Új Szó, 1966. február (19. évfolyam, 31-58. szám)

1966-02-08 / 38. szám, kedd

Melléktermelést igen, de nem így! 26 órás munkanap? A IIIII

E S EMBER 1964 Januárjában jelent meg a Földművelésügyi Minisztérium 13/1964. számú rendelete az egységes földművesszövetkezetekben folytatott melléktermelésről. Az új rendelet életbeléptetése után a Bratislava-vidéki járásban is magkezdték a melléktermelés kibővítését. A későbbiek során azonban mind több panasz érkezett a szövetkezeti tagoktól a melléktermelésből eredő bevételek elosztása miatt, ezért ellenőrzést hajtottunk végre. Az ellenőrzéskor kiderült, hogy néhány szövetkezetben nem tartják be a rendeletet. A perneki, lozornói, csallóközhídasi és myslenicei szövetkezet a járási nemzeti bizottság beleegyezése nélkül kezdett melléktermeléssel foglalkozni. Á dúbravka!, Castái, lamači, miloslavovi, rovinkai, vereknyei és malinovói szövetkezet kapott ugvan engedélyt a melléktermelésre, de ezenkívül más tevékenységet is folytattak. KOMOLY FOGYATÉKOSSÁGUL RŰHATÖ FEL az is, hogy a szövetkezetek a Jutalom elosztásánál nem tartották be a hivatalos bérelosztásról szóló előírásokat, hanem a melléktermeléssel foglalkozó dolgozókat — i a vezetőjükkel történő megegyezés alapján — aránytalanul magas jutalomban részesítették. Az erzsébetmajori szövetkezetben a bér a melléktermelésből eredő tiszta bevétel 65 százalékát emésztette fel, a Hajnalban 46, Malinovón pedig 61 százalékát. Így történhetett meg, hogy a Hajnal EFSZ-ben például egy melléktermelésben dolgozó 5-tagű család 18 500 koronát keresett havonta. A családfő havi jövedelme nem kevesebb mint 6000 korona volt, a család legfiatalabb tagja, egy húszéves lány 3000 koronát keresett. Malinovón 2850, Lamacon 2800, Miloslavovon 2750, Rovinkán 2600 korona volt a havi átlagkereset. A szövetkezetekben megszegték a rendeletnek azt a pontját ls, amely kimondja, hogy a melléktermelést arra kell kihasználni, hogy a tagoknak otthoni munkát biztosítsanak a téli hónapokban. Erzsébetmajoron, Malinovón, Vereknyén, Rovinkán és a Hajnal EFSZ-ben azonban idegen bérmunkásokat is alkalmaztak. Az áruszámlázást — a rendeletet megszegve — a szövetkezetek saját ármegállapításuk, illetve a megrendelővel kötött előzetes megegyezés szerint végezték. Még így is gyakran túlfizetésekre került sor, amit a szövetkezetek következő évi költségvetésük rovására térítettek meg. AMIKOR A NAPNAK 26 ÓRÁJA VAN A Járási pártbizottság kérésére a Járási Népi Ellenőrzési és Statisztikai Bizottság a JNB ellenőrző ügyosztályával karöltve ellenőrzést hajtott végre az erzsébetmajori szövetkezetben. Felülvizsgálták a melléktermelést, a dolgozók jutalmazását és az adásvételi kapcsolatokat. Az ellenőrzés során kiderült, hogy az előzőleg elfogadott elveket a szövetkezetek léptennyomon megszegik. A legkomolyabb fogyatékosságok az elsődleges nyilvántartásban, az ún. teljesítménylisták és a napi kimutatás vezetésében észlelhetek. A nyilvántartás szerint, amelyet Štefan Vladimír írt alá, egyes brigádos kőművesek a bratislaval Priemstavtól tavaly júliusban 26 (!) órát dolgoztak naponta. A HIÁNYOS ÉS RENDETLEN NYILVÁNTARTÁS AZ OKA, hogy júliusban például csupán véletlenül kiszemelt 11 dolgozónak 13 460 koronával többet fizettek ki a megérdemeltnél. Ilyen és ehhez hasonló manipulációkkal aligha járulnak hozzá a mellék- és kiegészítő termelés lejlesztéséhez. Ellenkezőleg, a tagok jogos gyanúját és felháborodását váltják ki. NÉMET BERTALAN, a Bratislava! járási Népi Ellenőrzési és Statisztikai Bizottság dolgozója Naponta 400 köbméter beton A Kelet-szlovákiai Vasműben jelentős mennyiségű betonra van szükség a téli