Új Szó, 1966. március (19. évfolyam, 59-89. szám)

1966-03-25 / 83. szám, péntek

A tökéletesített irányítási rendszer elősegíti a mezőgazdaság forrásainak és tartalékainak kihasználását 25. (Folytatás a 4. oldalról) gazdasági üzemek jövedelmében mutatkozó különbségek, másrészt hozzájárul a földalap lehetőleg legnagyobb fokú hasznosításához is. A szocialista mezőgazdasági üzemek különböző gazdasági eredményeinek okát nem kereshetjük csupán a különböző természeti feltételekben. Ugyanis nagyon eltérőek a gazdasági feltételek, éspedig elsősorban azért, mert nem mindenütt azonos a nagyüzemi mezőgazdasági termelés anyagi-műszaki alapjának színvonala. Ezekre a különböző gazdasági feltételekre kétségkívül az is kedvezőtlenül hatott, hogy mindeddig erősen befolyásolta a termelést az irányítás adminisztrálásán alapuló rendszere is. Ennek következtében, vagyis objektív tények hatására, de az üzemek szubjektívan jobb, vagy rosszabb tevékenysége kőkövetkeztében — olyan a helyzet, hogy a tökéletesített irányítási rendszert olyan időben kell bevezetnünk, amikor — ami az anyagi és műszaki alapot illeti — nem azonos a mezőgazdasági üzemek fejlődési foka. A kívánt fejlődési fok eléréséhez nagyon is különböző mennyiségű eszközre lesz szükség. A tökéletesített irányítási rendszer egyúttal feltételezi, hogy az állam semmilyen formában sem téríti meg a szükséges átszervezés befejezésével összefüggő költségeket. Ellenkezőleg. A mezőgazdasági üzemeknek elsősorban saját pénzforrásaikból, esetleg visszafizetendő hitel igénybe vételével kell gondoskodniuk az említett átszervezésről. Népgazdaságunk új irányítási rendszerének egyik követelménye az áru—pénz kapcsolatok adta lehetőségek tervszerű hasznosítása. Más szóval, a mezőgazdasági termelés központi tervezésével egyidejűleg központilag kell az árszabályozást is irányítanunk. Ez pedig annyit jelent, hogy az állam kezében marad az a legfontosabb eszköz, amely egyrészt a fejlesztési terv teljesítését biztosítja, másrészt lehetővé teszi, hogy központilag befolyásolja az egyes ágazatok között és azokon belül a jövedelmek alapvető fontosságú arányait is. A mezőgazdasági termékek árának megállapításában sorra kerülő legjelentősebb módosítás az, hogy ezentúl gyorsabban s nagyobb eredménnyel lehet figyelembe venni a mezőgazdasági termelésben, a külkereskedelemben és a fogyasztásban változó feltételeket is. Ezért a relatívan állandó és néhány évig érvényes egységes alapárakkal egyidejűleg bevezetjük a rövidebb időnként juttatott prémiumok rendszerét, ami az árszabályozásnak bizonyos ruganyosságot biztosít. Mivel egyes mezőgazdasági üzemek nem képesek a számukra szükséges, szakképzett dolgozókból összeállított apparátus megszervezésére, a más vállalatok közötti kapcsolatokban szokásos jogvédelemnél nagyobb fokú támogatást kell számukra biztosítanunk. Még nem beszélhetek már megegyezett konkrét feltételekről, de közölhetem, hogy elvileg sor kerül e kérdés megoldására is. A jövőben már nemcsak a termékek mennyisége lesz fontos, hanem egyre inkább minőségük is, és ezért létre kell hoznunk ennek szükséges előfeltételeit is. A jövőben előreláthatólag egy, az államtól erre feljogosított szerv, konkrétan a Repíben mező- és erdőgazdasági gépeket kipróbáló laboratóriumok dolgozói végzik majd a termékek műszaki színvonalának megállapítását és ellenőrzését. Az ellenőrzés céljait szolgálják majd a Központi Mezőgazdasági Ellenőrzési és Kísérleti Intézet laboratóriumai is, ahol mezőgazdasági üzemek számára elemzéseket hajtanak majd végre, és vitás esetekben — állami megbízatási szervként — obje«tívan állapítják meg a termék minőségét. A mezőgazdasági üzemek teljes egyenjogosításához az is jelentősen hozzájárul, hogy — a rendelkezésükre álló anyagi eszközöknek s munkaerőknek megfelelően — központilag állapítják meg a számukra kötelező számlázási és szállítási feltételeket. A mezőgazdasági termékek árait ezentúl elvileg loco, vagyis az áru tárolási helyéhez igazodva állapítják meg. Jelenleg megfontolás tárgya