Új Szó, 1966. február (19. évfolyam, 31-58. szám)

1966-02-12 / 42. szám, szombat

Nagyobb önállóságot és felelősséget o nemzeti bizott

ságoknak I IIIHIH—•— IW •—

M—•!• !• •Hli I i IIIIIII |— w 11 | II WiiJM (Folytatás a 8. oldalról) általános gondoskodásban. A nemzeti bizottságok — kihasználva a múlt gazdag tapasztalatait — a CSKP XIII. kongresszusa tiszteletére versenyt szerveznek a lakosság körében. Ebben a lakosoknak, a társadalmi szervezeteknek és a vállalatoknak a környezet szépítésére és fejlesztésére, a szolgáltatások megjavítására és a mezőgazdaság fejlesztésének támogatására irányuló felajánlásaira támaszkodnak. A verseny elválaszthatatlan része a „Z"-akció, amely létezésének 11 éve alatt gazdasági és nevelési eredményeivel bizonyította be életképességét. A kormány továbbra is támogatni fogja a nemzeti bizottságok sokoldalú törekvéseit. Szükséges azonban, hogy a nemzeti bizottságok az új feltételek között lényegesen körültekintőbben döntsenek arról, hogy mit fognak építeni. A jövőben ugyanis a „Z"-akció egyes vállalkozásait nem fogják a felsőbb szervek jóváhagyni, hanem megvalósításukat a nemzeti bizottságok saját eszközeikből és anyagi forrásaikból fogják fedezni. Ha olyan akcióról lesz szó, amelyhez a felsőbb szervek anyagi hozzájárulása szükséges, abban az esetben ezek a szervek határozzák meg az eljárás közelebbi feltételeit. Természetesen az új feltételekre nem térhetünk át egyik napról a másikra, miután a megkezdett akciókat be kell fejezni. Az egészséges vállalkozó szellem új feltételeket teremtheit, főleg a lakosság által fizetett szolgáltatások terén a helyi gazdálkodás szerveinek vonalán. Az Ilyen szolgáltatások iránti kereslet kielégítése, a kereskedelem, a közvilágítás magas színvonala, a közterek karbantartása és tisztántartása jelentős mértékben befolyásolja az egész község képét, jó bizonyítvány a nemzeti bizottságok részére és a lakosság megelégedettségének vagy elégedetlenségének forrása lehet. Ebben a helyzetben, amikor a nemzeti bizottság a község korlátlan gazdája lesz, mindez sokkal jelentősebben és névreszólóbban érvényes. Ebből a szemszögből kellene vizsgálnunk a nemzeti bizottságok és a termelőszövetkezetek kapcsolatát is. Nemcsak arról van szó, hogy a szövetkezetek termelésének pénzügyi hatása abban nyilvánul meg, hogy nagy adójárulékot utalnak át a nemzeti bizottságok költségvetésébe. A helyi gazdálkodás vállalatai és a termelőszövetkezetek hasonló tevékenységet fejtenek ki, feladataik és termelési feltételeik körülbelül azonosak. Ezért a nemzeti bizottságok kötelessége, hogy céltudatosan fejleszszék ezeket a szövetkezeteket, gondoskodjanak összehangolásukról, s a helyi gazdálkodás vállalatai és a szövetkezetek felajánlott pénzeszközeit egyesítve, azokat szolgáltatási üzemiészlegek, műhelyek építésére használják kl. Lenne még egy megjegyzésem a nemzeti bizottságok és az általuk irányított vállalatok kapcsolatairól, valamint e vállalatoknak a lakosság iránti magatartásáról: A vállalatok önálló gazdálkodásából következik felelősségük a termelésért, a szolgáltatásokért, a gazdálkodásért, s ezért nem helyes, ha a nemzeti bizottság a vállalat ügyeibe kicsinyesen beleavatkozik. Másrészt viszont meg kell változtatni eme vállalatoknak a vevőkhöz való viszonyát. Le kell szögeznünk, hogy itt nincs és nem is lehet szó semmiféle bürokratikus, adminisztratív viszonyról, hogy a vevő nemcsak ügyfél és a vállalat