Új Szó, 1966. február (19. évfolyam, 31-58. szám)

1966-02-08 / 38. szám, kedd

A tűzzel csókolóznak | Jogok és kötelességek HOGYAN KÉSZÍTIK FEL A TAGJELÖLTEKET FELADATAIK TELJESÍTÉSÉRE GALANTAN GALÄNTÄN A JÁRÁSI PÁRTBIZOTTSÁG az idei pártoktatási évben a tagjelöltek Iskolázását körzetek és foglalkozások szerint rendezi meg. Olyan tanulmányi köröket hoztunk létre, amelyeket a járási pártbizottság dolgozói vezetnek. A hallgatókat megismertetjük a marxista filozófia alapkérdéseivel, a CSKP történetével, a pártépítés kérdéseivel, valamint ^z időszerű politikai kérdésekkel, amelyek fontosak ahhoz, hogy a tagjelöltek elsajátítsák a párt programját és tájékozódni tudjanak a sokszor nagyon is bonyolult nemzetközi helyzetben, jóllehet eddigi tapasztalataink biztatók, arra figyelmeztetnek, hogy a pártoktatásnak ez a formája is csak bizonyos feltételek között hozhatja meg a kívánt eredményt. Ugyanis fennáll annak lehetősége, hogy nincs biztosítva a pártoktatáson való részvétel. Ezzel kapcsolatban sajnos igaz az is, hogy ebben megmutatkozik az egyes pártszervezeteknek a tagjelöltek neveléséről való gondoskodása. Mert minden bizonnyal fokozottabb figyelmet fordítanak a tagjelöltek felvételére és nevelésére ott, ahol a jelöltek rendszeresen eljárnak az oktatásra. Ilyen pártszervezet például a galántai Jednotáé. De mit szóljunk az olyan tagjelöltekről, illetve pártszervezetekről, amelyek többszöri meghívásra sem válaszoltak, illetve még csak kl.sem mentették magukat elmaradásukért. Vonatkozik ez az olyan pártszervezetekre, mint a ČAD és a nyugat-szlovákiai bútorgyár pártszervezete. Kérdés aztán az, hogy ezekben a pártszervezetekben miként és milyen mérce szerint bírálják el majd a tagjelölteket, ha azok alapvető kötelességeik egyikét nem teljesítve, nem vesznek részt a pártoktatáson? Ha ehhez még hozzá vesszük azt a tényt, hogy a tagjelöltek neveléséhez nem elegendő csupán a taggyűlés útján végzett nevelés, akkor még inkább kidomborodik a tagjelöltek iskolázásának szükségessége. örvendetes tényként kell megállapítani, hogy azok az elvtársak, akik kezdettől fogva eljárnak a pártoktatásra, nagy érdeklődést tanúsítanak iránta, elsősorban azért, mert a témákat az érdeklődést felkeltő formában adják elő, továbbá azért, mert az anyagot az időszerű kérdések megvitatásával egészítik ki. A pártoktatás eredményei jók. Már eddig megállapítást nyert, hogy az elvtársak elsajátították az alapismereteket a párt építéséről, a szocialista társadalom fejlődésének időszerű kérdéseiről. Szükségesnek mutatkozott azonban, hogy más téren, így például a párttagok jogait és kötelességeit illetőn is megfelelő ismeretekre tegyenek szert. Ugyanis egyesek a párttag jogait a kritikára és a gyűléseken való részvételre szűkítik le. Viszont mások — nyilván az alapszervezetükben uralkodó helyzetből kiindulva f— a párttag kötelességét csupán a tagdíj lefizetésében látják. t ILYEN ÉS EHHEZ HASONLÚ helytelen nézetekkel találkozunk. S éppen ez bizonyítja a legjobban, milyen szükség van a tagjelöltek rendszeres politikai nevelésére, ha azt akarjuk, T'p<»y kellőképpen felkészüljenek a párttagságra és azoknak a feladatoknak teljesítésére, amelyeket a XIII. kongresszus tűz elénk. VIDOR MUZLAY, a galántai Járási pártbizottság dolgozója m Évzáró taggyűlésen történt A Kékkői Szénbányák első fejtőrészlegén az