Új Szó, 1966. február (19. évfolyam, 31-58. szám)

1966-02-12 / 42. szám, szombat

„ Földkóstolók " CSALLÓKÖZ TALAJA A GELLEI AGROLABORATÖRIUMBAN ITT VANNAK a vadászok! Lesz puskaropogás. Hullnak majd a nyulak, mint fisszel a legyek. Kimegyünk bozzájuk? Így fogadták az elsű talajszondázúkat a gyerekek, amikor megjelentek a határban. Am a puskaropogást hiába várták. A tokbúi előkerült szondák nem puffogtak. A gyerekek egy ideig kíváncsian nézték a határ egy-egy részét keresztül-kasul járfi „pálcikás" embereket. Mit csinálhatnak? Időközönként leszúrják a hosszú vascsövet a földbe, aztán előveszik a dobozt és beleteszik azt, amit a földből kivettek. Amikor másodnap, harmadnap is megjelentek a határjárók, már alábbhagyott a gyerekek kíváncsisága. Annál inkább várták az eredményt a szövetkezetben. Rövidesen mindenki megtudta, mit csinálnak a határban. A talajt vizsgálják, így aztán tréfásan elnevezték őket földkóstolőknak. SÖKY JÁNOS kísér a laboratóriumban. A megszokott kép: Polcok, laboratóriumi munkaasztalok, kellékek. A falon különféle térképek, piros, kék jelzésekkel. — Így fest — mondja — egy .Következet határa a szondázás után. Az egyik szín jelzi a kálihiányt, a másik mennyi a felvehető foszfor a talajban. Egyébként a mi járásunkban, de általában a Csallóközben mészben nem szegény a talaj. Sőt helyenként a szükségletnek a többszöröse található. — Valamikor nem szondáztak. Az egyéni gazdálkodók ezt a munkát aligha tudták volna megfizetni? — Ogy van. Azt hiszem ,,mielfittünk" valamikor Ferenc Jóska Idejében (ekkor állapították meg a termőföld aranykorona értékét) végeztek mélyszondázást ezen a vidéken. Mostanában minden ötödik évben sorra kerül egy szövetkezet. Tíz áronként talajmintát veszünk. Egy-egy ilyen ellenőrzéskor a négy hektárból összeválogatott talajmennyiség képez egy laboratóriumi mintát. Rendszerezzük, összegezzük és aztán elküldjük a központi talajvizsgáló laboratóriumba. — Hosszadalmas ez a munka. — A szondázást az illető szövetkezet dolgozói végzik. Megkapják tőlünk a megfelelő magyarázatot, a térképet, s ők bejegyzik, melyik határrészben szedték a talajmintát ... — Itt van például egy ilyen Ötévenként egy-egy szövetkezet A pH érték alig változott elkészült térkép — mutat a falra. A színek jezik, mennyi hidrogénre, káliumra, toszforra van szükség a talaj táperejének pótlásához. FEHÉRKÖPENYES fiatalasszony lép a laboratóriumba. Eva Tothová. Ű helyettesíti a főnököt, aki anyaszabadságon van. A múlt év íszén — ez volt a kötelezettségvállalásuk — az árvíz sújtotta vidék néhány szövetkezetében átvizsgálták a talajt. Az eredmény? — Meglepően jó, — mondja Sóky elvtárs. Ezer hektárnyit szondáztunk át, főképpen Izsapon és N'agymegyeren. S hogy gyorsabban haladjunk a munkával, itt már 8—10 hektárból szedett talaj képzett egy mintát. Számításaink alapján a pH értéke (kémhatása) alig változott, tehát túlságosan nem lúgozta ki a víz. Egyedül a fölvehető (a növény szempontjából értékesíthető) foszfortartalma csökkent. Eva Tothová papirköteget vesz elő. Elém teszi és magyaráz. — A talajtani vizsgálatokon kívül egyébbel is segítjük a szövetkezeteket. Jó termés csakis Jó vetőmagokból