nem bürokratikus hivatal, amelyiknek kényére kedvére kl lenne szolgáltatva. A helyi gazdálkodásban és a közszolgáltatásokban is érvényes az, ami másutt, hogy a termelés és a szolgáltatások azért vannak, hogy a vevőt kiszolgálják, és nem azért, hogy az embereket saját pénzükért még szekírozzák ls. A nemzeti bizottságok küldetését abban látjuk, hogy éppen ők védjék a lakosság — a megrendelők — érdekeit és ilyen szemszögből Irányítsák és ellenőrizzék vállalataik működését. A szolgáltatások fejlesztése magától értetődően nem csupán a nemzeti bízottságok ügye. Éppen úgy ügye a termelési ágazatoknak ts, amelyek az anyagok, gépek, pótalkatrészek és egyéb termékek nagy részét szállítják e fontos — bár gyakran lebecsült — terület részére. A helyi gazdálkodás fejlesztését irányító központi igazgatóság eltörlése nem jelenti azt, mintha segítenének a szolgáltatások fejlesztéséről való központi gondoskodást. Ellenkezőleg. A fejlesztés távlatai, valamint az új technika, a megfelelő technológia kialakítása, a célszerű munkaszervezés, a tervek és a további meghatározott problémák szempontjából e feladat teljesítése a Belügyminisztériumra — melynek hatáskörébe ma a központi irányítás tartozik — és a helyi gazdálkodás kutatóés fejlesztő intézetére vár. Elvtársak! Foglalkoznunk kell az útgazdálkodás kérdéseivel is. A motorizmus fejlődése, a személy- és teherforgalom növekedése elsősorban a főútvonalakra összpontosul. Ez arra kényszerít bennünket, hogy figyelmünket mindenekelőtt a külön kijelölt úthálózatra szögezzük és oda összpontosítsuk eszközeinket és kapacitásainkat. Az eszközök szétforgácsoiása azonkívül, hogy nem gazdaságos a közúti forgalomban, még azzal is jár, hogy a gépezeteket és a kapacitásokat nem tudjuk kellően kihasználni. Célszerű összpontosítással meglepően jó eredményeket érünk el. Az északmorvaországi kerületben az olomouci útépítés határidejét lerövidítették, a Velká Bystrice— Veik? Űjezd-útszakasz felújításánál két és félszeres munkatermelékenységet értek el. Sokolov vidéken négyszeresére növelték a munkatermelékenységet. Két héttel ezelőtt a kormány a kerületi nemzeti bizottságok elnökeível tárgyalt ezekről a kérdésekről. Abban állapodtunk meg, hogy a kormány kijelöli azokat az úthálózati szakaszokat, melyeknek felújítását és korszerűsítését a kerületi nemzeti bizottságok az ötéves tervben biztosítják. Egyes kerületi nemzeti bizottságok máris helyesen járnak el ebben az irányban. Például a Nyugat-csehországi Kerületi Nemzeti Bizottság úgy tervezi, hogy 1970-ig a kerületben az utak főjavítására befektetendő eszközöknek csaknem kétharmadát a kijelölt úthálózatra fordítja. A következő években többek között olyan feladat is vár ránk, mint a Pralia—

Jihlava— Brno—Bratislava autósztráda felépítése. A terveken már dolgoznak. A nemzeti bizottságoktól elvárjuk, hogy minden erejükből támogatják és ötletekkel segítik e nagy mű megvalósítását, amely jelentős szerepet tölt be majd köztársaságunk gazdasági életében. • A népgazdaság fejlődésében további rendkívül fontos kérdés a víz. A legközelebbi években gyors mértékben növekedni fog az ipar, a lakosság, a mezőgazdaság és a közlekedés vízszükséglete. A víz egyre inkább döntő tényezővé válik az egészséges életkörülmények szempontjából is. A számítások szerint 1970-ban a vízfogyasztás a mai 4 milliárd köbméterről 5,40 milliárd köbméterre, 1980-ig több mint 8 milliárd köbméterre növekszik, tehát