Új Szó, 1966. február (19. évfolyam, 31-58. szám)

1966-02-26 / 56. szám, szombat

ppenhága ellentmondásaival nyűgözi le az ide­geneket. Pontosabban: a látszólag összeegyeztet, hetetlen ellentmondás — az ősi múlt és az ultra­:modern stílus különös egybeolvadása az, ami a dán főváros látogatóit ámulatba ejti. Koppenhá­ga nagy város, jó ízlés és természetes feszte­lenség jellemzi. A világ minden országa képvisel­ve van itt, s a város bámulatos türelmet tanúsít minden iránt. • A MÚLT ÉS A JELEN TALÁLKOZÁSA Dánia alkotmányos monarchia. Alkirály után követ­kező személy egy kislány — a sellő. A tengerben él, a part mentén benyúló sziklán, egy ősi erőd előtt, s már ötven éve irigylésre méltó nyugalommal utasítja vissza a művészet különös tisztelőinek agresszív rajon­gását. A sellő bronzból készült, és összekötő kapocs a város ellentmondásai a tenger és a föld, az álom és a beteljesülés, a mese és a valóság között. Ericsen szobrász igazi művészi tökéllyel mintázta meg Ander­sen meséinek kis sellőfiguráját. A városban sok minden emlékeztet a nagy mese­mondóra. Például az Amalienborg palotánál őrt álló medvekucsmás katonák. A királyi udvar őrzésével pró­zai kötelességüket teljesítik, pedig az ünnepélyes őr­ségváltáskor az ősi toronyóra cimlapján mozgó mese­figurákként hatnak. Ha a városi zaj elcsendesül, a levegőből vontatott rikácsolást hallhatunk. Felpillantva vadhattyúk raját vesszük észre a halványkék égen. mindent kiállíta- Q ! I fl T nak, ami alakjával 1/7 T^t /ts L és anyagával bizo- gj OjKnlp La | roskadoznak az JJ »* _ _ * _ _ _ _ antikváriumok zsú- Pf||f|l|j||(®|| SkeFd- tüyHKUüA vásárolhatók. CHRIST1ANSBORG Christiansborg kastély a város legrégibb részében fekszik. Ezer ablaka van, falai Dánia ezeréves törté­nelmét őrzik és vagy ezernyi legendát. A király foga­dótermein kívül itt ülésezik a Folketing, a dán parla­ment, itt székel a külügyminisztérium, a legfelsőbb bí­róság, és itt van a színművészeti múzeum. Christiansborg kastély nem az első építmény ezen a történelmi helyen. Századok során háború és tűzvész martaléka lett öt kastély. Itt volt a hírhedt Kék Torony, amelyben 22 éven át raboskodott Eleonora Christina Ulfeld hercegnő, akit vetélytársnője, Sophie-Amália ki­rályné záratott be. Koppenhágát és összes ellentmondásait megértjük, ha tekintetbe vesszük, hogy valaha egy hatalmas biro­dalom fővárosa volt, amelyhez Svédország és Norvé­gia, továbbá Schleswig-Holstein és Lauenburg, Grön­land, Izland és Faerer-szigetek és Dán Nyugat-India tartozott. Az ország határai később jelentősen összezsugorod­tak, de a főváros tovább fejlődött. SZIGETORSZÁG Dánia a fylland (jütland) szigeten és még 500 szi­geten terül el. A szigeteket hidak és állandó kompjá­ratok kötik össze. A tájak, a szárazföld és a vízi tér­ségek váltakozása sajátos színt kölcsönöz Dániának. Az ország flottáját háromezer, összesen két és fél mil­lió tonnatartalmú kereskedelmi hajó és 14 ezer halász­hajó alkotja. A négy és fél millió lakosú országban sok a város, sok a gondosan megművelt föld, erdő és legelő. Az országban két és fél millió kerékpárt, há­rom és fél millió tehenet, hét és fél millió sertést tartanak nyilván. A dán hússertés faját tekintve a telivér csikóhoz hasonlítható. Eredményesen konkurrál vetélytársaival a fogyasztók kegyelért. Mivel két bordával többje van, mint fajrokonainak, fennhéjázónak hat. JELKÉPEK Ha szóba kerülnek a sertések, akkor még a leghi­degvérűbb dán farmer ís hirtelen déli vérmérsékletűvé válik. A Karolina tehenet is megemlíthetjük. Ha a kis sellő szellemi táplálékot ad, a Karolina a testi javakról gondoskodik. E tarka jószúg bizalmas tekintetével néz ránk a plakátokról, az élelmiszerüzletek kirakataiból. Egy képzőművész ihlete