Új Szó, 1966. március (19. évfolyam, 59-89. szám)

1966-03-29 / 87. szám, kedd

A nemzeti bizottságok hatáskörének és tevékenységének elmélyítése Az alábbi anyagot megvitatták a kerületi, a járási, a városi nemzeti bizottságok elnökeinek, valamint a kerületi és járási pártbizottságok vezető titkárainak ez év február 9— 11-én megtartott országos konferenciáján, amelyet a CSKP Központi Bizottsága s a kormány hívott egybe. Az anyagot a CSKP Központi Bizottsága is megvitatta március 22—23-i ülésén, s határozatot hozott a nemzeti bizottságok helyzetéről és feladatairól. A pártszervezetek s a nemzeti bizottságok funkcionáriusai, valamint munkatársaik széles köre a közölt anyagból átfogó áttekintést nyerhet pártunk, kormányunk legfontosabb intézkedéseiről, amelyeket a nemzeti bizottságok befolyásának, tevékenységük hatékonyságának további növelése érdekében foganatosítottak. Pártunk a szocialista társadalom és állam felvirágoztatásában a nép helyi képviseleti szerveinek — a nemzeti bizottságoknak — igen nagy jelentősége; tulajdonít. Ezért arra törekszik, hogy egyre szorosabb legyen kapcsolatuk a néppel. E törekvések értelmét a párt politikai irányvonala adja meg, amelynek jelenleg legfontosabb tartalma népgazdaságunk intenzív fejlesztésének programja. Szocialista társadalmaink további felvirágoztatására törekedve feltétlenül meg kell alapoznunk annak feltételeit, hogy a nemzeti bizottságok az eddiginél nagyobb önállósággal, jogkörrel és felelősséget gondoskodhassanak hatáskörükben gazdaságunk s kultúránk hatékony fellendítéséről. A nemzeti bizottságok fejlődésének alapvető jellegzetességeit a Csehszlovák Szocialista Köztársaság alkotmánya ugyan rögzíti, de progresszív jellegüket ezentúl is tovább kell mélyíteni. Ezek az elvek azon alapszanak, hogy a nemzeti bizottságok — mint népünk legszélesebb körű képviseleti szervei — a dolgozók akaratából jöttek létre és jelentős szerepet töltenek be szocialista társadalmunk építésében. Ezért ezentúl is fontosnak tartjuk, hogy a nemzeti bizottságok egyre jelentősebb szerepet töltsenek be társadalmunkban. Hangsúlyoznunk kell küldetésüket, amelyet a társadalom demokratikus irányításában alapvető fontosságú szervként keli betölteniük, kl kell domborítanunk a néphez fűződő kapcsolataikat és helyzetüket képviseleti szerveink rend szerében, amely államszervezetünk alapja. Népgazdaságunk tervezési és irányítási rendszerében fokozottabb mértékben s konkrétabban kell a nemzeti bizottságok befolyásának érvénye sülnie, ami jogkörük s felelősségük növelését teszi szükségessé. Tevékenységük további ki bontakoztatásánuk alapjaként a társadalmi ügyek irányításé ban mind jobban kell érvénye sülnie a területi elvnek, ami lehetővé teszi a társadalom szervezés központilag irányi tott szabályozásának szerves egybekapcsolását a községek, a járások s a kerületek lakosságának konkrét feltételeivel, s szükségleteivei. Igy a nemzeti bizottságokat a területi irányítás szerveiként kell értelmeznünk. E szervek minden fokon a demokratikus centra lizmus elvei értelmében létesíi Ine-k. A nemzeti bizottságoknak né pünk erkölcsi-politikai egysége szilárdítása érdekében színvonalasabb szervező s tömegpolitíkaii munkát kell végezniük, s a községekben, illetve városokban a társadalmi tevé kenység szilárd támaszaivá kell válni ok. A nemzeti bizottságok tevékenységében legújabban bizonyos fogyatékosságok észlelhe tők, amelyek oka többek között az, hogy a nemzeti bizottQ

sógok bővült hatáskörével ellentétben korlátozottak az anyagi s pénzforrásokkal való 6

