Új Szó, 1966. március (19. évfolyam, 59-89. szám)

1966-03-18 / 76. szám, péntek

A párizsi KILENCVENÖT ÉVVEL EZ­ELŐTT, 1871. március 18-án a proletariátus és a burzsoázia fegyveres összecsapásából a vi­lágtörténelemben először került ki győztesen a proletariátus, s e győzelem eredményeképpen megvalósult a világ első, mun­káshatalma, a párizsi kommün. Az osztálytársadalmak évez­redekre nyúló történetében ek­kor fordult elő első ízben, hogy az elnyomott dolgozók a hatalom teljes birtokába Jutot­tak, mindazokat az intézmé­nyeket és berendezéseket, ame­lyek eddig az uralmon lévő ki­zsákmányolók javára szolgál­tak, megszüntették, s az embe­riesség és az igazságosság kö­vetelményei szerint láttak hoz­zá a szocializmus megalapozá­sához. A párizsi kommün akkor győ­zött, amikor bebizonyosodott, hogy a francia burzsoázia a nemzet életének válságos pil­lanatában képtelen a vezetésre. A francia burzsoázia a Porosz­ország ellen indított háborúban vereséget szenvedett és válasz­út elé került: választania kel­lett a nemzet érdeke és saját osztályérdeke között. A nemzet érdeke azt követelte, hogy az ország függetlenségének védel­mére fogjon össze a néppel, mely megmutatta elszántságát a porosz betolakodók elleni harcban A burzsoázia azonban jobban félt saját népétől, mint a poroszoktól, békét kötött a megszállókkal, s a poroszok el­leni harcban fegyverhez jutott párizsi nép ellen fordult. A poroszok engedelmével Időközben megválasztott nem­zetgyűlés kormánya megkísér­te a párizsi nemzeti gárdá le­fegyverzését. Ez meghiúsult, sőt a kormány katonasága nem teljesítette a vezénylő tábor­nokoknak azt a parancsát, hogy tüzet nyisson a népre. A nemzeti gárda egységeiből ala­kult Központi Bizottság kiált­ványt adott ki, melynek szavai szerint: „Az uralkodó osztá­lyok vereségei és árulásai meg­érttették Párizs proletárjaival, hogy ütött az óra., amelyben meg kell menteniök a helyzetet azáltal, hogy saját kezükbe ve­szik a közügyek intézését. Meg­érttették, hogy legfelsőbb köte­lességük és feltétlen joguk sa­ját sorsuk uraiként a kormány­hatalmat megragadni." A LEGYŐZÖTT BURZSOÁZIA azonban a párizsi proletariátus ellen szövetségre lépett legyő­zőjével. Nem a néppel szövet­kezett, hogy megmentse az or­szág függetlenségét, hanem az ellenséggel, hogy megdöntse Párizs népének uralmát. Ez is­méltődött meg Oroszországban a Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelme után, amikor a hatalmukat vesztett uralkodó osztályok 14 imperia­lista állam burzsoáziájával lép­tek szövetségre saját népük el­len. A párizsi kommün nemcsak a történelem első munkáskor­mánya volt, hanem egyben nemzeti kormánya is. Nemzeti nemcsak azért, mert a függet­len Franciaországot képviselte a porosz megszállókkal szem­ben, hanem azért is, mert ma­65 ÉVE SZÜLETETT P. JILEMNICKÝ Ma is élő, mozgósító erő Az évek távlatából Peter Ji­lemnický élete és irodalmi munkássága sokkal jelentőség­teljesebbnek tűnik, mint bármi­kor a múltban. Milyen siralmas érvekkel igyekezett annak ide­jén a burzsoá irodalmi kritika műveinek értékét csökkenteni. Szemére vetették, hogy regé­nyei, novellái kommunista irány­zatúak, prózájának realizmusát művészietlennek, régi módinak, időszerítlennek minősítették. De hol vannak ma már azok a di­vatos szerzők és műveik, aki­ket példaképül állítottak Jilem­nický elé? Már nyomukat is befedte a por. Ugyanakkor Jilemnický mű­vei, amelyek fényt vittek a ki­zsákmányoltak és elnyomottak sorai közé, mind a mai napig fényesen ragyognak. Most len­ne 65 évesl Milyen nagy vesz­teség érte a szlovák irodalmi életet, amikor alkotó ereje tel­jében ragadta el őt közülünk a halál. Peter Jilemnický a szocialis­ta realizmus úttörője a szlovák