évzáró taggyűlésen sok szó esett a szénkombájn és a URZITZ védőpajzs karbantartásáról, valamint a pótalkatrészek problémájáról. A terv nem teljesítése arra készteti az elvtársakat, hogy minden körülményt gondosan figyelembe vegyenek. Így került sor a legtermelékenyebb gép kihasználásának kérdésére is. Egy ilyen gép pótalkatrészei, karbantartása sok embert érint, hiszen az alkatrészeket be kell tervezni, a javításokat be kell ütemezni, s ezzel kapcsolatban a személyzet minden tagjának különféle feladatai vannak. A sokrétűnek és bonyolultnak látszó problémát egy vájár nagyon egyszerűen oldja meg. Slobodník Róbert a neve, s igy beszél: „A munkatársakkal már megbeszéltük a dolgot. Az alkatrészigénylésekért felelnek. Az egész berendezést szocialista gondozásba vesszük " ívil.» Vakvágányon Bírósági aktákban igen gyakran találkozunk az alkoholista szóval. Súlyos, szomorú szó ez. Emberek sorsának félresiklását, vakvágányra terelődését, egyéni és családi életük tragédiáját jelenti. Az ital rabjául esett ember sorsa óva intő figyelmeztetés mindenki, kiváltképpen pedig a fiatalok számára. A legtöbbször még a gyermekkorban kiürített első poharat könnyen követi a többi, majd a rendszeres alkoholfogyasztás, aztán az alkoholizmusnak nevezett súlyos betegség, a testi és erkölcsi hanyatlás, végül pedig a bírósági tárgyalás és a börtön. B A láthatatlan határ A közép-szlovákiai kerület déli részén, Losonctól kissé északra — valamiféle láthatatlan határ húzódik. Ez a képzelt vonal nem egyezik sem a kerület, sem a járás határaival, a községeket sem határolja el pontosan. Mégis szemmel láthatóan Itt van, az idegen a döcögő kis motoros utasai között, vagy az országúton bandukolva veszi észre a „határt". A személyvonat utasai néhány kilométerrel Losonc után — úgy félúton Zlatno felé — egyszeriben kicserélődnek. Magyar szót már nem hallani, a különösképpen az ország másik végén érezzük magunkat. Itt másképpen öltözködnek az emberek, mint néhány kilométerrel odébb, mások az arcvonások, más a viselkedés. Az emberek itt nem tűnnek sem jobbaknak, sem rosszabbaknak, mint a Losonc-környékiek, csak — mások. Az arcok teltebbek, a termetek zömökebbek, a bőr fehérebb, mint odalenn ... Mintha a cseh vidéket járnám — ötlik fel bennem. Kl tudja, melyik kilométerkőnél történt a változás, de ha kinézek az ablakon, megesküdnék, hogy a nyugati határvidéken vagyok. Jellegzetes cseh ipari települések húzódnak a Sumavára emlékeztető dombok alján: középütt gyárkémény, körbe telepített falu, mezőgazdaságnak semmi nyoma, városias házak. Az országúton sörivó külsejű bácsi bandukol. Akkor eszembe jut: ejnye, hiszen a vonatból láttam egy falunevet — České Brezovo. Biztosan cseh telepesek utódaival találkozom itt lépten-nyomon, s ezért tűnik másnak a vidék ls. Később meg ís mondják az idevalósiak: idén lesz 135 éve, hogy cseh üvegfújók telepedtek le ezen a tájon. S bár csehül ma már senki sem beszél errefelé — talán csak a csehországi üveggyárakban tanult s ott nősült, visszaérkező emberek feleségei — itt maradt a régi telepesek szemmel látható emléke: üveggyárak, más vidék építkezést módja. £s, persze, a környékbeliektől némileg elütő emberfajta. M Tűz és szerelem A šumavai hangulat gyorsan elpárolog. Amint a zlatnói üveghuta két körmedencéjének közelében a hőség testemhez tapasztja az inget, azonnal a