Új Szó, 1966. február (19. évfolyam, 31-58. szám)

1966-02-05 / 35. szám, szombat

Az ötödik világ E

steledett. Szürke alkony borult a Clarence Streetre, de így szebbnek tűnt ez az unalmas, komor utca. Vagy egy órát bolyongtunk Jim Dawkinsszal Sydney külvárosában, Redfernben. A keskeny utcákon repedezett, ütött-kopott házak éktelenkednek, mezítlábas gyerekek fetrengenek az utca porában, mert oly kevés itt a zöld, és még kevesebb az emberi mosoly. Nem akartam hinni, hogy egy kőhajításnyira vagyunk a csodás varázsú, zajos, reklámgazdag Sydneytől, az elegáns városi közönségtől, hogy olyan közel van Ide az óceán és a világ egyik legszebb kikötője. fim Dawkinsszal egy kis szatócsboltban ismerkedtem meg. Az elárusító — görögnek vagy olasznak látszott — kérdő pillantást vetett rám, egy őslakó pedig, akivel éppen beszélgetett, nyugodt, de kíváncsi tekintettel mért végig. Viselete olyan volt, mint általában a sydneyi munkásoké: olcsó nadrág, durva szvetter, alatta fehér ing. — Ma /(5 időt fogtunk ki, ügye? — szólt hozzám az elárusító, amikor átnyújtotta a kért cigarettát. — Az időjárás az egyetlen dolog, amivel még dicsekedhetünk — elegyedett beszélgetésünkbe az őslakó. Megint végigmért kutató tekintetével és megkérdezte: — Maga kicsoda? — Orosz vagyok — mondtam. — Emigráns? — Nem, szovjetorosz. — Szovjetorosz, á ... Sokat hallottam SzovjetOroszországról ... Itt is laknak oroszok, de azok emigránsok. Az én nevem Jim Dawkins — mondta, és felém nyújtotta kezét. MOSTOHA ÉLETSORS — Sydneyben született? — kérdeztem Dawkins*. — Ö nem, észak-queenslandi vagyok. Törzsünk paradicsomi helyen lakott, ott volt az óceán, örökzöld pálmaják ... Eletünk mégsem volt édeni. Az egészséges férfiak és fiúk gyöngyhalászattal keresték meg a betevő falatot. Igaz, szépen kerestek, ám nehéz és veszélyes munkát végeztek. Mindennap párbajt vívtunk a halállal. Az óceán kék mélységébe lemerülve mindig azt hihettem: ez az utolsó ugrásom ... Cápák. Ügy tűnt, mintha egész idő alatt ránk leselkedtek volna. Egyik társam a lábát hagyta ott. A másik csak két órával élte túl kalandját... — Járt már arra? — kérdezte. — Nem, nem volt alkalmam megfordulni azon a tájon. — Hát csak menjen el. Hány kezetlen-lábatlan emberrel fog találkozniI Mind gyöngyhalászok voltak. S hány özvegy és árva maradt utánukI Megúniam ezt a mindennapi játékot a halállal. Barátom halála csak siettette elhatározásomat, hogy körülnézzek Ausztráliában. rész gondjai Elhallgatott. Látszott, nem szívesen emlékszik a múltra. — Nem ts tudja elképzelni, mennyi megaláztatásban volt részem, míg valahol huzamosan megragadtam. Ki akartam törni ebből a pokolból, hogy valahol Redjern határain túl találjak hajlékot. NaivságI A háztulajdonosok még csak szóba sem álltak velem. Szinte leolvastam a tekintetükről: „Hová furakszol te, fekete bőrű?". Mások kereken meg is mondták: „Takarodj vissza a rezerváctóba, abol" Abo — így csúfolják nálunk a bennszülötteket, az ország őslakosságát. FURCSA ALKOTMÁNY Hányan vannak Ausztráliában olyan sorsüldözöttek, mint Jim? Egyesek szerint 70—100 ezren. Pontosan senki sem tudja. Bármelyik ausztráliai statisztikai zsebkönyvet lapozgatjuk, mindent megtalálunk benne, csak azt nem, hány bennszülött él az országban. Ennek különös oka van. Ausztrália alkotmányának 127. cikkelye világosan leszögezi: „Szövetségi vagy állami, esetleg részleges népszámláláskor a bennszülöttek nem jönnek tekintetbe." Ennek értelmében az ötödik világrész őslakói nem teljes jogú állampolgárok. Az alkotmány 51. cikkelye felhatalmazza a parlamentet, hogy bármelyik fajjal kapcsolatban törvényeket adjon ki, ez azonban nem vonatkozik a bennszülöttekre. Milyen törvények uralkodnak az egyes államokban? Az a benyomásom, mintha a törvény urai igyekeztek volna egymást felülmúlni az őslakók életének megkeserítésében. E tekintetben Queensland vezet, melynek területén mintegy 40 ezer bennszülött lakik. Itt van a legtöbb rezervációs terület, ahol az adminisztrátor teljhatalommal rendelkezik, egy személyben bíró és ítéletvégrehajtó ls. A rezervációkban rabszolgaállapotok uralkodnak. Az adminisztrátor engedélye nélkül nem köthetnek házasságot, nem lehet személyi tulajdonuk. A fehér önkényúr puszta szeszélyből bármikor szétválaszthatja a családokat. Más államokban is kegyetlen törvények vannak érvényben. Nyugat-Ausztráliában a „kihágást elkövető" bennszülöttektől elveszik gyermekeiket, és más rezervációkba helyezik át őket. Csak egy állam — Tasmania nem ismer ilyen problémát. Itt ugyanis még a múlt században mind egy szálig kiirtották a bennszülötteket. A szerencsétlen bennszülötteket napjainkban is elűzik földjeikről. A legutóbbi öt évben kétmillió aore földtől fosztották meg az őslakókat. A bennszülöttek minden erővel ki akárnak törni a rezervációkból. Ez ritkán sikerül. Ilyenkor a nagyvárosok peremén telepednek le. Ausztrália haladó közvéleménye erélyesen küzd az őslakók sorsának megjavításáért. Százezrek erősítik meg aláírásukkal azt a követelésüket, hogy tegyék a bennszülötteket teljes jogú állampolgárokká. A kormány lassan és kelletlenül kénytelen engedményeket tenni. — Egy ország — egy nép — ez a hivatalos jelszó. Képmutatására gúnyos arcfintor a redferni meg a többi bennszülött nyomortanya. Van persze más jelszó ls, nem hivatalos. „Egyenlő jogokat az ausztráliai bennszülötteknek!", „Töröljék el az alkotmány 127. és 51. cikkelyét!", „Le a megkülönböztetéssel!" — hirdetik a „szabadságutasok" jelszavas táblái. Decemberben találkoztam velük a parlament előtt, amint tüntetésre indulva éppen kiszálltak az autóbuszból. A parlamentben ausztráliai újságírók között szóba elegyedtem F. Bandlerrel, az őslakók jogaiért küzdő bizottság egyik vezetőjével. — Már nyolc éve veszek részt a küzdelemben. Ezalatt sikerült felhívnunk az ausztráliai közvélemény figyelmét problémáinkra — mondotta. Az ausztráliai őslakók küzdelmét siker koronázza, mert erősödik a kommunista párt, a harcos szakszervezetek — például a dokkmunkás szakszervezet —, sok ezer munkáspárti tag, haladó értelmiség és diák támogatásával. V. KONDRASOV AUSZTRALIAI RIPORTJA L

