Új Szó, 1966. február (19. évfolyam, 31-58. szám)

1966-02-09 / 39. szám, szerda

Eszmei egység és felelősségérzet A

losonci járásban eddig megtartott évzáró párttaggyűléseket az őszinte, nyilt hangnem, az eszmei egység ás a felelősségérzet jellemzi. A pártszervezetek állást foglalnak a kongresszusi tézisekhez, továbbá munkájukat értékelik. Figyelemre méltó, hogy a múlt évhez viszonyítva lényegesen növekedett a tagság részvétele az évzáró gyűléseken. Az átlagos megjelenés 90—95 százalékos. A legtöbb helyen meghívnak pártonkívülieket is, akik hozzászólásaikkal segítik a problémák megoldását. Az évzáró gyűléseken eddig több mint harmincöt elvtársat vettek föl tagjelöltnek. A vitában felszólalók elsősorban arról beszélnek, mit tesznek ők a pártkongresszus téziseiben foglalt irányelvek megvalósítása érdekében. Az apátfalusi üzemi pártszervezet évzáró gyűlésén rámutattak arra, hogy a munkafegyelem szilárdításával, helyes munkaelosztással és a selejt csökkentésével öt százalékkal lehetne növelni a munkatermelékenységet. Többen bírálták a technika alacsony színvonalát, hogy üzemükben nincsenek korszerű gépek, s az öreg gépekkel nem tudják biztosítani a munkatermelékenység növelését. A bányákban dolgozó kamunisták véleménye szerint az új gazdaságirányítási rendszer helyes, de még sok mindent kell tenni annak érdekében, hogy teljesíthesse a hozzá fűzött reményeket. A mezőgazdasági üzemekben is több megjegyzést tettek a kongresszus téziseihez. Hangsúlyozták, hogy nem lehet Közös érdek ÖTSZÖR KÉRDEZÜNK, ÖTVENSZER JUTALMAZUNK AKI HAMARJÁBAN nem tudná, milyen szolgáltatásokra tarthat igényt a főváros helyi gazdálkodási vállalataiban, az a lehetőségekről a Hyberniumban megnyílt, elárusitással egybekötött kiállításon minden bizonnyal kielégítő áttekintést nyer. A tizenhárom kiállító villalat ugyanis nem elégszik meg a felületes tájékoztatással, ennél többre törekszik. Ezért részesítik az egyes pavilonok dolgozói oly példás kiszolgálásban még azt is, akí a helyszínen akarja megjavíttatni cipője elkopott sarkát, elszakadt harisayáját, vagy akár „zsebóráját". Vagy talán az utolsó külföldi divat szerint készített cípőkülönlegességre fájna a foga valakinek? A Bőrfeldolgozó üzem készségesen felveszi a megrendelést. Aki fényképezőgépéhez alkatrészek iránt érdeklődik, az a FémIpari Szemhez fordul, mely ezenkívfil villanyfőzőket, kályhákat, lámpákat is árusít és javít a kiállításon. Sőt, ml több, még a lokBt keresett, korszerű „multllux" elektronikus villanyfény-lámpa ls itt büszkélkedik a pulton. A ruhaipar naponta kétszer tart divatbemutatót. Kár, hogy az ötvösipari vállalatnak a montreali világkiállításra küldendő, saját készítményű, valódi ékszerei nem eladók. Az ízléses nyakláncoknak, fülbevalóknak, gyűrűknek nem egy vevőjük akadna. Legnagyobb az érdeklődés természetesen a szolgáltatások iránt. Komoly ismeretséget kíván kötni? — A házasságközvetítő diszkréten kiszolgálja — olvassuk a feliratot. Ha pedig megtalálta már jövendőbelijét, annál jobb. Az esküvőket szervező vállalat mindenkit megkímél a menyegző előkészítésével járó sütés-főzéstől, fárasztó munkától . . . SE VÉGE, SE HOSSZA a kínálatnak, a felajánlott szolgáltatásoknak, melyeknek tetőpontja az ötször kérdezünk, ötvenszer jutalmazunk című nagyszabású ankét. Mondanunk sem kell, hogy a bőkezű jutalmak megérik a kérdőív kitöltésével járó fáradságot. De a vállalatok befektetését is. Hiszen céljnk, hogy a fogyasztók kívánsága, bírálata, véleménye alapján a jövőben még jobb munkát végezhessenek. Az Aj gazdaságirányítási rendszer tehát Itt ls érezteti már batását. —km— a mezőgazdaságban megmutatkozó fogyatékosságot az időjárás rovására írni, keresni kell a hibákat a munkaszervezésben s másutt. A záhorcei kommunisták a gazdasági vezetők felelősségérzetét hangsúlyozták. Szécsénkén, Balogon, valamint