Új Szó, 1966. február (19. évfolyam, 31-58. szám)

1966-02-08 / 38. szám, kedd

Jftékos firmák, vidám $zínek A februári köd tapadós szürkeségével éles ellentétben áll a bratislavai Városi Képtár tárlati helyiségében kiállított mintegy 70 kép és rajz szinhatása. Ezek a 31 éves Csipárnak, V. Hložník és Matejka tanítványának művei, akit eddig tehetséges, szellemes illusztrátorként tartottunk számon. Cipár otthonosan mozog a csodás, titokzatos meseországban, a gyermek elfogulatlan szemével nézi s látja bűvös tájait, sohasem volt s mégis élő embereit, állatkáit, virágait, költői szépségét. Mindezt 1959 óta eredendő vidámsággal, kifogyhatatlan ötlettel, meleg humorral, játékos formákkal s vidám színekkel jeleníti meg képeskönyvek s gyermekújságok lapjain. — Ám Daudet, Lenes, Petrov, Krno, Aškenázy, Ehrenburg és Karvaš műveit is illusztrálta. — A monumentális művészet s a rövid-, és gyermekfilm terén szintén sikeresen működik. A jelen tárlaton Cipárral mint festővel ismerkedünk. Csupa nem szokványos, nem a régi értelemben vett kép beszél nyugtalan képzeletéről, alkotásmódjáról. Szenvedélyes rajzoló, minden felvillanó ötletének nyoma van vázlatkönyvében. A tenyérnyi, kusza, esetlegesnek és gyermekesnek tűnő rajzok képezik a kiindulópontot. Később beléjük kapcsolódnak gondolattársításai, a témák, melyek elevenen foglalkoztatják, a mikroszkóp metszeteinek bonyolult vonalszövevényei, a biológia, a növények alkata, fejlődése. S ezt könynyed suhanó ecsetvonásokkal, laza, gyakran le is csurgó festékkel rögzíti. A pillanatnyi benyomáson túl emelkedve, más síkon ragadja meg a természetet, mint amit a látvány ad. Művészetének jelentős tényezője a fantázia. A néző is akkor közelíti meg műveit leginkább, ha önnön képzeletére bízza magát. Akkor a Bohóc, a Lovas, a Csónakok s az Idegenek oázisában megtalálja a tartalmi és gondolati elemet is. A Zöld rajzban, az Események a levegőben követheti a növényvilág életműködését, a virágpor, a magvak kalandos útját a folytatás, a fennmaradás felé, — meghallja a madár dalát is, s érzi az asszonyi sors súlyát, és a puha színfoltok alatt észreveszi a konstrukciót is. A vidám színeken kívül érzékeili a fáradtakat is, a bús barnát, a lankadt lilát, a kihűlt kéket is, melyek a Sírás, a Magány, a Hervadás kifejezői. BÁRKÁNY JENÖNÉ Nem élhetek a művészet nélkül Beszélgetés a csehszlovákiai fiatal magyar művészgárda egyik ígéretes tagjával Szerkesztőségünk régi terveinek egyikét valósítottuk meg, amikor hazánk fiatal magyar képzőművészei közül először Pozsony püspökire, Nagy József akadémiai festőművészhez látogattunk el. Lapunk hasábjain ugyanis a következő hetekben, hónapokban több csehszlovákiai magyar grafikussal, festővel vagy szobrásszal folytatott beszélgetésünket szeretnénk közölni. Szerény műtermében beszélgetünk Nagy Józseffel. Vázlatokat, kész grafikákat, festményeket nézegetünk közben. — Talán apámtól kaptam kedvet a rajzoláshoz. A hosszú téli estéken mindig magához hívott, és oroszországbell fogságának emiékelt — bányamotívumokat, kozákokat — rajzolgatta ilyenkor krétával a sötét konyha asztalára. Később aztán már én is vele rajzoltam. Ma már nem élhetnék a művészet nélkül... — A tényleges katonai szolgálat után kerültem csak a Képzőművésze'

