Új Szó, 1966. március (19. évfolyam, 59-89. szám)

1966-03-25 / 83. szám, péntek

0Š13DI O ez a vasárnapi A vasárnap a hét legkínosabb napja: a semmittevés döbbent rá, mennyire egye­dül vagy, egyedül ebben a bú­torokkal zsúfolt négy szobá­ban, amit otthonának nevez az ember. Otthon? Micsoda otthon? Derékszögekben egymásnak feszülő falak. Ajtók és abla­kok. Szekrények, székek, aszta­lok, heverők egy modernizált galambdúc harmadik emeletén. Központi fűtéses privát pokol, ahonnan hiába menekülsz, mert végül minden út visszave­zet ide, ahol mindig egyedül vagy, akkor is, ha mindenki el­ment, akkor is, ha mindenki hazajött. Hát kellett ez neked, mérnök úr, beeé .. .1 Kiöltötte a nyel­vét a mérnök úrra, aki mintha ott állt volna felette a dí­vány közelében, amire az előbb le­hevert kezében va­lami megemészt­hetetlen regény­nyel, s amit soha végig nem olvas. A mérnök úr, sa­fát álombeli mása, vasalt nadrágban, kis pocakjára feszülő, elegáns zakóban állt felette, kidülledő, nagy béka szemével az arcát vizsgálta, gúnyosan mosoly­gott, hátrasimította őszes haját és hirtelen elbúcsúzott: — Isten veled, megyek a ká­véházba i Kovács Imre, gépészmérnök kezéből kiesett az unalmas könyv, hirtelen felriadt és fel­ült a heverőn. Szeme zavaro­dottan rámeredt az ajtóra, mintha valóban azt várta vol­na, hogy megpillantja saját magát, amint kifelé indul a lakásból. A szoba üres volt, az ajtó zárva. Mindenütt csend. Hallot­ta a falióra ketyegését, a kar­órája is erősen ketyegett a do­hányzóasztalka lapján, a szíve dobogását is hallotta. Még mindig a csukott ajtóra bá­mult, aztán végig simított a homlokán és felsóhajtott: — Ürlsten, megkergülök! tére ő is egyetértett a nőt egyenjogúság ilyen értelmezé­sével. Tulajdonképpen ma sincs tisztában vele, helyes volt-e vagy helytelen, csak azt tudja, hogy nagyon sajnálta a kislányt. A vasforgács mindun­talan felsebezte az ujjait. Fá­radékony volt. Titokban gyak­ran sírt. Csak annyit tud, hogy nagyon sajnálta törékeny szép­ségét, mely átsütött az olajos maszaton és a durva munka­ruhán. Ám a kis Zsuzsa erősnek bi­zonyult. Megbirkózott a tanonc­évek feladataival, és felszaba­dulása után a komoly munka­feladatokkal is. Akkor már nem sajnálta. Szerette. A vi­lág legtermészetesebb dolga volt, hogy Kovács Imre szerelő mester feleségül veszi a kis Feltápászkodott. Valóban kedve lett volna el­menni hazulról, akár a kávé­házba is. Minek várja be a duzzogó asszonyt s a két mak­rancos kamaszlányt? Miért me­legítse meg a vacsorájukat. Melegítsék ők maguk! Ám az ébredező szándék nem volt elég erős ahhoz, hogy lö­kést adjon akaratának. Kiment a konyhába, a jégszekrényből előszedte az ebédről maradt ételt. A délutáni mozielőadás­nak csakhamar vége. Mindjárt itt lesznek. Mégis megmelegíti az ételt. Meggyújtotta a gázt, két rózsát gyújtott és feltette a lábasokat. Gyakorlott moz­dulatokkal tett-veit, mintha mindig is ezt csinálta volna, s közben a feleségére gondolt. Nem a mai duzzogó asszony­ra, aki csinosan öltözködik, festi a haját meg a száját, ha­nem a régi kicsi Zsuzsa járt az eszében. Az a szőke kis ta­nonc az esztergapad mellől. Micsoda bolond ötlet