Új Szó, 1966. február (19. évfolyam, 31-58. szám)

1966-02-04 / 34. szám, péntek

J -i A komáromi Steiner Gábor Hajógyárban télen is teljes ütemben folyik a munka. (Bachan felv.) 1 Akik kiszorították az HSZK-t a S V E D PIACRÓL A KALNÓI SAMOTTGYAR ELSŐ LÉPÉSEI AZ ÚJ IRÁNYÍTÁS FELÉ • 200 SZÁZALÉKOS TERVTELJESfTÉS A XIII. KONGRESSZUS TISZTELETÉRE • SZOROS KAPCSOLAT A KÜLKERESKEDELEMMEL - FÉL SIKER Ondrej Barčák mérnök, a Szlovák Magnezit Művek igazgátója tavaly Svédországba látogatott. Az volt a célja, hogy körülnézzen, milyenek a kilátások a háború után elvesztett svéd piac visszahódítására magnezltiparunk számára. „Hát itt végképp kiszorultunk" — volt első benyomása. Az acélművek, vasgyárak már rég új szállítókat találtak, s lehetetlen volt olyan rést találni, amely sikerrel kecsegtetne. Egyhelyütt azonban mutatkozott némi remény: a Német Szövetségi Köztársaságból Svédországba szállított samottból készült kokilla-formák a nemesacél öntésére nem feleltek meg a svédeknek, minőségi kifogásaik voltak ellenük. Barőák igazgató hazatérése után felhívta külkereskedelmünk figyelmét a lehetőségre. Felkínáltunk a svédeknek néhány mintát, de nem feleltek meg. Akkor vette kezébe az ügyet a kálnói samottgyár. Kis üzem ez Losonc közelében, de jelentősége országos — Innen szállítják kohóiparunk legjelentősebb üzemeibe, KunCicére, Kladnóra, Podbrezovára, s legújabban a Kelet-szlovákiai Vasműbe a martinkemencék tűzálló falrétegeit, öntecsformáit, a nélkülözhetetlen kokilla-samottot. Az évek folyamán korszerűsítették a gyárat, úgyhogy 25 százalékkal képesek lennének fokozni a termelésüket, ha — nem lenne oly elavult és kis teljesítményű az alagútkemencéjük. Ez azonban nagyobb beruházást igényel... A kis kálnói üzem elkészítette a kokilla-formák első sorozatát a svéd követelmények szerint, s egy vagonnyit elküldtek belőle mutatóba. Érre özönleni kezdtek a megrendelések. A különleges termelésre eddig nem szakosított üzem persze az összes megrendelést nem tudta azonnal kielégíteni. Minden nehézség ellenére a dolgozók áldozatos munkával tavaly mégis 150 tonnát gyártottak terven felül ebből a keresett árucikkből. Az idei tervet már közelebb kellett hozni a követelményekhez. A tervet 500 tonnában szabták meg, ebből a választékfajtából. Ez a mennyiség azonban távolról sem elegendő a kereslet fedezésére. Ekkor hallatták szavukat a gyár dolgozói: a CSKP XIII. kongresszusa tiszteletére felajánlották, hogy megkétszerezik a keresett cikk termelését, kerek kétszáz százalékkal túlteljesítik a tervet. Az elveszett piac visszahódítása lelkesíti az embereket. Hiszen a samott-termékek nyomában a magnezit is utat tör magának Svédországba. Az emberek tudják, hogy a korszerűsítés fokozásával segíthetik leginkább a jó ügyet. A hibátlan termelés egyik előfeltétele a jól működő szárítás. Jelenleg a gyárban új kazánházat építenek, mégpedig saját erőből. Az építőcsoport tagjainak a fele fiatal. A kazánház építését ifjúsági építkezésnek kiáltották ki. Az új kazánházat még az idén üzembe helyezik. A magnezitművek tehát saját hasznán tanulta meg (ilyen is van), mennyire előnyös a külföldi piac legkülönfélébb követelményeinek kipuhatolása. Galus mérnök, a samottgyár igazgatója elmondja, hogy kapcsolata a vállalat kereskedelmi részlegével, s ezen keresztül a