Új Szó, 1966. február (19. évfolyam, 31-58. szám)

1966-02-25 / 55. szám, péntek

(Folytatás az 1. oldalról) lános elismerése. Ez a proletár diktatúra megnyilvánulásának jgyik módozata. A februári események résztvevői szemtanúi voltak annak, hogy a reakció összeesküvését forradalmidemokratikus úton a nép akarata hiúsította meg, s nem vétve az alkotmány ellen, e célra a parlament küzdőterét használta fel, amit minden tőkés országnak félremagyarázhatatian tényként kellett elismernie. E siker legsarkalatosabb feltétele az volt, hogy a CSKP megfontolt elgondolásokra alapozta harcát, világosan érthető politikai programja volt, amely vonzerejével megnyerően hatott a dolgozó nép széles tömegeire, továbbá kitűzte politikai küzdelmének tökéletesen átgondolt taktikáját. A februári események e tökéletes elméleti s gyakorlati előkészítésétől elválaszthatatlan a CSKP s a nemzetközi kommunista mozgalom kimagasló alakjának, Klement Gottwald elvtársnak a tevékenysége. Gottwald elvtárs a cseh és a szlovák nép érdekeit mélységesen tudatosítva, szívügyének tekintette azokat. Beszédei és cikkei, amelyekben a parasztokhoz, a dolgozó értelmiségiekhez s a kisiparosokhoz szólott egytől egyig ennek megértéséről tanúskodnak. Kifejezésre juttatják szerzőjük képességét, hogy más elnyomott társadalmi osztályok s csoportok érdekeit összhangba ludja hozni a munkásosztály érdekeivel és hasznosítani tudja a szociális forradalom szubjektív tényezőjének erősítésére. A nép és a párt érdekeinek szoros cgybefonódása elsőrendű követelmény, éspedig nem csak a tőke elleni forradalthl harcban, hanem azután is a szocializmusba való átmenet időszakában. Társadalmunk 1948 februárja után megszabadult a tőkésektől, földbirtokosoktól, a nemzet árulóitól és az arizátoroktól. Nem lehetett azonban megszabadulni a kistermelőktől és földtulajdonosoktól, akiket — mint ahogyan Lenin mondotta —, nem lehel elnyomni, meg kell velük férni és akiket csak nagyon hosszadalmas, lassú s körültekintő szervező munkával lehet (és kell) átformálni s átnevelni. Teljesen helyes volt tehát, hogy pártunk Központi Bizottsága 8 v-io év alatt szervezetten vitte véghez az egyénileg gazdálkodó parasztok fokozatos átmenetét a szövetkezeti nagyüzemi mezőgazdasági termelésbe. Helyenként néha mégis előfordult — és ezt a párt bírálta —r, hogy az emberek nem igazodtak Lenin e tanításához. A februári győzelem enyhülést hozott a feszült politikai légkörben. A CSKP minden erejét a szocializmus építésével összefüggő feladatok kompié* megoldására összpontosíthatta. A reakció fölött aratott politikai győzelem leegyszerűsített szemlélete azonban részben a szocialista viszonyok győzelmének bizonyos „idealizálását" eredményezte, s olyan nézeteket keltett, hogy a szocializ mus eszméi automatikusan hatnak a nép tudatára, s a szocialista országépítés problémák és konfliktusok nélkül megvalósul. Nem mindenütt tudatosítottuk azt, amit V. I. Lenin mondott a szocializmus építéséről és pedig azt, hogy nem közvetlenül a lelkesedés alapján, hanem a nagy forradalom ban szárnyakat kapott lelkesedés segítségével, az egyéni érÄ NÉP GYŐZELME dek s érdekeltség és gazdasági számvetés alapján kell a szocializmust építeni. Az első ötéves tervidőszak éveire jellemző volt népünk mélységes, őszinte s igazi lelkesedése az építőmunkában. Iparunk helyreállítása és a szocialista iparosítás már az első években meggyőző sikereket eredményezett. Az ország ipari termelése évente több mint 10 százalékkal nőtt. Csehszlovákia 1960-ban mintegy négyszer anynyit termelt, mint 1948-ban. Gyorsan emelkedett a lakosság életszínvonala, mind nagyobb méreteket öltött a közművelődés és a kultúra. Megszűnt a jegyrendszer, a boltok megteltek árucikkekkel, sor került az árak leszállítására stb. Ez a mennyiségi fejlődés s a termelőerők átszervezése volt az első helyes lépés a szocializmus alapjainak lerakásához. És