Új Szó, 1966. március (19. évfolyam, 59-89. szám)

1966-03-26 / 84. szám, szombat

PRÁGAI LEVÉL A KÖNYV ÜNNEPE N

e /em tudom, miért éppen márciust választották a könyv hónapjául. Talán azért, mert egy cseh közmondás szerint: „Márciusban — jó még megbújni a sutban." Es az otthon melegében, a kályha, vagy a központi fűtés radiátora mellett, mikor odakünn még a tél birkózik a tavasszal, csábító könyvet fogni és olvasásba merülni... Lehet, hogy nincs igazam, a fontos azonban az, hogy a március hónapban megrendezett könyvakció nagy visszhangot kelt. Prága valamennyi könyvesboltja ünneplőt öltött. Mintha az elárusítók ls szolgálatkészebbek lennének Ijóllehet a prágaiak a könyvesboltok elárusítóira nem panaszkodhatnak j s több országos jelentőségű kiállítást rendeztek. A maga módján e kiállítások mindegyike éppen a könyvvel foglalkozik. Az elsőt és legnagyobbat a Dr. Vacek téri Városi Népkönyvtárban rendezték meg „1965 cseh könyve" elnevezéssel. Tehát mindannak az áttekintése, amit a cseh könyvkiadók az elmúlt év folyamán kiadtak. A könyvcímek skálája, amellyel a könyvtár két emeletén elhelyezett szekrénykékben találkozunk, hihetetlenül széles Itt vannak Faulkner és Solohov művei, amelyeket a Československý spisovatel adott ki 1965 ben, Bárány Tamás és Thurzó Gábor munkái, néhány lépéssel odább egy speciális kézikönyv, amely a védelem kérdéseit taglalja a kosárlabda-játékban, vagy arra vonatkozóan ad tanácsot, miképpen járhatjuk be Csehszlovákiát gépkocsival. Az utóbbi kézikönyvek természetesen más vállalat kiadványai. A Műszaki Kiadó korlátozott számú érdeklődő számára kínál könyveket. Érthető, hogy nem mindenki keresi a „Forgó erősítők" vagy a „Mikroelektronika" című könyveket. Annál nagyobb érdeklődés nyilvánul meg a Közlekedési Kiadó (Nakladatelství dopravy a spojúj kiadványai iránt, mert az „Otjelzések"-et szívesen megvásárolja minden motoros. A Práce publikációival mindenütt találkozunk. Kiadványai A Skodaművek történetétől egészen Pompeji utolsó napjaiig terjednek. A Mladá jronta kiadványai között mindent találunk a verseskötetektől egészen a „Népszerű politikai szó tár"-ig, idegen nyelvű müvek fordításait, a fényképészettel foglcilkozó kézikönyveket, egyszóval mindazt, ami a fiatal embert pionír korától egészen felnőtt koráig érdekelheti. Magától értetődő, hogy a kiállítás legszebb részét a gyermekirodalommal teli szekrénykék képezik. Az Állami Gyermekkönyv kiadó fStátní nakladatelství détské knihy) kiál lította itt Vinnetou három kötetét is (s csodák csodája, nem is áll mellettük őrség!), továbbá szép kiállítású, színes, gyönyörű könyveket a legkülönbözőbb korú gyermekek számára. Ha azonban meg akarnánk tekinteni, hogy 1965ben mi mindent adtak ki a gyermekek számára, egy emelettel feljebb kellene mennünk, az Állami Pedagógiai Könyvkiadó szekrényei elé. Tömérdek szép tankönyvet csodálhatunk itt meg egészen a pompás kiállítású Gombák atlaszáig. A Csehszlovák Tudományos Akadémia kiadványai díszére válnak a kiállításnak. Ezt azonban már márciusban eldöntötték. A szakemberekből álló bizottság a Nemzeti Irodalom strahovi házában március 17-én ünnepélyesen kihirdette az eredményeket. A szépirodalomból Brecht Kurázsi mama Adolf Born illusztrálta kötete került az első helyre, fifi Rathouský kötéster vével az Orbis kiadásában. A gyermekirodalomból Aškenazy kötete vált ki, melyet a legszellemesebb cseh rajzoló, Bohumil Stépán illusztrált. A művészi publikációk közül „A Kreml műemlékei" című nyerte el az első díjat j. Sváb kötéstervével. Minden szakból több könyvet értékeltek, s a bizottságnak