Új Szó, 1966. március (19. évfolyam, 59-89. szám)

1966-03-18 / 76. szám, péntek

| JOGI TANACSADO r •• Az új munkatörvénykönyv alapelvei A TÜLÖRÁK JUTALMAZÁSA (U6. §) Túlórákért elvben pótszabadidő (csúsztatott szabadság) jár. A dolgozóknak azonban csak beleegyezésekkel lehet túlóráért csúsztatott szabadságot adni. Annak a dolgozónak, akinek nem juttatnak csúsztatott szabadságot, minden túlóráért legalább 25 százalékos pótdíj jár. Az éjjeli órákban és a munkaszüneti napokon (ennek számít a vasárnap Is), a végzett munkáért az alapbéren kívül 50 százalékos nótdíj 1ár. A pótdíjat a dolgozó alapmunkabére szerint kell kiszámítani. Ha azt a munka jellege indokolja, a nappali, éjjeli, illetve a munkaszüneti nanon (rendszerint vasárnap) végzett túlóráért az előírások vagv a kollektív munkaszerződések egységes pótdíjat állaDÍthatnak meg. A bérelőírások, esetleg a kollektív szerződések határozzák meg, hogy a túlórákban végzett munkáért megfelelő átalányösszeg jár. A dolgozó bizonyos csoportjának. főként a munkát iránvítók vagy a fokozott felelősséggel járó munkakört betöltő dolgozóknak a munkabérét az esetleg szükséges túlóra tekintetbevételével lehet megállapítani. Ezeknek a dolgozóknak azután az éjjeli vagy a munkaszüneti napokon (rendszerint vasárnap) végzett munkáért csúsztatott szabadidő jár. A munkabérelőírások. illetve kollektív szerződések ettől eltérő rendelkezést is tartalmazhatnak. szerintük az éjjeli, illetve munkaszüneti napokon végzett túlóráért csúsztatott szabadidő nyújtása helyett megfelelő túlórai pótdíjjal az alapbért lehet folyósítani. Az olyan vállalatokban, ahol a túlórai teljesítményt csak nehezen lehet ellenőrizni, az irányelvek előírhatják, hogy a túlórai munkáért csúsztatott szabadidő, illetve túlórapótlék csak akkor jár, ha a dolgozó túlórában a munkaadó vállalat beleegyezésével dolgozott. AZ ÉJJELI MŰSZAKBAN VÉGZETT MUNKA JUTALMAZÁSA (117. §) Az éjjeli műszakban végzett munkáért a munkabérrendelkezések szerinti munkabérpótlék jár. Ezek az előírások határozzák meg, melyik dolgozó kaphatja ezt a pótlékot. (Nem túlóráról, rendes éjjeli műszakról van szó.) AZ ÜNNEPEKEN VÉGZETT MUNKAÉRT JARÖ BÉR (118. §, 1., 2. bek.) Az ünnepeken végzett munkáért az alapbéren kívül 100 százalékos pótdíj Jár. A vasárnap csak akkor számít ünnepnek, ha valamilyen ünnep, például karácsony épp vasárnapra esik; a vasárnap egyébként a legtöbb dolgozó esetében munkaszüneti nap, az ilyen napon végzett túlóráért csak 50 százalékos pótdíj jár az alapbéren kívül. Az említett pótdíj nem jár azoknak a dolgozóknak, akik a munkaszüneti napon végzett munkáért csúsztatott szabadidőt kapnak. Az ünnenen végzett munkáért nem jár semmiféle pótdíj azoknak a dolgozóknak. akiknek fizetését az esetleges túlórai munka figyelembevételével állapították meg. Az ünnepen végzett munkáért csúsztatott szabadidő jár nekik. AZ ÜNNEPEKÉRT JÄRÔ MUNKABÉR MEGTÉRÍTÉSE (118. §, 3—4. bek.) Ünnepekért munkabérmegtérítés, úgynevezett fi zetett ünnep esetén csupán akkor Jár a dolgozóknak, ha az ünnep a dolgozó egvébkénti munkanapjára esik (tehát a legtöbb dolgozó esetében akkor, ha az