külkereskedelemmel jelentős segítséget jelent számára az erők csoportosításában, a leglényegesebb szakaszokra való összpontosításában. Azonban nem tájékozott afelől, hogy az eladási ár és a termelést ár között milyen a különbség, mennyire és mivel fokozhatná leghatékonyabban mind a népgazdaság, mind saját üzemének nyereségét, sőt devizarészesedését. Pedig a kálnói samottgyáriaknak közvetlen érdekük az új irányításban az önköltségek és az eladási árak figyelemmel kísérése. Elvesztett piac visszahódítása — önmagában is nagy dolog a mai késhegyre menő konkurenciaharcban. A kálnóiaknak ebben a harcban ma már az újszerű premizálási rendszer, a szocialista munkabrigádok kezdeményezése, a közvetlen anyagi érdekeltség is segít. Kálnón összefonódott a társadalmi érdek a dolgozók érdekével. VILCSEK GÉZA í JOGI TANACSADÓ ] Az új munkatörvénykönyv a I a p e i v e i I SZÜNET A MUNKAIDŐ ALATT (89. §) A műszak során a dolgozónak 5 árai, megszakítás nélküli munka után 15 percnyi szünet jár étkezésre és pihenésre. Ezt az időt a végrehajtási rendelet értelmében be kell számítani a rendes munkaidőbe. Ha olyan üzemről van szó, ahol a munkát nem lehet félbeszakítani, a szervezet köteles a munkát úgy megszervezni, hogy a dolgozónak megfelelő idő jusson pihenésre és étkezésre. MEGSZAKÍTÁS NÉLKÜLI PIHENŐ KÉT MŰSZAK KÖZÖTT (80. §) A munkaadó vállalat köteles a munkaidőt úgy beosztani, hogy a dolgozónak a műszak befejezése után és a következő műszak megkezdése előtt legalább 12 őrányi folyamatos pihenési Idő álljon rendelkezésére. Ezt a pihenési időt a 18 évnél fiatalabb dolgozóknál teltétlenül be kell tartani. A két váltás közötti pihenési időt kivételesen 8 órára lehet lerövidíteni a következő esetekben: folyamatos üzemeltetések és turnuszos szolgálatok esetében; a mezőgazdaságban (pl. aratás Idején); a közlekedési vállalatoknál és kulturális intézményeknél; sürgős javítási munkák esetében, vagy ha a dolgozók életét, 111. egészségét fenyegető veszély megszüntetéséről van szó; a nők pihenési idejének a folyamatos termelési üzemekben is nem szabad 11 óránál rövidebbnek lennie. A közlekedésben, a postahivatalokban, ahol a munkaidő beosztása eltér a rendestől, pl. napi 4 + 4 óra, az egyes műszakok között a dolgozónak legalább annyi pihenőre van igénye, mint amennyi ideig az előző műszak tartott, ha a műszak vagy annak felosztott része rövidebb lenne 8 óránál. MUNKASZÜNETI NAPOK (91-94. §§) Munkaszüneti napnak az a nap számit, amely a dolgozó heti, megszakítás nélküli pihenője (rendszerint a vasárnap, de más nap is lehet) 6s az ünnepnapok. A munkaszüneti napokon munkát elrendelni csak kivételesen, az üzemi bizottság előzetes hozzájárulásával lehet. A folyamatos pihenés napján csak a következő munkák elvégzését lehet a dolgozónak elrendelni, ha ezt nem lehet más munkanapokra halasztani. Pl. sürgős javításokat, be- és kirakodási munkákat, leltározási és zárszámadási munkákat, a folyamatos üzemeltetésű vállalatokban a meg nem jelent dolgozó helyettesítését, ha a dolgozók életét, 111. egészségét fenyegető veszély megszüntetéséről. elemi csapásról, vagy más hasonló rendkívüli eseményről van szó, ha oly munkáról van szó, amely elkerülhetetlenül fontos a lakosság egészségügyi és kulturális szükségleteinek kielégítésére, ha a hajók legénységének