hónapokban is. Marián Šabeft, az építkezések túlnyomó részét végző Kohóépítő Vállalat betonkészítő részlegének vezetője szerint a hideg okozta nehézségek ellenére naponta 300—400 köbméter betont állítanak elő két műszakban. Ez a mennyiség kielégíti az építők igényét. A betonkészítők tavaly! tervüket már december 1-én teljesítették, s emellett 1 százalékos anyagmegtakarítást értek el. A XIII. pártkongresszus tiszteletére felajánlást tettek, hogy az év első három hónapjában 20 500 köbméter betont állítanak elő. januárban közel 680 köbméter betont adtak az építőknek. (k) Szerte a széles világon, sőt, egy-egy országban is sok a híres ember. Ki ezért, ki azért, de kicsiségért semmiképpen nem került a nagyok listájára, amely megörökíti nevüket, tetteiket a jelennek s az utókornak. Mert kell a híres ember országnak, világnak. Akkor miért ne kellene egy egyszerű falu lakóinak. Még akkor is, ha az a híres ember se több, se kevesebb, „csak" egy szerény, egyszerű traktoros. Azok a könyvekben kinyomtatott nagyemberek úgyis olyan meszsze vannak a falutól... Nahát, hogy valaki szerényegyszerűségével is híressé válhat? — Nem csupán azzal — magyarázza beszédes útitársam — mert ha nem tudná, a múlt őszön a Nyitra mellett megrendezett nemzetközi szántóversenyen ez a szerény, egyszerű ember lett az első. Tudtam, hogy ne tudtam volna, hogy életének 30. esztendejében mit is művelt Abosl Sándor kómarőci traktoros. De hadd mutassa be őt egy falubelije, hiszen az állomástól a "faluig legalább két kilométer az út. — Nem vagyok idevalósi, de ... a férjein néhány éve itt tanít (csak egy tanító van a kisközségben), én az óvodásokkal foglalkozom és tudja, talán éppen a gyerekeken keresztül a legkönnyebb megismerni egy falu népét. — Akkortájban csaknem mindennaposak voltak nála az újságírók. Filmezték, fényképezték, beszéltették a rádióban, jóformán egy percre sem hagyták békében. Pedig nem olyan ember, aki örülne az ilyesminek. Rám néz, kissé talán sajnálkozik is rajtam. — Azt hiszem, ön kissé elkésett. Hiszen azóta már... talán csak a falu tartja számon. A falu nem felejt olyan könynyen. Nemcsak az iskolások, hanem a felnőttek is nyomon követik néha, hogy merre is járt a falu híres embere Norvégiában. Mert ott is volt, a világversenyen. — Ma talán szerencséje lesz, mert szombaton korábban hazajön Szepsiből, az Iskolából. Csak hát... ezernyi a dolga annak az embernek. A felesége most éppen kórházban van, aztán ott van a két gyerek, a gazdasági udvar, s a háztartás gondja. No meg a tanulás. Ott lakik, abban az új házban, '-—• búcsúzik. — Valóban csak a faluja tartja már számon? — ez motoszkál az agyamban. Egyre közelebb kerülök a csinos külsejű háromszoba-konyhás lakáshoz. Közben azonban még sok-sok kiforratlan gondolat foglalkoztat. Leginkább az, hogy a falu büszkeségéről a nagy nyilvánosság előtt mostanában már igazán ritkán esik szó, s ezzel kapcsolatban szinte cikkáznak a gondolataim. Mert az már többször megtörtént, hogy a mezőgazdasági dolgozók kiválóságai közül valakinek a nevét szinte egyik óráról a másikra kapta szárnyára a hír, de nem kevesebbszer merült el egy-egy név a feledés homályában. Érdemes elemezni az okokat. A mezőgazdasági kiválóságok gyors letűnésével kapcsolatban az okfejtés könyörtelenül felszínre hoz egy olyan tényezőt, amely mellett nem lehet szó nélkül elsiklani. Ismertem egy traktorost. Több mint egy évtizeddel ezelőtt kiváló munkájáért állami kitüntetést kapott, kiemelték. Azóta ő is jelentéseket ír — mert, ugyebár, a statisztika szempontjából a jó jelentés mégiscsak fontosabb Mi lesz a mi híres emberünkből, ugyanis közben őt is kiemelték, s