Új Szó, 1966. március (19. évfolyam, 59-89. szám)

1966-03-29 / 87. szám, kedd

A nemzett bizottságok hatáskörének és tevékenységének elmélyítése (Folytatás ax 5. oldalról) nálásáról ezeknek a termelőegységeknek a járási, illetve a városi nemzeti bizottságokkal együtt kell dönteni. Feltétlenül rendezni kell a népgazdasági nyilvántartást (alapul véve az üzem módszerét) mégpedig úgy, hogy évi alapvető áttekintést nyújtson a kerületek, a járások és a városok gazdálkodásának fejlődéséről, főleg a termelés, a foglalkoztatottság, a lakosság létszámának változása stb. tekintetében. Fontolóra kell venni és ki kell dolgozni a kerületi nemzeti bizottságok jogkörének a járási nemzeti bizottságokra való megkülönböztetett átruházásának lehetőségét a termelő gazdasági egységek munkaerő-limitjei meghatározása és betartása terén. Ki kell dolgozni, hogy milyen gazdasági szankciókat alkalmazzanak azok ellen, akik ezt a limitet megszegik. B. A tervezés és a pénzellátás módszertanának általános kérdései A járási és a kerületi nemzeti bizottságokban megnyilvánuló centralizációs törekvések korlátozzák a helyi és a városi nemzeti bizottságok jogkörét, és Így leszűkítik munkaterületüket. Ezeknek az irányzatoknak véget kell vetni, és főleg a tervfelbontást a nemzeti bizottságok alsóbb fokozatainak is gyakot^ilniuk kell. A tervezés viszonylatában a fokozott jogkör érvényesítésénél tekintetbe kell venni a kialakult feltételeket, különbséget kell főleg tenni a városi és a helyi nemzeti bizottságok között. A nemzeti bizottságok hatáskörébe tartozó gazdaság megkülönböztetett Irányítása a jövőben megkívánja, hogy minden magasabb fokú irányító szerv figyelemmel kísérje a terveket és a költségvetéseket, s főleg azok teljesítését. Ez lehetővé teszi a terv és a költségvetés mutatói terjedelmének ós tartalmának jobb meghatározását, a különböző fokozatú nemzeti bizottságok által irányított gazdasággal összhangban. A CSKP Központi Bizottsága és a kormány támogatja a nemiéti bizottságoknak azt a törekvését, hogy megfelelő nagyságú saját jövedelmi alapra tegyenek szert. Ugyanakkor látnunk kell, hogy az állami költségvetésből továbbra Is fedezni fogjuk az össztársadalmi szükséglet egyes kiadásait. A nemzeti bizottságok által irányított olyan szakaszokra célozunk, mint az iskola- és az egészségügy, valamint a közlekedés. Elvárjuk azonban a nemzeti bizottságok kezdeményezését, hogy saját eszközeikkel és a lakosság részvételével jobban hozzájáruljanak az iskola- és az egészségügy, a közlekedés és más ágazatok fejlesztéséhez. Amíg tehát a nemzeti bizottságok költségvetése nem rendelkezik megfelelő jövedelem-alappal, addig az irányítás fontos eszköze marad a központi, esetleg a magasabb fokú nemzeti bizottság költségvetéséből folyósított dotálás. Az alárendelt vállalatoknak és szervezeteknek így nyújtott pénzeszközök mennyiségét saját hatáskörében az irányító nemzeti bizottság szabja meg. Ez az összeg az illető nemzeti bizottság költségvetési forrása lesz. Ennek feltétele, hogy a városi és a helyi nemzeti bizottságok összegezzék a vállalati, illetve a költségvetési bevételt és kiadást. A nemzeti bizottságok tevékenységének hatását tehát a saját jövedelem, Illetve a megszabott kiegészítő dotáció jelöli ki. A kerületi nemzeti bizottságok számára »z utóbbi szintjét továbbra is központilag a kormány határozza meg, a népgazdaság lehetőségeivel összhangban. A cél azonban nem az lesz, hogy •z állami költségvetésből kiegyenlítsük a nemzeti bizottságok költségvetési mérlegét. A kerületi nemzeti bizottságoknak ugyanakkor igazodniuk kell a