Új Szó, 1966. február (19. évfolyam, 31-58. szám)

1966-02-05 / 35. szám, szombat

A jó munka becsülete, a bizalom és az emberek közti kapcsolat jegyzetek a nyárasdi EFSZ pártszervezetének évzáró taggyűléséről Az új gazdaságirányítási tendszer életbeléptetésével kapcsolatban, — de már azelőtt is — sok szó esik a pártszervezetek szerepéről és tevékenységéről, nevezetesen arról, hogy a pártmunka milyen módszereivel dolgozzanak az új helyzetben. Indokolt a kérdés ilyetén való feltevése, hiszen a kongresszusi tézisek is megállapítják, hogy a pártirányítás eddigi módozatait az új gazdaságirányítási rendszer adta feltételeknek megfelelően módosítani kell. Ugyanakkor a tézisek azt is megállapítják, hogy a pártszervezeteknek nem az a feladatuk, hogy közvetlenül Irányítsák a termelést, hanem az, hogy politikai szinten támogassák az új gazdasági rendszert és a gazdasági vezetést. Hogyan, milyen módszerekkel, — erre viszont nem lehet általában alkalmazható receptet adni, ezt mindenütt az adott körülmények határozzák meg. Erre a „hogyan", „milyen módszerekkel" kérdésre kapott az ember választ a nyárasdi EFSZ pártszervezetének évzáró taggyűlésén, még akkor is, ha a mezőgazdaságban még nem vezették be az új gazdaságirányítási rendszert. Figyelemre méltó, és az ott tapasztaltak általánosításra megfelelők azért, inert meggyőző módon bizonyítják, hogy a pártmunka milyen módszereivel kell segíteni, hatékonyabbá tenni a termelést. OTBAN A VILÁGSZÍNVONAL FELÉ A nyárasdi szövetkezet nemcsak a dunaszerdahelyi járásban a legjobb szövetkezet, hanem országos viszonylatban is a legjobbak közé tartozik. A saövet kezet 1965-ös eredményei, a talajvíz okozta súlyos károk ellenére ls, kimagaslók. Megmutatkozott ez elsősorban az állattenyésztés eredményeiben, amelyet az árvíz okozta károk — tekintve, hogy takarmánykiutalásban részesültek — nem befolyásolták olyan mértékben, mint a növénytermesztést. Világszínvonalat érnek el a tejtermelésben. Így pl. Sulc József tehéngondozó 13 lehénnél 4313 literes fejési átlagot ért el állatonként. A saövetkezeti átlag pedig — 600 tehénnél — 3526 liter tehenenként. Hasonlóan jó eredményről adhattak számot a hústermelésben ls, hiszen húseladási tervüket másfél millió koronával túlteljesítették. Ennek tudaható be, hogy bár bevételi tervük 60 százálékát tervezték állattenyésztésből, valójában a bevételek 73 százalékát adta az állattenyésztés. Az árvíz súlyos károkat okozott ugyan a növénytermesztésben — a gabonafélék hektárhozamait legalább 1—2 mázsával csökkentette —mégis hozomaik magasan az átlag fölött vannak. Hektárhozamuk búzából 33,26 q, árpából 31,12 q, kukoricából 41,5 q, cukorrépából pedig 490 q volt. A növénytermesztésben növekedtek' a kiadások, mégpedig annak következtében, hogy az árvtekx»r az emberek és a gépek nem termelőmunkát végeztek, úgyhogy a növénytermesztésbea a tervezett bevételnek csak a felét érték el. Ám a szövetkezet ennek ellenére sem zárt veszteséggel, biztosítani tudják az állóalapok feltöltését, a termelés fejlesztését szolgáló beruházásokat. A munkaegységenkénti 30.— koronát a tervnek megfelelően kifizetik. A különféle juttatások, a teri mészetbeniek, a prémiumok, a tej, a négy hét fizetett szabadság és a háztáji gazdaság a munkaegység értékét 41—42 koronára is felviszik. A szövetkezetben az átlagos havi kereset 1750.— korona. (Az eredmények láttán egyáltalán nem tűnt hivalkodásnak Forró Géza zootechnikusnak az a kijelentése, hogy amikor tanulmány úton Dániában járt, a termelési eredményeket és a tagok jövedelmét illetően —, elismerve a dán mezőgazdaság példamutató eredményeit, világszínvonalát — egyáltalán nem támadt kisebbségi érzése. J A JÓ MUNKA MEGBECSÜLÉSÉÉRT A fenti számok és adatok', literek és métermázsák, munkaegységek és koronák: tények. Számokban rögzítik a szövetkezet gazdasági eredményeit és ebből kifolyólag a tagok jövedelmét. Ám ezeket a számokat az emberek munkája hozta létre, s a munka mögött ott van a pártszervezet