évi ötmilliárd liter tejet, 170 millió kilogramm vajat és 85 millió kilogramm sajtot adó nagy csorda jelképévé tette. Tüzetesebben megis­merkedhetünk vele az Ekko Danmark kiállításon, mely a „Permanenteveľ ellentétben az élelmiszergyártás nö­velésének lehetőségeit ismerteti a látogatókkal. A „Kro" fogadót jelent, a Zölleröd egy Koppenhágá­tól északra fekvő falu neve. A fogadó 1677 óta áll fenn. Azóta alig változott itt valami. Ez itt rezervátum. Árnyas bükkerdők fogadnak. Még a félénk szarvasok sem térnek ki előlünk. A nap másik felében Marienborg kastélyba, a mi­niszterelnök rezidenciájába érünk. Innen a Tivoliba tartunk. Ez egy park Koppenhága kellős közepén. Ugyanakkor a város tükre is, mert Koppenhága leg­jellegzetesebb vonásait tükrözi. Szól a zene, forog a körhinta, szines léggömbök himbálóznak a levegőben, a szivárvány minden színében pompázó lámpák világí­tanak. A régi pantomim színházban klasszikus komédiákat mutatnak be Pierrot-val, Colombinával és Arlechinóval. Az előadások mindig így végződnek: a néma panto­mimiával elégedetlen gyerekek odaszólnak: „Mondj va­lamit Pierroti" Pierrot akkor odamegy a korláthoz, és elbeszélget a gyerekekkel, akik aztán elégedetten szét­szélednek. A királyi palota előtti téren ünnepélyes őrségváltás folyik. Az őrség peckesen menetel, fenn a magasban pedig vadhattyúk rikoltoznak. A HATODIK ÉV VÍZ ÉS ÁRAM AZ ASSZUÁNI VtZIERÖMÜ TURBINAHÁZAI him Zaki Kinawy elmondja, hogyan mentette meg az országot már eddig kétszer is a gát védőfala: — A Sadd-el Aali első nagy próbája, a legnagyobb műszaki teszt az volt, amikor jelfogta a szoká­sosnál sokkal nagyobb nílusi árhullámot, és ezzel megmentette Kairót az árvíztől. Amikor híre jött, hogy sokat esik a Nílus forrásvidékén, fokoztuk a munka ütemét. Versenyeztünk a folyammal, és mi győztünk. A főváros most már nyugodtan alhat, a Nílus nem fenyegeti többé. Az 1964-es nagy ára­dást viszont 1965-ben rendkívül alacsony vízállás követte. Az egész ország a szárazságtól rettegett. Asszuán ismét segített: a Nasszer-tőban felgyűlt víztömeg egy részét felhasználhattuk öntözésre. A Sadd-el-Aali tehát két év alatt két nemzeti ka­tasztrófától mentett meg minket — és ezentúl is megmenti Egyiptomot az évezredes kettős veszély­től, az árvíztől-aszálytól. Egy Egyiptomnak mit jelent a víz, csak az tud­hatja, aki látta fellahokat a vízemelők nyikorgó kerekeinél, a parasztgyerekeket a kutak körül ke­rengő ökrök hátán, a fekete fátylas asszonyokat, amint görnyedve odavezetik a barázdányi csator­nácskák sárgás vizét minden gyümölcsfa tövéhez, a lucernásokhoz, a datolyapálmákhoz... Jelenleg 18 milliárd köbméterre becsülik a gát mögött eddig felgyülemlett vizet. Ha a nagy mű elkészül, a mes­terséges tó ötszáz kilométer hosszú lesz, tükre pedig 182 méter magasan lesz a tenger szintje fölött. A víz mélysége a gátnál 96 méteres lesz, — a víztömeg eléri a 35 milliárd köbmétert. Amikor az egyik mérnököt megkérdeztem, mi­lyen hasonlattal lehetne ezt érzékeltetni, kiszámít­ja, hogy az assuáni Nasszer-tó vize a földkerekség összes megművelt szántóterületét tíz centiméteres vízréteggel borithatná be. Az építkezés élénkbé tette Asszuán életét: a vá­rosban nagy a forgalom, a vizén is egymást követik a motoros bárkák, megindult a szárnyas-hajójárat. Abu-Szimbelig; később Szudánig is elsiklanak a gyorshajók. Most még több a vitorlás, az ősi fellúka — hófehér vásznaik éppúgy csillognak a verőfény­ben, mint a víz partján sorakozó új áramvezeték­oszlopok ezüstös traverzerei. Az egyik tornyon piros brigádzászló: szovjet mun­kások építik az Asszuánt az egyiptomi Iparvidékkel összekötő ezer kilométeres távvezetéket. Az úgyne­vezett 12-emeletes, 33 méter magas tornyok tartják majd a