8 gazdálkodásuk lehetőségei. Ez a helyzet folyamatosan alakult M. tot a túlzott központosítás kö vetkeztében. Ezt az a köríil5

mény is nehezítette, hogy a nemzeti bizottságok kollektív szerveinek egyre több apró cseprő részproblémát kellett megoldaniuk, ami elvonta őket a nép körében végzendő munkától. Ezenkívül az 1960 utáin foganatosított intézkedések bizonyos értelemben túl általánosak voltak, s a nemzeti bizottságok illetékességét, valamint az egyes fokok szervezettségét s irányítását illetően nem utaltak a megkülönböztetettség szükségességére. Mégis az fékezte leginkább tevékenységüket, hogy egész népgazdaságunkban az utasításokon alapuló adminisztráló irányítás rendszere volt túlsúlyban, hozzászámítva azt a tényt is, hogy a minisztériumok — különösen ami az egyes ágazatok fejlesztésével összefüggő sarkalatos problémák megoldását és az egész társadalom számára fontos feladatok teljesítésének biztosítását illeti — nem töltötték be kellőképpen szerepüket, s nem teljesítették megfelelő mértékben a nemzeti bizottságokkal szembeni kötelezettségüket. Ez egyrészt korlátozta a nemzeti bizottságok hatáskörét, másrészt fékezte törekvéseiket azokon a működési területeken is, ahol csorbítatlanul érvényesíthették volna jogaikat. A nemzeti bizottságok sokhelyütt az említett objektív nehézségek következtében nem mélyítették el kellőképpen tevékenységüket. A nemzeti bizottságok gyakran úgy törekedtek tevékenységük munkajellegének kidomborításá-a, hogy munkájukban mindinkább a vállalatok s létesítmények operatív irányításának módozatai érvényesültek. A nemzeti bizottságok így olyan he'lyzetbe jutottak, hogy néha a társadalom érdekeivel ellen tétben is az általuk irányított vállalatok érdekeivel, szükségleteivel azonosították magukat. Mindez gyöngítette a nemzeti bizottságok — az állami, politikai irányítás szerveinek szerepét. Bizonyos problémák pedig abból adódtak, hogy számos intézkedés — tevékenységük szempontjából -- már elévült, nein időszerű, s nincs összhangban társadalmunk jelenlegi fejlődési követelményei vei. Sok probléma mindmáig megoldatlan. Bizonyos befolyása volt az ún. horizontális közigazgatás általános bevezetésének, valamint annak is, hogy nem volt kellőképpen tisztázva, vagy túl keretszerű volt a nemzeti bizottságok viszonyulása a mezőgazdasági termelési igazgatóságokhoz, a népi ellenőrzés szerveihez, a közbiztonsági szervekhez stb. A nemzeti bizottságok jelenlegi fejlődésében mindinkább nyilvánvaló, hogy a nemzeti bizottságok — elsősorban a városi és a helyi nemzeti bizottságok — tevékenységének súlypontját a lakosság szükségleteiről való mindennapi gondoskodásban, kedvezőbb létfeltételeinek megteremtésé ben, a kulturális és a társa dalmi élet kibontakoztatásában kell látnunk éspedig mindenütt, ahol nemcsak ügyelniük kell a társadalom igényeire s érdekeire, hanem azok biztosításáról is gondoskodniuk kell. Szükséges azonban, hogy a nemzeti bizottságok tevékeny ségében is a hatékonyság s a gazdaságosság elvei, valamint a szocialista vállalkozó szellem kellő módozatai érvényesüljenek. A kormány a fejlődéssel öszszefüggő problémák megoldására az eiső elvi jellegű kísérletként közzé tette a nemzeti bizottságok gazdaságiszervező és kulturális-nevelő tevékenységének elveit. Jóllehet ezek az elvek csupán keretszerűek. tehát még pontosabb kidolgozást igényelnek — ami a tervszerű irányítás rendszerének fokozatos bevezetésével, s elmélyítésével függ össze — már most ts éreztetik pozitív hatásukat a nemzeti bízottságok tevékenységében. A községekben, a járásokban /t a kerületekben mindinkább a társadalmi szempontok érvényesülnek és átfogóbb a gazdasági