nem volt könnyű dolga a lehetőségekhez képest igazságos ítéleteket hozni, mert az 1965. esztendő valóban gazdag volt szép könyvekben. Így példának okáért a „Harc a szalamandrákkal" Václav Bláha tervezte borítólapja rendkívül szuggesztív és kifejező Nem láthatunk rajta szalamandrát vagy egyéb szörnyeteget, hanem az atomfelhő gombáját a halálfej fekete szemgödreivel. A veszedelmet látjuk, amelyet az ember maga hívott ki maga ellen, mint Capek emberei a szalamandrákat... Hisz annyi a szórakoztató, a bájos, a mesés ... Amilyet például Ľudovít Fulla rajzolt A kis rókáról szóló mesekönyvbe ... Fullával egyébiránt többször és másutt is találkozunk. Ehhez át kell mennünk Strahovról a Nemzeti Múzeumba. Itt rendezték meg a „Szlovák könyvgrafika" kiállítást, amelyből a cseh látogató képet alkothat magának arról, hogy a művészetnek ez az ágazata milyen irányban fejlődött első képviselőitől Hálától, Ondreiőkától, Benkótól, Vodráikától egészen Galandáig, Fulláig. egészen az itt kiállító legfiatalabbakig, akiknek születési éve nemegyszer a huszadik század harmincas éveire esik. A bratislavai képzőművészeti főiskolán Vincent Hlolník érdemes művész gárdája megtette a magáét... Láthatjuk ttt Orest Dubay tipikus rajzait, fozef Sturdík illusztrációit, Kellenberger aleSi hangulatú rajzait, Hlolník Gulliverét, a gyönyörű szépen illusztrált népmeséket és szlovák dalokat. Eszünkbe jut, mennyi gondot, ízlést követelt minden művésztől egy-egy könyv. Hány embernek kell dolgoznia a könyvön a szerző első ötletétől, az átvirrasztott éjszakákon át, amíg a kész művet kezünkbe vehetjük. S ha a szerző megírta a szöveget, a szedő, a könyvkötő munkája következett. A könyv voltaképpen óriási kollektív alkotás! Ilyen kollektív alkotás Csehszlovákiában 1965-ben hat és fél ezer jelent meg 52 822 400 összpéldányszámban. Ebből Csehországra 39 707 800, Szlovákiára pedig 13 114 600 példány esett. Kiadásukról 42 kiadóvállalat gondoskodott. Azon könyvek áttekintése, amelyeket a Csehszlovákiában élö magyarok számára adtak ki 1965-ben még nem áll rendelkezésünkre, az érdekesség kedvéért azonban vessünk egy pillantást az 1964. évre'. Ebben az esztendőben hazánkban 102 könyv jelent meg magyar nyelven, ebből 46 szépirodalmi mű, tizenkettő pedig tankönyv. Ha ehhez még hozzászámítjuk a magyarról cseh nyelvre való fordításokat, a szótárakat és nyelvkönyveket, amelyeket a Várost Népkönyvtárban rendezett kiállításon láthattunk, meggyőződést nyerhetünk arról, hogy a két szomszéd állam, Csehszlovákia és Magyarország kultúrája pozitív hatást gyakorol egymásra. AJárcius hónapja lassan véget ér és vele együtt 'VI a könyv ünnepe is. Az olvasó azonban nem csupán barátságtalan, rossz időben vesz könyvet kezébe, hanem napsütésben, a természetben, a víz melletti pihenő idején is. Egyszóval — abban a gyönyörű időszakban, amit szabadságnak nevezünk. Ez pedig még előttünk áll! KAásfelé tekintve más borítólapokkal találkozunk, a világon annyi a kedves, szép látnivaló, a ^enJuZ- (J^'brtrzi/ ŠRíAU AffC A tanítókról eléggé sok bíráló írás jelenik meg lapjukban. Örülnék, ha kiváló tanítókról ts írnának, például TARICS IMRÉRŐL, akit az idei Tanítók Napja alkalmával kitüntetnek. > SZABÖ IMRE, Gúta A ranybányász Mestersége címerével: krétával, körzővel, vonalzóval a kezében tizenhét esztendeje lépett először a katedrára. Egyik tanárának két mondatba sűrített életfilozófiája még a fülében csengett: „Tanító leszel, fiam? Hát... az enyhén szólva nem aranybánya ..." Tarics Imre még ma is jól emlékszik, hogy a műveltség ősz papja enyhe öngúnnyal kabátja