ünnep hétköznapra esik). Az ilven nanra kifizetett összeget átlagkereset alapján kell megállapítani. Az ünnepekért munkabérmegtérítés azonban nem jár annak a dolgozónak, aki igazolatlanul teljesen vagy részben elmulasztotta az ünnep előtti vagy az ünnep utáni műszakot. Arról, hogy igazolatlannak minősíthető a műszakból való mulasztás, a vállalat vezetője az üzemi bizottsággal együtt dönt. Dr. FÖLDES JÖZSEF CSEHSZLOVÁKIA MOKTREALBA KESZUL DR. OTAKAR KOUTSKÝ AZ EXPO 67-RŐL NYILATKOZIK Hazánkban már teljes ütemben folynak az előkészületek az EXPO 67 néven ismert világkiállításra, amelyet a jövő évben áprilistól októberig a kanadai Montrealban rendeznek meg. Az ipari, kereskedelmi, tudományos és művészeti alkotások nagy nemzetközi bemutatóját mindenki nagy érdeklődéssel várja. A kiállítást megelőzően Montrealban csehszlovák kereskedelmi termet nyitnak meg az ottani Bonaventura-palotában. A világkiállításra kiválasztott termékeket már ősszel Kanadába kell szállítanunk. Dr. Otakar Koutskij, az EXPO 67 csehszlovák kereskedelmi igazgatója igy válaszolt munkatársunk kérdéseire: — A legutóbbi brüsszeli világkiállításon számos aranyérmet szereztünk, az utólagos kereskedelmi eredmények azonban nem tükrözték ezt az nagy sikert. Okultunk-e ebből, illetve befolyásolja-e ez a tény a montreali kiállításon való részvételünket? — A világkiállítást nem akarjuk és nem is fogjuk összetéveszteni az árumintavásárral. Meggyőződésünk, hogy sok olyan ország, amely kevesebb aranyéremmel hagyta el Brüszszelt, mint mi, üzleti szempontból sokkal jobban kihasználta a világbemutatót. Ezért nagyon lényeges, hogy pavilonunk lenyűgöző, vonzó legyen, tükrözze népünk kulturális fejlettségét és gazdag hagyományait, s a látogatót meggyőzze hazánk széles körű kereskedelmi lehetőségeiről. — Hogyan mutatkozik be Montrealban az export szempontjából legfontosabb iparágunk, a gépipar? Ezzel kapcsolatban nyilván nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy a legtöbb látogató az amerikai kontinensről lesz, tehát nem szabad elhanyagolnunk a tájékozódást az ottani piacról. — Vállalatainknak és termelőüzemeinknek gyakran sejtelmük sincs az amerikai és a kanadai piac kemény feltételeiről. Minden iparilag fejlett ország ott igyekszik értékesíteni ipari termékeit, aminek egyik fő okát Kanada nyersanyagkincseiben kell keresnünk. Kanadában az USA, Anglia, Japán, s részben Franciaország és Olaszország termékei vannak túlsúlyban. Ennek ellenére esé lyeink nem csekélyek. A csehszlovák pavilonban elsősorban a Skoda- és a CKD-gyártmányo kat fogjuk propagálni. Remélem, be fogjuk tudni mutatni az Elitex BD 200 jelű orsónélküli fonógépet is. A nemzetközi pavilonban valószínűleg valamelyik traktorunkat és két numerikus irányítású megmunkálógépünket állítjuk kl. Arra törekszünk, hogy a rendezőség elfogadja a Stará Turá-i Chlrana néhány világszínvonalú orvosi műszerét is. A kiállítási mintateremben 250 négyzetméter áll rendelkezésünkre. Ez, sajnos, nem túlságosan nagy terület. Ennek ellenére nagy érdekünk, hogy kellőképpen népszerűsítsük Itt Is hazai termékeinket. Itt bonyolódnak le majd találkozásaink