s kulturális élettel kapcsolatos problémák megoldása. Vitathatalan, hogy a szocialista társadalmi kapcsolatok további kibontakoztatása érdekében mélyrehatóbb szervezés szükséges. A nevelés, a közművelődés módszereinek s eszközeinak, valamint az erkölcsi s ideológiai befolyás estközeinek az eddiginél is sokkal hatásosabban kell érvényesülniük. A nemzeti bizottságok nak pedig épp ezen a téren kell jelentős szerepet vállalniuk. A társadalom érdekében szerfölött sürgős megoldást igényelve lépnek homloktérbe — különösen az államigazgatás terén — a szocialista törvényesség biztosításával összefüggő kérdések, a lakosság jogvédelmének s jogai érvényesítésének, az emberek kö zötti szocialista kapcsolatok szilárdításának, valamint an nak szükségessége, hogy a polgári kötelességek öntudatos teljesítésére neveljék őket, s mindenütt biztosítva legyen a társadalmi, s az állami fegyelem, a polgári együttélés s a közrend elveinek tiszteletbentartása. A nemzeti bizottságok népünk képviseleti szervei, egész képviseleti rendszerünk alapvető fontosságú szervei, a kerületekben, a járásokban, a városokban s a községekben az államhatalom s a közigazgatás szervei, s egyidejűleg legszélesebb körű társadalmi szervezetünk is. Ezt a helyzetüket országrészeink történelmi s politikai fejlődése eredményezte, s a további kialakulás a nagyfokú szocialista országépítés adta feltételek között a társadalmi fejlődés lendületétől függ. A fejlődés irányát a nemzeti bizottságok munkájában elsősorban az egész társadalom és a lakosság helyi érdekeinek megismerése és megvalósítása határozza meg. A nemzeti bizottságok e fejlődésében az egyik feltétel a dolgozók kezdeményezésének, aktivitásának rendszeres kibontakoztatása. Ez azonban a nemzeti bizottságokhoz fűződő kapcsolataik eddigi módozatainak tökéletesítését, s újabbak létrehozását teszi szükségessé. A nemzeti bizottságok ezentúl egyre fokozottabb mértékben érvényesítik az arányos fejlődés elveit, biztosítják saját területük felvirágoztatásának és az országos fejlődésnek összhangját, egybehangolják a különböző szakaszokon megnyilvánuló társadalmi aktivitást, s mind nagyobb mértékben járulnak hozzá a felsőbb szervek — a központi szerveket ideszámítva — irányító tevékenységéhez. Növekszik az átfogó társadalmi ellenőrzés szerveiként betöltött szerepük is. A jövőbeni hatékonyabbnak s mélyrehatóbbnak kell lennie a nemzeti bizottságok s az FSZM, valamint a többi társadalmi szervezet közötti kapcsolatoknak. Ezzel szorosan összefügg az is, hogy a nemzeti bizottságoknak közelebb kell kerülniük az üzemekhez, az üzemi dolgozóik kollektíváihoz, s A nemzeti bizottságok szerepének elmélyítése ós a tervszerű irányítási rendszer megváló sítása megkívánja a területi tervezés hatékonyságának növelését, s a kerületi nemzeti bizottságok — mint a területek komplex fejlesztési szervei — helyzetének megszilárdítását. Ennek alapján bővítenünk kell a járási és a városi nemzeti bizottságok jogkörét ts, hatáskörük keretében, a komplex fejlesztés kérdéseiben. A gazdasági tevékenység alapját a területek komplex gazdasági és társadalmi fejlesztésének hosszú időtartamra szóló kon cepciója, a termelés és a települések területi elrendezésének erre épülő javaslatai, a városok és a nagyobb lakótelepek építésének távlati Irányai kell hogy képezzék. Időben és tárgyszerűség tekintetében megfelelően egybe kell hangolni a városok területén a beru házási építkezést, ami fokozza a hatékonyságot, és elejét veszi a leszűkítetten értelmezett rezort-eljárásnak. A nemzeti bizottságoknak és az üzemeknek nagy segítséget nyújt a- körzeti