Irodalomban. Noha származását tekintve a cseh nemzethez tar­tozott és cseh kultúrán nevel­kedett, rövid idő alatt belenőtt a szlovák környezetbe, szerve­sen beleilleszkedett a szlovák kulturális és irodalmi életbe, és a két nemzet összetartozását szimbolizáló haladó nagyjaink példáját követve ő maga is to­vább fejlesztette, magasabb szintre emelte a szlovák kul­túrát. Peter Jilemnický Szlovákiá­ban ért igazi emberré, igazi művésszé. Ö maga is proletár családból származott, és már fiatalon meggyőződött róla, hogy a cseh és a szlovák dol­gozók nyomora azonos társa­dalmi helyzetükből ered. Tisz­tánlátása, a jó, a szép és az igazság szeretete vezette Jilem­nickýt a kommunista pártba. Peter Jilemnický a párt, ň nép írója volt, alkotásai ma sem jelentenek holt irodalom történeti értéket, hanem jele­nünkben is élő mozgósító erőt. —t— emlékére ga mellé tömörítette a nemzet legjobb erőit, s valamennyi in­tézkedése a nemzet túlnyomó többségének érdekeit szolgálta. Lenin a szovjet rendszer elő­futáraként említi a párizsi kommünt, miután abban teste­sült meg az első kísérlet mind annak megvalósítására, amit a Szovjetunió megteremtése az emberiség történetében Jelent. A párizsi kommün által ho­zott rendelkezések: a nép ál­talános felfegyverzése, az egy­ház elválasztása az államtól, a közoktatás világivá tétele, a nyomorúságos lakásviszonyok között élő szegényeknek az el­szökött nagypolgárság lakásai­ba való beköltözése, a szabotá­ló céllal leállított ipari üze­meknek az ott dolgozó munká­sok tanácsának való átadása mind azt bizonyítja, hogy a munkásosztály alkalmas világ­történelmi szerepének betölté­sére. Azaz nemcsak képes le­rombolni a régi kapitalista társadalmat, hanem arra is, hogy a kapitalista társadalom­nál jobbat, új, kizsákmányolás­tól mentes szabad társadalmat tud felépíteni. Munkáskormány, proletár diktatúra volt a párizsi kom­mün. Első, még nem teljes ós végleges formája annak az új típusú államnak, amely száza­dunkban a szocialista világ­rendszer országaiban megvaló­sult. Lenin szavai szerint a pá­rizsi kommün legnagyobb tör­ténelmi jelentősége abban van, hogy felfedte azt a politikai formát, amelyen belül végbe mehet a munkás osztály gaz­dasági felszabadítása, és ez a proletariátus diktatúrája. HOGY A KOMMÜN mily halá­los veszélyt jelentett a kizsák­mányoláson alapuló régi világ számára, bizonyítja az a bor­zalmas tény, hogy amikor a burzsoáziának sikerült végre letepernie a forradalom rosz­szul szervezett erejét, a hős pá­rizsi kommunárdoknak, a néme­tek által megvert, de a legyő­zött honfitársakkal szemben „bátor" bonapartista táborno­kok olyan vérfürdőt rendeztek, amire kevés példa van a vilá­gon. Mintegy 30 ezer kommu­nárdot gyilkoltak meg, mintegy 45 ezret vetettek börtönbe, akik közül később sokat kivé­geztek, ezreket kényszermun­kára ítéltek és száműztek. Pá­rizs körülbelül 100 ezer leg­jobb fiát vesztette el, a proleta­riátus legjobbjait. A párizsi kommün elbukott, de emléke felejthetetlenül él; s az általa megkezdett harc, a szocializmus ügye győzedelme­sen tör utat az egész világon. (d. I.) A Szlovák Képzőművészeti Alap tárgysorsj'átéka döntő pillanatához közeledik: néhány nap múlva, 1966. március 31-én megtartják a sorsolást Szervezői oz előző két sorsolás tapasztalatai alapján folytatták a megkezdett utat, és továbbra is az volt a céljuk, hogy egyre több otthonba juttassák el a művészi alkotásokat. Éppen ezért ebben az évben jelentősen emelték az értékes eredeti alkotások számát, tehát a sorsjegytulajdonosok között 5562 ilyen alkotást sorsolnak ki. Az első díj kétszobás lakásba való bútor, melyet mindenki megtekinthet, éspedig a lakószobaberendezést a bratislavai SZNF téren levő üzletben, a