t Főiskolára. Hložníknál tanú sam és végeztem is. Diplom, munkám egy üveg mozaik ori letije, színes litográfiák és V. Mihálik verseskötetének illusztrációja volt. — A főiskola befejezése után, anyagilag nagyon nehéz helyzetbe kerültem. Kevés volt a megrendelés, és még kevesebb a dicsérő és bíráló szó. Mindent magamnak kellett kiharcolnom. Ma már — legalább is az anyagiakat illetően — megváltozott a helyzet. Sok munkám és még több tervem, ötletem van. Többek között illusztráltam például a Népnaptárt, most pedig Bábi Tibor • Jorge Seniprun, a Nagy utazás szerzője forgatókönyvet írt Vége a háborúnak címmel. A film cselekménye Párizsban Játszódik 1965-ben, három nap alatt, főszereplője Yves Montand, aki egy emigráns spanyol lorradaifnárt játszik. • Herbert von Karajan karhagy és Georges-Henry Clousot filmrendező három klasszikus zeneművet örökít meg filmszalagon. A három zenemű között Dvofák Oj világ szimfóniája is szerepel a berlini filharmonikusok előadásában. • A párizsi Champs Elysée színházban a Conservatoire zenekara hangversenyt adott a tíz éve elhunyt Arthur Honegger zeneszerző emlékére. • Az Állami Zeneműkiadó 1964-ben pályázatot hirdetett az új, hosszabb ideig játszó lemezek elnevezésére. A versenyfelhívásnak meglepően nagy visszhangja volt és több mint ezer javaslat futott be. A szakbizottság az első díjat a Supralong elnevezés beküldőinek ítélte. Nagy József festőművész „Könny a mikroszkóp alatt" című kötetét kaptam illusztrálásra, • Kik a példaképei, és mi lyen témák érdeklik? — Hložník. Picasso és Fulla képeit nézegetem a legszívesebben. Nagy hatással van rám Ady Endre. Verseinek csaknem minden egyes sora ötletet, témát sugall. — Minden érdekel. Egy-egy táj rögzítése éppúgy, mint egy csendélet festése, vagy a mozgás dinamikájának kifejezése. Képeim témáját azonban geometriai vonalakba igyekszem szorítani. Mindig az élet és a természet fékezhetetlen lüktetését és a pontosan meghatározott geometriai vonalak közti összefüggéseket keresem. • Milyen esztétikai elveket vall a képzőművészettel kapcsolatban? — Lényegében talán már az előbb meg is mondtam. A modern művészet nem nélkülözheti sem az absztrakt, sem a realista irányzatokat, ezért e két eredő egybekapcsolásával kell annak létrejönnie. Képeim konstruktivizmusával szeretném megtartani a művészetet az érthetőség határán, hogy kellő kapcsolatot teremthessek a nézőkkei. • Hogyan tartaná megoldhatónak a fiatal magyar képzőművészek problé máit? — Mindenekelőtt egy külön csoport alakításával és ktfzös kiállítások szervezésével. Ez utóbbi nemcsak nekünk — képzőművészeknek, hanem a délvidéki lakosságnak is hasznára válna. Erről a néhány évvel előtti ekecsi kiállításon győződtem meg. • Bratislavában 1964-ben mutatkozott be először önálló kiállításon. Mikorra várhatjuk újabb „szereplését"? — Ha tavaly készített kikötői vázlataim időre elkészülnek, néhány más képet is beleszámítva 1967-ben rendeznék alkotásaimból újabb kiállítást. MIKLÓSI PÉTER füllift Sima leszállás a Holdon A holdvilág Viharok tengere az utóbbi napokban legalábbis annyira érdekelte az embereket, mint ax olimpiai játékok évében a nagy nemzetközi sportverseny színhelye. Nem kevésbé híressé vált a Luna 9. holdrakéta is. Megvalósult az első