most azért jár Iskolába, mert új állomás helyén már az elméleti tudás a lényegesebb? Nem nehéz kitalálni, hogy a tágas porta pajtájából kézi hajtású szecskavágó „zenéje" hallatszik. — Magad uram, ha szolgád nincs — fordítja tréfára a dolgot a nemzetközi szántóverseny győztese. Ami azt illeti, egyesegyedül nem valami nagy paszszió a szecskavágás. De hát a tehén ezt nem kérdezi. A gyerekek sem. Miért nem az üzletből vásárolják a tejet? Mert ebben a félreeső falucskában még nem tudhatják, hogy tehén nélkül is kerülhet tej az asztalra. Mármint nekik, a helybelieknek. A szobában előkerülnek a hyereménytárgyak, a nagy eseményekről készült fényképek. Féltve őrzött kincsek. Különösen az aranyeke, az első díj. Erről még ez*a szűkszavú ember is sokat tud beszélni. De másra terelem a szót. — Ogy tudom, hogy a Szepsi Mezőgazdasági Iskola gépesítő tagozatát látogatja, bár eddig is a környék egyik legjobb gépszakértőjének ismerik. Ez a bizonyítványszerzés talán már egy új állás követelményeivel függ össze? — Tudja, nem szeretnék csupán a saját tapasztalatomra hivatkozni, hát Inkább azt mondom: ott a norvégiai világversenyen egyetlenegy olyan versenyzővel sem találkoztam, aki csupán a traktor vezetéséhez értett. Nagyobb részük amolyan ezermesterféle ember volt. És nálunk? Pedig télen igazán lenne idő a szakmai továbbképzésre. y o • iZ Isis® — S a verseny szempontjából van ennek valamilyen jelentősége? — Évekig dolgoztam a gépállomáson, télen itt a szövetkezetben a javítóműhely az otthonom. De azért a helyszíni kiszállás sem megy ritkaságszámba. Sokszor annyira kis hibával áll meg a traktor szántás közben, hogy arról az ember szinte restell beszélni. Képzelje el, ha verseny közben ... Elhallgat, mint aki sokat mondott. — S ha tanulmányait befejezi, nem csábítja valamilyen funkciós állás? — Már itt a szövetkezetben is módomban állt volna íróasztal mögé ülni. Nem is kevés, havi 85 munkaegység lett volna a fizetésem. De ehhez a munkához nekem egy szikrányi kedvem sem volt. Magam ajánlottam, tegyék oda az egyik lánykát, aki mezőgazdasági iskolát járt, könnyebben barátkozik a papírmunkával. 45 munkaegységet kap, s ha jól tudom, elégedett. De én talán még jobban, hogy nem kellett odamennem. Mert tudja, ha éa szántok, vagy gépet javítok, mindig biztos vagyok a munkámban. De a papírokkal... szinte beleborsódzik a hátam, ha rágondolok. — Az idén újra versenyez? — Szeretnék. Készülök is rá. Azzal az iskolával is. — Van-e a nemzetközi és világversenyeknek valamilyen jelentősége a mezőgazdaság fejlesztését illetően? s— kiderült, hogy a versenyeken az átlagnál nemcsak jóval nagyobb teljesítményre képesek a traktorosok, hanem a minőség is lényegesen jobb, mint versenyen kívül. Azt hiszem, válaszom kielégítő. Da hadd tegyem hozzá, hogy szerintem a jelenlegi mezőgazdasági géppark egy részének nem nagyon akadna munkája. A mezőgazdaságban is sok név csillant fel az utóbbi években. Sok név feledésbe is merült. Azt hiszem, sőt állítom, hogy Abosi Sándorról még sokszor fogunk hallani. HARASZTI GYULA egri viktor 32. Tucskó közelebb jött. Széles vigyor jelent meg túlpiros, duzzadt arcán. — Hogyne volna fáradt. Pont két órát enyelgett itt a szerelmével. • Itt? Nem tévedsz Tucskó? -—- játszotta meg Császár a meglepettet. — Minden gyüretlen. Egy ránc nincs a párnákon, a takarón ... Azt hiszem félrebeszélsz, Tucskó. Itt ma nem volt semmiféle subázás... A hölgy valóban fáradt lesz, látom a sápadt pofikáján. — Fítyfenét, felség!... Alig negyedórája, hogy a fiúja távozott. — Mit hallok? Itt lett volna valóban? Ilonát elhagyta a béketűrés. — Hagyják abba ezt a komédiátl Itt volt. De