Új Szó, 1966. február (19. évfolyam, 31-58. szám)

1966-02-06 / 36. szám, vasárnap

Halhatatlan ven déaeink „MODERN FRANCIA FESTÉSZET" A BRATISLAVAI NEMZETI GALÉRIÁBAN Halhatatlan vendégeket ün­nepeltünk minap a Szlovák Nemzeti Galéria Duna-parti palotájának tárlattermeiben, ahol „Modern francia festé­szet" címen, a prágai Nemzeti Képtár tulajdonában levő kép­anyagból bűbájos kiállítás nyílt meg. Jóllehet a jelenlegi tárlat el­nevezése (Modern francia fes­tészet) teljes egészében nem felel meg a valóságnak, mivel a kiállított művek alkotói ma már mindnyájan klasszikusok, még a pompás seregszemle utóvédjét képező Picasso és Braque, no meg Chagall is, akik azonban egyúttal az avant­gardizmus élharcosai, mégis úgy vélem, hogy ezúttal magas színvonalú kiállításban gyö­nyörködhettünk, s páratlan művészi élményben volt ré­szünk. A XIX. és a XX. század első húsz esztendeje francia festészetének a párizsi és le­ningrádi (Ermítage) gyűjtemé­nyei után, az általános véle­mény szerint ugyanis a prágai Nemzeti Galéria képanyaga a leggazdagabb és a legértéke­sebb. A tárlaton, néhány kivétellel, találkozhatunk mindazok alko­tásaival, akik az utolsó száz évben a francia, valamint az európai festészetben jelentős és úttörő szerepet Játszottak. Je­len vannak azoknak, a művei, akik a francia festészet arany­korának hírnökei és pillérei voltak, azoké is, akik az euró­pai avantgardista képzőművé­szet alapjait lerakták, és meg­találhatjuk azokat is, akiknek műveiben már meglelhetjük a mai, az úgynevezett párizsi is­kola modern, nálunk még so­kak számára szokatlan, sőt ér­telmetlennek és érthetetlennek tűnő művészeti Irányzatainak megértéséhez nélkülözhetetlen kulcsot. Es hiszem, hogy ez a találkozás valóban felejthetet­len élmény marad valamennyi­ünk számára. Van Gogh életműve figyel­meztetett a jelen kiállításon szereplő elődök egyikére ls, aki nem volt más mint Eugéne De­lacroix. Róla mondotta, hogy „fejében a nap, szívében pedig a vihar éltl" Delacroix a meg­csontosodott akadémizmus el­len lázadozó festő, aki saját szavai szerint „csak rebellis volt és nem forradalmár", az ellenzéki, francia romanticiz­mus legnagyobb képviselője. A tárlaton látható művel közt legjelentősebb az „A chlosl mészárlás" című festményének jól sikerült részletképe, amely a drámaiasság mellett igen plasztikusan érzékelteti a festő fejlett színérzékét. És már ez a kis detájl is azt bizonyítja, hogy Delacroix-t nem vélet­lenül tartották az impresszio­nizmu előfutárának, akárcsak Gustave Courbetot, a másik nagy elődöt, ezt a valódi for­radalmárt és művészt, akinek itt látható „Tanulmány a Szaj­na-parti kisasszonyok című fest­ményhez", képét, joggal sorol­hatjuk az impresszionizmu ko­rai remekei közé. És ha Honoré Daumier, a humanista festő, aki realista és romantikus is egy személy­ben, az itt látható „A teher" és a „Család a barikádon" cí­mű híres müveivel inkább az idő felettinek a keresését do­kumentálja, mégiscsak az im­presszionisták szálláscslnálól közé tartozik, akárcsak Jean­Baptiste Camille Corot. Nem hinném, hogy lenne művészet­szerető lény, aki ne imádná Corot borongós, ezüstfátyollal borított, bús nyárvéget Idéző tájait, amelyen megszelídülnek és elmosódnak a kemény kör­vonalak. Ezt bizonyítja a „Pa­rasztház az erdőben" című festménye is. S Corottól már valóban csak egy lépés az impresszionizmusig, ainely — ismétlem i— mellék és utóhajt­ványaival (a neo- és