pártunk ezzel sikeresen megoldotta a foglalkoztatottság fontos kérdését, a termelés bizonyos aránytalanságának problémáját. Már nem kellett függnünk a tőkés piacoktól, amelyek számunkra mindig bizonyos kockázatot jelentettek. Örök érvényű tanulság azonban, hogy a helyes távlatok kitűzését illetően nem vettük idejében figyelembe a népgazdaság exten zív fejlesztésének negatív következményeit. Hazánkban ennek következtében lelassult a tudományos műszaki fejlődés s ideiglenesen megtorpant a fejlődés üteme is. A CSKP Központi Bizottsága több ízben figyelmeztetett a gazdasági, a párt- és állami fegyelem terén észlelhető fogyatékosságokra, az új technika adta lehetőségek elégtelen kihasználására, az elburjánzott adminisztrációra stb. Kiderült azonban, hogy ezek a fogyatékosságok csupán részben befolyásolták a helyzetet. A fogyatékosságokat, az újabb aránytalanságokat már akkor is az okozta, hogy hiányos volt a tervezés s az Irányítás begyökerezett rendszere, amely nem volt összhangban a termelőerők fejlesztésének elért fokával. Ez a tény s a belőle eredő nehézségek természetesen alkalmat adtak a pánikkeltésre és demagógiára. „Ha a napjainkban felmerült s áthidalt, előre nem látott nehézségek és veszteségek következtében el vesztettük volna a fejünket — mondotta Novotný elvtárs újévi beszédében —, ezzel semmiképpen sem bizonyítottuk volna megfontoltságunkat. Hiszen nem jutottunk olyan helyzetbe —bár sok nehézséget kell leküzdenünk —, hogy képtelenek lennénk a helyzet uralására és ne látnánk a kivezető utat." A CSKP Központi Bizottsága a Közgazdaságtudomány ismeretei alapján céltudatosan létrehozza a jelenlegi fogyatékosságok s nehézségek leküzdésére szükséges feltételeket. Kitűzte a népgazdaságunk hatékonyságának növelését célzó új elveket amelyeknek valóra váltása egész társadalmunk irányításának módosítását teszi szükségessé. Ezt a célt szolgálják a tervszerű Irányítás új elvei, amelyeket a tézisek a CSKP XII. kongresszusa utáni fejlődésünk legpozitívabb eredménye ként méltatnak. Ezek az új elvek a szocialista rendszer előnyei minőségileg újszerű haszMINDENÜTT GÉPEK SEGÍTIK AZ EMBERT (Pavol Haško felvétele) nosításának nagyon fontos eszközei lesznek. Okvetlenül érvényt kell szereznünk annak az elvnek, hogy minden dolgozó munkahelyének gazdája legyen, és tudatosítsa, hogy munkájától függ, milyen lesz az életszínvonala. Az egyének, vagy kollektívák anyagi érdekeltségének s a társadalom célkitűzéseinek egybehangolása alapján sikeresen lehet befolyásolni a politikai öntudatosságot és aktivitást, tehát a munkában való öntudatos magetartást is. A népgazdaságunk hatékonyságának növelését célzó feladat teljesítésének megalapozására törekedve az átfogó jelleget kell szem előtt tartanunk, vagyis el kell kerülnünk min den egyoldalúságot. Hogy ne fordulhasson elő a munka erkölcsi értékének lebecsülése óvakodnunk kell attól Is, amiről M. Sedláková a Pravda 1966. február 19-1 számában a következőképpen írt: „A munkaver seny korábbi népszerűsítése közben nagyon eltúloztuk az erkölcs! méltatást... Most pedig nyilván átestünk a ló másik oldalára ... mindenütt csak az anyagi érdekeltséget hangsúlyozzuk". Márpedig az a helyes, ha alkotó módon hasznosítják az egyiket is, a másikat is. Az első ötéves terv építőprogramja nagy elismerést keltett és mindenkit magával ragadott. Szlovákia szocialista iparosítása általános lelkesedést keltett. Jól lehet akkor is előfordultak hibák és fogyatékosságok, mindaz amit a fiatalok az Ifjúsági Vasútvonal, a duzzasztógátak, s az Ifjúsági Falu építkezésein végeztek olyan örök értékű erkölcsi-politikai eredmény, amelyet a februári események tettek lehetővé. Az ifjú nemzedék a Szlovák Nemzeti Felkelésben, majd a februári napokban átesett politikai tűzkeresztségén, s a februári győzelmet követő napokban felsorakozott a munka, a művelődés s a kultúra küzdőterén. Az új irányítási