volt, hogy lányokat fogjanak be vasmun­kára! Még ma is szégyelli ma­gát, hogy akkoriban mester lé­Zsuzsát. Épp abban az eszten­dőben iratkozott be a főisko­lára távhallgatónak. Talán Zsuzsa örült neki a legjobban. Eleinte úgy látszott, minden rendben van. Szerette a fele­ségét, az is szerette őt. Az asz­szony ts dolgozott, míg meg nem született az első lány, a második Zsuzsa. Ó szerelem! A természet vermet ás, csapdát állít az embernek, hogy olyas­mire kényszerítse, amit maga se szándékolt. Kovács Imre ak­koriban nem így nézte a dol­got. A kislány szép volt. Mint egy játékbaba. Az anyja és a maga folytatását látta benne. Valóban minden rendben lett volna, csak az asszon,íjai tör­tént valami. Tulajdonképpen már a ter­hesség idején kezdődött. Érzé­kenyebb lett. Látszólag m nden ok nélkül vagy sírt, vagy ne­vetett. Olykor váratlanul, heve­sen átölelte, odabújt a mellé­re és zokogott. — Ugy e szeretsz? Ugy e, nem hagysz el bennünket? Kovács Imre olyankor cso­dálkozva nézte a feleségét. Nem értette. Miért hagyná el őket? Aztán megsejtette, hogy a függőség érzete mondatja vele a furcsa kérdéseket. Zsu­zsa most nem dolgozik. Min­den tekintetben rászorul. Mi­csoda ostobaság. Hisz ilyesmi neki soha eszébe se jutott. Azt hitte, ha az asszony visszamegy a gépgyárba, mun­kahelyére, megint visszanyeri a biztonságérzetét. Megint egyenrangúnak érzi majd ma­gát. Eleinte úgy látszott, a munka valóban segít a helyze­ten. Az oktalan sírások, heves örömujjongások ritkábbak let­tek. A második gyerek rontotta el a dolgot, aicit Imre édes­anyja után, Irmának neveztek el. Örült az újszülöttnek, de nem annyira mint az elsőnek. Félt, közébük ágaskodik megint az az érthetetlen fal, a bizal­matlanság, a lappangó félel­mek táplálta idegenség. Közben akaratát megfeszítve tanult. Kitárult előtte a fizika és matematika fogalomvilága. Másként gondolkodott, más A prešovl Ukrán Nemzeti Színház hazánk azon színházal közé tartozik, amelynek együt­tese a felszabadulás utáu mindjárt megkezdte munkáját. Az ukrán városi és falusi la­kosság körében végzett dere­kas kulturális tevékenység két évtizede arról tanúskodik, hogy a színház együttese olyan kol­lektíva, amely komolyan veszi hivatását, s megbirkózik a leg­nehezebb akadályokkal is, me­lyek főként a téli hónapok ven­dékszereplései idején adódnak. A színház bölcsőjénél állt JOZEF FELBABA, az Ukrán Nemzeti Színház prózai együt­tesének művészeti vezetője, rendező és színész. Az együt­tes munkájával kapcsolatban néhány kérdést tettünk fel ne­ki: • Bevezetőül mit mondana a jubiláló színházban vég­zett eddigi munkájáról? ember lett. Társadalmi helyze­tük, anyagi viszonyaik is meg változtak. A? egyszerű szoba­konyhás lakásból ebbe a négy­szobás modern lakásba költöz­tek, de Zsuzsa lelke valahol ottmaradt az egyszerű szoba konyhában. Kovács Imre gépészmérnök az automata gépsorokat gyár tó új részleg vezetője lett. Vál toztak körötte az emberek. A szokások ts megváltoztak. Az elvtárs megszólítás és az álta lános tegeződés valahogy ki­ment a divatból. Egy nap azt vette észre, hogy mérnök úr­nak szólítják. Egy fiatal cseh nő volt az első. A tervező osz­tályról