megkétszereződik. Az elmúlt években a vízgazdálkodás terén is sokat tettünk. Ám sem a vízgazdálkodást, sem a folyók tisztaságát illetően nincs okunk a megelégedettségre. Egyelőre nem gazdálkodunk a vízzel az ökonómiai elvek szerint, ami oda vezet, hogy fokozódik a vízszükséglet azokon a területeken is, ahol a víz szerzése igen költséges. A vízforrásokat nem használjuk ki eléggé hatékonyan, és a víz szennyeződése elleni harcunk sem elég hatásos. Ezért javaslatot készítünk élő a gazdasági eszközök kifejezőbb érvényesítésére ezen a szakaszon is. A CSKP Központi Bizottsága és a kormány jóváhagyta a vízgazdálkodás új szervezési felépítését. Ennek lényege az, hogy a vizek felhasználásáról és minőségéről való általános gondoskodást a folyamigazgatóságok veszik magukra, Elvtársak! Ogy számítjuk, hogy jövőre bevezetjük a mezőgazdaságban ts az irányítás tökéletesített rendszerét. Több lehetőséget kell adnunk a vállalatoknak, hogy maguk döntsenek a tervezésről és a szervezésről. El kell érnünk, hogy az érdekeltség kifejezőbben hasson a mezőgazdasági termelés belterjességére és rentabilitására. Az állami terv feladatait a termelésben és a felvásárlásban az eddigieknél sokkal inkább az ekonómia! eszközök rendszerével biztosítjuk. A mezőgazdasági vállalatok és a szállítási, valamint átvevő szervezetek közötti kapcsolatokban fokozottabban érvényesülni fog a gazdaság! egyenértékűség. Ezzel kapcsolatban fokozatosan áttérünk a gépek, vegyszerek, takarmány és a szolgáltatások nagy részének eddigi elosztási rendszeréről a szabad árusításra. A szocialista termelési viszonyok megszilárdítása a mezőgazdaságban és a termelőerők fejlesztése az intenzitás és rentabilitás útján megköveteli továbbra is a munkásosztály és az állam, valamint a nemzeti bizottságok nagyfokú gondoskodását. A Központi Bizottság és a kormány bírálóan és reálisan értékelve a helyzetet, arra a következtetésre jutott, hogy az új irányítási elvek alkalmazása érdekében a mezőgazdaságban olyan viszonyokat kell teremtenünk, hogy a nemzeti bizottságok teljes mértékben kivegyék részüket a mezőgazdaság irányításából. Természetesen nincs szó arról, hogy a mezőgazdaságban visszatérünk az irányítás régi módjához, amint már említettem. Olyan problémakörrel állunk szeinben, amelyet a mezőgazdasági termelési igazgatóságok a nemzeti bizottságok részvétele nélkül nem oldhatnak meg és nem is irányíthatnak. Ebből a szempontból kell újból meghatároznunk a kötelességeket és a jogokat, a nemzeti bizottságok, termelési igazgatóságok és a mezőgazdasági üzemek közötti kölcsönös .kapcsolatokat. Az alapvető irányító szervek a mezőgazdasági járási termelési igazgatóságok lesznek. Tevékenységüket egyre inkább a hozraszcsot elvei alapján fogják fejleszteni, főleg az állami szektorban. A termelési igazgatóságoknak tiszteletben kell tartanlok az EFSZ-ek szövetkezeti formájának sajátosságait. A járási nemzeti bizottságok feladata nemcsak az lesz, hogy jóváhagyják a mezőgazdasági termelés és felvásárlás fejlesztési tervét, hanem aktívan részt vegyenek már e tervek kidolgozásában és így kezdettől fogva gondoskodjanak arról, hogy a mezőgazdaság jejentőségének megfelelő helyet kapjon a járás általános fejlesztésében. így például arra biztosan nem kerül majd sor, hogy azokban a járásokban, ahol érezhetően kevés a munkaerő a mezőgazdaságban a nemzeti bizottságok hozzájáruljanak a munkaerőtoborzáshoz más ágazatok