Új Szó, 1966. március (19. évfolyam, 59-89. szám)

1966-03-18 / 76. szám, péntek

Időszerű közgazdasági kérdések KONKURRENCIA? A termelőfolyamat célja és hajtóereje a termékek Iránti szükségletek kielégítése. Egy népgazdaság keretein belül a termelés egészének célja az egész népgazdaság termékek iránti szükségletetnek kielégítésében nyilvánul meg. A termelés ezen természetes és magától értetődő célja és hajtóereje a tőkés termelőfolyamat keretein belül a tőke legnagyobb értékesítésének céljává válik. A tőkés termeidfolyamat közvetlen célja és hajtóereje a profit. Az, hogy a profit, azaz a haszon, az egyes tőkés vállalatnál mekkora lesz, az a piacon dől el. Annak a tőkés vállalkozónak van a legnagyobb haszna, aki a leghamarabb a legnagyobb mennyiségben és a legfőbb minőségben tudja piacra vinni azt az árut, amelyik után kereslet van. Annak következtében, hogy minden tőkés vállalkozónak a lehető legnagyobb haszon elérése a célja, s hogy az elérhető haszon végeredményben a fizetőképes kereslettel adva van, verseny alakul ki a vállalkozók között. A tőkés vállalkozók Ilyen egymás közötti versenye az, amit konkurrenciának nevezünk. Annak, hogy a cégek konkurálhassanak, konkurrenciaképesek lehessenek, feltételei vannak. Ezek a feltételek öszszességükben a termelési költségek olyan színvonalát diktálják, amelyek lehetővé teszik egy bizonyos időpontban az áru haszonnal való eladását. Ez konkrétabban annyit jelent, hogy a cégeknek növelni kell a munkatermelékenységet, javítani az áru minőségét és választékát, figyelemmel kísérni a piac: telítettségét, gondoskodni reklámról stb. Mindez persze munkába, s így pénzbe kerül. Nem is kevés pénzbe, hiszen kutatóintézet, piackutatás, reklám stb. finanszírozását teszi szükségessé. Az a cég, amelyik ezt nem bírja — és ez már a konkurrencia következménye —, kiesik a „Játékból". A kiesettek helyét a nagyobb, erösebb és jobban megszervezett vállalatok foglalják el. A kiesés, a nagyobb vállalatokba való beolvasztás elleni küzdelem, párosulva a minél nagyobb haszon elérésére való törekvéssel, a tőkés termelési mód keretein belül a termelőerők fejlődésének egyik lényeges forrása. Tehát a konkurrencia az, ami a tőkés termelésnek új technikát és technológiát, az áruk piacának pedig több, jobb, a szükségleteknek térben és időben megfelelő árut közvetít. A termelőerők további fejlődésének biztosítása azonban elkerülhetetlenné tette a tőkés állam beavatkozását a gazdasági életbe. Angliában már a háború előtt létesítettek olyan hivatalt, amelynek a textiliparban létező felesleges kapacitások likvidálása volt a feladata. Franciaországban 1954-ben tettek hasonló lépéseket a textiliparban. Az angol kormány 1966. január 25-én kiadott „Fehér könyv"-e olyan társaság létrehozását teszi közzé, amelynek a célja a magánvállalatok pénzügyi és anyagi támogatása, termékeik technikai színvonala és termelékenységük növelése érdekében. Ezek a tények mind azt bizonyítják, hogy a konkurrencia Is olyan gazdasági jelenség, amely ellentétekkel van tele. Egyrészt képes a termelőerők fejlesztésének irányába hatni, másrészt képes ugyanezt a folyamatot fékezni. Fékező és veszélyes hatását a tőkés állam a gazdasági életbe való beavatkozásával Igyekszik semlegesíteni, mert a világ politikai és gazdasági kettéosztottsága miatt úgy néz ki, hogy a foglalkoztatottság és a válság nélküli fejlődés biztosítása a mai tőkés társadalom létének egyik alapvető feltétele. Az eddig említettek hozzásegítenek ahhoz, hogy megalapozottabb feleletet adjunk arra a kérdésre, legyen-e konkurrencia az új gazdaságirányítási rendszerben. A termelőeszközök társadalmi tulajdona alapján módunkban van felmérni a társadalom rendelkezésére álló termelési eszközöket és munkaerőt. Tudatosan, tehát tervszerűen, az egész társadalom érdekeinek