elvek következetes gyakorlati érvényesítésének kivívása elsőrendű feladat minden pártpolitikai s szervező tevékenységben. Ez a munkánk minden szakaszán az új és a régi között folyó harccal azonos. Ne feledkezzünk meg arról a tényről, hogy e harc küzdőterén mind a két oldalon emberek állnak és arról sem, hogy amennyiben a CSKP XII. kongresszusa befolyásolja társadalmunk fejlődését, ezzel megindította a haladó és a maradi, az alkotó készség s a tespedés közötti küzdelmet, vagyis társadalmunk ez Irányú te vékenysége sem egyéb, mint társadalmi jelenség. Az új irányítás elvei azon a tényen alapszanak, hogy a tudományos-műszaki forradalom gyökeresen megváltoztatta az ember, a társadalom és a termelés közötti kapcsolatokat. A kibernetika és az elektronika döntő módon befolyásolja az automatizálás elterjedését, s a termelés és a társadalom Irányításáról szóló elméletet. A szocialista rendszer a társadalom osztályai közötti antagonisztikus ellentéteket áthidalva elvileg sokkal inkább képes a legkorszerűbb technika vívmányainak hasznosítására, mint a tőkés országok bármelyike. A CSKP XIII. kongresszusa előkészítésének tézisei többek között hangsúlyozzák, hogy „a tudományos dolgozók alkotószellemi ereje a szakképzett munkások és technikusok munkájával párosulva a legfontosabb termelőerővé változtatja a tudományt". A szocializmusban mindinkább közelebb kerülnek egymáshoz a munkásosztály és értelmiség érdekel. E folyamat politikai gyökere a nemzeti felszabadító mozgalomban s a februári eseményekben keresendő. Az értelmiségiek tevőleges, alkotó részvétele szocialista építőmunkánkban, hozzájárulása a szocialista s kommunista eszmék valóraváltásához — a munkásosztály célkitűzései elérésének egyik feltétele. A munkásosztály és az értelmiség egymáshoz közeledése ak kor mélyül el, ha ezzel egyide jűleg sor kerül a pártunktól idegen irányzatok kiküszöbölésére. amelyeknek hívei lebecsülik a szocialista értelmiség jelentőségét és társadalmi szerepét. Ezt a mai, számunkra oly jelentős napon is tudatosítanunk kell s nem tagadhatjuk, ilyen megnyilvánulások előfordulnak és súlyos erkölcsi, anyagi károkat okoznak. Szocialista országépítésünk feltételei között mind nagyobb jelentőségű a munkásosztály s az értelmiség egymáshoz közeledése és legszorosabb összefogása. A Februári Győzelem rendkívül Jelentősen befolyásolta a hazánk nemzetei és nemzetiségei közötti szocialista kapcsolatok kialakulását is. A csehek s a szlovákok történelmi tapasztalataik alapján egyszer s mindenkorra elvetették a rsechoszlovakizmus burzsoá elméletét, mert ez az elmélet nem hozta közelebb egymáshoz a két nemzetet, hanem még jobban elválasztotta. A CSKP 1945 márciusában a burzsoáziával szimpatizáló politikai pártok képviselőivel folytatott vitában félreérthetetlenül kifejezésre juttatta álláspontját: „Bár önök az államot illetően nem hajlandók engedményekre, a köztársaság így is megmarad s a jövőben a csehek s a szlovákok egészséges kapcsolataira alapozott új köztársaság lesz." A CSKP csak 1948 februárja után láthatott hozzá a marxi— lenini nemzetiségi politika elveinek valóraváltásához. Megindult a szocialista országépítés, amely feltételezte a cseh országrészek és a Szlovákia közötti különbségek kiegyenlítését, nemcsak a szocializmus egyik célkitűzéseként, hanem győzelmének közvetlen feltételeként is. A CSKP fokozatosan valóra váltotta Szlovákia szocialista iparosításának tervét. Ezt a távlati feladatot a CSKP 1949-ben megtartott IX. kongresszusa fő irányelvei szerves részeként első ízben tűzte ki, majd a következő kongresszu: sok — a CSKP XII. kongresszusát beszámítva — további részleteit is előirányozták. Az eddig elért eredmények meggyőzően bizonyítják annak a politikának a helyességét, melynek célja Szlovákia Iparosítása és általános felvirágoztatása az egységes csehszlovák közgazdaság keretében. A bőséges természeti forrásokkal