annak a kötelességnek hatálytalanítása, miszerint az adott üzemnek az előre meghatározott helyre és saját járművével kell a mezőgazdasági termékeket szállítania. A mezőgazdasági üzemek elvileg a minél jobb minőség szem előtt tartásával termelnek. Jogosan követelik tehát, hogy hasonló elv érvényesüljön akkor is, amikor gépeket vagy egyéb eszközöket vásárolnak. Ezért előreláthatólag sor kerül arra, hogy a szilárd árakon megvásárolható legfontosabb termelőeszközök árait szabványozottan, a szabványozott minőségnek megfelelően, éspedig rendszerint a csehszlovák állami árnormának megfelelően állapítják meg. A roszszabb minőségű, de ennek ellenére átvett áru után kedvezményt igényelhetnek. A mezőgazdasági gépeket szállító üzemeknek egyidejűleg a szükséges pótalkatrészek szállításáról gondoskodniuk kell és a jótállási időt az adott mezőgazdasági üzem feltételeinek megfelelően kell meghosszabbltaniuk, illetve módosítaniuk. Hovatovább ott kell kialakulniuk a szerződéses kapcsolatoknak, ahol ez a társadalom szempontjából előnyösebb. Ennek egyrészt abban is kifejezésre kell jutnia, hogy a felvásárló központok az esetben, ha a mezőgazdasági üzemek óhajtják, szerződés alapján gondoskodnak a termékek értékesítéséről. Ezenkívül beszerezik mindazt, amit a mezőgazdasági üzemek igényelnek. Egyidejűleg felvásárolják a mezőgazdasági termékeket a központi alapok számára, és sokoldalúan gondoskodnak a mezőgazdaságban szükséges szolgáltatásokról is, amelyek közül a legfontosabb a takarmányok ipari színvonalon történő előkészítése. A gép- és traktorállomások, az építővállalatok vagy a termelőüzemek szolgáltatásait illetően úgy véljük, hogy nem lehet sző tevékenységük monopolizálásáról, hanem azt ott kell kifejteniük, ahol létre tudják hozni ennek legkedvezőbb feltételeit, illetve ahol ez a tevékenység egyrészt a társadalom, másrészt az adott mezőgazdasági vállalat szempontjából valóban előnyös lesz. CÉLSZERŰBB MUNKAMEGOSZTÁST AZ IRÁNYÍTÓ SZERVEKBEN A mezőgazdaság új irányítási rendszere azt is feltételezi, hogy rövidesen sor kerül a két jelenlegi irányítási hatáskör közötti célszerűbb munkamegosztásra, s ezzel tevékenységük tartalmának módosulására is. Az egyik, éspedig központi irányítási hatáskör a Mező- és Erdőgazdasági Minisztériumé, a másik — a vállalati hatáskör, elsősorban a járási mezőgazdasági termelési igazgatóságoké. Az előirányzott módosítás célja egyrészt a mezőgazdaság szakágazati jellegének, másrészt területi-termelési jellegének figyelembevétele. A mezőgazdaság nagyon eltérő természeti és gazdasági feltételei ugyanis megkövetelik, hogy a különböző fokú irányítási szervek bizonyos mértékben szabadabban intézkedhessenek belső szervezéssel összefüggő kérdésekben. Mindennek lehetőségét már a XII. pártkongresszust követő időben is kerestük. A CSKP Központi Bizottságának határozata értelmében 1963-ban létesült járási termelési igazgatóságok legfontosabb feladata az volt, hogy a még akkor túlnyomórészt érvényesülő adminisztratív jellegű irányítás helyett érvényre juttassák a szocialista nagyüzemi termelés fejlesztését támogató vállalati termelési elvek érvényesülését. A mezőgazdasági termelési igazgatóságok tevékenységével kapcsolatos tapasztalatok, ennek az irányítási rendszernek helyességét bizonyítják. A CSKP Központi Bizottságának elnöksége ezért úgy véli, hogy a mezőgazdaság irányításáról ezentúl is a mezőgazdasági termelési igazgatóságoknak kell gondoskodniuk, mert a járásokban ezek az igazgatóságok a mezőgazdaság irányításának legfontosabb szervei. Ezzel egyidejűleg bővülnie kell a nemzeti bizottságok feladatkörének is, mert — mint az államhatalom szervei — támogatásuk múlhatatlanul szükséges a mezőgazdaság fellendítése érdekében. Az elmondottakból azonban még nem vonhatjuk le azt a következtetést, hogy teljesen elégedettek vagyunk a mezőgazdasági termelési igazgatóságok eddigi tevékenységével, amely még nem mentesült az adminisztráláson alapuló régi, elavult munkamódszerektől. A termelési igazgatóságoknak most már az új