövetségi köztársasági minisztériumokat szerveztünk. Ezekre hárul a felelősség a megfelelő Iparágak irányításáért, azért, hogy műszaki tekintetben magas szintű legyen a termelés, azért, hogy ezek az Iparágak ellássák iparclkkekkül az országot, és végül azért, hogy megvalósítsák a gazdasági reformokat. A most létrehozott központosított Iparági irányítás összhangban áll a szövetségi köztársaságok, az egyes vállalatok és vállalati egyesülések jogainak lényeges kiterjesztésével, az irányítás gazdasági módszereinek fokozottabb elterjeszté sével: ebben rejlik az új iparIgazgatási rendszer előnye. Szeretném óva inteni a minisztériumok dolgozóit az olyan próbálkozásoktól, hogy újra feltámasszák a kérdések szűk hivatali kezelési módját, vagyis, hogy a korábbi minisztériumok gyakori hibájába essenek. Még sokat kell tennünk azért, hogy teljesen megvalósítsuk a tervezés és gazdasági ösztönzés új rendszerét. Ez a legközelebbi évek egyik fontos feladata. Elvtársak, az ílgy sikere most javarészt a vezető és a műszaki káderek kezdeményezőkészségén, hozzáértésén és operativitásán, a bonyolult gazdaságfejlesztési feladatok megoldásának bátor megközelítésén, azon múlik, hogy mozgósítani tudjuk a vállalatok kollektíváit a tervek teljesítésére, a termelés hatékonyságának maximális növelésére. Meggyőződésünk, hogy a pártszervezetek, a szocialista építés gazdag tapasztalataival és politikai érettséggel rendelkező vezető gazdasági káderek, az üzemek és a gyárak igazgatói, a műhelyek és a részlegek vezetői szorosan együttműködve a tudósokkal, a műszaki dolgozókkal, sikeresen megbirkóznak a kitűzött feladatokkal. A központi bizottság márciusi és szeptemberi plénumának határozatai nagy visszhangot keltettek külföldön. E határozatokat helyesen értékelték barátaink, és most is, mint mindig, igyekeznek eltorzítani ellenségeink. A reakciós burzsoá sajtó az utóbbi időben sokat irt a szovjet gazdaság valamiféle „válságáról". Sőt, egyeseknek úgy rémlett, mintha a ml legutóbbi gazdasági intézkedéseink eltávolodást jelentenének a szocializmustól. Mit mondhatunk ezzel kapcsolatban? Ezek az állítások mind egy szálig nevetségesek. Mindenki előtt nyilvánvaló, hogy nálunk a termelési eszközök társadalmi tulajdona megingathatatlan alap volt és marad. A gazdaság fejlesztésében mi nemcsak fenntartjuk, hanem tökéletesítjük ls a tervezést Ha mi most a népgazdaság központi tervirányításának erősítését összehangoljuk a vállalatok kezdeményező készségének és önállóságának továbbfejlesztésével. akkor ez éppen arról tanúskodik, hogy a gazdálkodás szocialista elveit egyre helyesebben és hatékonyabban alkalmazzuk. A szocializmus olyan társadalmi-gazdasági alakulat, amelynek elve a munka mennyisége és minősége szerint történő bérezés, s ez következésképpen feltételezi a gazdasági ösztönzők érvé nyesülését. a dolgozók milliós tömegeinek anyagi érdekeltségét és bevonását az ország gazdasági életének Irányításába. A szocialista vállalat termékei az egész kollektíva közöt erőfeszítéseinek eredményeként jönnek létre. Ennélfogva egészen törvényszerű, hogy minden dolgozót egyéni munkájának megfelelően anyagilag ösztönözve biztosítsuk az egész kollektíva anyagi érdekeltségét a vállalat munkájának végső eredményeiben. Ez lehetővé teszi az egyéni és a társadalmi érdekek teljesebb összeegyeztetését. A központi bizottság márciusi és szeptemberi plénumának határozatalt az egész szovjet nép egyöntetűen támogatta. Reméljük, hogy a gazdasági élet irányításának tökéletesítésére a két plénumon elfogadott intézkedéseket a XXIII. kongresszus küldöttel is jóváhagyják. Elvtársak! Kongresszusunknak meg kell vitatnia és el kell fogadnia az új ötéves terv Irányelveit. Mivel e kérdésben a kongresszus meghallgatja