terv kötelező feladataihoz és limitjeihez, esetleg egyes költségvetési feladatokhoz. A kormány gondoskodik róla, hogy a kerületi nemzeti bizottságokkal karöltve 1966-ban kidolgozzuk a különböző fokozatú nemzeti bizottságok közti gazdasági kapcsolatok hosszú Időtartamra szóló koncepcióját. Ennek útján állandósítjuk és tárgyszerűsítjük ezeket a kapcsolatokat, hogy korlátozzuk a magasabb fokú irányítási szervek beavatkozását. Egyben megfelelő gazdasági eszközökkel fokozatosan kialakítjuk a nemzeti bizottságok saját pénzügyi-gazdasági alapját azzal a céllá), hogy önellátókká váljanak. Felülvizsgáltuk és kidolgoztuk a teljesítmények, a kiadások és a fogyasztás Irányelveit, amelyek elősegítik a nemzeti bizottságok tájékozódását. A kiválasztott járási és városi nemzeti bizottságok tervei és költségvetései alapján kiszámították a forrásokat, a szükségleteket és a jövedelmet, hogy a negyedik ötéves terv felbontása során mindkét fél nek kötelező mutatóként hoszszabb Időtartamra meghatározhassák a helyi nemzeti bizottságok költségvetését feltöltő dotációkat. 1967-től kezdve a tervek és a költségvetések teljesítését megkülönböztetett módon, az egyes fokozatoknak megfelelően fogjuk ellenőrizni. Folyamatosan valóra kell váltani a következő Intézkedéseket: gondoskodni kell róla, hogy a járási nemzeti bizottságok tervének feladatait, limitjeit (esetleg tájékoztató mutatóit) a városi és a helyi nemzeti bizottságokra bontsák fel, s ne közvetlenül az általuk irányított szervezetekre. A kormány által megszabott kötelező feladatok és limitek számát nem szabad növelni, sőt célszerű mértékben csökkenteni kell az alsóbb fokú nemzeti bizottságok tájékoztató mutatóinak számát is. A terv és pénzügyi előírásokban korlátozni kell a bevételek és a kiadások célmeghatározását, és fel kell számolni az eszközök más célra fordításának felesleges akadályait. A nemzeti bizottságok jövedelmének gyarapítása A nemzeti bizottságok jövedelme 1965-ben a szükséges kiadásoknak csupán 41 százalékát fedezte, 56 százalékát a nemzeti bizottságok a központi költségvetésből kapták. A nemzeti bizottságok nem rendelkeznek megfelelő saját anyagi és pénzügyi lehetőségekkel, s többnyire a központi forrásokból folyósított juttatásokra támaszkodnak. Ezért bővítenünk kell főleg a helyi és a városi nemzeti bizottságok által Irányított gazdaságot, és lehetővé kell tenni, hogy további jövedelmi forrásokra tegyenek szert. A nemzeti bizottságok költségvetési jövedelmét lényegében a következő módon gyarapíthatjuk: a nemzeti bizottságok által irányított gazdaság bővítésével és munkájában a kezdeményezés, valamint a vállalkozó szellem elmélyítésével; a lakosságnak nyújtott különféle szolgáltatások minőségének tökéletesítésével; azzal, hogy a központilag irányított vállalatok és szövetkezetek részt vállalnak a helyi feladatok és szükségletek megoldásából, illetve kielégítéséből; az eddig Ingyenesen nyújtott városi szolgáltatások fedezéséből eredő nagyobb jövedelemmel; néhány további jövedelmi forrás — például az adók, a helyi díjszabások stb. kiaknázásával. A kormányrendelet értelmében bővítenünk kell a városi és a helyi nemzeti bizottságok jögkörét, s ennek megfelelően a szervezeteknek önkéntesen az eddiginél nagyobb mértékben hozzá kell járulniuk a helyi szükségletek és akciók anyagi fedezetéhez. Ki kell terjesztenünk annak lehetőségét hogy a nemzeti bizottságok, a vállalatok, a szervezetek és az EFSZ-ek ls eszközeiket közösen felhasználhassák a közérdekű berendezések építésére és üzemeltetésére, a lakosságot szolgáló közös akciók biztosítására. Erre