hálót pedig az Obchodná utca 41 szóm alatt. A bútort és a berendezést kiegészítő festmények értéke 50 ezer korona. De emellett 21 kü Iföldi út ­ezek között 7 nap Angliában, Franciaországban, vagy Olaszországban vár a szerencsés, nyerőkre. Az utazások résztvevői meglátják a világ leghíresebb képtárait, mégpedig mű­vészettörténészek kíséretében. A sorsjegyek még beszerezhetők a DIELO üzleteiben, a hír­lapárusító kioszkokban, a falvakon pedig a JEDNOTA üzleteiben, vagy megrendelhetők a következő címen: Slovenský fond výtvarného umenia, Bratislava, Štúrova 1/a. ÜF-144 IHLET a Nové Mesto nad Váhom-l Automatizálási és Gépesítési /\ Kutatóintézetben BedUch Murko, a feltaláló mozdulatait /L-l figyelem. Egyik barátom fut eszembe. Mérnök az illető, ' ' Rendesen elvégezte a műszaki főiskolát, indexében átla­gos és átlagosnál főbb érdemjegyek voltak. Kielégítő szintű diploma munkát irt, mérnökké avatták. Felesége a minap panaszkodott, hogy Péter iszonyt érez a technikával szemben. Gondot okoz neki egy-egy elromlott biztosíték megjavítása, va­donatúj gépkocsijukkal pedig — csúfságra — nemegyszer félúton maradtak. Az iskolákban évente tízezer számra osztják az okleveleket. Fel­találóvá ütni azonban senkit se lehet. Eltűnődöm B. Murko életén, elnézegetem a kutatóintézetben készült gépeket, melyeken rajta a keze nyoma, az automatákat, a munkaasztalon heverő szerszámokat. Reszelő, tolómércék, kalapács, fogó, csipesz ... Kísérőm — a mérnök — kis időre beindítja az alkatrészszerelő automatát, megnézi a gépsor végén becsomagolt készterméket, egy kis ideig a kérges kezű feltalálóra néz, majd elismerően bólint. — Az Edisonok úgy születnek —- mondja, — akárcsak a Sha­kespeare-k, a Villonok és a van Gogh-ok. Kutatja-e azt valaki, hogy elvégezték-e az egyetemet, diplomások voltak-e? Corbusiert, a világhírű műépítészt például az architektúra professzora — mert „meggyőződött* tehetségtelenségéről" — eltanácsolta az egyetemről... B. Murko, a feltaláló, a nevek említésére felfigyel, a tolómér­cét a munkapadra teszi, odalép a próbaüzemelő automata gép­sorhoz. —• Az egyetemi végzettség, az elmélet — mondja — nem min­den, de azért igen szükséges dolog. Mert azért senki se gondolja ám, hogy például Corbusier nem ismerte a műépítészet elméletét. Biztosan jobban Ismerte, mint évfolyamtársai, akik elvégezték az egyetemet. Ráadásul ő még olyan lehetőségeket is felfedezett, amelyeket az akadémlsta irányzatot képviselő professzorok nem ismertek. Es most, hogy már a probléma gyökeréhez értünk, fe­leletet is adhatok a kérdésre, hogy születnek a feltalálók. Olyan emberek ők, akik nem nyugodnak bele, hogy bizonyos dolgok továbbra ls a megszokott mederben folyjanak. A szabályos ész­járású ember, aki húsz-harminc évig ugyanazon a szerszámgépen, ugyanazzal a kőműveskanállal, ugyanazzal a módszerrel dolgozik, álmában se gondol rá, hogy azt a munkát másképp, könnyebben, egyszerűbben is el lehet végezni. Az ésszerűsítő, a feltaláló, az újító ennek éppen az ellentéte. I Xét tucatnyi alkatrészből áll az úfonnan elkészült ke­1/ rékpárpedál-szerelő automata. A feltaláló asztalán pon­/\ tos gazdasági elemzés hever; számok, rajzok, vázlatok ' * rengetege. Csodálkozom: hát erre is szüksége van a feltalálónak? — Csak olyan gépek kifejlesztésén dolgozunk — mondja a fel­találó, — amelyekre szüksége van az országnak. Itt mindent meg­rendelésre gyártunk, fejlesztünk. Elmondjam például ennek a gépsornak a történetét? Abból Indultunk ki, hogy az országban évente hárommillió darab kerékpárpedálra van szükség. Eddig ezt hatvan ember szerelte össze. A szereléshez szükséges három tu­catnyi gép egy meglehetősen terjedelmes szerelőcsarnokban fért csak el. Kutatóintézetünk