lesz. Ezért vetés előtt figyelmbe kell venni a mag tisztaságát, csírázóképességét. A gazdaságos takarmányozás céljából a lucerna és egyéb takarmányok fehérjetartalmának Ismerete is fontos. EZ AZ AGROLABORATÖRIUM ezek szerint olyasféle preventív beavatkozást végez, hogy még mielfitt a szárazság vagy egyéb kórokozó kipusztítaná a növényt, idejében közbe tudjanak avatkozni, és természetesen megelőzhessék a bajt. — Konkrét esetet tndok erre mondani, — szól közbe újra Sóky elvtárs. Megtörtént már, hogy a búza szárazság miatt vagy tápanyag hiányában nem kelt ki. Megkerestük az okot és a tenyészőcsúcs biológiai állapota szerint javasoltuk, milyen műtrágyát használjanak. — Hogyan észlelik ezt? — Számos kísérletet végeztünk a helyi szövetkezetben. Két parcellán termesztettünk erre a célra búzát. Egyforma magot tettünk a földbe ugyanolyan talaj-előkészítési, termelési feltételek mellett. A két parcellán tápértékben és mennyiségben is egyforma nitrogénműtrágyát használtunk, azzal a különbséggel, hogy más-más időben szórtuk a földre. A terméseredmény: a legalkalmasabb idóközökben nitratált parcellán, csaknem 5 mázsával termett több hektárra átszámítva. — Ezért fontos a szokásos nitrogéntrágyázás, az úgynevezett nitrifikáció? — Nem mindegy, hogy mikor kapja a talaj a műtrágya adagját. Es az sem csoda, ha panaszkodik az az agronómns, aki ugyan sok műtrágyát szórat a földre, de nem a legmegfelelőbb időben. Aztán hiába ad már akármennyi nitrogént is, a kellő hatás elmarad. — Ezek szerint a műtrágyázást sem lehet szakszerűtlenül végezni? — Lehetni lehet, csak nem sok az értelme. Legújabb műtrágyázásí kísérletezésünket még szebb siker koronázta az előbbinél. Bár hasonló eljárást alkalmaztunk, csak következetesebben dolgoztunk. A búzát a szövetkezet képviselői és a HNB elnök — tehát hiteles szemtanúk jelenlétében — kombájnnal arattnk le. A szakaszosan végzett nitrogéntrágyázás hektáronként 6 és fél mázsával fokozta a hozamét. E TÉNYEK mindennél meggyőzőbbek. A dunaszerdahelyi járás szövetkezeteiben egyre inkább érzik az agrolaboratórium szükségességét. Sokat segítettek eddig is a járás EFSZ-einek a szakszerű növénytermesztésben, a jövőben azonban még inkább elfitérbe kerülnek a tudományos termelési formák. Hogy a jövőben még súlyosabb legyen a kalász, acélosabb a szem, ezen fáradoznak tehát a dunaszerdahelyi járásban a gellei földkóstolók MÉRY FERENC A SZOMORŰ MÉDIKE GÓLYA, GÓLYA... Aki az áll atot szereti... • A KÉTFEJŰ BORJÚ © KUTYAHISTÓRIA Manapság úgy tűnik, hogy már csak a vicclapokban láthatunk állatorvosi rendelőt, amelynek várótermében papagájjal, Olebbel, vagy kismajommal az ölükben várakoznak a páciensek gazdái. Az állatorvosi intézményt hovatovább már csak mezőgazdasági-egészségügyi szolgálat formájában ismerjük, amelynek dolgozói a védőoltásokat végzik, a szövetkezetek állatállományának épsége fölött örködnek, higiéniai előírásokon „nyargalnak" és előadásokat tartanak az állattenyésztőknek ... Pedig van amolyan „igazi" állatorvosi rendelő is. Igaz, a közép-szlovákiai kerületben csak egyetlen helyen: Feleden. Ezt látogatjuk mea. ^ feledi álAZ ÁLLATKÓRHÁZ latorvosi rendelő mellett laboratórium és kórház