szolgálatáról, végül ha háziállatok etetéséről és ápolásáról van szó. Ünnepnapokon is csak az említett rendkívüli mnnkák elvégzését lehet elrendelni, továbbá az üzem őrzését. A szervezet vezetője köteles a munkát úgy beosztani, hogy a dolgozónak minden héten legalább egyszer, megszakítás nélkül 32 óra pihenője legyen. A lehetőség szerint ezt az üzem minden dolgozója számára azonos időpontban kell biztosítani, éspedig lehetőleg úgy, hogy ebbe beleessék a vasárnap. Ha ezt a pihenőt üzemeltetési okokból nem lehet teljes egészében egyszerre mindenki számára biztosítani, a megszakítás nélküli pihenőt legalább 24 órára kell biztosítani, éspedig a mezőgazdaság kivételével az idény- és kam pánymunkák esetében, a közlekedésben, a postahivatalokban, a kulturális intézményeknél és a folyamatos termelésű üzemekben, de az utóbbi esetben legalább 3 betekint egyszer biztosítani kell a dolgozónak a 32 órás folyamatos pihenést. A szervezet vezetője az állattenyésztésben egész éven át, a növénytermesztésben a mezei munkák Idején a munkaidőt ügy oszthatja be, hogy a 32 órás folyamatos pihenés az egyes dolgozókra legalább kéthetenkint jusson. A kisebb postahivatalokban, ahol nem szervezhető meg a turnuszos szolgálat, a folyamatos pihenés idejét maximálisan 18 órára lehet csökkenteni. Ilyen kivételes munkahelynek számit a tengeri hajón való szolgálat ls. Minden munkaidő szabályozásánál a szervezet vezetője köteles figyelembe venni az energiaellátás helyzetét, a közlekedési viszonyokat, és ezért be kell tartania a KNB e vonatkozásban kiadott utasításait. Hogy a dolgozók a munkaszüneti napokat jobban kihasználhassák, a kormány a Szakszervezetek Központi Tanácsának indítványára ezeket más napokra helyezheti át, 111. bizonyos változásokat eszközölhet a munkaidő beosztásában. DR. FÖLDES JÓZSEF egri viktor ILONA Kínlódtam és vajúdtam vele, mert minden szó út volt valami új felé, amely tiszta lesz és sugárzó, ha ereje lesz elvágni az utána nyúló polipkarokat, amelyek egy gyenge pillanatában a mélybe húzhatják. Nem szakítottam félbe a vallomását; talán éppen a hallgatásommal bátorítottam, hogy félelem és viszolygás nélkül valljon arról is, amiről tartania kellett, hogy elrettent vele. Nem kutattam — nemts gondoltam rá, hogy kutassam — miféle kuszán összekevert érzések hajszolták hol jávorka, hol a mostohája felé. Nekem elég volt tudni: voít ereje mindkét szálat eltépnie. Ilona folytatta: Az egész út alatt, amíg a vonatban ültem, csak egy gondolat gyötört: nem hagytál egy sor üzenetet. Anyám kétségbeesetten kutatja majd, hol vagyok ...? Ha valami bűnöm van, egyedül ellene vétettem. Erre sem akkor, sem most nem találok mentségetl ... Amikor megjöttem, első dolgom volt, hogy sürgönyt küldjek. El kellett utaznom, levélben majd megmagyarázom. — És hogy kerültél Ide? — kérdeztem. — Fatális véletlen volt — felelte. — Én akkor, az első napokban még hálás ls voltam a véletlennek. A bőröndöt az állomáson hagytam. Közben egy új vonat futott be, s minden irány és cél nélkül sodortattam magam a tömeggel, amely a villamosmegállóhoz sietett vagy gyalog Indult a városba. Gyalog mentem én ls. Arról nem tudnék számot adni, hogy mi fordult meg akkor a fejemben. Csak arra emlékszem, valami szüntelenül unszolt: nem elég az egyik lépést megtenni, a másikat — az utolsót