Új Szó, 1966. március (19. évfolyam, 59-89. szám)

1966-03-20 / 78. szám, vasárnap

A HAZA VÉDELME az egész lakosság ügye (Folytatás az 1. oldalról) toros sport problémáival foglal­kozott. Gvoth ezredes, a HESZ szlovákiai bizottságának elnöke pedig részletesen beszámolt a szövetségnek a szlovákiai járá­sokban végzett munkájáról. Az elmúlt időszakban — mondta — a szlovákiai kerületi _és já­rási HESZ-bizottságok felelős­ségteljesen végezték munkáju­kat. Az újonckiképzésen pél­dául a nyugat-szlovákiai kerü­let országos méretben már kétszer, 1962-ben és 1963-ban, a közép-szlovákiai kerület pedig 1965-ben került az első helyre. A délután folyamán szót kért Bohumil Lomský hadseregtá­bornok, nemzetvédelmi minisz­ter is. Pártunk mindig gondosko­dott arról, hogy hazánk biz­tonságát saját erőnkön kívül a Szovjetunióval és a Varsói Szerződés tagállamaival való szilárd baráti és szövetségi ka­poccsal biztosítsa. Felelőssé­günk teljes tudatában kijelent­hetjük, hogy hazánk védelmé­ről megbízhatóan gondoskod­tunk — mondotta bevezetőül a nemzetvédelmi miniszter, majd így folytatta: — Mégis, az imperializmus, melynek élén az Egyesült Államok áll, egyre fokozottabban támad, s az eszmék következtében megrom­lott nemzetközi helyzetre való tekintettel a CSKP kongresszu­sának tézisei lakosságunk fi­gyelmét hazánk védelmi fel­készültségére irányítják. Ennek érdekében fel kell tárnunk és mozgósítanunk kell a meglevő tartalékokat. Ä nemzetvédelmi miniszter hangsúlyozta az ifjúság kato­nai, hazafias, a nemzeti har­cok hagyományai szellemében való nevelésének jelentőségét, majd leszögezte: Hadseregünk mint a Varsói Szerződés álla­mai fegyveres erőinek része ma már az előttünk álló fel­adatok teljesítéséhez szüksé­ges minden eszközzel rendelke­zik. A legújabb és leghatéko­nyabb haditechnikával, külön­féle fajtájú rakétákkal, szuper­szonikus repülőkkel, korszerű tankokkal és páncélos gépjár­műkkel, az elektronikán alapu­ló rádió- és műszertechnikával van felszerelve. Beszéde további részében B. Lomský a HESZ tevékenységé­nek fontosságáról szólt. Hang­súlyozta, hogy a szövetség munkáját állandóan erősíteni, tökéletesíteni kell A kongresszus szombati vi­tájában felszólalt J. Neubert, a CSISZ Központi Bizottságának titkára, Emil Zátopek ezredes, a Csehszlovák Békevédők Bi­zottságának küldötte, J. Hušek, az Antifasiszta Harcosok Szö­vetségének elnöke, majd szá­mos járási és központi HESZ­dolgozó. -sm­Üzembe helyezte a harmadik algériai olajvezetéket Algír (CTK) — Huari Bume­dien algériai miniszterelnök, a Forradalmi Tanács elnöke teg­nap hivatalosan üzembe helyez­te a harmadik algériai kőolaj­vezetéket. Ez az első olyan kő­olajvezeték, mely az algériai állam tulajdona. Az átadási ünnepségen jelen voltak a dip­lomáciai testület tagjai és szá­mos külföldi küldöttség. Beszé­det Belaid Abdesszalam ipar­ügyi miniszter tartott, majd Bumedien szólalt fel. Bumedien beszédében beje­lentette, hogy még két gázve­zetéket is építenek az ország­ban s kiemelte a földgáz jelen­tőségét. Hangsúlyozta, hogy Al­géria gazdaságának kiépítésé­ben a jövőben elsősorban saját erejére akar támaszkodni. A bolgár külügyminiszter Jugoszláviába látogat Szófia (ČTK) — Ivan Basev, Bulgária külügyminisztere