ehhez maguknak semmi közük. — Egy kicsit mégis — mondta Császár mézédesen. — Kegyed elfelejti, mennyire gondját viseljük védenceinknek. Tucskó barátunk a tények puszta megállapítása érdekében feláldozta értékes szabad idejének két óráját... A kicirkalmazott körmondat végén Császár önelégülten tekintett körül. — Nos, hölgyem, mi az igazság? Ilona felkapta és az asztalra hajította a két selyemruhát. — Vigye innen ezeket a rongyokat! — Viszem azonnal, klsanyám, amint tisztáztuk a tényeket — mondta Császár tetetett nyugalommal. — A tényeket, nemdebárl — károgta Tucskó utána. Ilona remegett belül, de eltökélte, hogy semmiféle sértésre nem ragadtatja el magát, és hajthatatlan marad: nem megy kocsmázni Császárral, soha többé a legkisebb közösséget nem vállalja vele. Császár és bandája meghalt — nem létezik többé, és ha megfenyegetik, nem hátrál meg, nem enged, ha bele is pusztulna. — Nincs magukkal több beszédem. Menjenek! Császár felkapta a fejét. Ilona mindig makacskodott, egy ujjal nem nyúlhatott hozzá; nem a körmével, a szavával karmolt, de ezt a visszautasítást nem tűrheti. — Csak lassan és higgadtan — mondta önuralmat parancsolva magára. — Szabad megkérdeznem, mit keresett itt az az úr? — Megmondhatom — állta Ilona Császár bősz tekintetét. — Szeptemberben vizsgázni akarok. Őrét adott. — Pásztoróra, mi? Matika helyett? — nevetett nyerítve Tucskó. — Te lenyeled ezt a maszlagot, felség? — Semmi okom kételkedni a hölgy szavaiban — mondta Császár gúnyos udvariassággal. — Hazudik a mamus, felség — vakkantott újra a kövér. — Lekenek egyet neki és kiköpi az igazat. — Félre a mancsoddal, Tucskó. Te mindjárt csépelnél, pedig itt nincs szükség erőszakra. A hölgy anélkül is megmondja. Császár szemében elfojtott düh, élveteg mohóság csillogott. Olyan volt, mint egy ugrásra kész, de lefékezett fenevad. Kint megrekedt a levegő, fülledten forró volt a szoba, Ilona mégis didergett. Hárman vannak ellene, még Hugót is közéjük vette, noha Hugó passzív maradt, nem vett részt a támadásban, mint a szolgaian mindent Császár után vakkantó Tucskó. Védekeznie kellene, nem tűrni tehetetlenül, hogy lépésről lépésre szorongassák, elevenen szétmarcangolják, mint éhes ordasok a minden fegyverét vesztett áldozatukat. Nincs más menekvés, mint kirohanni a szobából. Alig mozdult, Tucskó észrevette szándékát, és az ajtó elé ugrott. Császár abban a pillanatban megragadta a karján. — Hová, galambom? Nem ízlik a társaságunk? — Eresszen el! — Azonnal szívein, amint felelni méltóztattál... Tehát miről folyt itt a kétórás duma? — kérdezte Császár, és elengedte a lányt. Ilona lerogyott a karosszékbe, és két kezébe temetve fejét felnyögött. Császár odalépett hozzá és durván felütötte az állát. — Idehallgass, galambom! Amíg tartod a szád, és kezes vagy, mi is hallgatunk... De az a fiú kezdettől fogva gyanús nekem. — Nekem is, aranyoskám — vágott közbe Tucskó. — Szaga van a tisztességének. Orromban a bűze. *— Ahogy Tucskó mondja: bűzlik — vette át a szót Császár. — Itt a baj, galambom! Tucskó az öklét emelte. — Hagyd! — intette le Császár. — Mondtam már: nincs szükség erőszakra... Egyszer már igen békésen és udvariasan figyelmeztettük a hölgyet, hagyja békén azt a fiút. Sajnos, nem volt elég. Ilona felemelte nehéz, elgyötört tekintetét. «— Mi jogon merik ? — Hagyjuk a jogot, bejbi... Nem kell bíró a mi kis vitánkhoz. Csak egy kis megértés. Ami nincsen ínyünkre, azt nem tűrjük. Értettük? Ilona nem felelt. Császár Intett Hugónak. — Egy kis zenét, Ügo! Hugó összerezzent, és sietve igyekezett eleget tenni a parancsnak. A kis készülékből bömbölve harsant egy divatos sláger. (Fotytotjuk)