a volt kékkői járás szövetkezeti pártszervezeteiben bírálták a mezőgazdasági gépalkatrészek elosztását. Mióta Nagykürtösön felszámolták az alkatrészelosztót, az említett szövetkezetek beszerzőinek nemegyszer tíz korona értékű alkatrészért hatvan kilométerre kell utazniuk. Helyes, hogy az emberek szólnak ezekről a problémákról, mert járási szinten kell és meg is lehet őket oldani. A z évzáró pártgyűlések időszakában fellendült a szocialista munkaverseny is. A XIII. kongresszus tiszteletére a dolgozók már eddig több millió korona értékű kötelezettségvállalást tettek. SZLADOVNlK JÚZSEF, a losonci járási pártbizottság dolgozója Készítik a vetőmagot (CTK) — A 197 ezer mázsa tavaszi árpa vetőmagból, melyet a felvásárló vállalatok készítenek elő — 120 ezer mázsát találtak alkalmasnak a vetésre. Olyan vetőmagot is kiadnak, amelynek csíraképessége 10 százalékkal alacsonyabb az előírtnál. Ilyen esetben a mezőgazdasági üzemek megkapják a szükséges pótlékot, amellyel növelni kell a vetőmag mennyiségét. Még nagyobb gondot okoz a kukorica. Az eddig ellenőrzött 400 vagonból csak 220 vagon alkalmas vetőmagnak. A kukorica két harmadának a csíraképessége alacsony (80—80 százalék). Biztonság kedvéért azonban ezt is tartalékolják a felvásárló vállalatok, mert szükség lehet rá, ha nem sikerű! biztosítaniuk kifogástalan vetőmagot. I'Túszéves múltam, azazhogy " már közelebb járok a huszonegyhez. A törvény szerint felnőttnek számítok. Egyik vezetőnk is igy kezdte velünk, fiatalokkal a beszélgetést a munkahelyen: „Mint felnőttek mondták el észrevételeiket rendszerünk társadalmi-gazdasági fejlődésével kapcsolatosan". Kollégáim kérdeztek, vitába szálltak a vezetővel. Az izgalmas légkör a szereplés látóba hozta társaimat, engem azonban inkább elgondolkozásra késztetett. A háborúban születtem. Dohos pincében látott meg először anyám, miközben apám lángoktól roskadozó házunkból mentette — a menthetőt. Hét évig az egyetlen megmaradt helyiség, a kis istálló nyújtott menedéket hatunk számára. Apám, egyedüli kenyérkeresőnk, ennyi ideig verejtékezett, míg fejünk fölé rendes hajlékot húzathatott. Szegényes volt még öltözködésünk: egy régi osztályfényképből látom, hogy a második elemibe mezítláb jártam. A későbbi felvételek már jobb módról tanúskodnak. A további családi eseményekre pedig magam is jól emlékszem: egyre gazdagabb terített asztal, rendes ruha és cipő, egy egy új bútordarab, majd mosógép, s legújabban vízvezeték, központi fűtés, televízió — alapjában véve minden. Minden. Nekik. Szüleimnek. Többre nem is vágynak. Azt mondják, fiatal korukban nem gondolták, hogy valaha ennyire vihetik. En mérem... Hamarosan megházasodom. Állami lakásra nem számíthatok. Öt évig fizetem a kölcsön részletelt. Berendezem a szövetkezeti lakást, természetesen mosógéppel, hűtőszekrénnyel, televíziókészülékkel, háztartási robotgéppel is. Azután autóra gyűjtök. Közben eltelik húsz év, s ekkor már az üdülést, utazást illetően is igényesebb lehetek, mint a takarékoskodás húsz éve alatt. A következő két évtizedben eme igényeim feltétlenül általános fogyasztói igényekké válnak, de az én nemzedékem A Magas-Tátra legújabb és legkorszerűbb száiloüuia — a Bellevue. (R. Berenhaut felvétele) Mit h ? oz a jovo GONDOLATOK CSALLÓKÖZ ÚJJÁÉPÍTÉSÉRŐL többre már nemigen fog vágyni, mert nem is vágyhat, akkor sem, ha közben újabb szükségletek mutatkoznának, úgy mint szüleim jaz előttem levő generációba tartozók) is megálltak a tévénél, bár sokak igényébe már bekerültek a mai húszévesek lövendő életkörülményeinek magától értetődő említett tartozékai. É

