Új Szó, 1966. március (19. évfolyam, 59-89. szám)

1966-03-30 / 88. szám, szerda

AZ SZKP KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK BESZÁMOLÓJA A SZOVJETUNIÓ KOMMUNISTA PÁRTJÁNAK XXIII. KONGRESSZUSÁN 5. A Szovjetunió harca az imperializmus agresszív politikája ellen, a békéért é a nemzetközi biztonságért i (Folytatás az 5. oldalról) Küldött Elvtársak, a Szovjetunió külső kapcsolataiban következetesen érvényesítette békepolitikáját, amely államunk természetéből fakad, hiszen a szovjet állam minden tevékenységét a dol gőzök érdekei határozzák meg. E politika alapjait V. I. Lenin rakta le, és mi töretlenül alkalmazzuk a lenini módszere ket a nemzetközi kérdésekben. Az SZKP XXII. kongresszusa óta eltelt éveket a nemzetközi politikában két szemben álló irányzat — a békeszerető és agresszív politika megfeszített harca jellemezte. A Szovjetunió más szocialista országokkal együtt folytatta politikáját a feszültség enyhítéséért, a béke megszilárdításáért, a különböző társadalmi rendszerű államok békés együttéléséért és az olyan nemzetközi feltételek megteremtéséért vívott harc jegyében, hogy minden nép szabadon fejlődhessék a nemzeti és a társadalmi haladás útján. Másrészről ezekben az években újult erővel éledt fel az imperializmus agresszív természete, a veszély, amellyel az imperializmus fenyegeti a békét, a népek szabadságát és függetlenségét. Az Imperialisták arcátlanul beavatkoztak más országok és népek ügyeibe, nem rettentek vissza még a fegyveres Intervenciótól sem. Ennek következtében a nemzetközi feszültség éleződött. Az imperialisták és mindenekelőtt az Egyesült Államok agresszív cselekményei következtében megnövekedett a háborús veszély. A párt és a szovjet állam po litikája ilyen körülmények között arra Irányult, hogy hatá rozottan visszavágjon az agresszív erőknek, megakadályozza a nemzetközi helyzet további éleződését, harcoljon a világháború kirobbanásának veszélye ellen. Ebben a Szovjetunió és az egész szocialista világrendszer állandó növekvő erejére, a világ békeszerető erőinek támogatására támasz kodtunk. Mindig azoknak a népeknek az oldalára álltunk, amelyeket az imperialisták megtámadtak: politikai, gazdasági, szükség esetén katonai segítséget nyújtottunk ezeknek a népeknek, lelepleztük az agresszorok csel szövéseit. A Szovjetunió és más olyan erők együttes és aktív fellépése, amelyek számára szent a szabadság és a béke, nemegyszer meghátrálásra kényszerítette az imperialistákat. A nemzetközi feszültség fokozódásáról és a világháború kirobbanásának veszélyéről szólva külön ki kell térnem az amerikai imperializmus Vietnam elleni agressziójára. Ismeretes, hogy az Egyesült Államok, durván megszegve a gen fi megállapodásokat, rabló módjára megtámadta a Vietnami Demokratikus Köztársaságot és véres hadjáratot vezet Dél• Vietnam népe ellen. Ogy tűnik, nincs olyan romboló és gyilkos eszköz, amelyet ez a magát a szabadság és a civilizáció bajnokának tartó imperialista ha talom ne zúdított volna a bé keszerető országra, amely hetedhét országon túl van Ameri kától és soha semmivel nem sértette érdekeit. Több mint 200 000 amerikai katona, repülőgép-anyahajó és nehézbombázók, mérges gázok és napalmbombák zúdultak Vietnam hős hazafiaira. Washingtonban felelőtlen fenyegetőzések hangzanak el, hogy még inkább kiszé lesítik a hadműveleteket. Az Egyesült Államok külügyminisztériuma nemrégiben hivatalosan bejelentette a dél-vietnami növényzet és vetések vegyszeres pusztításának programját, aminek az a célja, hogy a vietnamiakat megfoszszák