mai és jövendő üzlettársainkkal és a tárgyalások is. Mindenkinek helyes képet akarunk adni a csehszlovák Ipar teljesítőképességéről és a velünk való kereskedés széles körű lehetőségeiről. A montreali kiállításon kívül Torontóban is bemutatjuk szerszámgépeinket, és szakmai találkozókat fogunk rendezni; s itt is tárgyalni fogunk a számításba jövő üzleti partnerek képviselőivel. — A CSKP XIII. kongresszusa előtti szocialista munkaverseny fokozott érdeklődést vált ki nemcsak a termelés és az új technika bevezetése iránt, hanem az üzemeknek egyre nagyobb érdekük fűződik már a világpiacon elérhető árak és a deviza-jövedelmezőség kérdéseihez is. Ezért számos termelőüzemünk és vállalatunk arra törekszik, hogy eljuttassa Montrealba gyártmányait, megismertesse a világot termékei minőségével és a lehető legkedvezőbb árat érjen el. Befolyásolhatők-e a külkereskedelmi vállalatok abban, mit állítsanak ki a Bonaventurában: — Természetesen. Mégpedig jelentősen. A termelőknek ma jóval nagyobb érdekük, hogy szolid alapokon és céltudatosabban propagálják Csehszlovákiát, mint a brüsszeli világkiállítás előtti években. Ennek ellenére nem ártana, ha egyes vállalatok nagyobb aktivitást és egészséges törekvést tanúsítanának annak érdekében, hogy termékeik eljussanak Montrealba. A CSKP XIII. kongresszusának tiszteletére indított munkaverseny jelentősen hozzájárulhat az EXPO 67-n való részvételünk sikeréhez. — Kétségtelenül rengeteg lehetőség kínálkozik arra, hogy meggyőzzük a világot a csehszlovák termékek minőségéről. Egyes gyártmányok úgyszólván önmagukért beszélnek. Nem volna-e lehetséges, hogy az érdeklődők kipróbálják például vadász- és sportlegyvereinket? Vagy ha legnagyobb igénybevételt megkövetelő terepen mutatnánk be a csehszlovák motorkerékpárokat, illetve a Tatra 813-as tehergépkocsit, amelyek kétségtelenül esélyesek a montreali aranyérem elnyerésére? Vagy ha légi akrobatikát mutatnánk be a Ziln 328 TS gépekkel? Hasonló ötlet nyilván bőven akadna — Beszéltem már a kanadai piac „keménységéről". Ezért számolnunk kell azzal, hogy a konkurrencia szintén rengeteg hasonló, bizonyos mértékben vonzó propagációs akcióra készül, hogy tartósan bevésődjenek a látogatók tudatába. Ez ugyanis sokkal erősebb, hatásosabb és tartósabb propagácló, mint bármilyen prospektus vagy más propagandaanyag. Meggyőződésünk, hogy például a Zlín 326 TS vagy a Tatra 813-as gépekkel, bizalmat kelthetünk a többi csehszlovák termékek Iránt ls. Felajánlottuk már a Motokovnak, hogy használja ki a kiváló minőségű csehszlovák motorkerékpárokat és teherautókat nemcsak a szóban forgó termékek, hanem egyúttal az egész csehszlovák Ipar propagálására. Hasonló módon Igyekszünk meggyőzni az Omnipol külkereskedelmi vállalatot is a légi akrobatika dolgában. — Engedjen meg még egy kérdést az „EXPO 67" jelzésű termékekért folyó versennyel kapcsolatban. Nem konkurrál-e ez a verseny a jó minőségért, tökéletes termékekért folyó többi versenyekkel? — Nem kellene konkurrálnia, amennyiben a bíráló bizottságok a lehető legnagyobb tárgyilagossággal fognak dönteni. De hallottunk már olyan esetről is, hogy