sima leszállás a Holdon, az űrkutatás újabb lépést tett égi kísérőnk elérése felé. A sajtó hasábjai s a rádió és a televízió adásai ugyan már részletes beszámolókat hoztak ezzel a kétségtelenül nagy eseménnyel kapcsolatban, mégis úgy véljük, nem lesz felesleges rendszeres áttekintést adni a Hold-akció egyes tudományos és műszaki kérdéseiről, előzményeiről és jövőjéről. HOLDRAKÉTÁK A szakirodalom az olyan többlépcsős rakétahajtású asztronatikai berendezéseket nevezi holdrakétáknak, amelyek körülbelül 11,2 km/mp sebességgel hagyják el a Földet, és egyik rendeltetésük a Hold valamilyen szempontból való kutatása. Feladatukat többféleképpen ls végrehajthatják, Például úgy, hogy a Hold közelében elhaladva a naprendszer mesterséges bolygójává válnak, vagy szabad repüléssel, illetve fékezéssel elérik a Holdat. Vannak azonban további lehetőségek is. amikor ugyanis elhaladva a Hold mellett vagy megkerülve azt, ismét visszatérnek a Föld térségébe (ekkor az indítósebesség körülbelül 11,1 km/mp |, vagy pedig a Holdhoz érve annak mesterséges holdjává válnak (ehhez szintén fékezés kell). A holdrakétákkal kapcsolatos tapasztalatok már több kérdésre adtak többé-kevésbé kielégítő választ, sok tekintetben azonban a Hold még mindig nagy rejtély számunkra. A Hold-kutató mesterséges égitestek által kapott egyik legkiemelkedőbb eredmény a Földet körülvevő sugárzónák, az ún. van Allen-gyűrűk felfedezése és kutatása, továbbá a Hold addig ismeretlen felének lefényképezése és a Rangéi- 9. meg a Szonda 3. által szolgáltatott felvételek. Jelentős eredményt ért el a Lunyik 2. is, amikor kimutatta, hogy ha a Holdon valamiféle mágneses tér van, annak erőssége jóval kisebb, mint Földünké. A moslani Luna 9. elődei mind érdemes munkát végeztek. Az első 1959. január 2-án hagyta el a Szovjetunió földjét, s a naprendszer első mesterséges bolygója lett. A második 1959. szeptember 14-én elsőnek csapódott a Holdba. A Lunyik 3. újabb szenzációt hozott. Ez lett az első bolygóközi állomás, amely lefényképezte a Hold elfordult oldalát. A Luna 4. 1963. április 2-án 8500 km távolságban repült el a Hold mellett s lefényképezte a csillagos eget. A Luna 5-tel újabb kísérletsorozat indult meg a Holdon való sima leszállás megoldására, 1965. május 12-én azonban a holdfelszfnre zuhant. A Luna 6. hasonló céllal indult Cx E M A n

CAČTA ASTOMATWMECKO^ Ph

< i cmtíMH JteĽl* j - •.*- áari'iíiiv irmi . • -- ••••• A Luna 9. szovjet űrállomás repnléséuek sémája. el, ámde ez alkalommal nem sikerült kikapcsolni a hajtóműveket, s az állomás 160 000 km távolságban maradt a Holdtól. A Luna 7. a múlt év októberében s a Luna 8. decemberben újból bebizonyította, mily rendkívül nehéz és bonyolult a sima leszállás. Mind a kettő összeroncsolódott a Hold felszínén. A SIMA HOLPLESZÁLLÁS Az űrkutatásnak erre az évtizedre kitűzött feladatai között első helyen a Hold elérése és aktív kutatása szerepel. A felderítő laboratóriumok által szolgáltatott felvételek azonban nem teljesen kieléigítők, ezért közvetlenül a Hold Az amerikai tervek szerint a LUNAR ORBITES ellipszis alakú pályán fog keringeni a Hold kőrfil, s 45 km távolsághói togja fényképezni. Két televíziós készülék a Földre közvetítené ai egész holdfelszín képét. Az első ilyen kísérletet a múlt év végéra tervezték. felszínére kell juttatni az automatákat, hogy az ember helyett ott elvégezzék az első kutatásokat. A sima leszállás azonban számos nehézségbe ütközik. A Holdnak nincs saját légköre, ott tehát nem használhatók olyan fékezőberendezések és ejtőernyők, amilyeneket az űrkabinoknak a Földre való viszszatér