főleg a nemzeti bizottságok tartalék és fejlesztési alapjának, a társadalmi szervezetek alapjainak, a vállalatok kulturális és szociális alapjainak, illetve az EFSZ-ek és a szövetkezetek Illetékes alapjainak, valamint a beruházási alapoknak eszközeit kell fordítani. A helyi vagy a városi nemzeti bizottság területén működő szervezetek és gazdasági üzemegységek, Illetve a nemzeti bizottsági költségvetés között ki kell alakítani a gazdasági kapcsolatokat. Főleg azt az intézkedést kell kidolgozni, hogy ezek a szervezetek feltöltsék a nemzeti bizottságok költségvetését, a növekvő helyi szükségletek (közlekedés. Iskolai, kulturális és szociális berendezések, köztisztaság stb.) kielégítésével kapcsolatos költségek fedezése érdekében, vagy részt kell vállalniuk az ilyen berendezések építéséből és üzemeltetéséből. Ennek fokozatos érvényesítése érdekében az adminisztratív munka felduzzasztás nélkül, egyszerű rendszabályokat kell kidolgozni. Ki kell dolgozni azt a rendszert, hogy a szervezeteket anyagilag sújtsák az életkörnyezetre káros tevékenységért. Módosítanunk kell az élet- és munkakörnyezet védelmére vonatkozó előírásokat, hogy a nemzeti bizottságok hatékonyan sújthassák a társadalmi érdek megszegőit, főleg azokat, akik kárt okoznak a mezőgazdasági és az állattenyésztési termelésnek, az erdőgazdaságnak, a lakótelepüléseknek stb., mégpedig a levegő és a víz beszenynyezésével stb. Erdekünk, hogy a vállalatok minél rövidebb időn belül hatékonyan üzemeltessék a szükséges berendezést. A vállalatok saját jövedelmüket rövidítik meg, ha figyelmen kívül hagyják a közérdeket. A szakszervezeti, vállalati és üzemi kollektív szerződéseknek is hozzá kell járulniuk a vállalati és a helyi érdekek egybehangolásához, megszilárdításához, a vállalat és az üzemi dolgozók helyi kérdések megoldására Irányuló kezdeményezése és aktivitása kiaknázásához. A kormány gondoskodik róla, hogy azonnal kialakítsák az alábbi intézkedések feltételeit: a helyi és városi nemzeti bizottságokat érdekeltekké teszszük az EFSZ-ek gazdálkodásának eredményeiben, főleg a mezőgazdasági adó közvetítésével. A mezőgazdasági adóból származó jövedelem a helyi és a városi nemzeti bizottságok költségvetését fogja gyarapítani. A mezőgazdasági adó szintjét országos Irányelvek alapján a JNB-k hagyják jóvá. A helyi és a városi nemzeti bizottságok jövedelme lesz az általuk Irányított vállalatokból átutalt forgalmi adó is, amely eddig a JNB-k jövedelmét gyarapította. A munkaterv és a béralap A kormány még 1966-ban a következő Intézkedéseket foganatosítja: nyilvánosságra hozza azon szervezetek béralapja felső határának esetleges túllépését szabályozó alapelveket, amelyeknél korlátozott mértékben érvényesül az anyagi érdekeltség. A már jóváhagyott kormányhirdetmény szellemében különleges előírás szabályozza majä a nemzeti bizottságok és a költségvetési szervezetek dolgozóinak rendkívüli jutalmazását. A kormány a szociális biztosítás terén elmélyíti azokat az intézkedéseket, amelyeknek célja a nyugdíjasok nagyobb mérvű bevonása a munkafolyamatba. Ehhez szükséges: kialakítani a részleges rokkantak és a megváltozott munkaképességű személyek alkalmaztatásának kedvező feltételeit, főleg a megfelelő munkahelyek meghatározásával és szabaddá tételével, illetve a munkafeltételek és a munkakörnyezet módosításával. Élni kell azzal a lehetőséggel, hogy a nyugdíjasokkal meg lehet egyezni munkájukra és az általuk nyújtott szolgáltatásokra vonatkozóan, mégpedig a kormány által Jóváhagyott alapelvek szerint a nemzeti bizottság engedélye alapján. Felül kell vizsgálni