feltételeknek megfelelő irányítási munkamódszereket kell alkalmazniuk. Céltudatosan s átfogóan kell segíteniük a mezőgazdasági üzemeknek a termelés növelését célzó távlati tervek kidolgozásában, s megvalósításában is. A mezőgazdasági termelési igazgatóságok ezentúl azzal ís hozzájárulnak a földművesszövetkezetek és állami gazdaságok további fejlődésének megalapozásához, hogy gép- és traktorállomások, valamint építővállalatok igénybevételével különböző szolgáltatások nyújtását is megszervezik. Szorosan együtt kell működniük a felvásárló üzemekkel, s a mezőgazdasági üzemeknek szakszerű, illetve műszaki szolgáltatásokat nyújtó egyéb létesítményekkel is. Ahol az célszerű lesz, ott a földművesszövetkezetekkel és állami gazdaságokkal együttműködve megszervezik nagy baromfifarmok, sertéshizlaldák, valamint több mezőgazdasági üzem számára szükséges közös üzemegységek, például gabonaszárítók stb. létesítését. Ezzel jelentősen hozzájárulhatnak a mezőgazdasági üzemek közötti munkamegosztás, valamint szakosításuk elvégzéséhez. A jövőben minden járásban megválasztják az EFSZ-ek s az állami gazdaságok dolgozóinak sorából azt a tanácsot, amelynek küldetése az lesz, hogy támogassa a mezőgazdasági termelési igazgatóság tevékenységét. Az EFSZ-ek s az állami gazdaságok tevékenységét ezentúl is a mezőgazdasági termelési igazgatóságok irányítják. A járásokban s a városokban, illetve községekben múlhatatlanul szükséges a mezőgazdaság irányítási szerveinek, s a nemzeti bizottságok szerveinek szoros együttműködése. Novotný elvtárs a mezőgazdasági dolgozók országos konferenciáján hangsúlyozta, hogy a járási nemzeti bizottság elsősorban a mezőgazdasági termelési tervek megvitatásával s jóváhagyásával befolyásolhatja az adott járásban a mezőgazdaság fellendítését és irányítását. Az új irányítási rendszer egyik sarkalatos elve, hogy feltétlenül kötelezőknek, utasításszerűeknek kell lenniük a mezőgazdasági üzem és a szállítók között megkötött szerződéseknek. Múlhatatlanul szükséges az is, hogy ezek a termelő* és szállító üzemek a vállalaton belüli önálló elszámolás elveihez igazodva bizonyos önállósággal rendelkezzenek, de egyidejűleg közvetlenül anyagi felelősséget is viseljenek a vállalati tervbe foglalt feladatok teljesítéséért. A vállalaton belüli önálló elszámolást bevezető, illetve az ennek az elvnek megfelelően létesülő üzemekben az eddiginél sokkal hathatósabban kell lehetővé tenni minden dolgozónak, hogy saját anyagi érdekeltségét a lehető legnagyobb mértékben egybekösse a termelésben elérhető eredményekhez fűződő érdekeltségével. Az irányítási rendszer módosulása a Mező- és Erdőgazdasági Minisztérium tevékenységében is bizonyos módosításokat tesz szükségessé. A minisztérium legfontosabb feladata az lesz, hogy egész népgazdaságunk fejlesztését figyelembe véve, de különösen az ötéves s az évi tervek kidolgozásához, megvalósításához szükséges gazdasági eszközök konkretizálásával állítsa össze mezőgazdaságunk fejlesztésének távlati elgondolásokon alapuló tervét. A minisztérium sajátos helyzetben van annak következtében, hogy hazánkban 100 járási mezőgazdasági termelési igazgatóság létezik és bár számíthat a különböző fokú nemzeti bizottságok támogatására, mégis sokkal több figyelmet kell a termelési igazgatóságok irányításának, tevékenységük ellenőrzésének szentelnie. A minisztérium a mezőgazdaság fejlesztésével összefüggő kérdések megoldásában fokozott mértékben veszi majd igénybe a Szlovák Nemzeti Tanács szervei, elsősorban a Földművelésügyi Megbízotti Hivatal közreműködését. Az utóbbi feladata lesz a szlovákiai mezőgazdasági termelési igazgatóságok irányítása és a szlovákiai mezőgazdaság fejlesztésével összefüggő sajátos problémák megoldása. TOVÁBBI IGÉNYES MUNKA VÁR MINDNYÁJUNKRA Mezőgazdaságunkban sokkal nehezebben érhetünk el kedvező fordulatot, mint népgazdaságunk más ágazataiban. Ez elsősorban azzal függ össze, hogy a múltban nem értékeltük kellőképpen a mezőgazdaságnak népgazdaságunkban betöltött szerepét. Másrészt az is