ovakat nem kellett szereznem, mint egykor Verne regényhőseinek, hogy eljuthassanak Concepciónban. A vonat egyenesen a városi pályaudvarra szállított, amelynek környékén több mint egy évszázaddal ezelőtt a Bío Bío folyótól délre a hős araukánok hősiesen védelmezték szülőföldjüket a hódítóktól. Ma már talán csak a régi erődfalak emlékeztetnek ezekre az időkre. Concepción modern vidéki város hagyományosan parkosított térrel, ahol számtalan pad várja a járókelőket. A padok közelében izgalmas reklámtáblák: „Szegény sátán" (nadrágok és egyebek), „Csizmáskandúr (cipők), „Házi tűzhely (bútor.) .. Űnkétlenül eszembe Jut 1960, amikor a repülőgép szárnyai alatt a földrengés sújtotta vidék szörnyű látványa tárult elénk. Mint a poraiból féltámadt Főnix-madár Jelenik meg előttünk Concepción. A tartomány az utóbbi években rohamos fejlődést ért el. A vidék ipara, háromszorta gyorsabban fejlődik, mint a többi tartományé. Concepción négyszer-olyan gyorsan fejlődik, mint Santiago, az ország legfejlettebb iparvárosa. Jelenleg Concepción vidéke adja a nemzeti jövedelem 17 százalékát, a cellulózgyártás 100 százalékát, a vas- és acélgyártás 94, valamint a papírés kartongyártás 78 százalékát. • CHILEI A MUNKÁS, YANKEE AZ ÚR Ellátogattunk Vachipatóba, az ország jelenlegi egyedüli nagyolvasztójába, bejártuk a hő- és hidegmegmunkáló részlegeket. A szenet Lota és Coronel ércbányáktól délebbre fekvő lelőhelyekről és az Egyesült Államokból, vasércet részben a helyi bányákból, jórészt pedig a Betlehem Steel Corporation bányáiból szállítják ide. A bánya évi kimutatásából látható, hogy a részvények zömét James C h' le kazár i h á z á banj A chilei Chanaral kikötőváros lakosságának 70 százaléka, főként a környékbeli rézbányák dolgozói ilyen nyomorúságos viskókban tengődnek f. Wiliams amerikai igazgató ellenőrzi. Természetesen, ez a körülmény kihat Chile kohóiparának sorsára ls. A nagyolvasztó közelében lázas

