Új Szó, 1966. március (19. évfolyam, 59-89. szám)

1966-03-26 / 84. szám, szombat

AZ AVANTGARDE ' O-.--. •sfiiŠ: •• : m AZ AVANTGARDE a XX, századelejí, atomokra széthulló, ember- és művészetellenes, önmagával meghasonlott tőkés társadalomban jött létre, amely Mallarmée szerint „túlélte a szépet". A kiépített állásait — bankjait, gyáralt, teli raktáralt — féltő polgár minden eszközt felhasznált, hogy a délutáni álmát zavaró jelenségeket, a forradalmi munkásosztály egyre hangosabbá váló kapudöngetését csakúgy, mjnt az új, nyugtalanító gondolatokat keltő művészeteket ós irodalmat (s vonatkozik ez a tudományokra ls), fenyegetésekkel vagy erőszakkal leszerelje, esetleg korrupció árán semlegesítse. Bíró, csendőr, katona és pap, filozófus és szépíró állt minden pillanatban a rendelkezésére ... Megfertőzte a családi életet, a baráti és bajtársi viszonyt is, ha kellett. Ezt a fontos körülményt nem szabad figyelmen kívül hagyni, akkor sem, amikor hadköteles és holdrakétás századunk avantgardizmusát bíráljuk vagy értékeljük. A „nagy és kapitalizmust rendőrszóra dicsőítő", a feketét is rózsaszínre lakkozó akadémizmust negáló mozgalomként született meg, s elejétől kezdve nemcsak a porlepte művészi kánonok tagadását jelentette, hanem burzsoáellenes magatartásával, mondhatnók lázadásával, az új, szebb, igazabb valóság művészi keresését egybeköti — hol tudatosan, hol pedig ösztönösen — a társadalmi forradalmisággal. Ott, ahol ez az egység hiányzott, legfeljebb modernizmusról beszélhetünk, de semmi esetre sem avantgardizmusról, amelylyel kapcsolatban Mario de Mlchelll, a híres olasz marxista esztéta ós művészettörténész, majd mindig a forradalmi lelkületről beszél, s elveti Plehanov ismert — de téves — tételét, hogy a dekadens kor művészete csakis dekadens lehet! Viharos időben az alma is messze esik a fájátóll És a dekadens művészet mindig belenyugvó, beletörődő, esetleg nacionalizmusba torkolló, míg az avantgarde lá/.adl Meg kell azonban mindjárt az elején jegyezni, hogy ez a megállapítás nem általánosítható, mivel századunk avantgardista irányzatai között voltak retrográd, visszahúzó tendenciák is, sőt az egyes, kimondottan haladó és forradalmi irányzatok hívei közt is akadtak jó néhányan, akik nem a haladás ügyét szolgálták. Az avantgarde első, a század elejével kezdődő korszakát, amelyet az Auróra ágyúlövéset zártak le, túlnyomóan a mindent tagadás és az ösztönös lázadás szelleme jellemzi. A második korszakban, a művészi avantgarde nagy részénél az anarchisztikus lázadást a tudatos szociális forradalmiság váltja fel. Ám ebben a korszakban, amelynek határköve a fasizmus leverése és az antifasiszta erők győzelme, nagyon is kézzel foghatóan domborodnak ki — mégpedig igen eltorzulva, az olasz futurizmus, illetve Marinettlék fasizálódásában — az avantgarde lényegében rejlő törvényszerű ellentmondások. Ezek végül ls az időbeli és a máig tartó harmadik szakaszban Igen nagy differenciálódáshoz vezettek. AZ ELSŐ avantgardista csoportot a fauveisták — Matisse, Derain, Vlaminck, Rouault — képezték, melyet a jelentősebb, Picasso alapította és vezette kubisták váltottak lo (Braque, Gris, Légér, Delaunay, Meitzsnger, La Fresnay, Jacques Villon és Archipenkoj. A kubisták az önálló életet élő képre törekedtek, leegyszerűsítették és sűrítették a formákat. A kép felépítésénél a perspektíva újonnan felfedezett törvényszerűségeit használták, miáltal detronizálták a reneszánsz óta uralkodó látás- és felfogásmódot. A válságoktól vemhes kor azonban nemcsak tüntetéseket, sztrájkolókat gyilkoló sortüzeket szült, hanem gyarmati és félgyarmati háborúkat ts, amelyek végül az első világháborúba torkolltak. A nagy világégés véres közelsége nyugtalanságot, bizonytalanságot, félelmet és rettegést nemzett, de ugyanakkor elkeseredést, dacot és lázadást is produkált, ami a művészetekben is visszatükröződve, újabb és újabb irányzatokat hozott létre. A kubizmus és a futurizmus mellett megszületett az absztraktlzmus, ez TEGNAP ÉS MA a tőkés társadalom anomalitásai ellen balgán, a valóságból való meneküléssel lázadó irányzat, hogy aztán összefolyjon az expresszion izmussal, amely átvészelte az első világháborút