Új Szó, 1966. március (19. évfolyam, 59-89. szám)

1966-03-26 / 84. szám, szombat

A nemzeti bizottságok szerepe és feladata a szocialista társadalomban JOZEF LENART elvtárs beszéde a CSKP Központi Bizottságának 1966. március 22—23-i ülésén Lenárt elvtárs beszédében az Ölés résztvevőinek kiosztott részletes, konkrét anyagból indult ki. Ez magában foglalta azt az ütemtervet is, amely szerint a kormány és az illetékes szervek megtárgyalják a nemzeti bizottságok szerepét és feladatait szabályozó kérdéseket. A továbbiakban többek között ezeket mondotta: A CSKP XIII. kongresszusa előkészítésének tézisei teljes egészében feltárták szocialista társadalmunk további fejlődósének kérdéseit. A fejlett szocialista társadalom építése mült és jelenlegi időszakának értékelése megszabja további előrehaladásunk irányát, s célul tűzi ki a szocialista rendszer előnyének és lehetőségeinek sokoldalú kihasználását. A szocializmus törvényszerűségeinek és alapelveinek teljesebb kihasználásához vezető utat és hozzáállást érvényesítenünk kell a társadalmi kapcsolatokban és a gazdaságban is. A társadalmi kapcsolatok és a szocialista államiság fejlődésében előtérbe kerül a nemzeti bizottságok növekvő szerepe, mint a szocialista demokrácia rendszerének alapvető láncszeme és gócpontja. Melyek azok a tényezők és fejlődési Irányzatok, amelyek meghatározzák a nemzeti bizottságok szerepét, milyen Irányban kell elmélyíteni és javítani tevékenységüket? A szocialista demokrácia fejlődésének a polttika, a gazdaság és a kultúra terén végbemenő folyamata szervesen kapcsolódik társadalmunk jelenlegi osztályviszonyainak szintjéhez. A proletárdiktatúra — teljesítvén történelmi küldetését — kiváltotta azokat a társadalmi átalakulásokat, melyek szükségesek a szocialista termelési viszonyok győzelméhez, és államunk fokozatosan népi állammá alakul. Ez a folyamat megköveteli a társadalom és az állam irányításának állandó tökéletesítését, éspedig a demokratikus centralizmus elmélyítésével, mely lehetővé teszi a központi irányítás célszerű egybehangolását a helyi szervek maximális kezdeményezésével és a dolgozók széles rétegeinek alkotó aktivitásával. Az emberek tevékeny hozzáállása és a társadalmi fejlődés helyes irányának megszabása ma az előrehaladás alapvető feltétele. Ez aláhúzza a képviseleti szervek, társadalmi szervek, az üzemek és más szervezetek kollektíváinak növekvő szerepét, valamint az olyan szocialista demokrácia formáinak érvényesítését, melyek aktívan hatnak a termelőerők fejlődésére és hatékonyan mozgósítják a belső tartalékokat. A szocialista demokrácia, a szocialista államiság tökéletesítése alapvetően megköveteli, hogy — amint azt a tézisek is szóvá teszik — teljesebben kihasználjuk a meglevő szocialista intézményeket, s fokozottabban kimerítsük lehetőségeiket. Létre kell hoznunk a legkedvezőbb alapját s a reális feltételeit annak, hogy a szocialista demokrácia gazdagabban s egyre kifejezőbben érvényesüljön tevékenységükben. Ez elsősorban is a nemzeti bizottságokra vonatkozik, melyek a legközelebb állnak a dolgozókhoz, a falu szükségleteihez, és elsősorban felelősek ezek kielégítéséért. Tény azonban, hogy a nemzeti bizottságok és a lakosság közötti kapcsolatot még sok tekintetben leszűkítik. Ezek a kapcsolatok nagyrészt formálisak, mert a nemzeti bizottságoknak — különösen a városokban — nem volt meg a lehetőségük a falu- és városfejlesztés számos alapvető kérdésének önálló megoldására. Ezért nem érezték