rojtosodó ujját nézegette. — Hát, az én osztályrészem is ez lesz? Örökös anyagi gondok, krajcároskodás, szolgálat, alárendeltség? A tanítót néhány napig akkor ezek a gondolatok foglalkoztatták. És gimnáziumi osztálytársaira gondolt. Az egyikből mérnök lesz, a másik filozófiát tanul, a harmadik ... Egyszóval: a legtöbb osztálytársa a tanítóinál anyagiakban jóval megbecsültebb pályát választott. Egy hétig se tanított még Tarics Imre, amikor egy pöttömnyi kislány azt kérdezte tőle: — Tanító bácsi, miért zöld a fű? És miért piros a virág? Az ilyen korú gyerek képtelen kérdéseket tesz fel néha az embernek. A legtriviálisabb dolgokat ls észreveszi. Megkérdi: Miért lélegzünk, a tehén teje miért fehér és miért nem zöld. Miért van sötét, ha a nap lecsúszik az erdő mögé? S miért fényesek a csillagok? És nemegyszer éppen ezeknek az egyszerű, mindennapos kérdéseknek a megválaszolása a legbonyolultabb. — De mégis, mi történnék, ha életem a világ dolgainak megmagyarázására tenném fel? — kérdezte önmagától a tanító. E félig kérdés, félig elhatározásszerű mondattal kezdte meg Tarics Imre az aranybánya felfedezését. Annak ellenére, hogy az egész világon köztudott: a tanítói pálya — nem aranybánya. az évszázadokkal ezelőtt felfedezett törvények? Vajon kíhagyhatjuk-e a tananyagból a Pitagorasz-tételt, Arkhimédész törvényét? Nem hagyhatjuk ki. Ezek nélkül az utánunk következő nemzedék csonka ismereteket szerezne. A tudomány rohamos fejlődése arra kényszerít bennünket, hogy az ismeretek átadása mellett önálló továbbképzésre ls megtanítsuk a gondjainkra bízott ifjúságot. És önálló gondolkodásra ... Hogy felkeltsük érdeklődését, megszerettessük vele a tudást. Egyszóval: a mi feladatunk: megnyitni a gyermek előtt a tudomány világát... — Mi a legfontosabb ezen a pályán? A nemesócsai iskola tanítói szobájában ülünk. Kint az udvaron idegnyugtató, monoton gyermekzsivaj. A halkszavú tanító életéről beszél. — A tanító sikerének titka: a tanítvány ne vegye észre, hogy te a katedrán „hivatalból" magyarázol. A gyermek ne vegye észre, hogy a tanítói pálya mesterség! Az oktatás legnagyobb művészete, ha a gyermek lelkébe, tudatába sikerül belecsempészned a megtanulnivalót, a magatartást, anélkül, hogy ő megterhelésnek venné. A kis emberek lelke is könnyebben kitárul, ha látják, hogy közéjük vegyülsz, önként adod át nekik a tanulnivalót. — Naponta hall mostanában az ember korszakalkotó felfedezésekről. Régebben talán évezredek alatt sem gyarapodott annyi újjal a tudomány, mint ma tíz esztendő alatt. Vajon a középiskolai tananyag megválogatására is hatással van ez? A tanító feleletül találomra kihúz az asztalából egy tudományos folyóiratot. Belelapoz. — Kisdiák koromban még tanáraim sem tudták, mi az az atomhasadás. Vagy hallottunk például a lézerről? Vagy a „negyedik halmazállapotról" — a plazmáról? A műanyagokról is éppen hogy csak megemlékezett a kémiatanár. Viszont ma miféle fizikatanár lenne az, aki tanítványainak — korukhoz, befogadóképességükhöz mérten — nem magyarázná meg, hogyan kering a szputnyik, mi a második kozmikus sebesség? Oj fejezetekkel bővült a fizika, kémia, új tudományok születtek. De vajon ugyanekkor elhanyagolhatók-e laki — pedagógus létére — az anyanyelvi oktatás lehetőségeit csak mások számára érti meg. Hogy szükségünk van-e karrieristákra?! Szerintem nekünk becsületesen dolgozó, őszinte emberekre van a legnagyobb szükségünk ... — Gondolkodásra késztetni a gyermeket. Ha ez sikerül, nyert ügyed van. Az ember olyan, ha egyszer megízlelte a felfedezés örömét, kalandját, örökre rabjává válik. — Sok