s építkezés folyik. Az alapozás már megtörtént. Ez a fundamentum a legerősebb földrengéssel is dacolni fog. Egy év múlva elkészül Chile második nagyolvasztója. ... A nyugodt, széles Bío Bío folyón átvezető hosszú hídon átkelve másfél óráig utaztunk a folyó mentén, aztán feltűntek a szomszédos begyoldalat tarkító, rendezetlen, kusza sorokban épült viskók. Az utcákon mezítlábas, ronygyokba bujtatott gyerekek futkároztak. Az Irány tábla a tenger felé mutatott. A hírhedt bányatársaság székhelyére Coronelen, a chilei proletáriátus előretolt hadállásán keresztül veretett az út. Autónk néhány perc múlva felkapaszkodott a Lota hegyre, a barakkvárosba. Egyhangúság firad a földszintes és egyemeletes faházakból, a félig nyitott, egyforma ajtókból, szürke árnyak látszottak az egyforma kis ablakokban. • DAMOKLESZ KARDJA A társaság Irodájában elmondták, hogy mintegy 200 ezer munkást és alkalmazottat foglalkoztatnak. A bányásztelepeken 55 ezer ember él családostul. Örökös veszedelem fenyegeti őket: az utóbbi években vészesen lefelé hajlik a fejtés görbéje. Tíz év alatt ötezer bányász vált munkanélkülivé. Azt mondják, túrtermelés van szénből, viszont csökkent a kivitel, országos viszonylatban nem konkurrálhatnak a kőolajjal és a vízi energiával. Lota és Coronel szénkitermelésének csak 40 százalékát emészti fel Vachapito, persze ha sikerülne kibővíteni az acélgyártást, vegyikombinátot létesíteni, Lota és Coronel bányáiba is új életet lehetne lehelni. Santiagóba visszatérve keresztülrobogtunk Concepcion és Nuble tartományokon. Az országút mindkét oldalát drótkerítéssel körülvett ültetett fenyőerdő szegélyezte. Magántulajdon. A fenyő itt kétszer olyan gyorsan nő, mint a skandináv államokban, és szépen jövedelmez. A völgyekben szőlők zöldellnek. Elvétve szántővetőkkel is találkozunk. Traktort egyet sem láttam. Míg Chilian hétköznap alszik, vasárnapra felocsúdik álmából, s Ilyenkor sok ezer paraszt találkozik a hagyományos vásáron. A vonat ablakából kitekintve ai Andok fenséges látképe tárul elénk. A hófedte tűzhányó sokáig kísérőnkké -szegődik. Csúcsa természetesen hiányzik, mint minden vulkáné, úgy ls hívják: Descabesado, azaz lefejezett. Mintha arra figyelmeztetne: ne feledjék: Chilében vannak V. BOROVSZKIJ CHILEI ÚTIJEGYZETE