magukat az említett feladatokért felelősnek, és többek között ezért csökkent az emberek érdeklődése a nemzeti bizottság munkája iránt, mely a lakosság szemében nem volt eléggé Illetékes. !gy aztfin a fogyatékosságokat az irányítás felsőbb vagy központi szervek nyakába varrták. A javasolt Intézkedéseknek ezen a helyzeten változtatniok kellene. Az intézkedések fontos lépést jelentenek ahhoz, hogy a nemzeti bizottságok ne csak a lakosság indokolt szükségletének tolmácsolói legyenek, hanem valóban rugalmas politikai szervekké váljanak, melyek gyakorlatilag és konkrétan szervezik és biztosítják megvalósításukat. Éppen ebben látjuk egyik feltételét annak, hogyan fokozzuk a nemzeti bizottságok felelősségét választóikkal szemben, hogyan biztosítsuk, hogy tevékenységük valóban demokratikus legyen, és hogyan növeljük a lakosság részvételét a döntésekben, valamint a városok és a falvak problémáinak megoldásában. A nemzeti bizottságok — mint az államhatalom politikai szervei — nagy jelentőségű küldetést teljesítenek mint az össztársadalmi érdekek és követelmények védelmezői. Biztosítják a közrend védelmét, a lakosság Jogainak és kötelességeinek szocialista törvényességét. A nemzeti bizottságoknak — teljesítvén ezen küldetésüket — egyre jobban kell érvényesülniük úgyis mint a dolgozók társadalmi szervezete, és a hatalmi eszközök mellett a morális tényezők és a közvélemény lelkiismeretének erejével kell hatniok. Ügy gondoljuk, elvtársak, hogy a nemzeti bizottságok ezen jellegzetessége s az a tény, hogy egyben államhatalmi szervek ós társadalmi szervezetek — nagy Jelentőségű demokráciánk fejlődése szempontjából. A gazdasági téren bővülő jogkörrel egyetemben lehetővé teszi, hogy a nemzeti bizottságok hatékonyabban befolyásolják az életkörnyezet kialakítását, s azt, hogy a városi és a falusi élet, valamint az emberek közötti kapcsolatok egyre teljesebben alakuljanak és formálódjanak a fejlett szocialista társadalom életstílusának megfelelően. Ez igen hálás küldetés, és a nemzeti bizottságokat ebben senki sem helyettesítheti. Világos tehát, hogy a nemzeti bizottságok jelenlegi szerepében új, magasabb szintű, jobb társadalmi kapcsolatoknak kell elsősorban kifejezésre jutniok. Ki kell fejezni azt a tényt, hogy nálunk — az osztályátalakulások következtében — létrejöttek a feltételek a szocialista társadalom mint egész érdekeinek, valamint az egyes társadalmi csoportok és egyének érdekeinek alapvető összhangjára. Ez a gyakorlatban lehetővé teszi, sőt megköveteli, hogy fokozzuk a nemzeti bizottságok önállóságét, bővítsük a jogkörét és felelősségét, hogy nagyobb bizalommal legyünk különösen a helyi és a városi nemzeti bizottságokkal szemben, éshogy rajtuk keresztül biztosítsunk nagyobb teret a kezdeményezésnek és ösztönözzük a dolgozók aktivitását. Ezt úgy kell megvalósítanunk, hogy egyre jobban érvényesüljön az az alapelv: a nemzeti bizottságok tevékenységükben valóban az államhatalom hordozói és képviselői, ugyanakkor a dolgozók legtömegesebb szervezetei és a dolgozók érdekeinek és akaratainak valóra váltói legyenek. Emellett az alapvető politikai irány mellett arról is szó van, hogy a gazdálkodás terén — melyet a nemzeti bizottságok irányítanak — alkotó módon és célszerűen kihasználják a népgazdaság új tervszerű irányításának alapelvét. A források, az eszközök és lehetőségek Jobb és célszerűbb kihasználása érdekében — amelyek a lakosság szerteágazó szükségletének kielégítésére szolgálnak —, valamint ezeknek a forrásoknak gyorsabb gyarapítása érdekében ki kell használnunk az értéktörvény és az elvégzett munka utáni szocialista jutalmazás elvét. Ezek az alapelvek nemcsak azokban az üzemekben érvényesek, amelyeket a nemzeti bizottságok Irányítanak, hanem a központilag irányított üzemekben és a nemzeti bizottságok gazdálkodásában ls. Arról van szó, hogy a nemzeti bizottságok ne támaszkodjanak csupán az állami költségvetésre, a központi forrásokra, hanem saját forrásokat hozzanak létre s ezeket úgy használják ki, mint igazi gazdák, s úgy is bánjanak vele. Lenárt elvtárs a továbbiakban jellemezte a nemzeti bizottságok szerepének és feladatainak elmélyítésére Irányuló intézkedések alapvető elveit, amelyek a CSKP Központi Bizottsága tézisének szellemében készültek, s amelyekről" nemrégen a párt és a nemzeti bizottságok funkcionáriusainak országos konferenciája tárgyaltak. Hangsúlyozta, hogy a Javaslatok vezérgondolata olyan feltételek létrehozását szorgalmazza, hogy a nemzeti bizottságok — elsősorban a városi és a helyi nemzeti bizottságok — mint az államhatalom szervei nagyobb önállósággal, felelősséggel, s ugyanakkor komplex módon hassanak a falu és a város szerteágazó életére, és hogy ehhez a szükséges forrásokkal és eszközökkel rendelkezzenek. Ebben a szellemben módosítjuk a központi szervek viszonyát a nemzeti bízottságokhoz. A nemzeti bizottságok felelőssége és jogköre jelentősen kidomborodik a központilag irányított vállalatokkal szemben is, különösen a tervezés területén, s úgy, hogy egyenrangú partnerek legyenek. Fontos lépések történnek a nemzeti bizottságok pénzügyigazdasági önellátásának és felelősségének megszilárdítását illetően ls. Elsősorban is feloldja azokat a kötött eszközöket, amelyeket a nemzeti bizottságok a költségvetésből kapnak, hogy így saját felelősségükre gazdálkodhassanak velük. A gazdasági önállóság bővítésének másik része az a lehetőség, hogy a nemzeti bizottságok saját pénzeszközeiket a helyi forrásokból hozzák létre. A nemzeti bizottságok költségvetési alapjának növelésére a következő lehetőségek vannak: A nemzeti bizottságok gazdálkodásának bővítése — elsősorban a lakosságnak nyújtott szerteágazó és sokféle közszolgáltatás minőségének javításával — továbbá a helyi feladatok és szükségletek megoldásában való központilag irányított vállalatok részesedése, a helyi és a városi nemzeti bizottságok érdekeltté tevése az egységes földmfivesszövetkezetek gazdálkodásában. Lehetőségek kínálkoznak az egyes helyi adók és befizetések bevezetésével, természetesen az olyanokra gondolunk, amelyek gazdaságilag célszerűek és társadalmilag indokoltak. A nemzeti bizottságok hatásköre továbbá lényegesen bővül a város és falu életkörnyezetének és szervezetének harmonikus fejlesztéséről való gondoskodás terén. Természetes — folytatta továbbá Lenárt elvtárs —, hogy a nemzeti bízottságok bővült jogkörét és nagyobb felelősségét elsősorban a lakosságnak kell megéreznie, éspedig a közszolgáltatások javításában és fejlesztésében — a szó legszorosabb értelmében —, beleértve a közlekedést, a kereskedelmet, az egészségügyet és a vízzel való ellátást. A további lehetőségek közé tartozik a nemzeti bizottságok küldetésének elmélyítése az iskolaügy és a népművelési tevékenység szakaszán. És végül a javaslatok a mezőgazdaság irányításában is feltételezik a nemzeti bizottságok és a mezőgazdasági termelési igazgatóságok kapcsolatának módosítását. Abból a tényből Indulunk