is van. A laboratóriumban a fertőzéseket vizsgálják, a kórház pedig — istálló. A rendelő egyben sebészeti műtő is, Itt végzik az operációkat. A kórház nem nagy, 8—9 négylábúnak van helye benne. Évente átlagosan 200—220 állatot kezelnek itt 10—14 napig. Meglepő, milyen gyorsan gyógyulnak az állatok bonyolult műtétek után is. Vladimír Cilik doktor, a rendelő vezetője, aki már 1958 óta Itt dolgozik, elmondja: a kezelés, a gyógyszerek ingyenesek, csak a kórházi kezelésre felvett állatokért kell — fajtájuk szerint — élelmezési díjat fizetni. Ez sem sok: 4—6—10 korona naponta. — Legfontosabb küldetésünk — folytatja Cilik doktor — az értékes állatok megmentése. Egy-egy jól tejelő tehén megkülönböztetett elbánást érdemel, hiszen ha betegség, vagy rendellenes ellés következtében elpusztulna, a kár nemcsak a tehén ára. Elvész mindaz a tej, amelyet még adhatna, mindazok az utódok, amelyeket világra hozhatna. Az érték természetesen nem fejezhető ki mindig csak gazdasági adaktokban. Van olyan ember, aki számára kiskutyája, vagy madara szinte megfizethetetlen. Eszerint gyógyítunk „kevésbé hasznos" állatokat is, hiszen emberek elégedettsége függ egészségüktől ... Persze, akad tréfás eset ls elég... A rendellenes A „SZEMÉREMOV" szülések, az ezzel kapcsolatos császárvágások gyakori esetek a rendelőben. Már másodszor jutott kórházba egy idősebb asszony aprócska nőstény kutyusa ugyanazzal a bajjal: képtelen világra hozni kicsinyeit, mert túl nagyok. A kutyus valóban aprócska, nem talált magához Illő párt, így hát az apa jól megtermett komondor lett. S ami a legrosszabb, a kicsinyek apjukra ütöttek, legalább is termetre. A sebész császárvágással segít a kutyamamán. A kutya rohamosan gyógyul, majd elbocsátják a kórházból. De figyelmeztetik gazdáját: ügyeljen jobban kedvencére, mert úgy látszik a nagykutyákra vetett szemet, s így folyton baja lesz a kölykezésnél, bele is pusztulhat, ha nem kerül idejében orvoshoz. A gondos asszony megfogadta a tanácsot: kis nadrágot varrt a kutyusának — szeméremövnek. A cica — Médike — nem eszik. Biztosan a foga fáj. Elviszik orvoshoz. A doktor bácsi valóban megtalálja a rossz fogat a cirmos szájában, nosza a fogót, s egyszeriben megszabadítja a fájdalomtól. A cica elégedetten távozik a gazdájával. Ám néhány nap múlva mindketten ismét a rendelőben teremnek: — Médike szomorú! Képzelje, doktor úr, amióta kihúzta a fogát, szabálytalan lett az arca. Most folyton olyan, mintha tancsali pofát vágna ... Hát ez rettentő baj — gondolja az orvos, nem lehet kellemes, ha valakire a kedvence fancsali képpel néz naphosszat. És a doktor felcsap cica-kozmetikusnak: kihúz a másik oldalon ls egy fogat a cica szájából, s ezzel végérvényesen szabályossá teszi az arcát. A gazda kétségtelenül elégedett. Médike nem szólt hozzá. A tehenet, lovat bekötik az istállóba, de a kisebb állatokkal ez már nehezebb dolog. Nehéz például egy koromfekete kandúr felügyelete. Egy ilyen kandúr bizony elszökött. Mit mondjanak gazdájának? Az egyik ápoló — bizonyára az ő bűne volt a kandúr szökése — megoldja a kérdést: szerez egy ugyanolyan koromfekete kandúrt. A gazda megkapja az állatot, látja egészséges, boldogan