élelmiszerforrásaiktól. Íme, az amerikai imperializmus álarc nélkül. Az Egyesült Államok a viet nami agresszióval olyan szégyenbélyeget sütött magára, amely örökké rajta marad. Az intervenciósok azonban minden garázdálkodásuk ellenére sem tudják megtörni a vietnami népet, amely szent háborúra kelt hazájáért, életéért és becsületéért, azért a jogáért, hogy maga dönthessen sorsa felett. Igazságos hősi harca úgy kerül majd be a történelembe, mint a rettenthetetlen bátorság, a győzelembe velett hit és győzni akarás nagyszerű példája. Világszerte bővül a hatalmas mozgalom Vietnam támogatására. Folyik az amerikai agreszszorok erkölcsi és politikai elszigetelésének állandóan szélesedő folyamata. A vietnami nép oldalán van a Szovjetunió és más szocialista országok segítsége, a világ széles néptömegeinek együttérzése és támogatása. Magában az amerikai népben ls növekszik a vietnami háború elleni tiltakozás. Mindenben a nemzetközi munkásosztály legjobb Internacionalista hagyományainak fejlődése jut kifejezésre. A Szovjetunió az egész világ békeszerető népeivel egyetemben határozottan követeli az Egyesült Államok Vietnam elleni agressziójának beszüntetését, az intervenciós csapatok kivonását ebből az országból. A lehető legveszedelmesebb következményei lehetnek az egyetemes békére nézve az agresszió folytatásának, amelyet az ame rikai háborúskodók ki akarnak terjeszteni más délkelet-ázsiai országokra is. Határozottan kijelentjük, ha az agresszorok mégis kiterjesz tik a vietnami nép ellen viselt aljas hadjáratukat, akkor szemben találják magukat azzal az állandóan növekvő támogatással, amelyet a Szovjetunió és más szocialista országok nyújtanak Vietnamnak. Vietnam népe egész földjének gazdája lesz. Soha senki sem olthatja el a szocializmus fáklyáját, amelyet magasra emelt a Vietnami Demokratikus Köztársaság. A vietnami agresszióval és az amerikai imperializmus más agresszív cselekményeivel kapcsolatban rosszabbodtak az Egyesült Államokkal való kapcsolataink. Ebben az Egyesült Államok vezető körei hibásak. A Szovjetunió kész békében élni minden országgal, de nem fogja tűrni, hogy az imperialisták önkényeskedjenek más népekkel. Ismételten kifejezésre juttatjuk, hogy készségesen fejlesztjük kapcsolatainkat az Egyesült Államokkal és most ts ehhez tartjuk magunkat. Ehhez azonban az Egyesült Államoknak abba kell hagynia agresz szív politikáját. Az agresszió és az erőszak mérgezett talaján nem teremnek meg a békés együttműködés jó gyümölcsei. Pártunk és államunk határozottan elutasítja azt a képtelen álláspontot, hogy a nagyhatalmaknak módjukban áll más országok és népek érdekeinek rovására kiépíteni kapcsolatai kat. A nagy és kis államoknak egyformán joguk van arra, hogy mások tiszteletben tartsák szuverenitásukat, függetlenségüket és területi integritásukat. Ezt a jogukat senki sem sértheti meg. Elvtársak, a Szovjetuniónak létérdeke az európai biztonság biztosítása, jelenleg a nyugatnémet imperializmus az Egyesült Államok európai fő szövetségese a nem zetközi feszültség kiélezésében. Nyugat-Németország mindinkább a háborús veszély gócává válik, ahol felforrnak a revan sista szenvedélyek. Az NSZK már nagy hadsereget hozott létre. Ennek magvát a hitlerista Wehrmacht egykori parancsnokai alkotják. Számos vezető állami tisztséget volt fasiszták, sőt háborús bűnösök töltenek be. Az NSZK politikáját mindinkább azok a monopoltőkés körök határozzák meg, amelyek annak idején ha talomra juttatták Hitlert. A Rajna-parti politikusoknak úgy rémlik, hogy mihelyt megkap ják az