leginkább megfelelő módon tudjuk elosztani, felhasználni ezeket. Ezt nyilvánvalóan így ls kell tennünk, s ilyen körülmények között nincs ls értelme konkurenciáról beszélni. Miért merül fel mégis a konkurrencia kérdése? Azért, mert a múltban terveink sokszor nem feleltek meg a gazdaságossági követelményeknek, nem alapultak a valóság objektív, akaratunktól független összefüggésein. Mindezt azonban végsősoron két mélyebb okra lehet visszavehetni. Az egyik: a gazdaságpolitika hibái, amelyek mindenekelőtt a népgazdaság fejlődésében bekövetkező aránytalanságokhoz, kapkodáshoz vezettek, azaz a hosszú lejáratú tervek alapján való irányítás helyett éves tervek lettek az Irányadók. A másik: Irányítási rendszerünk negatív vonásai. Ez a tervek abszolutizálásában, és ezzel összefüggésben a vezetés túlzott centralizmusában nyilvánult meg. A fogyasztó mindezt sokszor saját bőrén érezhette, a termékek minőségével, választékával kapcsolatban, vagy úgy, hogy egyszerűen nem tudta megvenni azt az árut, amit keresett. Sokan majdnem gondolkodás nélkül azt javasolják: vezessük be a konkurrenciát, s mindjárt lesz olyan áru akkor a- piacon, amelyet és amikor ezt a vevő keresi. Azt hiszem a helyzet távolról sem Ilyen egyszerű. Például ahhoz, hogy az új Škoda MB tulajdonosa ne mérgelődjön, a konkurrencia javaslói szerint a mostani gyárat kétfelé kellene osztani, vagy még egy legalább akkora gyárat felépíteni, hogy konkurálhassanak. A konkurrenciának Uyen mesterséges, kívülről való rákényszerítése a termelésre nyilván nem tenné gazdaságosabbá termelésünket. A monopolhelyzet azonban azzal a veszéllyel jár, hogy a fogyasztó érdekei háttérbe kerülhetnek és a termékek választékát, minőségét, a szállítás határidejét, sőt a technnika fejlesztését is a monopol helyzetben lévő vállalatok diktálják. A vállalatok Ilyen irányú törekvéseit a szocialista árutermelés keretein belül meg lehet akadályozni. A lehetőségek egy átgondoltabb gazdaságpolitika talaján az értékkategóriák (ár, bér, vállalati jövedelem) tudatosabb és Jobb kihasználásában, a külkereskedelemnek gazdasági életünkbe való sokkal hatékonyabb bekapcsolásában, a vállalatok anyagi érdekeltségében, de különösen az egyéni anyagi érdekeltség következetesebb alkalmazásában rejlenek. Tehát végeredményben az áruk értékesítésének olyan feltételeiben, amelyek következtében a vállalat az áru árában, azaz a vállalat jövedelmében méri az eladásra kínált áru minőségét, választékát és szállításának Idejét. A dolgozó szempontjából pedig abban, hogy a bér nagyságában tapasztalja munkájának minőségét és mennyiségét. Hogy mennyire nem a konkurrencia hiányában van a hiba, azt bizonyítja, hogy a mezőgazdaságban, az élelmiszeriparban, a konfekcióiparban, a szolgáltatásokban stb., ahol nincs monopol helyzetben lévőtermelő, ott ls áruhiányra, rossz minőségre, kis választékra panaszkodhatunk. Ezzel nem akarom azt mondani, hogy a konkurrencia e,gyes elemelnek nálunk nincs, vagy nem lehet hatása a termelésre. Még azt sem, hogy nem kell a konkurrencia egyes elemeit kihasználni ott, ahol erre megvannak a lehetőségek. Csak azt kívánom hangsúlyozni, hogy a nem monopolisztikus szervezési forma sem oldja meg a vevő azon Jogos kívánságát, hogy pénzéért azt vásároljon, amit akar. A konkurrencia oldaláról például egyáltalán nem lehet megindokolni azt a tényt, hogy a kisebb péküzemeket és téglagyárakat leállították. Ma már világos, hogy ennek következtében egyáltalán nem lett olcsóbb és jobb sem a tégla, sem a kenyér, sem a pSksütemény. A probléma lényege a gazdaságpolitika realitásában, észszerűségében és a hozzáidomuló" irányítási rendszerben van. Illúzió volna tehát a konkurrencia rákényszeritése a gazdaságra. De illúzió volna az is, hogy egy újfajta, a vállalatok nagyobb önállóságára épülő irányítási rendszer