jött. Betoppant a szere lőcsarnokba és jelcsilingelt a hangja. — Pane inllnýre! Zsuzsa a má­sodik gyerek után nem ment vissza többé a gyárba. Csak nem dolgo­zik közönséges munkásként ott, fi, ahol a férje rész­legvezető mérnök, mondogatták az emberek. . Ostoba­ság volt? Rosszin­dulat vagy előíté­let? És Zsuzsa azóta nem dolgo­zik. Neveli tisztességesen a gyerekeket, talál magának szó rakozást, festi a haját, pirosít ja a száját, csinosan öltözkö.» dik, de nem tudja követni Ko vács Imrét abba a gondolatvi­lágba, ahová ő fölküzdötte ma gát. Már alig van mondaniva lójuk egymás számára. Minden sikerük valahogy ellenük for dult, közébük állt, mint az át hatolhatatlan falak. Egyébként Zsuzsa erős aka­ratú ember. Leküzdötte egyko­ri érzelmességét. Mostanában inkább hideg és gunyoros. Ha megharagszik, nem veszekedik, de mérnök úrnak szólítja a férjét. Különös, bőszítő hangsúllyal tudja mondani: — Mérnök úr! A mérnök úr gömbölyödő kis pocakját eltakarja a bő házi­kabát. Felesége és a leányai moziba mentek. Papucsban, őszülő halántékkal itt csoszog a konyhában, tesz vesz a gáz­tűzhely körül. Egyedül van. Rettenetesen egyedül a négyszobás lakás ban. Egy modernizált galamb dúc harmadik emeletén él, központi fűtéses privát pokol­ban, ahonnan hiába menekül, mert végül minden út visszave zet ide. A léha eszébe jut az a l\ / csilingelő hangú I \l cseh lány a tervező ' * osztályról, aki elő­ször szólította őt mérnök úrnak. Hátha, hátha meg lehetne szüntetni ezt a magányt? — Beeé, mérnök úr ...! Zsuzsa csak nem jön, ki tud­ja merre jár? Talán felugrott valamelyik barátnőjéhez. Ilyen­kor csak este tíz felé kevered­nek haza. Ő is egyedül van, rettenetesen egyedül, még a lá­nyai társaságában ls. 0 minek is tette fel azt az ételt. Odakozmásodott. — Elmegyek mégis a kávé­házba ... „Naqy lelkesedéssel dolgozunk..." HÚSZÉVES AZ UKRÁN NEMZETI SZÍNHÁZ — Együttesünk tagjai e na­pokban nagy lelkesedéssel ké­szülnek Ivan Fraink „Sviatoslav herceg álma" című verses drá­májának bemutatójára. Ez lesz 137. bemutatónk. Az Ukrán Nemzeti Színház színészei kö­zül néhányan már több mint száz szerepet alakítottak. Nagy lelkesedéssel, kedvvel dolgo­zunk. Munkánkkal, művésze­tünkkei a Csehszlovák Szocia­lista Köztársaság ukrán nem­zetiségű dolgozóit akarjuk szolgálni, s szeretnénk, ha al­kotó munkánk a színészi kife­jezőkészség, a rendezői mun­ka és a díszletek tekinteté­ben megütné a csehszlovák színművészet színvonalát. Sok problémát okoz a darabok meg­választása és a helyi szerzők­kel való együttműködés is. A helyi szerzők közül Bissová, Macinky, Zozulak és Hainy Eredményes tevékenység Február utolsó vasárnapján tartotta évzáró közgyűlését a zalabai CSISZ szervezet. Pál Elemér elnök beszámolójából kitűnt, hogy a fiatalok nagyon lelkiismeretesen dolgoztak az elmúlt évben. Kiváltképpen jól működött a kulturális csoport. Saját zenekart alakítottak, egy­re több fiatal dolgozik a szövet­kezetben. A párt XIII. kongresszusa tiszteletére gyü­mölcsfákat ültetnek és a nyá­ron többször szerveznek majd brigádmunkát. BÁLINT ERNŐ, Udvard. A XIII. PARTKONGRESSZUSTISZTELETÉRE Az elkövetkező napokat a pártunk