atombombát, leomlanak a határjelek, s ők elérhetik áhított céljukat: átszabhatják Európa térképét, revansot ve hetnek a második világháborúban elszenvedett vereségért. Napjainkban a békét legfőképpen veszélyeztető tényezők egyike lett az Egyesült Államok és az NSZK vezető körei között kialakuló, sajátságos kétoldalú katonai szövetség. Ezt a tényezőt továbbra is lankadatlanul figyelemmel kísérjük. Az amerikai és a nyugatnémet imperializmus különös partnerek. Mindegyik a mási kat akarja felhasználni saját terveinek megvalósítására. Mindegyik fokozni akarja a nemzetközi feszültséget Euró pában, más-más meggondolásokból. A nyugatnémet militaristák abban a — természetesen kilátástalan — reményben ringatják magukat, hogy ezen az úton haladva megvalósítják revánstörekvéselket. Az Egyesült Államoknak viszont ürügy kell arra, hogy több mint két évtizeddel a háború befejezése után még mindig Európában tarthassa csapatait és megtarthassa európai katonai támaszpontjait, mint olyan emelőket, amelyekkel közvetlen befolyást gyakorolhat a nyugat-európai országok gazdaságára és politikájára. A washingtoni vezetők arra számítanak, hogy Nyugat-Né metország továbbra is híven szolgálni fogja az amerikai imperialisták európai érdekeit és szükség esetén az Egyesült Államok a nyugatnémeteket elsőknek lökheti a háború tüzébe. Bonnban viszont arról ábrándoznak, hogy az NSZK fokozottan behúzhatja az Egyesült Államokat és más NATOszövetségeseit revansista terveibe, s ezáltal kivívhatja a második világháború eredményeinek felülvizsgálását a maga javára. Könnyű észre venni, hogy mindezek a tervek veszélyeztetik a Szovjetuniót és a többi szocialista országot s Európa s az egész világ népeinek békéjét és biztonságát. Az európai népek jól tudják, milyen veszélyesek a nyugatnémet revansisták törekvései. A német agresszió fél évszázad folyamán kétszer zúdult Euró pa sok országára. Nyolc szo cialista állam népei hozzánk hasonlóan jól ismerik a német militaristák haramia ma gatartását. Nyugat-Európa népeinek többsége ugyancsak érezte a német megszállás ter hét. Ezért az új háború veszélye elleni harc napjainkban az európai népek legsajátabb ügyévé válik. S magában Nyu gat-Németországban is egyre erőteljesebb lesz a tiltakozás a bonni uralkodó körök hábo rús politikája ellen. Az NSZK kancellárjának a Kereszténydemokrata Unió kongresszusán nemrég elhangzott felszólalása azt mutatja, hogy az NSZK kormánya továbbra is revansista Irányvonalat, agresszív politikát szándékozik folytatni. Kitűnik ez továbbá az NSZK kormányának a Szovjetunió és több más ország kormányához megküldött, a nemzetközi politika legfontosabb kérdéseit érintő javaslataiból is. Európában most egészen mások az erőviszonyok, mint a második világháború előtt voltak. Az európai államok kialakult határait senki sem lesz képes megváltoztatni. A nyugatnémet imperialisták még amerikai szövetségesük vállára kapaszkodva sem lesznek magasabbak, csak fájdalmasabb lesz számukra a zuhanás. Az agresszorokkal nost olyan hatalmas, megrendíthetetien erő áll szemben, hogy ha kirobbantanák a háborút, ezzel semmit s<;m nyernének, csak elpusztulnának. Abban a har:ban, amely a nyugatnémet militaristáknak az atomfegyvertől való távoltartásáért folyik, a Szovjetunió és szövetségesei részéről fontos lépés vo t az az egységes és határozott figyelmeztetés, amelyet ezzel kapcsolatban a Varsói Szerződés tagállamai lüQ5. januárjában tettek. Mi soha sem egyezünk és soha sem nyugszunk bele abba, hogy a nyugatnémet militaristák atomfegyverhez jussanak. Ha ez mégis