Mar­ko Nikezicsnek, a jugoszláv külügyi államtitkárnak meghí­vására áprilisban Jugoszláviá­ba látogat. Közös határozati javaslat az Adenrőt tárgyaló ENSZ-bizottság előtt A XIII. kongresszus tézisei szellemében Jozef Lenárt elvtárs a galántai járás kommunistái korében A járások többségeiben or­szágszerte megkezdődtek a párt járási konferenciái. A tanács­kozások — alapos előkészüle­Az első nyereségrészesedés IFolytatás az 1. oldalról) ámde ha a művezető valakinek az átlag kétszeresét javasolja, ezt nemcsak felettesei előtt kell megindokolnia, hanem azok előtt is, akiknek kevesebbet ja­vasolt, hogy a kimagasló dolgo­zónak több jusson. Hogy a mű­vezetők nem féltek az ilyen népszerűtlen intézkedéstől, ar­ról tanúskodik a részesedés Igen különböző összege. Nagy lépés ez az egyenlösdi felszá­molásában. Ma már lehetőség van arra, hogy hanyag munka vagy in­dokolatlan műszakmulasztás miatt a mester megvonja a rossz dolgozóktól az oszta­lékot. Ám az alapbérhez sen­ki sem nyúlhat. A legújabb tör­vény azonban az alapfizetések­nek csupán 92 százalékát biz­tosítja, s ez a jövő évi rend­szeres kifizetésnél már érezteti hatását. Ha tehát a gyár nem teremti meg a fizetésekhez szükséges összegeket, akkor a lemaradás okozói nyolc száza­lékig terjedő összegben alapfi­zetésükben is károsodhatnak. A jövőt illetően a legnagyobb gondot A KOOPERÁCIÓ MAI HELYZETE okozza. A rybárpolei gyár je­len)eg nagy nehézségekkel küzd, például a megfelelő fes­tékanyag beszerzésében.A rossz minőségű és elégtelen mennyi­ségű festékanyag Jelentősen befolyásolhatja a bruttó jöve­delem összegét. S ez közvetle­nül kihat a dolgozók jutalma­zási alapjának alakulására, te­hát a jövő évi nyereségrészese­désre is. Hogy jönnek ahhoz a rybárpoleiak, hogy ráfizessenek a vegyipar hibáira? — kérde­zik. De tőlük is megkérdezheti a konfekcióipar: miért fizes­sünk mi rá arra, hogy képte­lenek vagytok megfelelő színű szövetet szállítani? Rybárpolen már azzal számolnak, hogy végső esetben a tartalékalap­hoz nyúlnak, s később esetleg kölcsön felvételére kényszerül­nek. Ez azonban csak további teher lenne a dolgozók vállán, hiszen a kölcsönnek a kamatait is vissza kell fizetni. A megol­dást a szállító vállalatok, főleg a nyersanyagszállítók munkájának megjavításában keli keresni. Ezek azonban mindaddig a helyzet urai ma­radnak, és a feldolgozó ipar kárára „működhetnek", amíg a szükségletek és források közöt­ti feszültséget fel nem számol­juk. Ez a feszültség fékezi a gazdasági ösztönzők egyébként nagyszerű hatásának teljes ér­vényre juttatását. VILCSEK GÉZA tek után — napjaink esemé­nyeinek időszerű problémái je­gyében folynak. Az új irányítá­si rendszer gyakorlati alkalma­zása, az új ökonómiai gondol­kodásmód, az új ötéves terv feladatai, az ideológiai nevelő­munka hatékonyabbá tétele — ezek azok a témák, amelyekről a konferenciákon tárgyalnak. Az idei konferenciák jelentő­ségét növeli az a tény, hogy szervesen kapcsolódnak a XIII. pártkongresszus előkészületei­hez. A tanácskozások tehát a kongresszus tézisei szellemében folynak, különös tekintettel a helyi sajátosságokra, az előtér­ben álló problémákra. A galán­tai járási konferencia figyelmé­nek középpontjában mindenek­előtt a pártszervezetek, a