külföldön kísérletek történtek a hasonló versenyek bíráló bizottsági tagjainak megvesztegetésére. Ilyesminek nálunk nem szabad előfordulnia. Valóban sok múlik a zsűri tagjainak helyes kiválasztásán, s végül aztán minden zsűritagnak konkrét módon meg kell védenie döntését. A bíráló bizottság névtelenségét és ellentmondást nem tűrő jellegét nem tartom összeegyeztethetőnek a szocialista társadalom lenini elveivel. — Az „EXPO 87" jelzésért folyó versenyt tehát ilyen feltételek között jogosan a CSKP XIII. kongresszusát megelűző munkaverseny további értékes formájának mondhatjuk. — Igen. Bárcsak minél több dolgozónk belekapcsolódna! FRANTIŠEK RAVEN M

eleg tavaszt nap van, az utakat puha porréteg borítja. Szülővárosomban járok, az állomás környékén kószálok, megiszom egy korsó sört a büfében, majd egy darabig a peronon ácsorgok. A váróteremben diákok ülnek, másnapi leckéjüket magolják. A trafikosnő ujjatlan ruhában kézimunkázik a bódéban. Elindulok a rakodó felé. A raktár szürke falához hosszú tornác simul, felmegyek a lépcsőn és lassan ballagok tovább. A nagy ajtók zárva vannak, az emberek már hazamentek, befejezték a munkát. Lent, a tornáccal párhuzamosan kerítés fut, s azon túl árok húzódik, melyben nyáron keserűlapu, porcfű és papsajt burjánzik. A léckerítés árnyéka élesen kirajzolódik a kőburkolaton. A sorompó jelöl kővel megrakott teherautó közeledik, nyomában vastag porfelhő kavarog. A raktár túlsó vége mögött széles rakodó. Itt szokott történni a ki- és berakodás. A rampára ferde feljáró vezet, azon jönnek fel a teherautók és a szekerek. A feljárón túl homokkupacok magasodnak, s valamivel távolabb kátránnyal bekent, cseréptetős deszkaépület áll, eltakarva a karámokat, melyeket juhok, tehenek és más állatok szállításakor használnak. Ott ér véget a csonka vágányGyermekkoromban állandó játszóhelyünk volt a rakodó környéke. Ha nem tűnt fel vasutas a láthatáron, a vagonokba ls bemerészkedtünk, melyekben nyáron megszorult a meleg, s a padlón rendszerint kiszóródott liszt fehérlett. Később hűtlenek lettünk a rakodóhoz, szívesebben ólálkodtunk az állomásfőnök lakása körül: a lányát lestük a kerítéshez lapulva ... A raktár sarkához érek, s hangok ütik meg a fülemet. A kihalt rámpán alacsony, de hatalmas kerületű hordó áll, tűzoltásra szánt vizet tartanak benne. A két férfi a hordó mellett beszélget a napsütésben. Egyikük felfordított ládán ül, a délután másik zsebre tett kézzel a hordónak támaszkodik. Mindketten soványak, kigombolt zakójuk alatt mindketten atlétatrikót viselnek, s borostás arcukat barnára égette a nap. Nadrágjuk piszkos, hajukat megütötte a dér, s a két arcon még a ráncok ls majdnem egyformán futnak. Az első pillanatban testvéreknek nézem őket. Éppen az a munkás beszél, akt a ládán ül. Inas kezén vastag erek dudorodnak, a kinyúlt fekete trikó lazán lóg a testén. Szlovákul beszél, ám nyögdécselve és hibásan, szavaiból alig lehet kihámozni, mit akar mondani. A társa félrebillent fejjel hallgatja, s egy-egy befejezett mondat után bólogatással jelzi, hogy megértette. Aztán 6 szólal meg, magyarul kérdez valamit, s ugyanolyan nehezen