tevékenysége. Hogy a pártmunka milyen módszereivel befolyásolták az emberek tevékenységét és ezen keresztül a termelést, erre mutatott rá a vita. A taggyűlésen vörös fonálként húzódott végig a már címben feltüntetett három kérdés: a jó munka megbecsülése, a bizalom, az emberek közti kapcsolat. A nyárasdi szövetkezet kommunistái ebben a három kérdésben látják a pártmunka lényegét, és mint a felszólalásokból kiderült, joggal. A kívülálló úgy vélhetné, szószaporítás a jó munka becsületéről olyan szövetkezetben beszélni, ahol a tagok átlagos havi jövedelme 1750 korona, hiszen a keresetből kitűnik, hogy a munkának itt becsülete van. Másként néznek azonban a kérdésre a nyárasdi kommunisták. Szerintük a munkát az eddiginél még differenciáltabban kell elbírálni és jutalmazni. Az egyik felszólaló például arról szólt, hogy a munka elbírálásánál nem lehet kizárólagos szempont a termelési eredmény. Az eredményeket ugyanis nem szabad kiszakítani az adott helyzetből, s a körülményektől elszigetelten elbírálni. Jobb állatállomány, a kapásnövényeknél pedig a jobb föld történetesen kevesebb munkával is kimagasló terméseredmények elérését teszi lehetővé. Ezzel szemben viszont a kevésbé jó állatállománynál, vagy a gyengébb földön dolgozók, bár az előbbinél sokkal jobb munkát végezhetnek, még sem tudnak olyan szép eredményt elérni. Mi a következtetés ebből? Talán az, hogy a kiváló termelési eredményeket elérő dolgozók érdekeltségét csökkentsék, hogy ne kapják meg azt, ami az eredmények alapján joggal megilleti őket? Egyáltalán nem erről van szó! Hanem inkább arról van szó, hogy a termelési és a munkakörülményeket figyelembe véve a kimagaslónál alacsonyabb eredményeket is megfelelő elbírálásban kell részesíteni, vagyis meg kell találni a módját annak, hogy ne csupán a kiváló eredmény és a kiváló munka mindenütt és minden esetben teljes mértékben fedik egymást. A jó munkának becsülete legyen, és ez mind az anyagiakban, mind morálisan kifejezésre jusson. Nem lehet szem elől téveszteni ennek a morális hatását, mert a mérsékelt eredményeket elérő dolgozóban esetleg a kisebbrendűségi érzésnek olyan megnyilvánulása támadhat, minden igyekezete, tudása és akarata, hiábavaló, a kiváló szintjét ő sohasem érheti eL Ez pedig arra vezethet, hogy idővel igyekezete és jó munkája alább hagy. Egy másik felszólaló a kérdést egészen más oldaláról közelítette meg. Kereken kimondta, hogy nem egyszer éppen a legjobb dolgozók keresnek legkevesebbet. Mert mi történik sokszor? Sürgős valami munka? Természetes, hogy a legjobb dolgozókat küldik, hiszen „oda jó munkások kellenek". Valahol rosszul megy valamely munka? Megint csak a legjobb dolgozókat küldik, hiszen „oda jó munkások kellenek." És a jó munkások vándorolnak egyik helyről a másikra, mindig a legnehezebb helyeken dolgoznak, ám éppen az a körülmény, hogy egyik helyről a másikra irányítják őket s így nincs sem idejük, sein lehetőségük, hogy valahol bedolgozzák magukat ós felmutathassák jó munkájuk jó eredményeit, nemegyszer a legrosszabbul keresők közé tartoznak. De jól van ez így? Miért nem tudtuk még elérni, hogy „a" jó munkást, „a" jó munkát értékének és becsületének megfelelőképpen jutalmazzunk? BIZALOM ÉS AZ EMBEREK KÖZTI KAPCSOLAT Mi a jó munka megbecsülésének alapvető feltélele? A bizalom! Az emberek közti kapcsolatnak — ez esetben a vezetők és a vezetettek közti kapcsolatnak — az az igen fontos megnyilvánulása, hogy a másik emberről eleve feltételezzük, munkájában becsülettel helytáll, és a rábízott feladatot a legjobb tudása szerint fogja teljesíteni. Ha a vezetők és vezetettek kapcsolatában kialakul a bizalomnak, s egyben az emberi megbecsülésnek ez a légköre, akkor a munkának, az emberek tevékenységének olyan feltételei jönnek létre, amelyek döntő mértékben befolyásolják a további előrehaladást. Mert a bizalom: felelősségérzet. Felelősségtudat a vezetők és a vezetettek részéről egyaránt, mert kölcsönösen megbíznak egymásban. A bizalommal kapcsolatban