a dolgozó nyugA nemzeti bizottságokat anyagilag érdekeltekké tesszük a termelési és a fogyasztási szövetkezetek gazdálkodásában, a szövetkezeti jövedelmi adót szabályozó új törvénnyel öszhangban. Lehetővé tesszük, hogy a nemzeti bizottságok döntéseikért (például a víkendházakat, garázsokat stb. építő polgároknak a használati jog odaítéléséért) közigazgatási díjszabást szabhassanak ki. Ennek nagyságát a HNB állapítja meg. Ugyanakkor a termelő gazdasági egységek díjszabást fizetnek majd a beruházási építkezés terén végrehajtott államigazgatási ténykedésért. A városi és a helyi nemzeti bizottságok jövedelmét növeli majd a különleges szolgáltatásokért járó díjszabások kivetése is. Idetartoznak pl. az esketésért, a nyilvános helyek felhasználásáért, a gépkocsik parkolásáért, a piaci árusításért járó díjszabások. Lehetővé tesszük, hogy a nemzeti bizottságok hatáskörükben, a lakossággal való megbeszélés alapján maguk döntsenek különféle más díjszabásokról ls (mulatságokért, kutyatartásért, sátorozásért). Országos Intézkedéssel vezetünk be néhány helyi díjszabást és lehetővé tesszük, hogy a nemzeti bizottságok ezen túlmenően a helyi szükségletek szempontjából nélkülözhetetlen más díjszabásokat is bevezessenek. A díjszabások és a helyi adók bevezetésének feltétele, hogy a HNB megegyezzen a lakossággal. A nemzeti bizottságokat érdekeltekké tesszük az adófizetés ellenőrzésének eredményeiben, beleértve a béradót,, mégpedig azzal, hogy megtarthatják a befizetett adó bizonyos részét. A nemzeti bizottságok kapják meg azokat a regresszív megtérítésből eredő összegeket is, amelyeket eddig országos viszonylatban az Egészségügyi Minisztérium kezelt. A helyi és a városi nemzeti bizottságok a hitel nyújtásának alapelveivel úgy élnek majd, hogy ezzel a szolgáltatások terén fejlesszék kezdeményezésüket. 1967-től kezdve a központi költségvetésből nem fedezzük a kerületi nemzeti bizottságok passzív mérlegét, úgyszintén a magasabb fokú nemzeti bizottságok nem fedezik az alsóbb fokú nemzeti bizottságok költségvetési hiányát. Amennyiben a nemzeti bizottság költségvetésében hiány mutatkozik, a rendelkezésére álló forrásokból (pl. a tartalék- és fejlesztési alapból, a magasabb fokú nemzeti bizottság tartalék- és fejlesztési alapjából nyújtott juttatásokból, illetve az általa vagy a központi költségvetésből ideiglenesen átutalt kisegítő eszközökből stb.) kell előteremtenie az eszközöket. Hasonlóképpen járnak el a nemzeti bizottságok az általuk Irányított gazdasági szervezetekkel szemben. díjasok helyzetét, és a népgazdaság szükségleteivel, illetve lehetőségeivel összhangban fel kell tárnunk munkatevékenységük meghosszabbításának további formáit. A helyi gazdálkodás, a helyi építőipar, vállalatai és szervezetei, illetve a termelővállalatok és főleg a szolgáltatási, javítási és karbantartó üzemek tevékenysége továbbfejlesztésére irányuló intézkedéseknek megfelelően meg kell határoznunk azokat a további munkaköröket, amelyekben a következő években tekintetbe jöhetne a nemzeti bizottságok jogkörének bővítése az alkalmazottak toborzása terén (ide tartozik pl. az élet- és a munkakörnyezet tökéletesítését, a helyi források kiaknázását stb. célzó tevékenység). A kormány felülvizsgálja a nemzeti bizottságok apparátusa dolgozóinak előírt szisztematizált képzettségét és ezt öszharigba hozza különböző fokú nemzeti bizottságok munkásságának szükségleteivel. Módosít ja a nemzeti bizottsági funkcionáriusok és dolgozók díjazásának irányelveit, hogy a nemzeti bizottságok a jóváhagyott költségvetés keretében önállóbban dönthessenek