tervezés állami intézete által kidolgozott úgynevezett „Köztársaság terv". A minisztériumok ós a közegyütt kell welük működniük különösen a lakosság környezetének s létfeltételeinek kedvező alakítása érdekében. A nemzeti bizottságok rendszere azon alapszik, hogy az állam területileg kerületekre, járásokra, városokra, illetve községekre oszlik. Emellett társadalmi-politikai s közgazdasági feladatot teljesít, amely tartalmilag a nemzeti bizottságok egyes fokaihoz igazodik. Ennek következtében megkü lönböztetett a jogkörük, felelősségük, szervezeti felépítésük, kapcsolataik, gazdasági önállóságuk, s ennek az elvnek nemcsak a különböző fokú nemzeti bizottságok, hanem az azonos fokú nemzeti bizottsá gok közötti kapcsolatokban egyaránt érvényesülnie kell. A helyi és a városi nemzeti bizottságokat olyan alapvető szervekként kell kiépítenünk, hogy közvetlen felelősséget viseljenek a lakosság minél kedvezőbb környezetének s létfeltételének megalapozásáért, kulturális és társadalmi éle tük színvonalának emeléséért, az emberek közötti kapcsolatok elmélyítéséért. Ezért rendelkezniük kell az ehhez szükséges jogkörre! a gazdasági s kulturális építőmunka, s beruházási tevékenység irányításában, a pénz- és anyagforrások létrehozásában. Lehetőséget kell adnunk szocialista vállat kozó szellemük kibontakoztatá sára, s erősítenünk kell a központilag irányított üzemekkel és egyéb létesítményekkel szembeni helyzetüket is. A nem zeti bizottságok rendszerében kimagasló szerepet kell juttat nunk azoknak a városi nemze ti bizottságoknak, amelyek nagy városokban, elsősorban kerületi székhelyeken, esetleg egyes járási székhelyeken, a gazdasági, kulturális és társadalmi élet központjaiban mű ködnek, ahol nagy a lakosság létszáma és különlegesek az igények, a szükségletek is. A járási nemzeti bizottságok lesznek fokozatosan az irányítás legfőbb szervei. Ezért na gyobb felelősséget kell visel niük az adott járás fejlődéséért, mivel hovatovább a járásokban lesz a társadalmi és a helyi érdekek egybehangolásának súlypontja. Magától értetődő tehát, hogy már most, de a jövőben egyre inkább színvona lasabbnak kell lennie a járási nemzeti bizottságok szervező munkájának, s el kell mélyíte niük a helyi és a városi nem zeti bizottságok megkülönböz tetett irányítását. Ezek az igé nyek nem öncélúak, mert teljesítésüktől függ a társadalmi s a helyi érdekek legkedvezőbb összhangjának létrehozása amit annál eredményesebben érhetünk el, minél tökéletesebb lesz a járási nemzeti bizottsá gok irányító tevékenysége a gazdasági-szervező s kulturális nevelőmunkában. A kerületi nemzeti bizottságok feladatkörének pontosabb ponti szervek kötelessége, hogy a kormány irányelvei értelmé ben a területi alakulatai kőzve títésével rendszeresen biztosítsa az egyes ágazatok és szakágazatok fejlesztési tervét, a területi arányok betartása mellett. Egyben gondoskodniuk kell arról, hogy a hosszú idő tartamra szóló terv előkészítésének ós kidolgozásának minden szakaszában következetesen figyelemmel kísérjék és megoldják a területi arányok kérdését. Irányítaniuk kell a gazdasági termelőegységek tevékenységét és fejlesztését, illetve a különböző fokú nemzeti bizottságokhoz fűződő kapcsolataikat. A kerületi nemzeti bizottságoknak a jövőben a kormány közvetlen segítőtársának szere pót kell betölteni a területi tervezésben. Szigorúan igázod niuk kell a társadalom szük ségleteihez és lehetőségeihez. A járási és a városi nemzeti bizottságok a területi tervezés tekintetében szintén a társadalmi lehetőségeket veszik alapul. Ugyanakkor hatáskörükben 1966 végéig kidolgozzák az