esett szó többször is a taggyűlésen arról, hogy éppen a bizalom hiányában egyesek csupán úgy tekintenek valamely funkcióra, mint állásra, amely eleve könnyebb munkát és ugyanakkor nagyobb jövedelmet jelent. Lehet, mutattak rá a felszólalók, hogy ilyen tisztségviselő is akadhat. Viszont a lényeg az, hogy az ilyen nézet már eleve a bizalmatlanság megnyilvánulása a vezető tisztséget viselővel szemben. Ha azonban a vezetők és a vezetettek közötti viszonyban ilyen bizalmatlanság van, hogyan lehetséges akkor azoknak a kapcsolatoknak a kialakítása, amelyek a munkában, a munka megbecsülésében, az utasítások végrehajtásában nélkülözhetetlenek? Más felszólalók — és elsősorban is a vezetők — az érem másik oldalát világították uiag és arról beszéllek, hogy a vezető, ha becsülettel és felelősségteljesen akar eleget tenni beosztásának, akkor semmiesetre sem láthat benne állást, hanem a tagság bizalmából eredő megbízatást, amely munkát ós felelősségvállalást jelent. Ha ez nem így van, akkor olyan esetekben, amikor a köz, a többség érdekében egyesek számára népszerűtlen intézkedéseket kell tenni, a vezető, éppen az állását féltve, könnyen megalkuvóvá válik. Márpedig hogyan beszélhetünk közösségi tudatról, és arról, hogy az embereket arra neveljük, hogy a közösség érdekeit tartsák elsődlegesnek, ha vezető közösségi tudata „ál-> lása" féltésébe fullad bele. A párttaggyűlés megkezdése előtt az elvtársakkal beszélgetve, az egyik hozzám fordult s azt mondotta: a mi pártszervezetünk valóban a szövetkezet tagságának a színe-java. Igaz volt. Az évzáró taggyűlés is erről tett tanúbizonyságot. BÁTKV LÁSZLÓ HORVÁT KÖLTÖK Jure Kastelan; Vét éd alhat Az álom éles üvegén elvágtam ereim. Véremben az egek tükörképe látszik. Itt a Balkánon, a Száván, az Adrián a hollók is húst faltak, jóllakásig. Rémület tükrei, mutassátok a képet, amelyen kötél nem feszül a nyakra. Sikolt a vér, a vér, a vérem, a horvátok földjén, fel a csillagokra. Megnyitottam ereim és szavaim Véres magjainak titkát. Süvít, csapkod, korbácsol a vihar Nyögnek a karsztos sziklák. Joszip Pupacsics: ÍZ teng&% Nézem a tengert amint felém kúszik s a tengert hallom jó reggelt azt mondja s ó hallgat engem s én azt súgom neki jó reggelt tenger ó azt mondom halkati majd csendesebben ráköszöntök újra s ő hallgat és csak nevet s egyre kúsztk s nézem a tengert az aranyló tengert s nézem a tengert amint felém kúszik s jó reggelt tenger mondom arany tenger s jó reggelt tenger a tenger azt mondja és átöleti vállamat a tenger s a tenger és én és én véle együtt együtt ülünk fenn a fővényes parton és nevetünk és nevetünk le rája. Ante Sztamacs: dmint megláttalak Amint megláttalak hozzád alakultam esőd és dudvád nyomomat eltörli Így a sirám amely lenyűgöz felszabadultan lebeg az égbolt sötétjén nagy és magányos, meg nem osztott vészes jóslattal s baljós értelemmel csordultig tele Ó durva ós kegyetlen szívű föld tedd szívemet szívedhez hasonlóvá. Vlado Gotovac: J\íLagányjo.& Mindinkább úgy tetszik felhók szavát hallom Hallásom egyre jobb Hangok érnek hozzám sok dolog hangjai Nem tudok immár visszahúzódni a csendbe Már egy szúnyog zokogását is ki tudom mondani Vagy egy légy fájdalmát mely leragadva reszket Hallásomban mindinkább eltűnik az ember Szavai zúgásba mennek át S az mindenből egyre-egyre jó Tán húr nélküli óriás hegedű Visszhangzik át a kéklő égen És szenvedélyesen felremegnek a csillagok És elhalnak és kihunynak és lehullanak Mialatt a hideg mélységből új hangok törnek elő Mintha dob szólítana fel alkotásra S mindennek gondtalanul válaszolnak a felhők S csupán a gyermekek énekelnek velük Mindinkább úgy rémlik az eltűnő szavakat hallom Mert bennük mind kevésbé él ez a dal Hallásom egyre jobb. Csuka Zoltán fordításai * A horvát Irodalom költőinek legjobbjait mutatjuk be. Jure Kastelan 1919-ben, Joszip Pupacsics 1928-ban. Vlado Gotovac 1930-ban, Ante Sztamacs 1939-ben született. Műveikben mindnyájan a modern ember életérzését fejezik ki. i