és hibásan beszél, mint a másik szlovákul. Ez a rakodómunkás kék-fehér csíkos trikót visel. S a választ szlovákul kapja: a feketetrikós ismét kínlódva keresgéli a szavakat. A csíkos trikós újra magyarul teszi fel a kérdést, és magyar cimborája szlovákul felel. Egyszerűbb lenne, ha egy nyelvet vá lasztanának, akkor csak egyiküknek okozna nehézséget a beszélgetés, vagy esetleg mindketten az anyanyelvükön beszélhetnének, a szavak megértése könnyebb volna, mint az idegen mondatok megfogalmazása. Ilyesmire nyilván nem is gondolnak. A magyar munkás a nyúltenyésztés titkait magyarázza társának. Homlokukon verejték gyöngyözik, de nem a melegtől, hanem az erőfeszítéstől, amit beszélgetés közben kifejtenek. Látják, hogy itt vagyok, de csöppet sem zavarja őket a jelenlétem. A rakodó mellett üres tehervagonok vesztegelnek, nyitott ajtajuk feketén ásít. Bemegyek az egyik vagonba, s megcsap a fülledt, meleg levegő. A vagonok előtt sétálok, gyermekkori emlékeimet igyekszem felidézni. A kocsik oldalán megkopott „ČSD" felirat, a sárga és vörös bárcacédulákon átüt a ragasztó. Leülök a fékezőfülke lépcsőjére ... A város szélső utcáját nézem, a csinosan kifestett házakat. Innen fentről belátok az udvarokba, látom a száradó fehérneműt és a virágoskertben csillogó színes gömböket. Sokáig hallgatom a furcsa és szokatlan párbeszédet. Régen jártam a szülővárosomban, jó lenne kimenni a halastóhoz is, ahol valamikor spárgával és gombostűvel horgásztam, s egyszer nádból tutajt készítettem a barátaimmal. A tó a földbirtokhoz tartozott, s az ispán pálcával a kezében, sokszor megkergetett bennünket. Nem sétálhatok ki a tóhoz, mert túl sok időt töltöttem el a rakodónál. Lemegyek a karámhoz, megkeresem azt a helyet, ahol megbújtam az állomásfőnök lányával ... Visszatérek az állomásépülethez, s mivel még van egy kis időm, benyitok a büfébe. Az utasokon kívül a malomból hazafelé tartó munkások is be térnek egy pohár sörre. A talponálló pultnál megpillantom a feketetrikós munkást. Odamegyek hozzá, rákönyökölök a pultra. Felnéz, és látom rajta, hogy megismert: ez az a nyakigláb ipse, aki a rámpán téblábolt. Eres kezén tetoválás látszik. — Barátja az a csíkos trikós ember? — kérdezem. — Ismerősöm — válaszolja. Iszik a sörből, szaporán mozog az ádámcsutkája, kezefejével letörli a habot a szájáról. — Gyakran szoktak beszélgetni? — Elég gyakran. — Es mindig ilyen módon, mint most az imént? — Tessék?... Igen, ilyen módon... — A maguk példáját tanítani kellene az iskolákban — jegyzem meg. — Hogy mondja? — Maga szlovákul beszél hozzá, 5 meg magyarul válaszol. Pedig mindketten nehezen beszélik egymás nyelvét... Tanítani kéne, mennyire tisztelik egymás nemzetiségét... Csodálkozva, fürkésző tekintettel néz rám. Arca csontos, a kiserkedt ősz szakáll elüt a bőre színétől. Nem szól semmit, de lerí róla: nem fér a fejébe, hogy nagy ügynek tekintem azt, amit ő olyan természetesnek tart, mint a sörivást, vagy azt a tényt, hogy tavasszal kirügyeznek a fák. Felhajtja a maradék sört, köszön, s az ajtó felé indul. A küszöbről visszapillant. Fogadni mernék, hogy csodabogárnak néz. VERES JÁNOS napos