elviszi. De másnap felháborodva jön vissza: — Az én macskám kancsal volt, ez meg rendesen néz! A rendelő dolgozói sok szép esetre emlékeznek, amikor emberek oltalmukba vesznek állatokat, gyógyítgatják őket, hogy azután ismét szabadon ereszthessék. így került a rendelőbe egy szarvas és gólya is. Egy közeli faluban, ki tudja hogyan, a háztetőről lezuhant egy gólya, s eltörte a lábát. A házigazda ölében hozta el a beteg állatot, s kigyógyíttatta. Talán gyermekkori dalocskája jutott az eszébe: Gólya, gólya gilice, mitől véres a lábad. .. — Alig háORVOSGONDOK rom hete — tájékoztat Cilik doktor — érdekes esetünk volt a Rimaszombat melletti Martinován. Kétfejű borjút ellett az egyik tehén. A tehén is, a borjú is elpusztult, mert úgy segédkeztek az ellésnél, mintha rendes szülés lett volna. Persze, nem tudhatták, hogy a borjú kétfejű. Bennünket csak akkor hívtak, amikor már késő volt. Gyors beavatkozással meg lehetett volna menteni az állatot. — Ennek kapcsán figyelmeztetni szeretnék rendelőnk elhelyezésére. Rimaszombatban — amely jobb fekvésű, könnyebben megközelíthetők innen a falvak — állatorvosi rendelő épült. Azonban, a számunkra méretezett, szükségleteink szerint épített korszerű rendelőt más intézmények foglalták el, s most képtelenek vagyunk megkapni jogos új helyünket... Fontosnak tartjuk, hogy ilyen vonatkozású orvosgondok orvoslásra találjanak az Illetékeseknél. Elvégre az állatorvosi rendelő — mégha látszólag apró-cseprő tréfás esetek ls akadnak — fontos gazdasági szerepet tölt be, koronákban ki sem fejezhető értékeket ment meg, s nem utolsósorban az állatkedvelők — akik a közmondás szerint nem lehetnek rossz emberek — elégedettségét segíti elő. VILCSEK GÉZA egri viktor I L O NA — Uraságod téved — heherészett Császár. Tucskó barátunknak megtiltottam, hogy az öklét használja... így van, Ilus? Rámosolygott a lányra. Alattomos mosolya megfenyegette: magadra vess, ha nem végzed el hamar, amivel megbíztunk... Kergesd a fiúdat a pokolba! Ilona megértette: nincs kibúvó, meg kell hajolnia Császár akarata előtt. — Kérem, István, menjen — mondta és elnézett, hogy ne olvashasson a szemében, ne találhassa ki, mi dúl most benne. Ojra magázta Istvánt, hadd érezze ebből is a közönyét, s a szakadékot, amely őt tőle most és örökre elválasztja. Közben az agyát tépte, miként adhatná bántás nélkül a tudtára, hogy ami délután történt, megmagyarázhatatlan, iszonyú tévedés volt, egyetlen szavából ne következtessen olyasmire, amiből joga volna hinni, hogy köze van hozzá... De tudta, minden Idegszálával érezte, hogy belé kell gázolnia a becsületébe, az emberségébe, vérig kell sértenie, különben ... — Menjen, menjen! — Ismételte egyre dúltabban. István azt hitte, csak azért küldi, mert félti Tucskó ökleitől vagy attól, hogy Császár elveszti önuralmát, és dühében késsel támad rá. — Megyek, de csak veled — mondta rángó szájjal. — Csomagold össze hamar, amire szükséged van. — Nos, Ilus, a lovag úr sürget... Megyünk vagy beszélünk? — kérdezte Császár kihívóan, és a szeme fenyegetően megvillant. Tele volt a perc Császár gonosz ravaszkodásával, Tucskó bamba kíváncsiságával, Hugó elfojtott haragjával, és Ilona gúzsba