bekövetkezik, akkor megtesszük a szükséges intézkedéseket. A felelősség teljes mértékben az NSZK-ra, uralkodó köreire és azokra hárul, akik elnézést tanúsítanak irántuk. Senkinek sincs joga megfeledkezni arról, hogy a Hitler-ellenes koalíció résztvevői — a Szovjetunió, az Egyesült Államok, Anglia és Franciaország — a hitlerista agresszorok szétzúzása után a potsdami egyezményben ünnepélyes kötelezettséget vállaltak a népek előtt: Minden szükségeset megtesznek azért, hogy Németország soha többé ne veszélyeztesse szomszédait s hogy az egyetemes békét megőrizzék. A Szovjetunió hű marad e kötelezettségéhez. Nagyra értékeljük, hogy Európa szívében a béke őrhelyén ott áll barátunk és szövetségesünk a német dolgozók első szocialista állama, a Német Demokratikus Köztársaság, amely gyakorlatilag megvalósította a potsdami egyezmény békeszerető és demokratikus elveit, következetes békepolitikát folytat, síkraszáll az európai biztonság erősítéséért. Elvtársak, lényegében véve a szocialista közösség pozíciói Európában ma szilárdak és megbízhatók. Ez a szocializmus világméretű erősödésének, valamennyi nép biztonságának fontos tényezője. A' Szovjetunió következetesen fellép az amerikai és a nyugatnémet imperializmus Európában folytatott háborús és revansista politikájával szemben, az európai biztonság erősítése, valamennyi európai állam békés, kölcsönösen előnyös együttműködése mellett. Mélységes meggyőződésünk, hogy érvényben marad a nemzetközi kommunista mozgalom azon következtetése, hogy az agresszor megfékezhető, hogy az új világháború elhárítható. Ahhoz azonban, hogy a lehetőség valósággá váljék, ebben a harcban szükség van a nagy néptömegek részvételére, a béke összes erőinek megfeszített, állandóan fokozódó aktivitására, a békemozgalom, a szakszervezetek, a nőszövetségek, az ifjúsági szövetségek és a többi demokratikus tömegszervezetek munkájának új erővel való kibontakoztatására. A béke védelmében különleges szerep jut a szocialista országoknak. Ezt mi jól tudjuk, az SZKP ezért fáradhatatlanul gondoskodott hazánk védelmi erejének megszilárdításáról, a többi szocialista országhoz fűződő harci szövetségünk megerősítéséről. Pártunk feladatának tekinti, hogy fenntartsa a szovjet nép magas fokú éberségét a béke ellenségeinek cselszövéseivel szemben, mindent megtesz azért, hogy az agreszorok, ha megpróbálkoznak a béke megbontásával, sohase találjanak minket felkészületlenül, s hogy a megtorlás védhetetlenül és késedelem nélkül lezúduljon rájuk. Elvtársak, amikor leleplezzük az Imperializmus agresszív politikáját, ugyanakkor következetesen és változatlanul folytatjuk a különböző társadalmi rendszerű államok békés egymás mellett élésének politikáját. Ez azt jelenti, hogy a Szovjetunió, amely a különböző társadalmi rendszerű államok együttélését a szocializmus és a kapitalizmus közötti osztályharc egyik formájának tekinti, emellett következetesen síkraszáll a tőkés országokkal való normális, békés kapcsolatok fenntartásáért, azért, hogy a vitás államközi kérdéseket ne háborúval, hanem tárgyalások útján oldják meg. A Szovjetunió szilárdan állást foglal az államok belügyeibe való be nem avatkozás mellett, az államok szuverén jogainak és területi sérthetetlenségének tiszteletben tartása mellett. Természetesen nem lehet békés egymás mellett élés ott, ahol a tőkés országokban, vagy gyarmatokon folyó osztályharc és nemzeti felszabadító küzdelem belső folyamatairól van szó. A békés egymás mellett élés elvét nem lehet alkalmazni az elnyomók és elnyomottak, a gyarmatosítók