XIII. kongresszusának előkészületei jellemzik. Hazánk dolgozói a párt- és társadalmi szervezetekben véleményt mon­danak eddig végzett munkánk­ról, eredményeinkről. A falva­kon a szövetkezeti taggyűlése­ken foglalkoznak a XIII. kong­resszus téziseivel. A kongresz­szus tiszteletére különböző vál­lalásokat tesznek. A berencsi EFSZ vezetősége és tagsága kötelezettséget vál­lalt, hogy a növénytermesztők minden gabonafajtából 1 mé­termázsával túlszárnyalják a hektárhozamot. A cukorrépa tervezett 400 mázsás hektárho­zamát például 50 mázsával. A kukoricából minden hektáron 3 métermázsával termelnek többet a tervezettnél. A nö­vénytermesztésben tett felaján­lás értéke 155 600 korona. A vállalások összértéke a be­rencsi EFSZ-ben meghaladja a 223 ezer koronát, ami azt bi­zonyítja, hogy a szövetkezet ve­zetősége és tagsága méltóan készül a pártkongresszusra. Lőrincz László, Berencs « • * Az oroszkai szövetkezet vál­lalta, hogy a XIII. kongresz­szus tiszteletére 10 ezer liter tejet, 60 mázsa húst, 20 vagon cukorrépát és 20 ezer korona értékű zöldséget ad el terven felül. Az áru összértéke 140 ezer korona. A zselízi szövetkezet 10 ezer liter tejet, 70 mázsa húst, 20 ezer tojást ad el terven felül, és többek között vállalta, hogy a tavaszi munkákat agrotech­nikai határidőn belül elvégzi. Rafael János, Zselíz darabjait, a klasszikusok közül Shakespeare, Goldoni, Shaw, Remarque műveit játsszuk. Csehszlovák szerzők közül Ca­pek, Stodola, Karvaš, Smrček, Rusnák és mások műveit adjuk elő. Az orosz és szovjet alko­tások közül Osztrovszkij, Gor­kij, Leonov, Rozov, és mások művei szerepelnek műsorun­kon. Ez eléggé igényes reper­toár, s ha tekintetbe vesszük azt, hogy vendégszereplésünk kiterjed az egész kelet-szlová­kiai kerületre, úgy véljük, ér­demes kulturális nevelőmun­kát végzünk. A jubileumi jó hangulat mel­lett látjuk problémáinkat is. A jövő évadban három színé­szünk a Szovjetunióba megy tanulmányútra. Együttesünket új, fiatal színésznőkkel és szí­nészekkel kell kiegészítenünk. Szükségünk volna arra, hogy a felettes szervek engedélyez­zék a színház mellett egy két­éves szlniiskola létesítését. Eb­ben az Iskolában új tehetsége­ket kereshetnénk s képezhet­nénk. Érdeklődő volna elég. A pártunk XIII. kongresszusa előtti akciókba tevékenyen be­kapcsolódnak néphadseregünk katonái is. Abban az alakulat­ban, ahol Šmugala elvtárs ve­zeti a politikai munkát, külö­nösen sikeresen folyik „A párt beszél a fiatalokkal" című ak­ció. Az elmúlt hetekben az ala­kulat párt- és CSISZ-szerveze­te kirándulást szervezett Vrút­kyra, ahol a katonák megte­kintették a Gottwald Múzeu­mot és elbeszélgettek Gottwald elvtárs élő munkatársaival. Érdekes akciót tartottak Lip­tovský Mikulášon. Itt a párt alapító tagjaival beszélgettek. Számos más akción kívül az alakulat CSISZ-szervezete a pártkongresszus előtti tézisek­ről Kérdés-felelet estet is ren­dez majd. Gottlieber Ferenc főhadnagy, Zvolen Kisgyarmati hirek Több évi hallgatás után új­fent jelentkezik a kisgyarmatl színjátszó csoport. Régi sike­rein felbuzdulva, megfiatalo­dott színigárdával új műsort próbál. Szigligeti Liliomfi cí­mű színművét adják