Buhara melletti Kizil Kum sivatag karavánútján érzem magam. Gyors pillantást vetek a csarnok hőmérőjére — 45 fok. — Látna csak bennünket amikor a kemence alját tisztítjuk — mondja az egyik verejtékező rakodómunkás. — Szinte felforr homlokunkon az izzadtság — teszi hozzá nevetve és megtapogatja apró égési sebek nyomaival tarkított arcát. A két kemence nyitott mefltőablakaiból vakítóan világít a fehéren izzó üvegmassza. Remeg a levegő, nehéz a légzés. Az izzó üveg a hűtőkádakban sisteregve gőzölög. Mély lélegzetvételek, az arcbőr megfeszül, a „síp" végén pohárrá, vázává gömbölyödik a vörös üvegmassza. Az üvegfúvó visszalép a merítőablakhoz, betesz egy sípot, kivesz egy másikat. Az ablakból izzó levegő csap az arcába. Itt, a tűz közelében jóformán lélegzetet sem lehet venni. Sós víz patakzik az ember arcán, hátán. A kemence forró lehelete csak másodpercekig viselhető el. Az ember mégis addig áll az ablaknál, amíg sípja végén nem tapad tökéletesen a friss üvegadag. Azután ellép, s ismét munkához lát. Egy műszak alatt ezerkétszázszor csap arcába a tűz heve. Ezerkétszázszor lép a kemence levegőjének Izzó ölelésébe. Ezerkétszázszor emeli szájához a sípot, amelynek másik végén maga a tűz izzik fehéren. Ezerkétszázszor csókol bele az olvadt tüzes üvegbe. Nem, nem lehel, vagy fúj — ő csókolózik az üveggel. Mert szerelmes ebbe a tűzben, csókban formálódó izzó üvegbuborékba. Különben nem csinálná. Tűzből Is kvarchomokból szépet csak így alkothat. H Az „Arany Zsuzsánna

r alkotója Ki ne ismerné „Arany Zsuzsánnát"? A brüsszeli világkiállítás egyik „sztárja", az üvegfoglalatokban tündöklő aranygömb a pohár talpa fölött a szár tövében — már rég megbódította a világot. Pezsgős-, boros-, konyakospoharak formájában évek óta nagy sikerű kiviteli cikkünk. Kevesen tudják, hogy ez az „üvegbomba" nem a híres cseh üveg hazájában, hanem Dél-Szlovákia dombjai között megbúvó faluban, Zlatón, az üveghutában született Jozef Staník mester üvegfúvó sípjának végén. Az ötvennyolc éves mesterrel saját tervezésű hegyoldalba épített villájában beszélgetünk. Az egykori üvegfúvóinas, e falu szülöttje, a gyár mai művezetője saját termesztésű ríblzlibora mellett meséli az Arany Zsuzsánna történetét: — Formáltam egy poharat, s megpróbáltam a kelyhet feldíszíteni valamivel. Szerkesztettem hozzá egy különös fogót, amellyel félgömböket szerettem volna nyomni a kehely oldalába. De a vékony üveg belső oldalán mindig kidudorodott kissé a gömb. Akárhogy mesterkedtem, ügyeskedtem, nem sikerült. Egyszer aztán otthon Jutott eszembe, hogy nem oda kell kicsípni a félgömböt, persze hogy vékony arra a kehely fala, hanem a talpa fölé egy kis üvegmasszát, oda a fogóval ... Nos rohantam ls a gyárba, megfújtam a sípot, meghúztam a szárat, egy kis üvegtöbbletet tettem rá, becsíptem három felől — no nézd csakl Mintha gömb lenne üvegbe foglalva. Egy kis aranyozással valóban üvegbe foglalt aranygömbnek tűnik. Amikor Bleffield úr, egy jónevű New York-i kereskedő eljött ide, teljes fél őrán át forgatta a kezében és azon töprengett, hogyan tettük bele az aranygolyót. — Min dolgozom most? Művezető vagyok, kérem, nem művész. Szervezem a munkát a műhelyben. Igaz, már vagy harminc éve tervezgetek üvegmintákat ... De az nem ihlet kérdése, hanem a követelményeké. Hogy megértse: az „Arany ZsuFélek a fiamtól... M. H. még csak