s most összehasonlítok: szüleim 25 év alatt elégítették ki igényeiket, amelyek csúcsa a televíziókészülék volt; én már csak 20 évet szánok erre, s az igényelt tulajdon közt az autót is természetesnek tartom. Ez életszínvonal-emelkedés — az én felmérésem szerint. Az utánam következő nemzedék Igényeinek kielégítéséhez szükséges Idő rövidebb lesz, majd még tovább csökken, közeledik a nullához, de csak Igen közel kerül hozzá — ekkor beszélhetünk majd bőségről. Ha persze az életszínvonal növekedésének ütemét akarom felmérni, akkor is érdekel, hogy mondjuk 1936 ban a húszévesek hány évre tervezhették igényeik kielégítését, és azóta mennyível rövidült le ez az időszak hazánkban. Eltűnődöm. Vajon az eddigi növekedés gyors volt-e, vagy lassú? Es milyen ütemű lesz a következő húsz év fejlődése? MÉSZÁROS GYÖRGY AZ UTÖBBI IDŐBEN több olvasónk föltette a kérdést: Jó, jó, a lakások majd csak fölépülnek az árvíz sújtotta falvakban, de mi a biztosíték arra, hogy hasonló eset a jövőben nem fordul elő? A katasztrófa után Csallóköz sorsa országos üggyé vált. Mit jelent ez? Azt, hogy amire egy vagy két járás képtelen lenne, egy ország vállalja. Ez kedvezően befolyásolja majd Csallóköz további sorsát. Nemcsak az árvíz sújtotta részeken, de egész Csallóközben egy új, az eddiginél jobb élet van kibontakozófélben. Illetékes szerveink célkitűzése, hogy pártunk XIII. kongresszusáig lényegében befejezik a tönkre tett, megrongálódott lakások újjáépítését, illetve tatarozását. Már ez magában olyan feladat, amely meghaladja egy vagy két Járás erejét. E merész feladat kitűzésekor azonban számítottak a védnökségi Járások további hathatós segítségére is. Az eddigi tapasztalatok azt Igazolják, hogy rájuk bizton számíthatnak. A kitűzött cél sikeres teljesítése azonban távolról sem jelenti azt, hogy ezzel elintézettnek tekinthetjük az árvíz sújtotta terület, illetve Csallóköz további sorsát. Ilyesmiről szó sincs. Az árvíz okozta károk helyrehozása, a lakosság kártalanítása után egy újabb fejezet kezdődik. ELSŐ SZÁMÜ FELADAT, országos célkitűzés egy esetleges újabb katasztrófa bekövetkezésének megelőzése, illetve kizárása. A Duna gátjának megerősítésére az állam már eddig is óriási összeget juttatott. Az árvíz után — nem egészen öt hónap alatt — ötvennyolcmillió korona értékű munkát végeztek el a gátakon. Ez megközelíti azt az összeget, amelyet a megelőző tíz esztendőben erre a célra fordítottak. Ez volna a pillanatnyi jelen. Ha azonban a jövőről akarunk beszélni, egy lépéssel tovább kell mennünk. Ha csupán nagy vonalakban is, de látnunk kell azt a nagyarányú építkezést, amely most van kibontakozóban. A gátrendszer megerősítése, rekonstruálása további nagy összeget igényel az államháztartásból. CSALLÓKÖZ vízgazdálkodási rendszerének korszerűsítése, a gátrendszer megerősítése, biztonságossá tétele, az árvízveszély elhárítása, illetve kizárása országos méretben is a legnagyobb, megoldásra váró feladatok egyike. Itt nem csupán a Duna gátjának Bratislavától Párkányig való megerősítéséről van szó, hanem sokkal többről. A Duna mellékfolyói is számításba jönnek. A tervekben egy olyan csatornarendszer kiépítése is szerepel, amely egyrészt segítene elhárítani az árvízveszélyt, másrészt hathatósan segítené a mezőgazdasági termelést. Megóvná a termőföldet a minden esztendőben több ezer hektárt elöntő talajvíztől, és szükség esetén lehetővé tenné egy nagyarányú öntözéses gazdálkodás megvalósítását. Számításba jön még a lakosság ivóvízszükségletének megoldása is. Ma már nem vitás, hogy ez a kérdés nem tűr további halogatást, mivel az eddig használt Ivóvíz — az emberek egészségére való tekintettel — nagyon is kifogásolható volt. A FELVÁZOLT TERVEK megvalósítása tetemes összeget emészt fel. A következő négy esztendőben az állami költségvetés fokozatosan egymilliárd koronát szabadít fel Csallóköz újjáteremtésére. Mit jelent ez? Azt, hogy Csallóköz belátható időn belül — úgy is mondhatnám — újjászületik. Magas színvonalú mezőgazdasággal rendelkező, fejlett, kulturált részévé válik szocialista hazánknak. SZARKA ISTVÁN