kötött, tehetetlen foglya valamennyinek. Elnézett István feje felett az ablakra, és a szíve elszorult. Ha abban a kétségbeejtő pillanatban leveti magát, most nem fojtogatná a halálos szorongás... Beszélnie kell, valamit mondani, ami elrettenti Istvánt, elűzi tőle. — Hogyan képzeli, hogy én magával... és mindjárt... — dadogta kétségbeesetten. — Igen, tüstént és örökre! — kiáltott fel István türelmetlenül. Császár kihívó gúnnyal felnevetett: — Mint a mesében, Ilus! ... A lovag úr megjelenik, és parancsot ad . .. Hát fuss, borulj a nyakábal Ilona felnyögött: — Hallgasson Császár!... Ács úr valamit félreértett — mondta szinte önkívületben, mintha nem is ő beszélne, hanem egy elrontott, recsegő gép szólna belőle hamis, idétlen hangon. — Semmi sem jogosítja fel, hogy magával hívjon... semmi, semmi... Nem is megyekl — Ez nem igaz, Ilona — jajdult fel István, és a lány karja után nyúlt, hogy magához tépje, és a szemébe nézzen. Császár megelégelte az udvarlaskodást, és hirtelen közéjük lépett. — Süket vagy, te dilis vagy nem értetted? Azt mondta: kívül tágasabb... Pusztulj, mondom én is! Ilona arca olyan dúlt és elgyötört volt, hogy Istvánban iszonyú sejtés ébredt: azért kergeti magától, mert megfenyegették, mint őt a Ligetben! Fájdalmában szinte felsírt: — Könyörgök, Ilona, mondja meg az Igazat... Rám ne legyen tekintettel... Megfenyegették? Császár türelmét vesztve ráordított: — Kuss, te pacal! — És ráparancsolt Ilonára. — Elég volt! Ébreszd fel a holdkórost! Ilona mosolyt kényszerített magára: — Nem érti?... Csak tudni akartam, milyen hiszékeny bolond... meddig vezethetem az orránál. 11. Emlékezetem kihagy. Nem tudom, hogyan támolyogtam le a lépcsőn. Közben este lett. Kínt az utcán olyan bántón vágott szemembe a villanylámpák fénye, hogy majd elszédültem. A kövekből, a falakból, a járda aszfaltjából szinte tapinthatóan áradt a nap folyamán felgyűlt meleg: oly tikkasztó volt a levegő, hogy ingem verejtékes testemhez tapadt. A lábam vitt valamerre, minden cél és Irány nélkül fel a Várhegyre, és onnan el valamerre a Hegyi-ligetbe, a fák sötétjébe. Csak órák múlva eszméltem fel, hogy magam elől, kínzó gondolataim elől nem menekülhetek. Egész éjszaka nem hunytam le a szemem. Visszaidéztem emlékezetembe mindent, ami az elmúlt nap alatt történt velem, és lassan megvilágosodott bennem, hogy a délutáni órákban, amikor Ilona szemben ült velem, és anyjáról, Giziről, Jávorkáról meg a mostohájáról beszélt, egy pillantig sem alakoskodott. Abban a magát bűnökkel terhelő, önkínzó vallomásában nem volt egy szemernyi hazugság, őszintén feltárta előttem múltját, mert éreznie kellett, hogy én nem ítélem el. Magam elé idéztem beteg anyját és mostohaapját, magamban száz és száz kérdést intéztem hozzájuk, és mindenre egyetlen feleletet kap tam: így történt, de ne az elmúltakat kutasd, csak a tegnap fontos, az az óra, amikor magára hagytad, és egyedül maradt Császárékkal. Ahogy a hajnal fénye serkedt, úgy ébredt elgyötört agyamban a világosság. A szeme rebbenéséből, a hangjából, a megtört, rekedt hangjá ból, tétova mozdulataiból apránként összeraktam ' magamban, mi Játszódhatott le távollétemben (Vége következik) |