harminckét éves, de arcvonásai sokkal öregebbnek mutatják. Nemrég szabadult a börtönből, most ismét a rács mögé került. Élősködésért, és életveszélyes fenyegetésért ítélte el a bíróság. Idős szülei nyakán élősködött, őket fenyegette megöléssel. Életútja rendesen Indult. Szülei becsületes, egyszerű emberek, s rendesen gondoskodtak fiuk neveléséről. M. H. leérettségizett, majd főiskolára ment. Az előmenetellel azonban bajok voltak. Nem azért, mintha nem bírta volna a tanulást. A Jó felfogóképességű, ügyes fiú minden nagyobb nehézség nélkül megszerezhette volna a diplomát, ha nem lett volna ba) a magatartása körül. M. H. azonban az előadások helyett szívesebben látogatta az italboltokat. Az alkohol egyre jobban hatalmába kerítette. A harmadik szemeszter után abbahagyta a tanulást, és hazatért. Otthon hivatalnokoskodott egy Ideig. Az ivást itt is folytatta, egyre mélyebben süllyedt az alkoholizmus hínárjába. Alkoholelvonó gyógykezelésre ment. Akaratereje azonban gyengének bizonyult, és hazatérve újra Inni kezdett Az alkoholizmus velejárója az erkölcsi züllés. M. H. viselkedése miatt kénytelen volt egyik munkahelyről a másikra menni. Nemsokára bfi&ság elé került a szocialista vagyon meglopásáért. Szabadságvesztésre ítélték, börtönbe zárták. A büntetés hatástalan maradt, szabadulása után folytatta régi életmódját. Eladta óráját, motorkerékpárját, és az értük kapott pénzt elitta. Ismerősétől niiiiiiiiiiiiriiiiiiiiiiiiiiiriiiiiiii!) zsánna" születésének idején Brüsszelbe készültünk, a kiviteli vállalat ide, hozzánk is elküldött néha érdeklődőket, kereskedőket. Így megismertem a követelményeket, mutogattam nekik miegymást... Mesterember vagyok én kérem — mondja a magas állami kitüntetések viselője — azt készítem, amit a vásárló akar. Specialitásom, hogy őszinte legyek, a csavart pohárnyak... Tekintetem a polcon álló poharakra esik, s azon kezdek töprengeni, hogyan került bele annak a hosszú nyakú pohárnak a szárába a hajfonatra emlékeztető légbuborékból csavart spirál, amikor a felület sima... De Staník elvtárs folytatja: — Most a megrendeléseket csak a kiviteli vállalat bonyolítja le, Ide senki sem jön. Honnan tudjam, mi kellene? Ki tudja, mióta nem láttam külföldi kereskedőt. Ez az új irányítás ad valami reményt. Megkapom például a kimutatásokat arról, mely árufajtát mennyi devizakoronáért árulnak a külföldi piacon, ez mennyi hazai koronában, s az összeget összehasonlíthatom az önköltséggel. Ez legalább irányt ad, látható, belőle, mi megy a piacon, De a kereskedő — a külkereskedelmünk embereire gondolok — hiába, nem tudja olyan jól öszszeegyeztetni a gyár lehetőségeit és a vásárló igényeit. Nézze, én Itt a vásárlónak azonnyomban megcsinálok egy mintát, akár a szeme láttára is, s ha nem tetszik neki, azonnal módosítom. Higyje el, néha a kereskedő sem tudja pontosan mit akar, meg kell neki mutatni, mit lehet... — Az a legjobb ihlet, ha a vásárló közvetlenül megmondja mit akar — fejezi be szavait Jozef Staník, aki nem tart igényt a művész címre, de tudja, mí kell az üvegiparnak ... M Sötétbe borul az üveghuta, odabenn a holnapi nyersanyagot rakják a kemencébe a Kropilák-csoport tagjai, ki-kiviláglik a merítőablakok vörös fénye. Fehér kvarchomokot szitálnak, üvegtörmeléket szórnak a lángokba, s verejtéküket törlik. Az üzemmérnök most tért vissza az erdőből, feltöltötte