kom­munisták aktivitásának kérdése állt. A konferencia küldöttei, valamint a járás pártalapszer­vezeteinek tagsága tudatosítja, hogy az időszerű feladatokat, különösen ami az új gazdaság­irányítást illeti — csakis foko­zott szorgalommal, hatéko­nyabb politikai nevelőmunkával teljesíthetik. Ennek az aktivi­tásnak szükségességét hangsú­lyozta Jozef Lenárt elvtárs, a CSKP Központi Bizottsága el­nökségének tagja, miniszterel­nök, aki a Központi Bizottság­nak a konferencián résztvevő küldöttségét vezeti. A galántai járás pártkonfe­renciája — ahogy a többi já­rási konferencia is — ma foly­tatja tanácskozásait. (sz. o.J New York (CTKJ — Mali, Szíria, Tunisz és Tanzania kö­zös határozati javaslatot ter­jesztet az ENSZ antikolonialis­ta bizottsága elé. A határozat elítéli Nagy-Britannia adeni po­litikáját. Sajnálattal nyilatkozik a helyi lakosság letartóztatásá­ról, és felhívja Nagy-Britanniát, mondjon le az ilyen akciókról. A bizottság kilenc volt adeni miniszter táviratba közölt pa­nasza alapján kezdett tárgyalni az adeni kérdésről. Az angol küldött minden eszközzel meg akarta akadályozni a kérdés megtárgyalását. A francia hivatalok le akarják zárni a Ben Barka­ügy Párizs (CTK) — Zoli inger vizsgálóbíró közölte a Ben Barka-üggyel kapcsolatban le­tartóztatott Voitot és Souchon rendőrökkel és Bernier „újság­íróval", hogy a francia bünte­tőtörvénykönyv 342. cikkelye alapján vádat emel ellenük. E cikkely szerint azok, akik törvényellenesen letartóztattak és fogságban tartottak valakit, életfogytiglani börtönbüntetés­re ítélhetők. A francia hivatalok lépései ellentétben állnak Abdelkader Ben Barkának, az áldozat báty­jának nyilatkozatával. Az új­ságírókkal ugyanis közölte, a vizsgálóbíró tudatta vele, hogy a vizsgálatot rövid időn belül befejezik. Abdelkader Ben Bar­ka véleménye szerint a vizsgá­latot a teljes igazság megálla­pításáig folytatni kell. Gyanú­Ját fejezte ki, hogy bizonyos körök meg akarják akadályoz­ni az ügy valamennyi kérdésé­nek tisztázását. Heves harcok Saigontol északkeletre (Folytatás az 1. oldalról) tartományban és a Da Nang i haditámaszpont közelében, ahol a csata az amerikai tengerész­gyalogság parancsnokságának jelentése szerint mintegy 12 órán át tartott. Az amerikaiak helikoptereket és tüzérséget vetettek harcba. Amerikai sugárhajtásos bom­bázógépek pénteken és szom­batra virradó éjszaka ismét berepültek a Vietnami Demok­ratikus Köztársaság területe fölé, és különösen Vinh s Tanh Hoa tartományokban bombázták a vasúti és közúti hálózatot. A dél-vietnami „Felszabadu­ás" hírügynökség közölte, hogy a Dar Lao tartomány jan február végén hat napig tartó ütközet­ben a szabadságharcosok 600 ellenséges katonát tettek harc­képtelenné. Elesett egy ameri­kai tanácsadó, továbbá a kor­mányegységek 22. zászlóaljá­nak parancsnoka és egy szá­zadparancsnok is. A partizánok 15 katonai jármüvet, közöttük 8 páncélos gépkocsit megsem­misítettek. A Dél-Vietnamban harcba vetett dél-koreai kato­nák Binh Dinh tartomány Binh An nevű községében „tisztoga­tási akció"-t hajtottak végre, amelynek a falu 288 lakosa, közöttük 76 gyermek esett ál­dozatul. A kegyetlenkedő dél­koreaiak több mint ezer házat, 3 iskolát, 2 katolikus templo­mot és 3 pagodát perzseltek