A. N. Koszigin elvtárs beszámolóját, engedjék meg, hogy e tervnek csupán azon elvi eszméit és politikai tételeit tükröző fő sajátosságaival foglalkozzam, amelyeket az SZKP Központi Bizottsága szükségesnek vélt az új ötéves terv alapjává tenni. Mindenekelőtt meg kell mondanom, hogy az 1966—1970. évi ötéves terv új fontos szakasz abban a harcban, amelyet a szovjet nép a kommunizmus anyagi-műszaki bázisának megteremtéséért folytat. Az SZKP Központi Bizottsága meghatározta az új ötéves terv fő feladatát. A tudomány és a technika vívmányainak általános felhasználása, az egész társadalmi termelés nagyipari jellegű fejlesztése, s hatékonyságának növelése, továbbá a munkatermelékenység emelése alapján biztosítani kell az ipar jelentős további növekedését és a mezőgazdaság állandó, gyors ütemű fejlődését. Ennek révén lényegesen emelni kell a nép életszínvonalát és teljesebben kell kielégíteni valamennyi szovjet ember anyagi és kulturális szükségleteit. A következő ötéves tervidőszakban újabb lépéseket teszünk két fontos probléma megoldására: a város és a falu, valamint a szellemi és fizikai munka közti lényeges különbségek megszüntetésére. A nagy horderejű gazdasági és szociális feladatok megoldása révén tovább erősödik majd a munkás-paraszt szövetség politikai alapja és anyagi bázisa. Tovább fejlődik az országunkban élő népek testvéri szövetsége. Az ötéves terv feladatai tehát szerves egységben fejezik ki az anyagi-műszaki bázis fejlődését és a dolgozók életszínvonalának emelkedését, a népgazdaság erőforrásainak menynyiségi növekedését és a gazdaságban végbemenő további mélyreható minőségi változásokat, a termelőerők növekedését és a társadalmi-gazdasági viszonyok tökéletesedését. Az új ötéves terv fő feladatai azt ls figyelembe veszik, hogy tovább kell erősíteni gazdasági kapcsolatainkat a szocialista testvérországokkal és a fejlődő országokkal. Az Irányelvek tervezete egészében véve azt fejezi ki, hogy igyekszünk jobban kihasználni lehetőségeinket országunk gazdaságának még dinamikusabb növekedése, s az egész nép anyagi és kulturális szükségleteinek még teljesebb kielégítése érdekében. Az új ötéves terv előirányozza a társadalmi termelés és a nemzeti jövedelem gyors növekedését. Az anyagi termelés valamennyi ágának összes terméke, vagyis a társadalmi össztermék átlagos évi növekedése meghaladja majd a hét százalékot, az elmúlt ötéves tervidőszak valamivel több mint 6 százalékos növekedésével szemben. S ehhez még tegyük hozzá, hogy az új ötéves tervidőszakban az ipari termelés átlagos évi abszolút növekedése 22—23 milliárd rubel lesz, az előző ötéves tervidőszakban elért 15,8 milliárd rubellel szemben. Az ipari termelésnek öt év alatt körülbelül 50 százalékkal, a mezőgazdasági termelésnek pedig 25 százalékkal kel) növekednie. A népgazdasági beruházások összege körülbelül 310 milliárd rubelt tesz majd ki. Ez 50 százalékos növekedés az előző tervidőszak beruházásaihoz viszonyítva. Így biztosítani tudjuk valamennyi népgazdasági ág és valamennyi szövetséges köztársaság fejlődését, meggyorsíthatjuk az életbevágóan fontos ágazatok növekedését és megszüntethetjük az ágazatok közti és az egyes ágazatokon belüli aránytalanságokat, amelyek az utóbbi években akadályozni kezdték népgazdaságunk harmonikus fejlődését. Elsődleges jelentőséget tulajdonítunk a mezőgazdaság fejlesztésének. Feladatul tűzzük ki az anyagi termelés e fontos területének fellendítését abból a célból, hogy teljeseb ben kielégítsük az ország szükségletelt a mezőgazdasági termékekben. A mezőgazdaság gépesítésének, kemlzálásának és villamosításának alapján a munkatermelékenység növelését tartjuk szem előtt, hogy következetesen, lépésről-lépésre felemeljük a mezőgazdaságot a gépekkel való ellátottság