tagadhatatlan, hogy a mezőgazdaság már túl hosszú ideje nem tart lépést társadalmunk igényeivel. A mezőgazdaság tervszerű irányítása tökéletesített rendszere elveinek jóváhagyásával azonban a szükséges munkálatoknak csupán első szakaszát zártuk le. A következő nagyon igényes időszakban el kell érnünk, hogy már a mezőgazdasági üzemek ötéves terveinek kidolgozása s megvalósítása folyamán érvényesüljön az új irányítási rendszer hatása. Ez viszont megköveteli, hogy jövő év január elsejétől mindenütt életbe léptessék az új rendszer alapelveit. Ez a célkitűzés azonban csak akkor lehet reális, ha legkésőbb ez év közepéig konkretizálják a mezőgazdasági üzemekben a számításba jöhető gazdasági eszközöket, és azok színvonalát. Ez év első felében kell rögzíteni a szerződéses kapcsolatokat, az ezzel összefüggő kölcsönös feltételeket is stb. Különösképpen pedig olyan intézkedések szükségesek, hogy már a jövő év elején lehetőleg legszélesebb körűen meg lehessen szüntetni a mezőgazdasági termelőeszközök juttatásának rendszerét, és bevezetni az adásvételi rendszert. Az állami gazdaságokban fokozott figyelmet igényel az új irányítási rendszer érvényre juttatása. Az illetékeseknek ezért már ez idén nagyon gondosan rögzíteniük kell a legcélszerűbb munkaszervezést, amely lehetővé teszi, hogy a kollektívák s egyes dolgozók is anyagilag legyenek érdekelve a termelés eredményeiben. Fokozott mértékben veszik figyelembe azokat az értékes tapasztalatokat is, amelyeket a Központi Termékfelvásárlási Igazgatóság szolgáltatások kísérleti nyújtásával szerzett. A mezőgazdaságra a jövőben háruló nagyon igényes feladatok teljesítése érdekében minden mezőgazdasági üzemben a dolgozóknak alaposan fel kell készülniük, mert hozzájárulásuk nélkül csupán holt betűk maradnának a papírra vetett legértékesebb elgondolások is. Különösen fontos a vezető dolgozók kezdeményezőkészsége, szocialista vállalkozó szelleme, önállósága és az, hogy döntéseik tárgyilagosak, színvonalasok legyenek. Feltétlenül szükséges azonban az is, hogy minden dolgozót kellőképpen tájékoztassanak az új irányítási rendszerről, s az adott üzem konkrét feltételeinek szem előtt tartásával mutassanak rá arra, mily mértékben kell minden kollektívának, s minden dolgozónak hozzájárulnia az új rendszer érvényre juttatásához, hogyan kell hasznosítania a termelés fejlesztése s szocialista céljai minél előbbi elérés érdekében. Most még nagyon sok munka vár reánk. Elsősorban is feltétlenül bizonyos szervezési s káderintézkedéseket kell foganatosítanunk, módosulnia kell a Földművelésügyi Minisztérium feladatkörének s munkamódszereinek, mert főleg a minisztériumtól függ az új rendszer kidolgozásának befejezése, s bevezetése és a minisztériumi szerv felelőssége az ezzel összefüggő teendők elvégzéséért. A párt kerületi és járási bizottságainak pedig a Mezőés Erdőgazdasági Minisztériummal együttműködve arról kell gondoskodniuk, hogy az említett feladatokat a járási mezőgazdasági termelési igazgatóságok is teljesítsék. A tökéletesített irányítási rendszer bevezetése s a vállalatok, illetve vezetők jogkörének bővítése s felelősségük növelése azonban semmi esetre sem jelenti azt, hogy ezentúl kisebb lesz a párt felelőssége gazdaságunk fejlesztésében. Ellenkezőleg. Pártunknak az új feltételekhez igazodva még határozottabban kell ügyelnie mezőgazdaságunk belterjes fejlesztésére, és odahatnia, hogy mindenütt célszerű legyen a társadalmi munka ráfordítása, minél erőteljesebb a termelés növelése és minél nagyobb fokú a gazdaságossága is. Az új irányítási rendszer gyakorlati érvényesítése hoszszabb folyamat, amelyben a már ma is közismert problémákon kívül a jövőben felmerülő problémákat is meg kell oldanunk. Fel kell tehát arra készülnünk, hogy rugalmasan, s idejében oldhassuk meg mindezeket a problémákat. A bratislavai vasútépítők a bratislavai Főpályaudvar récsei szakaszán a napokban megkezdték az új sínek hegesztését. Öt háromtagú csoport 6 óra alatt kb. 750 méter sínt hegesztett össze. (I. Dubovsky felv. — ČTK)