fel. A dél-vietnami kormányválság háttere A New York Times március 19-i számában ismerteti a Sai­gonban váratlanul bekövetke­zett politikai válság hátterét. A lap hangsúlyozza, hogy Dél­Vietnamban a tisztségéből el­távolított és kiutasított Nguyen Hanh Thi tábornokot még most Művészet és közönség (Folytatás az 1. oldalról) jogos hangokat is degradálja, amelyek ér­tékei ellenére széles körben érthető, illet­ve differenciált alkotásokat várnak. Ter­mészetesen azok az elképzelések, amelyek nem veszik kellően figyelembe a közönség sokrétűségét, amelyek a művészi alkotás­ban megvalósulva a nézőknek csupán egy szűk rétegét tartják szem előtt és a töb­biekről nem vesznek tudomást, leszűkítik azoknak a körét, akikhez az ilyen mű szólhatna, csökkentik a mű társadalmi be­folyását és jelentőségét. Másrészt a közönség egy részénél olyan elképzelések uralkodnak, amelyek a művé­szetet pusztán szórakozássá degradálják, (noha a legigényesebb művektől sem lehet idegen a szórakoztatás, az érdeklődéskel­tés, a közönség lekötése), Ezek az elkép­zelések elvetik a nézővel szemben igénye­ket támasztó művészetet, amely nem adja meg magát mindjárt az első alkalommal, s megértéséhez bizonyos nevelésre és fel­készültségre van szükség. Mindkét nézet abból a merev elképzelésből ered, hogy a művésietet — minden művészre és az egész közönségre kötelező egyetlen általá­nos modellnak kell tekinteni. Ám a művészetnek nincs, természetesen nem is lehet csupán egyetlen megjelenési formája: nemcsak a különböző értékek ranglétrájáról van szó, hanem ugyanakkor az egymás mellett álló értékek szélesen differenciált palettájáról, társadalmunk differenciáltságának megfelelően. Csak a művészetnek ez a széles palettája elégít­heti ki a közönség sokrétű igényét és szükségleteit. A művészetben tehát egymás mellett különféle igényességű és sokfajta alkotó irányzatú művek is helyet kapnak, ezek más-más címzetthez szólnak. És ter­mészetesen azok az alkotások is, amelyek rendkívül szerencsés művészi formanyel­ven képesek mindenkihez, a többséghez szólni. Ügy vélem, természetesnek és kü­lönösen kedvezőnek kell tekintenünk azt a tényt, hogy művészetünk az utóbbi évek­ben széles körben és gazdagon differen­ciálódott. Megtalálható benne a különböző értékek széles skálája, s ezek kölcsönösen megférnek egymás mellett, a közönség különböző rétegeire hatnak s ha nem is azonos mértékben, de alkotójuk elképzelé­seit kifejezve, társadalmunk fejlődésének Irányát követik. Akár az egyik, akár a másik fél igényei szerint szűkítenénk ezt a széles skálát, az a közönség egyik vagy másik rétegének megrövidítésével jelente­ne egyet. A párt, ahogyan azt a XII. kongresszus újból hangsúlyozta, szabad teret biztosít a művészi irányok, stílusok és módszerek al­kotó versenyének. Ugyanakkor természete­sen (ahogy végül is minden társadalmi erő a múltban) nem titkolja, hogy hozzá legközelebb az olyan művészet áll, amely az emberre ható sajátos eszközeivel a leg­hatékonyabban segíti a társadalmi célok megvalósítását, amely az objektív tudomá­nyos ismeretek alapján az emberiség és az egyén szempontjából a humanizmus legteljesebb megvalósítását tartja a legfon­tosabbnak. Nem valami önkény megnyil­vánulása tehát, hogy