számára. Ellenkezőleg, arra kell törekedni, hogy a nem rentábilis ipari üzemekből munkaerőket szerezzünk a mezőgazdaság részére. A járási nemzeti bizottságok ugyanakkor ellenőrizni fogják a termelés és felvásárlás tervteljesítését, valamint a pártamely szerveket az árterületek szerint szerveznek és a vízgazdálkodási központi igazgatóság fog össze. A helyi, városi és járási nemzeti bizottságok irányítják körzetükben a vízvezetékek és a kanalizáció gondozását. Ezen szakasz irányítása ugyanakkor megoszlik a városi, helyi, esetleg a járási nemzeti bizottság között a berendezések terjedelme, jelentősége és gazdasági célszerűsége szerint. A kerületekben, ha a célszerűség megkívánja vízgazdálkodási, műszaki szolgálatot létesítenek. és a kormány által a mezőgazdaság elé tűzött további feladatok megvalósítását. Az egyes alkalmi munkáknál foglalkoztatott munkaerőket illetően helyes lesz, ha a járási nemzeti bizottságok nagyobb súlyt fektetnek a helyi lakosság bekapcsolására ezekbe a munkákba. Az üzemek segítségét idejében be kell tervezni és nem várni arra, hogyan, mint lesz, inert a rohammunka mindig sokba kerül. Hogy ezt jobban is lehet csinálni, azt a jiCfni elvtársak mutatták meg, akik tavaly rövidebb idő alatt és kisebb költséggel szedték fel a cukorrépát, mint az előző években, éspedig brigádok nélkül. Hogyan érték el ezt a jičlniek? Ogy, hogy a járási pártbizottság és a járási nemzeti bizottság megszervezte a mezőgazdasági vállalatokban, cukorgyárakban, a teherszállítási vállalatokban és egyéb szervezetekben az akciót és ütemtervet készített a cukorrépa szedésére és szállítására. Nem vártak semmire, hanem valóban betervezték a cukorrépa szedését és szállítását, beleértÉs most még néhány megjegyzés az iskolák és a népművelési munka problémáihoz. Az iskolák az új nemzedék nevelésében és tanításában életre való előkészítésében kifejtett munkájának általános po zitív értékelése mellett nem tagadhatjuk, hogy ezen a terű leten komoly problémák és hiányosságok vannak. Ezeket meg kell oldanunk, hogy elérjük kitűzött céljainkat. Meg kell mondanunk, hogy a minisztériumok és a nemzeti bizottságok munkájában is hiányosságok vannak. A minisztériumok nem befolyásolják elég hatékonyan és szakszerűen az iskolák szak- és pedagógiai színvonalának emelését. A nemzeti bizottságok hibájaként róható fel, hogy több közülük nem biztosítja kellőképpen az iskolák karbantartását és építését. Ennek bizonyítéka, hogy az iskolák fejlesztésére szánt eszközöket nem használják kl. Az iskolát az igazgató irányítja. A tanítói karral közösen felelnek a tanulók tanításáért és neveléséért. Ha ilyen nagy értéket, a jövő nemzedék nevelését bízzuk rá, akkor bizonyosan bizalmunkat helyeztük beléje, és ezért gondolkozás nélkül őt kellene felelőssé tenni az Iskolák anyagi eszközeivel való gazdálkodásért. Ezt az elvet be kellene tartanunk és levezetnünk belőle az iskolairányítás rendszerét és módszereit. Az új irányítási rendszer be vezetésével kapcsolatban előtérbe kerül az a követelmény is, hogy a jog e folyamatban aktív tényezővé váljék. Nem becsülhetjük le a jog aktív feladatának jelentőségét a fejlődés egyes szakaszaiban. A törvényhozás terén szerzett eddigi tapasztalatok azt bizonyítják, hogy a törvények és más jogi előírások nagyon fontos szerepet játszottak a társadalmunk fejlesztése érdekében hozott fontos intézkedések megvalósításában. Ezen nem változtat az a tény sem, hogy idővel