posztim­presszionizmussal ) valóban a francia és az európai festészet aranykorát Jelenti. A mai modern művészet böl­csőjénél bábáskodó művészek és teoretikusok gyakran támad­ták az Impresszionizmust, hogy végül ls a dolgok úgy festet­tek, mintha a XX. század min­den avantgardista Irányzata az Impresszionizmus negációjából eredne. Ez természetesen nem felel meg a valóságnak. Az impresszionizmus, nemcsak a fény és az árny, a múló pilla­nat megörökítésére egyszerűsí­tette le a festészetet, hanem azon túl, hogy az embernek a valóvilág Jelenségei felé Irá­nyulásának, a reneszánsz óta megindult folyamatát tetőzte be, a hagyományok radikális megbontásával egy új kifejezési formákat kereső bonyodalmas útnak lett a kiindulópontja. Az impresszionizmus, ha indirekte is, lényegében nemcsak a neo­és posztimpresszionizmusnak, hanem az expresszionizmusnak, sőt a kubizmusnak a szülő­anyja. Ezért állunk meg mély cso­dálattal és elismeréssel Camille Jacob Pissarro három pompás festménye előtt („Pontoise", „Kert Val Hermében" és a „Zöldséges kertben"), ezért nézzük csendes alázattal Claude Monet vászonra vetett orien­tális meséjét, a „Nő a virágok közt" című festményét, Alfréd Sisley két alkotását („A sévresi híd" és „Moreti motívum"), Seurat és Slgnac a két neoim­presszionista (pointilista) vász­nait. Talán külön fejezetet érde­melne Auguste Renoir remek­műve, a „Szerelmesek" című alkotása, amely perdöntő mó­don bizonyítja az impresszionis­ták újszerű, de mégis realiz­musát. Sajnálatos azonban, hogy legnagyobb képtárunk gyűjteményében egyetlen egy Manet, sem Degas mű nem ta­lálható Képviselve vannak a fauvis­ták (vadak) is: Henri Matisse, Maurice Vlamlnck és André Derain, a kubizmus későbbi híve, Marc Chagall, a sehová be nem sorolható, no meg Paul Cézanne, a nagy posztimpresz­szionista, akinek kubusaltól az út egyenesen Picassohoz, Bra­que-hoz és társaihoz vezet. Valóban halhatatlan vendé­geket fogadtunk ezúttal, hiszen Courbet, Daumier, Renoir, Van Gogh, H. Rousseau és több tár­suk alkotását először látjuk vá­rosunk falai között, mégpedig abban az Időben, amikor egy nagy korszak lezárul. Mert nem kétséges, hogy a képzőművé­szetnek a reneszánsztól kezd­ve napjainkig tartó, s a fran­cia impresszionizmusban csú­csosodó nagy korszaka világ­viszonylatban már lezárult. A jelenlegi kiállítás szinte szimbolikus búcsúzás, mert ami ezután következik; a modern Irányzatok sokasága és útvesz­tője, Jean Arppal, Vietor Va­sarellyvel, Rauschenberggel, Hartunggal és társaikkal együtt, már más lapra tartozik. BARSI IMRE OSTRAVAI DALOK M O Y Z É S ILONA VERSEI Napjaink költészetétől — a mondanivaló szempontjából — egyre inkább számon kell kér­nünk a közéleti „elkötelezettsé­get", a mélyebb gondolatiságot, a dolgok és az események ösz­szefüggését kutató filozófiai tartalmat, mely nélkül objek­tív képet adni a máról, kife­jezni a ma emberének lelkivi­lágát aligha lehet. S mivel ez a költészeti tendencia egyre jobban utat tör magának az egész szocialista tábor irodal­mában, joggal vehetjük figye­lembe e szempontokat költésze­tünk, s most konkrétan Moyzes Ilona verseinek értékelésében. Moyzes költészetében néhány tematikai csoportot különböz­tethetünk meg. A Bodor- és a Rima-völgyet idéző verseiben az „édes gyermekkor", a hűs gömöri hegyek, a magukra ma­radt öreg szülők, az igaz bará­tok sajgó emlékét őrzi. (Boly­gó tűz vagyok, Honvágy stb.). Az elhagyott szülőföldről szó­ló versekkel