is, s főleg Németországban, meg Közép-Európában volt nagy hatással a művészetekre és az irodalomra. NAGY ÉS ATFOGŰ, mozgalom volt az expresszionizmus. Az impresszionistákkal ellentétben a valóságot belülről élték át, és ezt a belső élményt rögzítették vászonra vagy vésték márványba. Ideológusai szerint „az expresszionista művészet átalakítja az egész környezetét; nem néz, hanem lát; nem elmond, hanem átél; nem másol, hanem újra teremt; nem talál, hanem keres..Programjában tehát már ott szerepel a mai modern festészet Garaudy által hangsúlyozott követelménye, hogy a művésznek nem másolni kell a valóságot, hanem újrateremtenil A „nem talál, de keres" pedig a dialektikus állandó változásnak a kifejezője. Haladó és forradalmi művészek raját találhatjuk hívei között (Grosz, Barlach, Beckmann, Käthe Kollwitz, Diek, John Heartfield, B. Brecht, E. Toller, A. Döblin és az osztrák O. Kokoschka meg mások). Az expresszionizmus különben nagy hatást gyakorolt a magyar Derkovits Gyulára is, akinek színvonalas forradalmi avantgardista művészetét a külföldi szakértők még máig sem értékelték megfelelő módon. Beszélve az avantgardista irányzatokról, szólni kell a DADA-ról ls. Svájcban, az első világháború Idején jött létre és a háború szörnyűségeitől megundorodott művészek társadalom ellenességét dokumentálta. Szélsőséges állásfoglalás volt ez, minden fennálló rend ellen, a művészetek, az Irodalom minden faja és neme ellen. Nihilista lázadás volt, melynek olyan kiváló katonái is voltak, mint Tristan Tzara, Hans Arp, L. Aragon, P. Eluard és Max Ernst. A DADA tiszavirágéletű volt és feloldódott a forradalmi programot hirdető, új avantgardista irányzatban, a szürrealizmusban. André Breton, a szürrealizmus atyja ós pápája igen hangzatos programot tett közzé. „A tét" — mondotta — „az ember sorsa, az ember boldogulása vagy romlása!" A franciák marokkói kalandjának idején pedig bátran kimondta: „a ma igazi művészete a forradalmi tevékenységhez kapcsolódik és arra törekszik, hogy megzavarja ós lerombolja a kapitalista társadalmat!" Sajnos, a gyakorlat sokszor mást mutatott. Za varos ideológiájukba, amely Marx és Freud tanait akarta egyesíteni, a szürrealisták belebuktak. S A. Breton végül is az idealista filozófia álláspontjára helyezkedve, a reakciós politikai nézetek kikötőjében vetett horgonyt. A szürrealista mozgalom pedig, amely nem'csak álmodni akart, hanem történelmet is csinálni, feloszlott. ÉRDEKES MÓDON tükröződött vissza hazánkban a két világháború közt az európai avantgardista irányzatok hatása. Bár a csehszlovákiai művészek többségére nagy hatással voltak az európai avantgardizmus különböző irányzatai (a kubizmus, az absztraktizmus, az expresszionizmus, de főleg a szürrealizmus) ennek ellenére igen sajátos módon alakult ki a hazai avantgarde. Létrejöttét, kialakulását az Októberi Szocialista Forradalom győzelme döntő módon befolyásolta. Jifí Wolker, Josef Hora, Jindľich Hoŕejší, Konstantin Biebl, Jaroslav Seifert, S. K. Neumann, Vítézslav Nezval és még jó néhányan a „Devétsílben" tömörülve, olyan avantgardista mozgalmat indítottak, amely a már említett írókon kívül festőket, szobrászokat, építészeket, színészeket, rendezőket és zeneszerzőket tömörített egységfrontba az új művészet és a szociális forradalom megvalósításáért. Ez az avantgarde kezdettől farkasszemet nézett a fennálló társadalmi renddel, s olyan magas, színvonalú műveket alkotott, melyekhez hasonlóak hazánkban tán a mai napig sem láttak napvilágot. A MÁSODIK világháború után a frontok alaposan összekuszálódtak. Az imperializmus politikai vasfüggönye válaszfalat emelt a Kelet és Nyugat művészete közé, s ha még valahol netán rés maradt, ott a személyi kultusz zsdánovizmusa megtette a magáét. A hoszszú elszigeteltség, valamint a különböző társadalmi rendszerek a barikád mindkét oldalán más és más lehetőségeket nyújtottak a művészetnek ós irodalomnak. A régi avantgardista Irányzatok egy része már itt is, ott ls klasszikussá vált, némelyek padig új jelszavakat tűzve zászlajukra elvesztették prograszszív, s ezzel egyetemben avantgardista jellegüket is. Nyugaton már más tartalmat és értelmezést kapott a múltból