az etetőt, ne éhezzenek a magas hóban a szarvasok. Aschenberger elvtárs, a pártelnök, leányát kérdezi kl az aznapi leckéből. Odalenn söröznek — jól esik a forró munka után. VILCSEK GÉZA kölcsönözgetett kisebb összegeket Italra, majd szüleitől követelt pénzt, hogy kielégíthesse káros szenvedélyét. Kerülte a munkát, csak a kocsmában érezte jól magát. A helyi nemzeti bizottság közrendészeti bizottsága részegeskedésért nyilvános dorgálásban részesítette. — Nappal aludt, éjjel ivott a fiam — jelentette ki az- apja a bírósági tárgyaláson. Amikor a szülei szemére vetették tarthatatlan életmódját, megfenyegette őket, hogy végez velük. Ezért apja a fiától való félelmében többször a szomszédban aludt. — Félek a fiamtól, és nem akarom, hogy többé hozzám jöjjön. Békét akarok tőle, mert ha továbbra mellettem maradna, akkor nekem kellene hazulról elmennem, vagy meg kellene halnom — mondta könynyes szemmel az édesanyja. A fiú megrendülten hallgatta a szavakat, s mentségére semmit sem tudott mondani. — Magam sem tudom, miért nem dolgozom rendesen — szólt csendesen. — Ogy vélem, hogy mindez az alkohol miatt van. Megundorodtam az élettől... „Csavargónak, szimulánsnak és huligánnak tartanak, pedig én csak egy nagyon öreg ember vagyok, megundorodtam az élettől." Egy bírósági aktából idéztük ezt a mondatot. A kijelentést egy harminckilenc éves férfi tette, mikor káros szenvedélye, az alkohol miatt mint visszaeső bűnös kilencedszer került bíróság elé. A harminckilencedik év a legszebb férfikor. A reszketőkezű, hamuszürke arcú ember ugyanakkor aggastyánnak érzi magát, meghasonlott önmagával, a szüleivel, a gyerekeivel, a feleségével, s a környezeté'.

1 okolja saját hibáiért, sorsának tragikusra fordulásáért. Pedig ezért senki mást nem okolhat, csakis saját maga tehet mindenről. Tizenkilenc éves korában szerette meg a rumot. Kezdetben mértékletes volt fogyasztásában, az italt jól bírta. Nem tartották Iszákosnak. Megházasodott, két gyermeke született. A megnövekedett család eltartása nagyobb felelősséget hárít a családfőre. Az ügyes kezű borbélynak a családról való gondoskodás nem ls okozott volna különösebb nehézséget. Csakhogy ebben az Időben már részegeskedett, a züllés útjára lépett. Elhanyagolta munkáját, nem törődött a családjával. Csavarogni kezdett, alkalmi munkából tengődött, nyugdíjas szülei nyakán élősködött. Notórius alkoholistává vált; ami pénz a kezébe került, azt rögtön elitta. Éveken keresztül nem fizette gyerekel után sem a kötelező tartásdíjat. Amikor pedig nem tudott másképpen pénzhez jutni, a máséhoz nyúlt... Éveket töltött a fogházban, két ízben alkoholelvonó gyógykezelésre kötelezték. Hatástalan maradt az egyik is, a másik is... A börtönből kiszabadulva hónapokon át mindössze tizennyolc napot dolgozott egv fodrászüzletben. A bevételt teljes egészében saját céljaira fordította, pedig annak egy része a közüzemet illette volna. B. I. több ezer koronával tartozik gyermekeinek. A család csupán az édesanya keresetéből él. Az apa dologtaianul lődörgött a kocsmák környékén, s gorombáskodott öreg szüleivel, amikor arra ösztönözték, hogy rendes életmódot folytasson. Mivel ehhez nem volt kedve, elemelte egy idős asszony havi nyugdíját, s eltűnt vele a környékről. Ismerősei — ha róla beszélnek — csak legyintenek: elitta szegény az eszét! GAL LASZLÔ lozeí Staník