ésekor alkalmaznak. Itt csak különleges fékező rakétamotorok jöhetnek számításba, amelyeket másodpercnyi pontossággal, bizonyos előre meghatározott magasságban a holdfelszín felett kell begyújtani. Ha ugyanis későn lépnek Az asztronautikai testek adásának vétele a Hold környezetéből Igen bonyolult és érzékeny berendezéseket igényel. Ilyen a képen látható szovjet antenna erdő is. működésbe a fékező hajtóművek, a szondának nincs elég ideje, hogy lefékeződjék, ha padig túlságosan korán kezdenek fékezni a motorok, akkor a szonda ugyan lefékeződik, ámde a következő pillanatban saját súlyánál fogva szabadeséssel zuhan és szétforgácsolódik. A szondának ezért nagyon pontos magasságmérője kell, hogy legyen, s az egész leszállási műveletnek automatikusan kell végbemennie. Lapzártáig nem kaptunk pontos adatokat arról, milyen volt a Luna 9. sebességrezsitnje, csak annyit tudunk, hogy február 1-én, tehát a repülés második napján helyesbítették pályáját. A sebesség ekkor 71,2 m/mp-re csökkent; ez volt a siker feltétele. Nyúljunk ismét a szakirodalom után. Szerinte a „sima" leszállás bizonyos engedményekkel is elérhető: a kísérleti berendezések 15—2B minp-es becsapódási sebességet is nagy valószínűséggel „túlélnek". Az ember holdraszállásakor azonban ez a sebesség legföljebb 5—10 m/ntpes lehet. Érdekesek a további holdraszállási adatok is. A Hold vonzási körébe lépő holdrakéta a Hold felé „szabadon esik" másodpercenkénti 1,6 m/mp-es gyorsulással közeledik. Ez percenként kb. 100 m/mp sebességnövekedést jelent a közeledés utolsó perceiben. Számításba kell venni emellett azt is, hogy a leszállás nem irányítható kizárólag a Földről. A Földről adott parancsok ugyanis legjobb esetben 2,5 másodperc alatt, tehát igen késún jutnak el a „címzetthez". A számítások szerint csak a közeledés végső szakaszában célszerű erős rakétafékezést végezni, mégpedig úgy, hogy a holdrakéta radarberendezést'jvel meghatározza a Hold felszínétől mért távolságot, és a fékezőrakéták tolóerejét e távolság függvényében változtatja. Ha a saját számítógéppel meghatározott fékezési program helyes, akkor — és csakis akkor — sikerül éppen a holdfelszín elérésének pillanatában teljesen felemészteni a sebességet. A simán leszálló holdratékának tebát autonómnak kell lennie: a földi pa-< rancs csupán a számítógépes leszállási program bekapcsolására szolgálhat. KECSEGTETŐ TÁVLATOK A Luna 9. sikere tudományos szempontból felbecsülhetetlen. Megadta a kulcsot annak a problémának a megoldásához, amelyet az amerikaiak 20—50 milliárd dolláros beruházásokkal kívánnak elérni. Ez a program a Hold elérése. E nagy versenyfutásban persze az USA részéről nem csupán tudományos szempontok játszanak szerepet, habár a nemzetközi kozmikus programban ezeknek kellene túlsúlyban lenniük. Mert a Hold, s később naprendszerünk többi bolygójának megismerése számos, még megoldattad kérdésre adhat választ. Dósa József