és a gyarmati rendszer áldozatai közötti kapcsolatokra. Ami a tőkés országokkal fenntartott államközi kapcsolatokat Illeti, mi azt akarjuk, hogy ezek a kapcsolatok nemcsak békések legyenek, hanem egyszersmind minél szélesebb, kölcsönösen előnyös gazdasági, tudományos és kulturális kapcsolatokat is magukba foglaljanak. A kongresszuson megelégedéssel szólhatunk arról, hogy békeszerető politikánk a beszámolási időszak alatt jelentős sikereket ért el. A Szovjetunió jó kapcsolatban áll a világ államainak többségével. A Szovjetunió mindig nagy jelentőséget tulajdonított a szomszédos országokkal fenntartott kapcsolatoknak és megelégedésünkre szolgál, hogy jó szomszédsági politikánk eredményes. A kölcsönös bizalom, barátság és együttműködés jellemző a Finnországgal és az Afganisztánnal kialakult kapcsolatainkra. Normálisan fejlődnek kapcsolataink a skandináv országokkal, bár persze még nem mondhatjuk, hogy semmi nem akadályozza további fejlődésüket. A szovjet emberek üdvözlik, hogy az utóbbi évek során bizonyos pozitív fordulat állt be a Törökországhoz és Iránhoz fűződő kapcsolatainkban. A párt Központi Bizottsága és a szovjet kormány nagy figyelmet szentelt és szentel annak, hogy megjavítsuk kapcsolatainkat Ázsia olyan nagy államaival, mint India és Pakisztán, amelyeket tulajdonképpen szintén szomszédainknak nevezhetünk. A beszámolás időszaka alatt még jobban megszilárdult hagyományos barátságunk Indiával, nagy népével, amely kiállta az idő próbáját. Bizonyos javulás állt be a Pakisztánnal fenntartott kapcsolatainkban. Fontos esemény volt India és Pakisztán vezetőinek taskenti találkozója a szovjet kormányfő részvételével, a szovjet fél javaslatával összhangban. Már maga az értekezlet létrejötte, annak eredményei és a világközvélemény pozitív értékelése szemléltetően bizonyítja, milyen mélységesen bíznak a népek a szovjet állam e békeszerető külpolitikájában. A Szovjetunió fejleszteni óhajtotta és óhajtja baráti kapcsolatait Indonéziával. Az indonéz forradalom jelentősen előre lendítette a népek antiimperialista harcát. A bátor indonéz népnek minden joga megvan arra, hogy megtartsa és tovább fejlessze vívmányait, amelyek a függetlenségért és haladásért folytatott hosszú és nehéz harc eredményei. Országunk támogatja a baráti Kambodzsának függetlensége megtartásáért és erősítéséért, semlegességéért és területi integritásáért vívott igazságos harcát. Jelentősen javultak a szovjet—francia kapcsolatok. Ez kedvező jelenség, amely abból fakad, hogy a két ország érdekei egybeesnek számos nagyhorderejű nemzetközi kérdésben, s népeink között régi hagyományai vannak a barátságnak. A szovjet—francia kapcsolatok tovább fejlődése az európai biztonság erősítésének fontos eleme lehet majd. Az utóbbi években kezdtek kiépülni kapcsolataink, elsősorban gazdasági kapcsolataink Olaszországgal, Európa egyik nagy államáva. Mi ezeket a kapcsolatokat készségesen tovább fejlesztjük. Kétségtelenül hasznos lenne a szovjet—angol kapcsolatok élénkítése. A jövő majd megmutatja, hogy mennyiben teszi ezt tehetővé az angol külpolitika. Megállapíthatjuk, hogy az utóbbi időben némileg fejlődtek kapcsolataink Japánnal. Fejlődőben vannak országaink kölcsönösen előnyös gazdasági kapcsolatai. Azonban nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy Japán területén, a szovjet határok közvetlen közelében amerikai csapatok és katonai támaszpontok vannak. Japán nemrég militarista szerződést kötött Washington bábjával, a dél-koreai kormánnyal. Mi ezt a szerződést határozot(Folytatás a 7. oldalon)