vissza-visszajáró szürrealizmus is, s az absztrakton túli absztrakció hívei már nem a kapitalizmus embertelenségét tagadják, hanem — akárcsak Don Jósé Luis Aranguren, a madridi katolikus egyetem tudós professzora, a „kommunista apokalipszis" rémétől riadoznak. És aligha lehet avantgardista művészetnek nevezni az amerikai jackson Pollock által létrehozott és Jung, meg a Zenbuddhizmus tanain kitenyésztett művészetet, bármennyire ls tetszetős a szemnek. Ez az Iskola tagadja az elkötelezettséget, semmit sem akar mondani. Jelenteni, állítólag „sem nem amerikai, sem nem francia, sem nem spanyol, hanem egyetemes". A „Figaro" című párizsi lapban Dunoyer de Segonzac „lehangoló egyhangúsággal" vádolja ezeket az absztrakton túli absztraktosokat, s megállapítja, hogy „a nonfiguratív művészet hivatalos művészetté vált!" Legalábbis Nyugaton ... Sir Herbert Read mégis azt állítja, hogy az avantgardenak ma is megvan a létjogosultsága. Ez a megállapítás, tekintve az avantgarde céljainak eredeti megfogalmazását, el is fogadható. Mert mindaddig, amíg az emberi társadalom és benne az ember léte veszélyeztetve van (mondhatnók azt ts: az imperialista apokalipszis nukleáris rémétől veszélyeztetve), mindaddig, amíg a fennálló társadalmi rendszerekben embergyötrő jelenségek léteznek, addig az igazi művészetnek harcolnia kell az ember boldogságáért. És ez a művészet ebben az esetben avantgardista. Természetesen Nyugaton és Keleten egyaránt vannak modern és modernista művészek, több esetben gyötrődő, megihletett művészlelkek, akiket értékelnünk kell, még akkor is, ha egyik-másik alkotásukat eszmeileg nem vállalhatjuk. TÜRELMESNEK kell velük szemben lenni és megértőknek, mert lehet, hogy az új „avantgardizmus" alapítóiról van szó. És ma, meg holnap az avantgardenak is más, újfajta jellege lehet. Garaudy azt mondja: „...szemünk láttára alakul kl a valóság új fogalma, az igazság ós az értékek új fogalma, amelyet éppen a fennálló dogmatizált bálványokról való lemondásnak a követelménye jellemez. ." Ma éppen azokat a pillanatokat éljük, amikor Byron szerint, a fejlődés lovat vált. A művészetekben Isi BARSI IMRE Kflk ÜJ VERSEK GYURCSÓ ISTVÁN: DALOLJ SZÍVEM... (A Csehszlovákiai Magyar Tanítók Központi Énekkarának ajánlom) Dalolj szívem, zengjen a szó: dalra a szív a biztató. Dalolj, dalolj, akárha vész. vad vihar kél. a szív merész. Dalolj, dalolj, ne félj szivem, a bátraké a győzelem! Fegyver a szó. csak dalra hát: győzd le a hallgatás hadátl Dalra figyel kelet, nyugat: verjünk, ha kell, dalból hidat. Szívem, szavam, csak dalra hát: meggyőzzük, meg, a csend hadátl Csak félre gond. csak félre bú. békesség kell nem háború. Fényre fel! a sötét erők meghajtják, meg a csüggedöt, de bátraké a győzelem: dalolj, dalolj, ne félj szívem. Fegyver a szó. csak dalra hát, meggyőzzük, meg. a csend hadát. (ím.) GAL SÁNDOR: HIABA VARAKOZOL Hiába várakozol a szétszakadt síkságok feletti szélre, nem lebben a köd, a sötétség; világos pontokat nem vetnek a házak. Elmerültél. A sötétség tengerében virrasztó gondjaid, mint csupasz, hideg falak emelkednek az ég láthatatlan kupolája alatt, s míg a percek mozdulatlan titkait kutatod, rád omlik a magány mennyezete. mész, cement. homok, kemény, konok csöndjévé szilárdulva, s ül szíveden akár faluk szélén a boglyák. Otthonod ez, hol a hajnali fagy a ködön átcsikorog. s ráül a száraz szamártövisre, bütykös akácok néma árnyaira; otthonod ez a kővé merevült sár tengernyi sötétje, melyen magányos lépted átkopog, s visszhangot nem vet. ölsz emlékeid füstölgő mélyén, s érzed gyermekkorod már történelem, egy pillanat az örök folytonosság csendjébe szőve, s vélt királyságodat felkaszabolta az idő. Alszik itt minden ház álomba révedőn, zárt kapuk mögött kutya se vakkant, a mozdulatlanság s a csend testvérekként jótsznak az égen, s a szobád falán, mely juss szerint még tied, de vendég vagy benne, így hát idegen. Micsoda kétségbeesett vágyak hoznak mégis, hogy mindig ide jöjj, hol a síkság peremén lezúdul az ég sápadó gömbje. hol a kerékkivájta úton botladozva jár a köd is hajnalra virradón?! Ne szóljatok, ó ne szóljatok mélységek lakói, ágas gyökerek, kint az éj sötétje, vermek rokona vakít.