szembeállíthatjuk a megtalált őszinte emberi kö­zösségről. Ostraváról mondott vallomásait. Ezekben a versei­ben érezzük leginkább a „tár­sadalmi elkötelezettség"-igényé­nek vállalását és kielégítését. A felszabadulás óta Csehszlo­vákia egyik ipari metropolisá­vá dagadt modern város ütő­erére teszi kezét, úgy figyeli annak minden moccanását. De legjobban a szénporos, „fekete emberek sorsa és lelkivilága ŕ-dekli, akiknek „arcáról csurog­ni látom a sós levet" (Fekete emberek). Költői magatartásá­nak súlyt ad, hogy vállalja az életet abban a városban, ahol naponta száll a füst és a ko­rom, ahol „virág nem nyílik az ájult partokon / szennyes az olaj, és szennyes a korom". Vállal és filozófiai következte­tést von le: „... kenyér az olaj, és kenyér a korom" (A fe­kete folyó). Bölcséleti tanulság­gal zárja A tárna szól című versét is. Balladai hangú, és költőileg szépen megformált képben azonosul azokkal, akik a mélyben küzdenek az életért. Megható életképet fest a Do­berdót, Szmolenszket stb. meg­járt ősz kohászról (Nagy ko­hók). A bányásztragédiák tes­tet-lelket tépő következményeit, a nehéz életkörülmények okoz­ta erkölcsi torzulásokat sem hagyja észrevétlenül. (Bánya­Megszoktuk, hogy a nagy fel­fedezőket hajókon, repülőkön, vagy víz alatti járműveken köz­lekedő embereknek lássuk, meg­szoktuk, hogy szálas, erős, ma­gas férfiaknak véljük őket. Ezért ért meglepetés, amikor a hetedik kontinens kutatójával, az ismert jugoszláv rajzfilm­művésszel, Dusán Vukotič-csal találkoztam. Csomagok nélkül jött, elegáns tweed-ruhában, jellegzetes nyílt mosolyával, amellyel azonnal megnyer min­denkit magának és az ügynek, amivel éppen foglalkozik. Ke­zében vastag szivar, míg beszél­gettünk, finoman mozgó keze érdekes alakokat rajzolt a füstből, megszülettek, nőttek, majd semmivé foszlottak a le­vegőben. Játékossága felkelti érdeklő­désem. 1927-ben született. A „Krempuh" és a „Jezs" című szatirikus lapok karikaturistá­ja, majd 1950-ben elkészíti el­ső rajzfilmjét: saját karikatú­ráiból. 1957-ben a cannesi fesz­tiválon munkásságára felfigyel a világ, és 1962-ben elnyeri a filmesek legértékesebb nagydí­ját, az Oscart. Ekkor kíváncsi lesz rá a világ, s ő is a világra, beutazza a földgolyót s két út között, mindig időt szakít Jobb­nál-lobb filmjei elkészítésére. Azután egy nap nem tud többé megküzdeni önmagával és be­vallja: vesztett. Válságba került, alulmaradt: a megkezdett úton — mit munkásságának színhe­lye nvomán — „zágrábi iskolá­nak" nevez a világ, nem lehet tovább haladni. Válságba azonban csak fel­lendülés után kerülhet az em­ber. A fellendülésről kérdezem. — Az európai rajzfilm mai reneszánsza egy redukció ered­ménye — mondja. — Walt Dis­ney fénykorában 6000 rajzolóval dolgozott, ma is még több mint 1500 ügynevezett aminátora van. Épp ezért Európában 16 ideig Hol vagy „Hetedik kont nens ? Beszélgetés Dušan Vukotič világhírű jugoszláv művésszel senki sem merte elképzelni, hogy háromszáz rajzolónál ke­vesebbel egyáltalán hozzá lehet kezdeni egy rajzfilm elkészíté­séhez. • És hozzá lehet kezdeni? — Az új iskolák megjelené­se azt bizonyítja, hogy igen. Ha azt mondom, „új Iskolák", ak­kor a fiatal Japán, román, cseh­szlovák, magyar, német, angol, kínai olasz, francia, bolgár, szovjet rajzfilmgyártásra gon­dolok. • Mit tart az ű/ ralzfilmsttlus tellemzöinek? — Fö Jellemzőjének (egyben szülőjének is) a technikai re­dukciót tartom. Míg Disney egy-egy