tanítványodnál sikerült ezt elérned? — Ha erre a kérdésre felelek, nemcsak azokra a volt tanítványaimra gondolok, akikből diplomás ember lett. Azokra is gondolok ilyenkor, akik az élet egyéb, kevésbé mutatványos területein állják meg helyüket. Örülök, ha látom, hogy a legjobb tanulómból jól kereső mérnök lett. De még jobban örülök, ha fülembe jut: a Pista — a IX. B. rossza —, aki világéletében Idegenkedett a nyelvtantól, kiváló szakmunkás lett... — És most egy kényes kérdés: Véleményed szerint a magyar tannyelvű iskolák végzett tanulói sikerrel megállják helyüket a főiskolákon? — Tanítója és diákja válogatja. Ez azonban főképp a tanítók felkészültségétől, hivatástudatától függ. Mindenesetre többet kell törődnünk a szlovák nyelvoktatással... — Most pedig egy még kényesebb kérdést: Kislányod nemsokára iskolaköteles lesz. Magyar iskolába adod? Tarics Imre erre a kérdésre csodálkozva tárta szét kezét, szemében indulat villant: — Ha nem adnám magyar iskolába, beismerő vallomást tennék, hogy munkámat roszszul végzem, mert saját gyermekem sem merem tanítani. — Ne érts félre, én nem .., — ... nem értelek félre! — válaszol. Ez nem nacionalizmus, vagy internacionalizmus kérdése. Én internacionalista, kommunista vagyok. Rendszerünk egyik alapvető elve, hogy Itt az alapműveltséget mindenki anyanyelvén szerezheti meg. Persze, ahány ember, annyi vélemény. Senkit nem lehet elhatározásában korlátozni, azt hiszem azonban egy kis karrierizmus ls lehet abban, ha vaValóban nem aranybánya a tanítói pálya? A kérdést beszélgetésünk legvégén tettem fel Tarics Imrének. Feleletül belelapozott egy vastag könyvbe. — Bérkatalógus — mondta kurtán. — Itt a tanítói pálya anyagi lehetőségei vannak rögzítve. Véleményem szerint az egyedülálló, kezdő tanítók helyzete a legnehezebb. Az alsó fokon működő kezdő tanító tiszta fizetése 956 korona. Harmincéves szolgálat után ez a fizetés 1357 koronára emelkedik. Akárhogy számítjuk is, az alapvető életszükségleteken kívül a tanítónak alig jut pénze könyvre, művelődésre. És hidd el, a tanuló megérzi, ha a katedrán magyarázó pedagógusnak gondjai vannak. Hát mégha a legelemibb életszükségletek kielégítésével kapcsolatban ... Mit mondjak mást: egyik kedves tanítványom kitanulta az ácsmesterséget, most tizenhét esztendős. A minap örömmel újságolta, hogy már az első hónapokban 2000 korona körül keres! Én is őszintén örülök a fiú sikerének, de a dolog azért elgondolkoztat. A tanító fizetése ma a segédmunkás átlagfizetésének felel meg. Jó lenne, ha a fizetésrendezéskor ezt az összeget legalább a szakmunkások átlagfizetése szintjére emelnék. Vonzóbbá tennék a pedagógusi pályát. Nem kétséges, hogy ennek a jövő nemzedékének nevelése látná hasznát... Régi osztálykönyvek a megmondhatói, Tarics Imre a tizenhét esztendő alatt hány gyermek lelkében tárta fel a szellem aranybányájának tárnáit. A kiváló tanító azok közé a makacs emberek közé tartozik, akik hisznek benne, hogy ez a tevékenység az élet legfontosabb dolgai közé tartozik. Még akkor is, ha ez eddig anyagiakban nem jutott kifejezésre. De nem lesz így a jövőben. Örömmel vettük a hírt, hogy már napirendre tűzték a tanítók fizetésrendezését. A társadalmi megbecsülésen kívül anyagilag is jobban megbecsüljük majd a holnap nemzedékének formálóit. TÓTH MIHÁLY VLADIMÍR PRECLIK vesz csak részt a csehszlovák szobrászok közül a szobrászat világkiállításán, melyet Montrealban az EXPO 67 alkalmából rendeznek. A világ 50 művésze közül 6 nyerte a nemzetközt zsűri díját. Alkotásat humanista állásfoglalásról tanúskodnak. (G. Finda felv. — CTK) IIL