számos esetben az ügy mellékvágányra keve az iparból éikezu szakképzett gépesítők segítségét ls. Lépéseket kell tenni a mezőgazdasági dolgozók jobb érvényesülése érdekében is az úgynevezett vegetációs pihenés időszakában. A gazdaság más szakaszain, mint például a melléktermelésben, az építkezésben vagy a szolgáltatások terén kell foglalkoztatni őket. A kerületi nemzeti bizottságok a területi tervező szerv funkcióját töltik be a mezőgazdaságot illetően is, különös tekintettel a szakosítás feltételeinek kialakítására. A legközelebbi években figyelmüket elsősorban a rendszeres korszerűsítésre és a kerületi, járási sajátosságok kihasználására kell összpontosítaniuk. A helyi nemzeti bizottságok a mezőgazdasági vállalatokkal együtt oldják meg a vállalatok távlati és aktuális, az egész község életét érintő fejlesztési kérdéseit. Az egységes földművesszövetkezeteknek, az állami gazdaságoknak és a nemzeti bizottságoknak tudatosítaniuk kell, mennyire fontos a lakásépítés kérdése falun. „Ütött a 12. óra" és ezért fokoznunk kell az igyekezetet, hogy a határvidéken, a félreeső gazdaságokon és általában vidéken tisztességes lakáskörülményeket biztosítsunk a fiatal mezőgazdasági dolgozóknak. Ezekkel a kérdésekkel szorosan összefügg a falusi társadalmi viszonyok fejlődése, elsősorban a mezőgazdasági üzemek részvétele a község kulturális és szociális intézményeinek közös építésében, a helyi közlekedés és összeköttetés kiépítésében stb., a mezőgazdasági üzemek és a helyi nemzeti bizottságok anyagi és pénzügyi eszközeinek összekapcsolásával. Az utóbbi időben többször figyelmeztettek arra, hogy kísérjük nagyobb figyelemmel a gyermekotthonok helyzetét és a velük összefüggő problémákat. A gyermekotthonokról és az ifjúsági intézetekről való gondoskodás is a nemzeti bizottságok ügykörébe tartozik. A nemzeti bizottságoknak itt nemcsak a gazdasági, de a nevelési kérdésekkel is törődniük kell. Még egy-két megjegyzés a kulturális népművelő tevékenységről. Sok népművelési intézmény nem teljesíti kellőképpen a helyi szükségletekből és szerepéből kifolyó kötelességeit, melyeket sem a sajtó, sem a rádió, sem pedig a televízió nem helyettesíthet. Itt elsősorban a mezőgazdaság különböző feltételei között terjesztett műszaki-gazdasági propagandára gondolok, és a cigány szár^ mazású polgárok között végzett munkára. Ezért központilag és a nemzeti bizottságokban is át kell értékelnünk ezt a területet a korszerűség, a célszerűség és a gazdaságosság szempontjából. Elsősorban ki kell küszöbölni a népművelési munka általános értékelését és azt a gyakorlatot, hogy figyelmen kívül hagyva a célszerűséget, a lakosság szükségleteit s érdekeit, költséges népművelési intézményeket tartunk fenn, fontolóra kell vennünk, hogy közülük néhányat ne önállósítsunk-e. rült, amikor az eddigi irányítási rendszer hatására és a bürokratikus ügyintézés miatt elvesztettük érzékünket annak meghatározására, hogy mi lehet, illetve mi nem lehet a jogszabály tárgya. Gyakran elmosódott a határ a jog, az ökonómia és más területek között. Fzért ma gyakran vagyunk tanúi annak a kellemetlen valóságnak, hogy jogosan bírálják az intézkedések halmazát, me^ lyek a jogi előírásokhoz nem tartozó kérdésekkel, így például technológiai és más problémákkal is foglalkoztak. (Folytatás a 10. oldalon) ** Új irányítás rendszer a mezőgazdaságban is Nagyobb figyelmet a fiatatok nevelésének Társadalmunkban a jog aktív tényező