alábbi kérdéseket: aj módszertani előírásokat dolgoznak kl, amelyek szabákörülhatárolása érdekeljen olyan intézkedések szükségesek, amelyek alapján — a népgazdasági terv kidolgozását illetően — szélesebb lesz a jogkörük. Különösen a területi tervezéssel kapcsolatban kell erősíteni pozíciójukat a központilag irányított gazdasági ágazatokkal szemben, hogy megfelelően érvényre juttathassák a területi arányosság elveit, amelyek a lakosság egészséges környezetéről, munkafeltételeiről való gondoskodásra is vonatkozik. Ezzel szemben — különösen a KNB-nek az alacsonyabb fokú nemzeti bizottságokhoz és a lakossághoz fűződő kapcsolatait illetően — a kerületi nemzeti bizottságoknak a lehető legnagyobb mértékben kell mentesülniük olyan operatív jellegű kérdések megoldásától, amelyekkel főleg a helyi, a városi, esetleg a járási nemzeti bizottságoknak kellene foglalkozniuk. Ami Prága főváros nemzeti bizottságának, s a körzeti nemzeti bizottságoknak pozícióját, jogkörét, s felelősségét illeti — ezt a problémát az ország fővárosának szükségleteivel kellő összhangban kell megoldaniuk. A kormánynak fokozott figyelmet kell szentelnie a nemzeti bizottságok irányítására és erre vonatlokzó tevékenységét céltudatosan kell kibontakoztatniuk. A Nemzetgyűlésnek is el kell mélyítenie a nemzeti bizottságokkal kapcsolatos tevékenységét. Következetesebben kerti szorgalmaznia a Nemzetgyűlés s a nemzeti bizottságok képviselőinek szorosabb közreműködését. Az alkotmánynak a kerületi nemzeti bizottságok jogairól s a kormánnyal és a Nemzetgyűléssel szemben viselt felelősségéről szóló cikkelye értelmében módosítani kell azt a szerepet is, amelyet a nemzeti bizottságokkal kapcsolatban a Szlovák Nemzeti Tanácsnak kell betöltenie. A kerületi s a járási nemzeti bizottságoknak is tökéletesebb irányító s szervező munkával kell befolyásolniuk ax alacsonyabb fokú nemzeti bizottságok tevékenységét. E célból új módszereket kell alkalmazniuk. Különböző problémák megvitatására meg kell rendezniük a nemzeti bizottságok konferenciáit és arról is gondoskodniuk kell, hogy a helyi ós a városi nemzeti bizottságok tartalmilag s minőségileg hathatósabb segítségben részesüljenek. A nemzeti bizottságok irányítását — fentről egészen le — szilárdabban kell megalapoznunk, hogy minőségileg jobb s elmélyültebb legyen te vékenységük, eredményesebben teljesíthessék azokat a feladatokat, amelyek szocialista társadalmunkban reájuk hárulnak. lyozzák részvételüket a szakágazati, illetve a kerületileg irányított vállalatok és termelőszövetkezetek távlati terveinek összeállításában és megvalósításában, mégpedig olyan mértékben, hogy területükön helyesen és zökkenőmentesen tervezhessék valamint biztosíthassák az általuk irányított gazdaság fejlesztését, beleértve a beruházások által megkövetelt költségeket; b) 1966-ban Prága főváros területén és egyes kiválasztott járásokban, esetleg néhány kerület meghatározott városaiban kísérletképpen alkalmazni fogják a területi arányokat biztosító gazdasági eszközöket. A kormány haladéktalanul meghatározza, hogy a termelőgazdasági egységek kötelesek kidolgozni az illetékes járási ós városi bizottságokkal karöltve a műhelyek és üzemek felszámolásának tervezetét, szem előtt tartva a felszabaduló dol gozók elhelyezésének, illetve az épületek és a berendezés felhasználásának követelményét. A járások és a városok területén levő valamennyi gazdasági egység kulturális és szociális szükségletei alapjának beruhá zásl építkezésre való felhaszJfoljrtaiísa a 6. oldalún) A. A nemzeti bizottságok szerepének elmélyítése a területi arányok betartásánál