tízperces filmhez 30— 40 000 rajzot is készítetett, ad­dig a modern rajzfilmstílus egy­egy olyan alkotásához, mint az én „Cowboy Jimmy"-m, csak tizenötezer rajz készült, de ké­sőbbi munkámhoz a „Picolet­te"-hez már csak négyezer. És ezek éppúgy tízperces filmek, mint Disney alkotásai. • Mit lelent ez a gyakorlat­ban? — Több dolgot ls. Először, hogy nem kell annyi ember egy-egy rajzfilmhez, mint amennyit Disney alkalmaz. Ez gazdaságilag fontos. Másodszor, hogy másféleképp is lehet rajz­filmet csinálni, mint Walt Dis­ney. harmadszor, hogy a mo­dern rajzfilm-stílus új elemei egyértelműen megnyerték, meg­hódították a közönséget. • A ralzfilmek mestere mikor látta Élete első ralzfilmlét? — Tizenkétéves koromban, 1938 ban. Walt Disney film volt. Nagyon tetszett. • Jelenleg a Bratislavában ké­szülő „Hetedik kontinens" című filmlén dolgozik? — Igen. Ez a film, a „Hete­dik kontinens" különleges eset. Nem vagyok Játékfilm-rendező és nem is szeretnék azzá len­ni. De meggyőződésem, hogy minden filmet olyan formában kell megcsinálni, amilyent meg­kíván. Ez a történet, amelyet most jugoszláv—csehszlovák ko­produkcióban készítünk, meg­ítélésem szerint a Játékfilm formáját követelte meg. Ennek ellenére nem lesz játékfilm. Ez egy különleges mesefilm élő szereplőkkel, sok trükkel, és a fantázia birodalmának minden szépségével, ami remélem vég­telen gazdaságban fog kibonta­kozňdni a kész műben. • Mi a téma és hogy bukkant rá? — A témát mintegy esztendő­vel ezelőtt csehszlovák filmesek küldték el nekem Zágrábba. Ružena Fischerová csehszlovák írónő ifjúsági elbeszélése azon­nal megragadta figyelmemet, mivel azonban nem vagyok film­író, felkértem Andrei Lucisicset, hogy segédkezzen a forgató­könyv elkészítésében. A dialó­gokat azután Vladimír Novák, Vladimír Andric és Ján Beér írták így született a forgató­könyv. A film, amelynek 300 gyermekszereplője van a világ mintegy hatvan országából — mindenféle fajtájú és szfnű gyerekek — a hetedik konti­nens, a béke kontinensének megszületéséről szól. Fordula­tos történetében a gyerekek szembekerülnek a felnőttekkel. Sőt háborúra is sor kerül kö­zöttük, de azután közmegelé­gedésre oldódnak meg a dol­gok. Mivel azonban a gyerekek kicsik és védtelenek, harcuk­ban mindenféle csoda segíti őket, a mesék megelevenedő realitásai és irrealitásai, ame­lyek remélem mind nagyon 1ól hatnak majd a szélesvásznú és sztereofónikus színesfilmen. • Beszélhetne róla részleteseb­ben is? — Egyelőre nem. A születő filmek olyanok, mint a születő Irodalmi művek, a részletek vagy nem mondanak semmit, vagy túl sokat árulnak el. Egyi­ket sem szeretném. A korán beköszöntött esős Idő megaka­dályozta, hogy befejezzük a Ju­goszláviában készülő külső fel­vételeket, ezért azok félbesza­kadtak és a bratislaval Kolibán lassacskán a műtermi felvételek végéhez érünk. Azután Brnóba utazunk, melyet kineveztünk a Hetedik kontinens városának és ott a régi és modern utcá­kon készítünk felvételeket — majd megkezdem a film össze­állítását. Amint megkapjuk az első. ió időről szóló jelentést az Adria partfalról, visszaté­rünk Rijekába és befejezzük a külső felvételeket. Remélem, legkésőbb június végére elké­szülök a „Hetedik kontinens"­sel. • És azután? — Egyelőre még nem tu dom . .. Tudom, érzem, Dusán Vuko­tič meg fogja találni a maga hetedik kontinensét ... FENYVES GYÖRGY szerencsétlenség a Hlubinán, Az ostravai kórházban stb.). E verseket olvasva rábukka­nunk