majd elő Henczi Béla rendezésében. A darab bemutatójára az új kul­túrotthon avatási ünnepélyén kerül sor. A színjátszókhoz hasonlóan a falu fiataljai is eredményes munkát végeznek. A CSISZ­gyűléseket rendszerint jó zene mellett, ötórai tea zárja. Újab­ban önálló zenekar szervezését tervezik. VARGA IMRE, Kisgyarmat Válasz bírá A Csehszlovák Vöröskereszt udvardi helyi csoportjának el­nöke, dr. Belica kezdeménye­zésére február 14-én jól sike­rült önkéntes véradási akciót rendeztek a faluban, ötven té­rítés nélküli véradó helyett nyolcvanketten jöttek el. Jó lenne, ha a többi faluban is követnék az udvardi vörös­kereszt-csoport példáját. PERLAKI JÚLIA, Érsekújvár Március tizedikén Komjáton dr. Stanovič Irányításával, ön­kéntes véradási akciót szerve­zett a Csehszlovák Vöröskereszt helyi csoportja. A falu lakos­ságából mintegy nyolcvanan kapcsolódtak be az akcióba, melyet a véradással kapcsola­tos filmvetítéssel fejeztek be. MELISEK ERZSÉBET, Érsekújvár A következő években szeret­nénk együttesünket kiegészíte­ni egy kisebb zenekarral, hogy zenés vígjátékokat is előad­hassunk, amelyek iránt né­zőink körében különösen nagy az érdeklődés, örülünk, hogy az emberek látogatják színhá­zunkat, s szeretnénk kielégíte­ni igényeiket. • Melyik évadot tartja a legsikeresebbnek? — Minden évadot sikeresnek tartok, amelyben új, eredeti al­kotást hoztunk. Ilyen volt pél­dául Frank Elrabolt boldog­sága, Capek Anyája, Gorkij Je­gor Bulicsovja, Remarque Utol­só állomása, Karvaš Antigoné­ja, Bissová Barlangja és Hainy Befejezetlen epizódja. • Kik a legkedveltebb szer­zők és miért? — Iván Franko, Karel Capek, Makszim Gorkij, Bemard Shaw, Elena Bissová, mert utat ke­resnek az emberhez, szeretem őket humanitásukért, dráma­Február 18-án „Csak egy kis jóindulat" címmel a füleki Ko­vosmalt dolgozóinak panaszát közöltük: hiába kérik a né­hány éve megszüntetett autó­buszmegálló visszahelyezését. A bírálatra Kaličák mérnök, a CSAD losonci részlegének ve­zetője válaszolt: A Kovosmalt üzemtől mintegy 300 méterre a közeljövőben új autóbuszmegállót létesítenek. Ez ugyan már szerepel ls a hi­vatalos menetrendben, de a munkálatok elhúzódása miatt a buszok itt még nem állhatnak meg. Remélhető, hogy a meg­álló átadása már csak néhány hónap kérdése. Ezután a Ko­vosmalt alkalmazottainak nem kell majd fölöslegesen gyalo­golniuk egészen a Fő-téri au­tóbuszmegállóhoz. írói érettségükért és érzékük­ért, életigenlésükért. • Hogyan fogadják a né' z ők előadásaikat? — Többnyire telt ház előtt játsszunk, s a közönség köz­vetlenül, jól reagál előadá­sainkra. • Beszélgetésünk végén szeretnék feltenni még egy kérdést, milyen a színház látogatottsága? Színházaink és kritikánk is részes a látogatottság csök­kenésében. Megszűnt a szín­házi reklám és propagáció. Kö­zönségszervezés folyik, ez vi­szont nem hatásos. Egyes szín­házak dramaturgiája ugyanak­kor túlságosan tág teret nyi­tott, főként nyugati, kevésbé színvonalas darabok előtt, fő­ként a „kriimik"-re gondolok. Mi ennek a divatnak nem hó­dolunk. Az 1964—65-ös évad­ban fokozódott a látogatottság. Feljegyezte: ANDREJ SMOLINSKf 1986.

Next

/
Thumbnails
Contents