összeegyeztethető volna egy olyan gazdasági politikával, amely igyekszik túlfeszíteni a gazdasági fejlesztés feladatait, konzerválni a krónikus anyaghiányt, továbbra ls a termelés eltúlozott növelését hajszolná — minden áron. Tehát nem a konkurrenciában. hanem az ésszerűbb gazdaságpolitikában, az irányítási rendszer tökéletesítésében, az árupénzkapcsolatok tervszerű kihasználásában látom nehézségeink megoldását. CSIZMÁK LÁSZLÓ docens, a közgazdaságtudományok kandidátusa 1967. január 1-től új nagykereskedelmi árak Intenzív munka folyik ac új nagykereskedelmi árak megállapításán. Az új nagykereskedelmi áraknak az a feladatuk, hogy lehetővé tegyék a bruttó jövedelem utáni befizetés, és az eszközhasználati díj egységes megállapítását, ösztönözzék a társadalmi szüksíégletek szabta termékek gyártását, s mindezzel gyorsítsák az új irányítási rendszer bevezetését és hatékonyságát. AZ ÁRKÉPZÉS 0] MÓDSZERE A nagykereskedelmi árak képzése merőben különbözik az eddigi általános árrendezések gyakorlatától, amelyeknek az volt a lényege, hogy termékenként állapították meg az árakat, kezdve a kitermelő Iparágak termékelnél, s folytatva a feldolgozó Iparágakénál. Ez a folyamat két-három évet vett Igénybe, s az új árak ekkor •már .ei is avultak. Jelenleg a* árszínvonal megállapítása egyszerre történik valamennyi népgazdasági ágban. Az új eljárás a kővetkező elveken alapszik: — az új nagykereskedelmi árakat valamennyi ágban egységes adatok alapján állapítják meg; — a hatósági árak megállapításánál a számításokat matematikai számítógépek végzik, ami növeli a pontosságot; — a megállapított általános árszínvonal keretében később módosítani fogják az egyes termékek árát, a piaci feltételeknek megfelelően. Az árreláclők pontos meghatározásánál is fontosabb az, hogy a nagykereskedelmi árak jobban összhangba kerülnek a fogyasztói árakkal, a külkereskedelmi árakkal, a beruházások költségvetési árával stb. Ez a termelői árrendszer tökéletesítésének egyik legfontosabb ismácvafe AZ ÁRKÉPZÉS SZAKASZAI A termelői árszínvonal és a termékek árarányainak megállapításával az árrendezés nem fejeződik be, inkább ezzel kezdődik. Az új gazdaságirányítási rendszer megköveteli, hogy az árak kifejezzék a társadalmilag szükséges ráfordításokat, a vállalatok jövedelmezősége a társadalmi jövedelmezőséget (rentabilitást

J tükrözze. Az árrendezés első szakaszában megteremtik a kiindulási alapot a nagykereskedelmi árrendszer további tökéletesítéséhez, amely biztosítja a termelés társadalmi rentabilitását, a világpiachoz viszonyítva is. Az árképzés új módszere lehetővé teszi, hogy már 1967. január 1-től érvénybe lépjenek az új nagykereskedelmi árak, s ezzel meggyorsuljon az új irányítási rendszer bevezetése, s hogy az új elvek minél előbb éreztessék kedvező hatásukat a gazdasági élet megújhodásában. • •••••••••• ••••••••••• Ú 1 MIMÍK • •••••••••• ••••••••••• Örömmel állapithatjuk meg, hogy végre érdekes, és mondhatjuk értékes filmek kerülnek egymásután a mozik műsorára. Az viszont Igaz, hogy csak számunkra újak, mert ezek a filmek több évvel ezelőtt készültek, azóta bejárták a világot és jelentős késéssel inost kerültek csak hozzánk. Van ennek előnye is, például az, hogy a film értékeit az évek távlatából mérlegelhetjük, ugyanakkor ebben gyökerezik hátránya is, ugyanis a film születésekor érvényes viszonyok, összefüggések, politikai háttér stb. időközben változtak, s változott a közönség is, amelyhez a mű szólni kíván. Kezdjük mindjárt a FELVONÓ A KIVÉGZÖHELYRE című francia filmmel, melyet a plakátok „izgalmas bűnügyi történet a mai Franciaországból" jelszóval hirdetnek. Ez a Jelszó egy kicsit sántikál. Egyrészt azért mert a történet a tíz évvel ezelőtti Franciaországban játszódik, hiszen a film 1957-ben készült, másrészt azért, mert nem is annyira bűnügyi