mérnökei, újítói, feltalálói megszerkesz­tették ezt az automatát. Csak néhány négyzetméternyi helyet fog­lal el, kezeléséhez pedig hét-nyolc ember elegendő. Ezek csak a fő műszaki jellemzők, de ebből is kiszámítható, hogy az eddiq használt gépeknél lényegesen korszerűbb automata gépsor el­készítése, munkába állítása — akár csak a munkabér megtaka­rítás útján is — alig egy év alatt megtérül. B. Murko, a feltaláló hogyan használta fel ennél a gépnél te­hetségét, Ismereteit? — A mérnök — magyarázza a részlegvezető — akármilyen jó szakember is, a tervezőasztalnál előre nem oldhat meg minden problémát. Különösen ha új gép mintapéldányáról van szó. Ez pedig mintapéldány, ilyen csak egy van a világon. Bedflch Mur­ko kapta feladatul: szerelje össze a prototípust, és helyezze üzem­be a gépet. Menet közben bizony akad az ilyen automatán tökéle­tesíteni való. A feltaláló már újra a munkapadnál van. Harapófogóval f\ kell belőle a szót kihúzni. / I — Az alkatrész-adogató módosításra szorult... Össze­* • eszkábáltam egy új szerkezetet, ez már egész jól mű­ködik ... — Hogyan jön rá egy-egy új megoldásra? — Van úgy, hogy két-három napig is csak kerülgetem a gé­pet, teszek-veszek körülötte, de a gondolatom minduntalan a meg­oldandó feladathoz kalandozik. Még este, sőt nemegyszer álmom­ban is a gépen fár az eszem. Van úgy, hogy egy pillanat alatt, egészen váratlanul, rájövök a probléma nyitjára. Ilyenkor a gon­dolatot gyorsan papírra kell vetnem, különben reggelre esetleg elfelejthetem az összefüggéseket. — Önből hogyan lett feltaláló? — Nálunk a fúrás-faragásra való hajlam — családi vonás. Híres üvegfúvó famíliából származom. Apám, öregapám, szépapám már akkor is újító volt, amikor még nem annak nevezték... Akkor a magamfajta embert egyszerűen csak tisztelték a szakmabeliek. A barkácsolás a véremben van ... B. Murko eltűnődik egy pillanatig, majd folytatja: — Az automatizálással sok gyár helyzetén könnyíthetnénk. Megoldottuk itt például a vállalaton belüli anyagmozgatás prob­lémáját. Sok üzemben a szerszámgépek egy műszak alatt csak három-négy órán át működnek. A gépek kezelői órákon át anyag­szállítással, a szerszámok előkészítésével fecsérlik idejüket. Ml olyan szállítószalagot szerkesztettünk és állítottunk össze, amely mindegyik szerszámgéphez a kellő időközökben szállítja a meg­munkálásra szánt munkadarabot... — Csupa feltaláló dolgozik ebben az üzemben? Hiszen egy automata elkészítése nem gyerekjáték ... —• Ha nem is feltalálók, de újítók, ésszerűsítők dolgoznak ttt minden munkapadnál, minden rajzasztalnál. Egy másik műhely­ben például az ultrahangos megmunkálást oldottuk meg. Egy egy ilyen új rendszerű szerszámgép előállításában az átlagos képes­ségű szakmunkás vagy mérnök semmire sem megy. Ezekkel a szerszámgépekkel az üvegnél néhányszorta keményebb kerámiai anyagokat is meg lehet munkálni, illetve a legkeményebb kerá­miai anyagban akár 0,2 milliméter átmérőjű nyílást ts lehet fúrni. Elképzelhető, külföldön is milyen nagy az érdeklődés az ilyen gépek iránt. Egyszóval: soha még nem kellett annyira az ihletett technikus, mint éppen ma, az automatizáció korának hajnalán... A z új gazdaságpolitikai elvek megvalósításával kapcso­/\ latban sokszor felteszik a kérdést: vajon milyen ember­/—I típust alakítanak ki az új körülmények? A Nové Mesto ' » nad Váhom i kutatóintézet meglátogatása után akarat­lanul is így summázom a jövő eml-iréről alkotott el­képzelésemet: Olyan lesz mint B. Murko, a feltaláló, aki képtelen belenyugodni, hogy holnap is olyan géppel dolgozzunk, amilyen­nel tegnap dolgoztunk. Ehhez pedig a költőénél semmivel se ki­sebb ihletre van szükség. útmléyl TÓTH MIHÁLY

Next

/
Thumbnails
Contents