és a termelés szervezése szempontjából az Ipar színvonalára. Az előttünk álló ötéves időszak fontos sajátossága a ter melési eszkőzök termelésében („A" csoport) és a fogyasztási cikkek termelésében („B" csoport) a növekedés ütemének lényeges közelítése. Ez a legfontosabb gazdaságipolitikai feladatok egyike, amelynek megoldása megfelel az emberek milliói érdekeinek. S a párt, a nép jólétét mindenek fölébe helyezve, az új ötéves tervben nagy figyelmet szentel ennek a feladatnak. Volt Idő, amikor a nehézipar gyors fejlesztési ütemének elérése végett szándékosan korlátoznunk kellett szükségleteinket. Most hatalmas termelőerőkkel rendelkezünk, amelyek lehetővé teszik a társadalmi termelés azon ágazatainak gyorsabb fejlesztését, amelyek közvetlenül kielégítik a dolgozók anyagi, kulturális és egyéb szükségleteit. A pártnak ezt az irányvonalát rögzítik a termelési eszközök termelésének fejlesztésében és a fogyasztási cikkek termelésének fejlesztésében, a mezőgazdaság és az Ipar fejlesztésében az ütem közeledését célzó, az ötéves tervben előirányzott intézkedések. Ez az oka annak, hogy míg az előző ötéves időszakban az „A" csoport 58 százalékkal, a „B" csoport pedig 36 százalékkal emelkedett, addig az új ötéves tervben a termelőeszközök termelésének 49—52 százalékkal, a fogyasztási cikkek termelésének pedig 43—46 százalékkal való növelését irányozzuk elő. Amint az említett számokból kitűnik, a párt továbbra ís a nehézipar elsődleges fejlesztésének, a termelőeszközök előállítása gyorsabb növelésének irányvonalát követi. Ugyanekkor a nehézipar fejlesztésében elért sikerekre támaszkodva lehetőségünk nyílik az új ötéves tervben arra, hogy tetemes erőforrásokat fordítsunk a fogyasztási cikkeket előállító ágazatok fejlesztésére. Ez lehetővé fogja tenni, hogy tovább növeljük az ország ipari erejét, s ugyanakkor végrehajtsuk a nép anyagi jólétének további javítására irányuló nagyszabású szociális-gazdasági intézkedéseket. Az új ötéves terv különös figyelmet fordít a tudományosműszaki haladás meggyorsítására ás a társadalmi termelés hatékonyságának, — ennek Igen fontos gazdasági és politikai feladatnak — a növelésére. A tudományos kutatóintézetek, valamint a tervező irodák erőit, anyagi és pénzforrásait a tudomány és a technika fejlesztésének elsődleges fontosságú fő irányaira kell összpontosítani. Elengedhetetlenül szükséges, hogy a tudományos kutatások elválaszthatatlan kapcsolatban álljanak a termelés további fejlesztésének érdekeivel; szakosítani kell a különböző tudományos és tervezőintézeteket, meg kell szüntetni a felelőtlenséget és a munkájukban tapasztalható párhuzamosságot. Feladatunk, hogy biztosítsuk a termelőerők gyors ütemű fejlődését és a termelés jövedelmezőségét. A párt- és a gazdasági szerveknek, a tudósoknak és szakembereknek, az Ipar valamennyi dolgozójának e feladat megoldására kell fordítaniuk energiájukat. A termelékenység növekedésének fő forrása csakis a műszaki színvonal emelése lehet, aminek az új technika és a haladó technológiai folyamatok fejlesztésén és alkalmazásán, a komplex gépesítés és automatizálás széles körű elterjesztésén, valamint a szakosítás elmélyítésén és a vállalatok termelési kooperációjának javításán kell alapulnia. Köztudott dolog, hogy a komplex gépesítés és az automatizálás a termelékenység növelésének és a munka megkönynyítésének legfőbb módszere. E tekintetben sokat tettünk már. De még mindig nagy a különbség az alapvető és a kisegítő munkálatok gépesítésének színvonalában. Annak ellenére, hogy a vállalatokat Jól ellátják korszerű gépekkel, a kézi munka részaránva csak lassan csökken. Ez a körülmény komolyan akadályozza a termelékenység további növekedését, a termelés jövedeJ(Folytatás a 9 . oldalon) 8