történetről, mint inkább pszichológiai drámáról van itt szó. Louis Maiié a film rendezője az úgynevezett új hullám fiataljai közé tartozik, s ez a film első önálló alkotása. Elő zőleg J. Coucteau és Róbert Bresson aszlsztenseként működött. Első önálló filmjével egy csapásra meghódította mind a közönséget, mind a kritikát. Ebben vitathatatlanul nagy szerepet játszott az is, hogy Malle a foglalkoztatott színészeket maximális teljesítményre ihlette. Jeanne Moreau tulajdonképpen ezzel a filmmel futott be. Itt alapozta meg hírnevét, mind az igényes pszichológiai női szerepek megformálója. Olasz—francia koprodukcióban készült Luigi Comencini MINDENKI HAZAMEGY című háború ellenes filmje, amely az 1943. szeptember 8 át követő mozgalmas napokat eleveníti fel. A második világháborúban Badoglio marsall ek kor jelentette be Olaszország feltétel nélküli kapitulációját, ami teljes zűrzavart váltott ki. Délről az amerikaiak törtek előre, északról a németek támadták dühösen „ráulóva" lett eddigi szövetségesüket. A film segítségével szemtanúként követhetjük mindazt, amit a két irányból szorongatott olaszok — katonák és civilek — e napokban átéltek. 1943 őszén már csaknem mindenkinek elege volt a háborúból, s a szeptember eleji napokban Olaszországban sokan azt hitték, hogy most már valóban mindenki hazamegy. Csakhogy az élet sokkal bonyolultabb, mint auiilyennek az ilyen percekbea hisszük. Az olasz egységek katonái is számos nehéz órát él* nek át, megszöknek és bujdos* nak, üldözötteket segítenek ót maguk is üldözöttekké válnak, sokan életüket áldozzák a rájuk kényszerített harcban, míg a film hőse megérti, hogy a fasiszták ellen harcoló nápolyi felkelők oldalán van az ő helye is. Inuocenzi főhadnagy szerepében Alberto Sordi nyújtott kiváló alakítást, apját Eduardo De Fillippo személyesítette meg. Nápoly utcáján CeccarelII szerepében Serge Reggianl kap halálos sebet. Comencini Mindenki hazamegy című 1960-baa készült Igényes műve minden pátoszt mellőzve ábrázolja 9 nehéz időszakot. 8 V

2 1962-ben a Moszkvai III. Nemzetközi Filmfesztivál nagy díjával Frederico Fellini 8 Vt című filmjét tüntették ki. Négyéves tehát már Fellinlnek ez a filmje is, amelynek sikere semmiben sem maradt az Édes élet forró sikere mögött. A 8 V2 nem ismeretlen a hazai nézők előtt sem. Sokat olvastunk, hallottunk erről a műről, sőt néhány filmklubban már vetítették is. Most hogy késedelmesen a bemutatómozik műsorára került, mindenki meg akar győződni róla, valóban olyan nagy mű-e, mint amilyennek kikiáltották. A film tartalmát nehéz lenne elmondani, és talán felesleges is. Alom és valóság, nosztalgia és fantázia, emlékek és vágyak képsora vonul el előttünk. A sikeres, körülrajongott, legszebb férfikorát élő filmrendező válságba jut, úgy érzi, nem képes többé alkotni, s ezzel egyidőben, de ettől elválaszthatatlanul kiéleződtk az ellentét közte és felesége, kedvese, barátai között Is. Guido, a film hőse — Marcello Mastroianni ismét nagyszerű alakítással hiteti el velünk a krízisét átélő férfi minden rezdülését — gyermekkori élményeit, a nevelés során kapott traumákat ássa fel emlékezete mélyéből, mert úgy érzi, ezek ls gátolják alkotó szellemének szabad szárnyalását. Felllnf az egyik amerikai szaklapnak adott nyilatkozatában többek között ezeket mondotta a 8 Vi-röl: A művész mindig magáról beszél, még a filmbe bekerülő egyszerű hétköznapi dolgok is a művész vágyainak és gondjainak gyümölcsei. Nem szeretném, ha szavaim úgy hatnának, mintha ismerném a végleges megoldást. A megoldást még mindig keresem. És nincs is szándékomban mást mutatni, csak azt, hogy keresem." S. K. Bármelyiket választhatja, mert mind a kettő tökéletes CALEX és ELEKTROSVIT villany- vagy gázhűtőszekrények kiegészítő kölcsönre is kaphatók. Kérjen felvilágosítást a szaküzletekben! ÚF-123