ki, hogy a mezőgazdasággal az olyan fontos problémák is szorosan öszszefüggnek, amelyeket a termelési igazgatóságok egyedül nem tudnak megoldani. Szó van itt a mezőgazdasági és a járás többi ágazata tervének célszerű egybehangolásáról, a munkaerők tervezéséről — tekintettel a mezőgazdaság szükségleteire —, a közlekedési kérdések megoldásáról, az életkörnyezetről és egyáltalán arról, hogy a legkedvezőbb feltételeket teremtsük meg a belterjes és rentábilis mezőgazdasági termelésre. Ezeket a kérdéseket pedig nem oldhatja meg senki más, mint a nemzeti bizottságok, különösen pedig a járási nemzeti bizottságok. A járási nemzeti bizottságok — mint az államhatalom szervei — ezért aktívan részt vesznek a mezőgazdasági termelés és felvásárlás fejlesztési tervének kidolgozásában, és ennek megtárgyalásával, jóváhagyásával és ellenőrzésével biztosítják a társadalom érdekeit. A nemzeti bizottságok részvétele a mezőgazdaság irányításában közös felelősséget jelent ezen ágazat fejlesztésére. Hangsúlyozni szeretném — mondotta Lenért elvtárs —, hogy a javaslatokat egészében kedvezően fogadták és a nemzeti bizottságok funkcionáriusai, valamint a lakosság körében élénk érdeklődést váltott ki. Ebben valószínűleg kedvező szerepet játszott az a tény is, hogy a javaslatok kidolgozásában tevékenyen résztvettek a nemzeti bizottságok funkcionáriusai és tagjai, akik értékes hozzászólásokkal, saját tapasztalataikkal fejlesztették és gazdagították a Javaslatokat, összevetvén ezeket a gyakorlattal a falvakban és városokban úgy, hogy a legégetőbb szükségleteket fejezzék ki és oldják meg. A Központi Bizottság indítványozására több járásban felmérték a nemzeti bizottságok jelenlegi felelősségét és Jogkörét. Kihasználtuk azokat a javaslatokat és felismeréseket is, amelyeket a Nemzetgyűlés mellett működő, a nemzeti bizottságok kérdéseivel foglalkozó bizottság összegezett, különösen a városi nemzeti bizottságokkal kapcsolatban. És végül elbírálta a javaslatokat a kerületi és Járási párttitkárok, a kerületi, a járási és az egyes városi és helyi nemzeti bizottság elnökeinek nemrégen megtartott országos konferenciája is. Elmondhatjuk tehát, hogy azok a lépések, amelyeket a nemzeti bizottságok küldetésének elmélyítése érdekében teszünk kollektív mű, céltudatos és átgondolt munka eredménye. Megfelel az objektív szükségleteknek, eredménye annak a keresésnek, hogyan idomítsuk a nemzeti bizottságok küldetését az új feltételekhez. Annak a folyamatnak az eredménye, amelyet pártunk vezetésével a CSKP XII. kongresszusa után fejlesztünk. Lfenárt elvtárs a továbbiakban azt elemezte, hogyan haladnak a javaslatok realizálásával, hogyan biztosítja a kormány ezeket a munkákat. Mivel szerteágazó problémakörről van szó, a munkákat Krajčír elvtárs miniszterelnökhelyettes vezetésével a központi szervek és nemzeti bizottságok felelős dolgozóiból alakított csoport Irányítja. A kormány konkrét ütemtervet dolgozott kl, mely szerint az egyes intézkedéseket feldolgozzák. Megjelöltük azokat az intézkedéseket, amelyeket fokozatosan és közvetlenül foganatosíthatunk ebben az évben. Tudjuk, milyen problémákat kell még kísérletileg hitelesítenünk annak érdekében, hogy a jövő évben a gyakorlatban érvényesülhessenek. És végül távlati feladatokról van szó, ahol a dolgokat még alapjában véve tisztázni kell, és ahol még csak az eljárás keretprogramjával rendelkezünk. Igy például a tervezés szakaszán lépéseket teszünk arra, hogy a jövő évi tervben a