különösen nagyra értékeli az ilyen értelemben társadalmilag aktív művészetet, azt a művészetet, amely nem zárkózik önmagába, hanem mondani­valójával a közönség legszélesebb rétegei­re tud hatni. Ezt a szellemet tükrözi a XIII. pártkong­resszus téziseinek művészettel foglalkozó része is. És ebben a szellemben kell lo­vább fejleszteni, céltudatosan támogatni a művészet és a közönség, illetve a közön­ség és a művészet közötti ún. kétirányú mozgást, hogy a művészi alkotások ne maradjanak közönség, a közönség pedig művészi alkotások nélkül. Minden mű tud­jon és akarjon a címzettnek valamit mon­dani, s ezen túlmenően, társadalmunkban mindenkinek minél több életét gazdagító művészi érték befogadására nyíljon alkal­ma és lehetősége. is Cao Ky, a jelenlegi kormány­fő erős vetélytársának tartják. Saigoni körökben attól tarta­nak, hogy a buddhisták tünte­tésekre készülnek a főváros­ban, és ezzel jelentősen veszé­lyeztetik a Ky-kormányt. Egyes diplomaták úgy vélik, hogy Ky — aki Saigonból Da­laiba utazott „rövid szabadság­ra", kénytelen lesz a katonai kormányzat egyes tagjait levál­tani, mert csak így engesztel­heti ki a buddhistákat. A tá­bornokok állítólag az esetben, ha a buddhisták lemondanak követelményeikről — hajlan­dók a tervezett időpontnál előbb engedélyezni az általá­nos választások megtartását. Fontos döntés előtt az amerikai kormány Takasi Oka, a Christian Science Monitor hongkongi tu­dósítója a lap március 18-i szá­mában rámutatott arra, hogy az Egyesült Államok kormánya ismét elvi jellegű politikai dön­tésre kényszerül a dél-vietna­mi kérdésben. Ugyanis általá­ban elterjedt az a vélemény, hogy a Da Nangban és Hué­ban rendezett tömeges sztráj­kok s tüntetések célja nem­csak hogy Nguyen Hanh Thi tábornokot visszatérésre ki­kényszerítsék. Thi tábornok el­távolítása a kormányból lelep­lezte a katonai kormányzat­ban mind nagyobb méreteket öltő ellentéteket, egyben kétes megvilágításba állította a tá­bornokokat, akik azt állítják, hogy minden eddigi balsikerük ellenére is szilárd a politikai hatalmuk. A kormányzat vál­ságos helyzetét sejteti többek között az is, hogy a Da Nang-i és huei tüntetők Nguyen Van Thieu tábornok, a junta elnö­ke és Nguyen Huu tábornok hadügyminiszter minél előbbi lemondását követelték. Az országban rendkívül befo­lyásos buddhista egyház kép­viselői nemcsak Thi tábornok visszatérését, továbbá Thieu és Coa tábornokok menesztését követelik, hanem az országos választások időpontjának kitű­zését és a polgári kormányzat helyreállítását is. Dél-Vietnamban egyre többen vannnak meggyőződve arról, hogy az Egyesült Államok nem törődik azzal, milyen a kor­mányzat Saigonban, a lontos, hogy a kormány lehetővé te­gye az amerikaiaknak a kom­munisták elleni háborút. \ magyar békemozgalom akciója A magyar békevédők orszá­gos tanácsa újabb akciót indí­tott az amerikai repülőgépek bombatámalásai következtében a Vietnami Demokratikus Köz­társaságban elpusztult váro­sok és falvak népének támo­gatására. Az országos tanács felszólította Magyarország né­pét, hogy pénzzel és munkával segítsen Than Hoa egyik rom­ba döntött iskolájának felépí­tésében s berendezésében, to­vábbá a Quan Binh-t kórház felépítésében is. III.

Next

/
Thumbnails
Contents