kábeleket: kétkilométerenként 5 ilyen tor­nyot emelnek a sivatagban a Nílus mentén. Egy­egy torony között az aluminiumköpenyű acélkábe­lek súlya 17 és fél tonna. Megépül a relé- és transz­formátorállomások hálózata is. A gyárakban kétmillió munkás és az egész ország várja az iparosítás meggyorsítását biztosító áramot. A Nílus mentén, az oázisokban és a sivatagtól elhó­dítandó területeken tizenöt millió fellah és az egész nemzet várja az öntözővizet, egy harmincmilliós nép vár több kenyeret. Asszuánból, Núbia fővárosából, a jövő városából Jelenthetem: Aga kán sírja körül minden zajos, minden mozog, minden lüktet. Következik: 2. Abu-Szimbel második alapkőletétele „BAZAR ASWAR" — A NÜBIAI NÉPMŰVÉSZET KO­SARAI, FEGYVEREI, SZŐTTESEI A LEGKELENDŐBB EMLÉKTÁRGYAK ASSZUÁN BÜSZKESÉGE, AZ ÜJ KATARAKT-SZÁLLO A NlLUS PARTJÁN (A szerző felvételei) 168 métert, vagyis a következő áradásnál már fel­foghatja a vizet akkor is, ha a Nílus rekordmagas­ságra, 150 méterre emelkedik. Hogy mindez mit jelent, a legilletékesebbtől, az Építkezés egyiptomi irányítójától, Ibrahim Zaki Ki­nawytól tudom meg. Az EAK gátépítési miniszter­helyettese 1960. január 9-e óta dolgozik itt Asszuán­ban; zömök alakja, barnára cserzett kemény voná­sú arca erőt sugároz. — A munka hatodik évében meggyorsul a tempó — mondja az egyik kilátóponton, ahonnan az egész hatalmas építkezést belátni, és amelyet a gát elké­szülte után 30 méteres vízoszlop borít majd be. — Bizonyos, hogy az egész munka idejét egy eszten­dővel megrövidíthetjük. Az első szakasz a Nílus elzárásáig tartott. A gát maga a második szakasz 1968 elejére elkészül, vagyis egy évvel a határidő előtt. Ezt csak azért valósíthatjuk meg, mert a Szov­jetunió vállalta: a munka meggyorsítása érdekében a tervezettnél hamarabb szállítja a berendezéseket az erőmű, a gát számára. Hogy ez milyen gigászi erőfeszítést követel, leg­jobban a számok mutatják. A jövő szeptemberre meginduló három első óriásturbina összesen 4800 tonna súlyú, és 635 kilowattot termel óránként; a turbinák kétszáz tonnás alkatrészeinek szállítására különleges hajókat, speciális vontatókat és darukat kell gyártani; az 1967 őszén termelni kezdő egysé­gek áramát már elvezetik, s mire 1969-ben mind a 12 turbina teljes kapacitással dolgozik, elkészül az Asszuánt Kairóval összekötő hatalmas távvezeték ls. A gát behemót testét a homok, a beton, a szikla­görgeteg duzzasztja, a mögötte elnyúló mesterséges tenger vizét pedig a Nílus szeszélyes áradása. Ibr»­Kezdhetem-e mással a núbiai táj le­írását, mint az Asszuánnal? Ez a város a modern Egyiptom jelképe lett, amió­ta — most hat éve — megkezdték az egész ország arculatát átalakító hatal­mas nílusi gát és vízi erőmű építését. Asszuánban a látogatónak rendsze­rint megmutatják Aga kán síremlékét. Az izmaeliták atyja azért választotta ki jő előre nyugvóhelyéül Asszuánt, mert ezt a dél-egyiptomi kisvárost tar­totta a világ legnyugodtabb, legcsen­desebb szögletének. RUDNYÁNSZKY ISTVÁN RIPORTJA 1. Asszuáni jelentés Asszuán ma az Egyesült Arab Köztársaság és egész Afrika legnagyobb építkezésének színhelye, ahol gátat emelnek az Iszaptól zavaros folyam út­jába, s vizének erejét az iparosítás, az öntözéses mezőgazdaság szolgálatába állítják, ahol hatodik esztendeje éjjel-nappal robbantják a gránitsziklái, keverik a betont, ömlesztik az anyagot mederbe­gátba. Éjjel-nappal dübörögnek az exkavátorok, dömpe­rek, csikorognak az óriásdaruk traverzkarjai: izzó napfényben és éjszaka reflektorok sugarában har­mincezer ember dolgozik szüntelenül, hogy megépít­se a Sadd-el Aalit, a nagy gátat. Tizenhét Kheopsz-piramis kőtömege férne el a gát belsejében. Magassága még ebben az évben eléri a m 1961 n. : 4

Next

/
Thumbnails
Contents