azonban olyan versszakok­ra és sorokra, melyek azonkí­vül, hogy szentimentálisak és közhelyesek, még sematikusak is. Moyzes költészetének — Ost­ravával kapcsolatos versein kí­vül — legegyénibb és leggaz­dagabban áradó része a termé­szeti és a szerelmi lírája. Fia­talos, könnyed vonásokkal fel­vázolt tájképein megjelenik a Tátra, a Poprádi tó, a Javorina, a Beszkidek stb., miáltal erő­södik költészetének szlovákiai színezete és jellege. Szubjek­tív hangú szerelmi lírájában az érett nő testi-lelki harmóniára vágyó lázával és nyugtalansá­gával keresi a szerelem meg­nyugvást hozó kiteljesedését. A költőnő mély szenvedéllyel éli át erősen hullámzó Intenzi­tású szerelmét. A szerelem utá­ni vággyal, majd kiteljesedésé­vel változó szkepticizmusa és csüggedése az érzelmi hullám­völgy „elsimulása" után újra és újra tápot ad szerelmi lírája izzásának. A szerelemérzés ál­landó megújhodása színgazdag­ságot és kifejezésbeli sokrétű­séget kínál, Moyzes azonban nem aknázza ki kellőképpen e lehetőségeket. Legsikerültebb szerelmes ver­sei a Júliusi éj, Legyek hattyú­dalod, Kő vagyok, Öszi szerelem stb. A szonettformát — mely új színfoltja költészetünknek néhol csaknem hibátlanul ke­zeli; de gyakran banális rímek­ből megszerkesztett formát sok­szor erőltetett tartalommal töl­ti meg (Oj remények, A mú­zsához VII, XIII stb. J. Moyzes Ilona költészetének fogyatékosságát a költői képek néha közhelyes felépítésében látom. Előfordul, hogy a rím kedvéért hajlandó feláldozni a gondolatmenet folyamatosságát, máskor elavult rímeket hasz­nál. (habszín bőröm bársonyát sirattam; a karja lágy akár a vaj; sután-bután, fényt-reményt, kép-nép stb. J. Találó egyéni és néha újsze­rű metaforái is vannak (fénv­delfinek kergetőznek; szép tiszta vánkoson / alszik a fáj­dalom; pogány tűz. stb.). Egyes formai megoldásai ls hozzájá­rulnak egyéni stílusának izmo­sodásához. Néhány versében „rejtett" rímet használ („Kat­tan a villany, / fény villan a régi tükörben stb.). A Bánya­mélyben című versébe pedig a sorismétlések variálásával ér el drámai feszültséget. Bár elismerjük e költészet biztató értékeit, Moyzes Iloná­nak még viszonylag sokat kell csiszolnia versei „kivitelén", költői műhelyében célratörőbb szerkesztési formákat kell al­kalmazna!. KÖVESDI JÁNOS Kulturális hírek • A múlt év utolsó napjai­ban ünnepélyes keretek között mutatták be Caracasban, Vene­zuela fővárosában az Amikor a macska Jön című csehszlovák filmet. Venezuela különben az utóbbi két évben már 15 cseh­szlovák filmet mutatott be. Leg­utóbb megvásárolták az öregek a komlóföldön, a Merénylet, az Üzlet a fő utcán, Egy szőkeség szerelmei és a Csók hossza 90 című filmeket. • Három új DEFA filmet vá­lasztott ki bizottságunk leg­utóbb Berlinben az NDK leg­újabb filmjei közül. Rövidesen tehát bemutatásra kerül nálunk az Ot a hitvesi ágyba, A nagy medve fiai és a Tavasznak idő kell című DEFA-film. • Bohumil Brejcha Kalandor címmel rajzfilmet forgat, mely­nek forgatókönyvét Jiŕí Blažek­kal együtt írta A filmben egy fiatal férfi az ideális asszonyt keresi. Több esetből meggyőző­dik azonban arról, hogy a szép külső rendszerint nem r nJt bel­ső értékeket • A múlt év utolsó hónapjá­ban mutatták be Helsinkiben a Glória moziban lirí Sequens Me­rénylet című filmjét. A bemu­tatón a diplomáciai testület tag­jai és meghívott vendégek je­lentek meg. Az előadáson cseh­szlovák küldöttség is részt vett.

Next

/
Thumbnails
Contents