is meg kell tenni. Csodálnom kellett Ilona lelki erejét, hogy ebben az összekuszált helyzetben nem végzett magával. Ilyen belső összeomlás és teljes kilátástalanság egyetlen kényszerítő reakciója: az öngyilkosság. Más az ő helyében — talán jómagam ls — nem láttam volna más kivezető utat. De a gondolat benne élt, a tudat alatt ez kergette a Duna felé. Sápadt arcán láttam, milyen fáradt, mégis unszoltam, ha már annyi mindent elmondott, ezt se hallgassa el. — Ha felmegyek a hídra, átvetem magam a korláton ... De ott a parton az a lomha hatalmas folyam Irtózattal töltött el. Jó úszó vagyok, a víz nem végezne velem, szörnyű volna viaskodni vele, éreztem, végül én kerekednék felül, az ösztönöm életben tartana ... Nemis pusztulhatok el, anyám abba belehalna ... Más megoldás kell, de Ilyen nincs, sehol a világon nem találom .. . Mikor beesteledett, a lábam, mintha egy élettelen gép része volna, visszavitt a színház felé. Nem éreztem éhséget, csak a kínzó szomjamat akartam valami hideg itallal csillapítani. Betértem a sarki büfébe. Ott botlottam bele Rózsiba. Tehát Rózsi volt az a „fatális" véletlen. Rózsi nélkül az utcán csavarogva vagy az állomás várótermében töltötte volna az éjszakát, mert ahhoz nem volt bátorsága, hogy szállodába, a várbeli turista-szállásra menjen, ahol diáktársaival egy kirándulás alkalmával már eltöltött egy éjszakát. — Honnan ismered Rózsit? — faggattam. — Évekig egy házban laktunk ... Jóravaló, rendes lánynak ismertem ... Mindjárt meglátta rajtam, hogy bajban vagyok. Alig faggatott. Ahogy megittam a málnámat, belém karolt, és vitt magával. Ide hozott... Hálás voltam, hogy nem gyötör a kérdéseivel. Kimondhatatlanul jó volt hozzá és tapintatos. Egy szóval sem faggatott. — Mégis elmondtad neki, — fakadtam ki keserűen. Rám nézett a kékes fényű nagy holdszemével, aztán lehajtotta a fejét. — Akkor este nem, csak hajnalban — felelte szemrehányásomra. — Felébresztette a sírásom. Vigasztalt, csitítgatott és én nem tudtam tovább magamba fojtani. Valakinek el kellett panaszolnom. Talán az tartott életben, hogy végre kiönthettem mindezt, ami a szívemet nyomta. Reggel elvitt magával a gyárba. Harmadnap már dolgoztam. Fárasztó munka volt, de az kellett. Nem értem rá marcangolni az agyam, csak a magam bajára gondolni. Ogy vettem ki Ilona szavaiból, hogy Rózsi jóravaló becsületes teremtés, erre vallott minden, amit sajnálatból és barátságból érte tett. Am ha így van, ha valóban olyan önzetlenül jó, miért segít annak a csürhének? Ilona felállt, és fásult mosolyt gyűrt el, mialatt odalépett hozzám. — Én nem mentegetem — mondta kisvártatva. — Néha magam sem értem, milyen kalandokba bocsátkozik a kétlaki természetével... Szeret szórakozni, nagyokat inni a fiúkkal, bár ha így magunkban vagyunk, egý korty italt nem kíván. Ugyanakkor kényes és büszke a munkájára, mindig az elsők közt van. A gyárban becsülik, szeretik. A múlt héten prémiumot is kapott. — Közben puszta kedvtelésből aranyórákat lop, és szerelem ürügyén vérmes öregurakat idecsal — jegyeztem meg keserű dühvel. Ilona a haja tövéig elpirult. — Azt az órát nem ő lopta el Kálmán bácsitól — tiltakozott. — Kicsoda, ha nem ő? Császár vagy Tucskó? — Attól a harmadiktól nem tételezem fel, hogy ő volna a tettes. Ki akkor a tolvaj? (Folytatjuk) ÚJ 52 1966. II. 4. 4