alkalmazottaik célszerűbb széthelyezéséről és a fizetési kategóriákba való besorolásukról. Kidolgozza a nemzeti bizottságoknak az apparátusuk csökkentésében való érdekeltsége alapelveit. Ennek érdekében élni fog a kisegítésért járó jutalmazás formájával és lehetővé teszi, hogy a nemzeti bizottságok a meghatározott pénzeszközök és előírások keretében apparátusukban, 111. alárendelt szervezeteikben operatív módon irányíthassák a bérpolitikát. A bértarifák meghatározásánál ugyanakkor meg kell szüntetni egyes hivatások diszkriminálását és a bérpolitika útján ösztönözni kell arra, hogy munkaerőket nyerjünk az eddig nem nagyon csábító ágazatokba is. Az árpolitika Az árpolitika kormány által megszabott alapelveinek megfelelően egyszerűbbé kell tennünk az árak és az árkatalógusok alakításának eddigi rendszerét. Egyes gyártmányok (ajtók, ablakok) árát úgy kell meghatározni, hogy rugalmasan hozzájáruljon a lakásvagyon karbantartásához A kormány még 1966-ban az alábbi intézkedéseket váltja valóra: biztosítja a nemzeti bizottságok árpolitikája irányítása egybehangolásának célszerű elmélyítését, főleg a kerületi nemzeti bizottságok és az egyes ágazati központi szervek közti kapcsolatokban. 1966. június 30-tól kezdve további szakágazatok alkalmazhatják a szabad és a limit árakat, s azokat az adott feltételekhez igazodva (rendszerint az Idényjelleghez) növelhetik, 111. csökkenthetik. Felülvizsgálja a lakásvagyon karbantartását szolgáló anyagok és gyártmányok árét, 111. a forgalmi adók díjszabásait. A nemzeti bizottságok esetében lényegében szabad áralakítás lesz nemcsak a helyi jelentőségű szolgáltatásoknál (pl. strandfürdők, ruhatári díjszabás), hanem olyan termékeknél és főleg nyersanyagforrásoknál (pl. építőanyag), amelyek a nemzeti bizottságok kezdeményezéséből fedezik az eddigi forrásokból el nem látható helyi szükség, leteket. Az anyagi-műszaki ellátás Az irányítás és a tervezés tökéletesített rendszerének be. vezetésével párhuzamosan jelentősen csökken azoknak az anyagoknak a száma, amelyeket az állami terv direktív módon oszt el. Ez nagyobb igényeket támaszt a szállítói-átvevől kapcsolatokkal szemben. Az 1966. évi terv összeállítása megmutatta, hogy nem sikerült megnyugtatóan megoldanunk főleg a kis megrendelők cseké'v mennyiségű anyagigénylésének kielégítését. Pedig a nemzeti tizottságok által Irányított gazo&ságban az ilyea megrei-deiók vannak túlsi'v bai. Az íiietékes központi ozsrvek nem rldfták meg mind < tárgyilagOMT az anyagi-műv.aki ellátás kérdéseit. Ez ellenkezik a párt határozatával és a kormány irányelveivel. A szakágazati vállalatok nem oldhatják meg a termelés fejlesztésének problémáit a népgazdaság más szakaszainak számlájára. Látnunk kell, hogy a szolgáltatások és a helyi gazdaság fejlesztését a központi alapokból juttatott elegendő mennyiségű anyaggal is biztosítanunk kell. A kormány az anyagi-műszaki ellátás területén felmerülő problémák megoldása érdekében az alábbi intézkedéseket foganatosítja: gondoskodik róla, hogy a termelési minisztériumok gazdasági eszközök felhasználásával bővítsék azokat az anyagforrásokat, amelyek nem elégítik ki a nemzeti bizottságok 1966. évi szükségleteit. Átmeneti időre gondoskodik róla, hogy a szállító minisztériumok a kerületi nemzeti bizottságokkal kőtelezően megtárgyalják az anyagszállítás terén fellépő ellentmondásokat, amelyeket nem sikerült tisztázni a KNB-k és a szakágazati igazgatóságok közti tárgyalások során. A kormány gondoskodik az anyagi-műszaki ellátás előírásainak módosításáról, hogy a nemzeti blzottsá(Folytatása a 7. oldalon)