beruházások szétosztását gazdasági eszközökkel is befolyásoljuk. Arra számítunk, hogy — az össztársadalmi rentabilitás érdekében — az iparilag kevésbé fejlett körzetekben és helyeken — különösen a progresszív ágazatok számára — bevezetjük a céldotációt és csökkentjük az árualapok utáni befizetés százalékát. És ellenkezőleg: — az ipari tömörülésekben bevezetjük a pótlólagos befizetést, hogy hátráltassuk az újabb építkezési beruházások megkezdését. Gazdaságilag — a munkatermelékenység növelése érdekében —• előnyben fogjuk részesíteni a korszerűsítést célzó akciókat. A gazdasági eszközök ilyen használatát egyes körzetekben és Prágában is kipróbáljuk. Ami a nemzeti bízottságok költségvetésének bevételi alapját illeti, ezekben a napokban véleményezzük a telkek és a mezőgazdasági termelésből eredő bevételek megadóztatásának alapelveit. Ennek az adónak az a célja, hogy anyagilag támogassa a nemzeti bizottságok közreműködését a mezőgazdasági termelés intenzitásának és rentabilitásának gyors növelése érdekében. A nemzeti bizottságoknak nyújtandó fokozottabb hitel lehetőségével azt akarjuk, hogy a hitelt felhasználhassák a szolgáltatások fejlesztésére, az úthálózat, a kulturális és egyéb létesítmények építésére. Lehetővé tesszük, hogy a hitelt más forrásokból is törlesszék — a törlesztési határidő öt évig terjedő meghosszabbításával. Ez az intézkedés már most életbe lép. Már a pártkongresszus előtt bevezetjük az életkörnyezet kialakításának és védelmének hatásos rendszerét. A fó súlyt az életkörnyezetre kiható nem kívánatos tevékenységért és befolyásért alkalmazott anyagi felelősség rendszerére helyezzük. A kormány például már meghatározta a szennyezett vagy elégtelenül tisztított víz folyókba való kibocsátásáért járó büntetést. A megtérítés összegét a szennyvizek tisztítási költségéből számítják ki. Ogy látszik, az árak terén az egyes íntézkeléseket gyorsabban megvalósíthatjuk, mint gondoltuk. Igy például a helyi gazdálkodási üzemek és a termelőszövetkezetek munkáival és szolgáltatásaival kapcsolatban a második félévben feltételezzük a limit és a szabad árak további kiterjesztését. A közszolgáltatások terén az eddigi 27 százalék helyett 34 százalékban alkalmazzuk a szabad árat. A közszolgáltatások egyes fajtáinál a nemzeti bizottságok döntenek a limit terjedelméről. Hasonló intézkedéseket dolgozunk ki a helyi forrásból eredő anyagok és nyersanyagok árait illetően is. A szabad árak eddig csupán a nemzeti bizottságokhoz tartozó téglagyárak termelésében érvényesülnek. A szabd árképzést még ebben a félévben kl akarjuk terjeszteni a helyi forrásokból eredő minden építőanyagra és nyersanyagra. Az első közvetlen intézkedést a helyi gazdálkodási üzemek és a nemzeti bizottságok által irányított szervezetek anyagi-műszaki ellátásának megjavítására annak lehetővé tétele, hogy a szocialista szervezetek a kiskereskedelemben is vásárolhassanak, ami már februárban megvalósult. A jelenlegi helyzet megjavítása érdekében meghagytuk az építőipari miniszternek és azoknak a minisztereknek, akik az iparágazatokat Irányítják, hogy a kerületi nemzeti bizottságokkal karöltve április végéig oldják meg a nemzeti bizottságok által Irányított _ szervezetek anyagellátása terén mutatkozó ellentéteket. A helyi és a városi nemzeti lgt bizottságok nagyobb feladatait a falvak és városok építésének ||I. irányításában tartalmazza az építkezési beruházások irányitását méltató Javaslat, melynek £1 (Folytatás as 5. oldalról)