rendelkező s a fejlett csehországi Ipar támogatásában részesülő Szlovákia hagyományosan munkaszerető népe 1964-lg 6,34-szeresével növelte az ipari termelést. A szövetkezetesített és gépesített mezőgazdasági termelés ugyanazon idő alatt egyharmadával nőtt, jól lehet craknem 50 százalékkal csökkent a munkaerők száma. A CSKP Központi Bizottságának 1965. januárjában megtartott plénumülése a termelés minőségi jellegének kidomborítását irányozta elő és ezzel megalapozta népgazdaságunk intenzifikálását. Ez az irányzat részben a szlovákiai Ipart is érinti és pozitívan befolyásolja a termelés összetételét, valamint gazdasági hatékonyságát. Most, amikor a februári eseményekről megemlékezve a CSKP XIII. kongresszusa és az SZLKP kongresszusa előkészítésének idején pártunk említett irányelveit méltatjuk, tudatosítjuk azt is, hogy Szlovákia ma már relatívan fejlett és iparosított országrész. A gazdasági különbségek ezért már nem oly kirívóak, mint a februári események előtt voltak. Szlovákia további felvirágoztatását szem előtl tartva aktívabban kellene foglalkoznunk ezzel a kérdéssel ahhoz az elvhez igazodva, hogy Szlovákiának az eddiginél nagvobö mértékben kell hozzájárulnia a nemzeti jövedelem létrehozásához és egyúttal részesülnie az elosztásában. Ezt az elvet tartjuk szem előtt a negyedik ötéves terv előkészítésében is, és a fő célkitűzés a rendelkezésünkre álló források, a tartalékok eddiginél teljesebb hasznosítása Fo kezottabb figyelmet kell szentelnünk Szlovákia észak-keleti járásainak, de különösen DélSzlovákiának, mert a gazdasági megoldások szorosan össze függnek a magyar nemzetiségi kérdés megoldásával. Annak érdekében, hogy Szlovákta nagyobb mértékben hoz zájáruljon a nemzeti jövedelemhez, azzal tehetünk nagy szolgálatot, ha az Irányítás minden fokán s minden munkahelyen arra törekszünk, hogy Szlovákiában nemcsak teljesítsék az ez idén 10 százalékkal feszített tervet, hanem éppúgy, mint tavaly, jelentősen túl is teljesítsék. A szlovákiai dolgozóknak minden munkahelyen vállalniuk kellene a felelősség egy részét azért, hogy országszerte sikeresen megvalósíthassuk pártunk gazdasági programját, ami jelentősen hozzájárul népgazdaságunk hatékonyságának növeléséhez. A cseh és a szlovák nemzet politikai, gazdasági és kulturális együttműködése megalapozza nemzeteink erkölcsi-politikai egysége állandó szilárdulásánek feltételeit és lehetővé teszi az egészséges nemzeti tudat, a csehszlovák hazafiasság és a proletár nemzetköziség elmélyítését. 1948 februárjában nemcsak a szocialista forradalom politikai és gazdasági állásfoglalásáról volt szó. A kizsákmányolás végérvényes megszüntetése megalapozta az emberek közötti új erkölcsi kapcsolatok kialakulását is. Köztudomású, hogy a burzsoá társadalom elsősorban aszerint értékeli az embert mennyi termelőeszköz vagy tőke van a tulajdonában. A szocialista társadalom értékmérője kizárólag az ember egyéni tulajdonságait veszi tekintetbe. Tudjuk, hogy e téren s az emberek közötti kapcsolatokban általában még mindig léteznek szembeötlő különbségek. Ezek azonban csupán igazolják az emberek egyéni tulajdonságait, új értékelésének létjogosultságát, de egyben arna köteleznek bennünket, hogy fokozzuk politikainevelő munkánkat, minden részletében megmagyarázzuk n? ember életére kiható, anyaerkölcsi tényezők bonyolultságát s az ember viszonyulását a társadalomhoz és polgártársaihoz. Ez pedig nem könnyű feladat. Teljesítését nemcsak pártunknak kell segítenie, hanem a tömegszervezeteknek, az államhatalom szerveinek, a társadalomtudománynak, a sajtónak, a rádiónak, a televíziónak és különös küldetéssel az irodalomnak és a művészetnek is. Ezze! járulhatnak hozzá a februári forradalmi hagyományok kiteljesedéséhez. Tagadhatatlan azonban, hogy e téren még mindig sok hiba fordul elő. A legutóbbi években nálunk is felütötték fejüket szektáns irányzatok, amelyek pártunkban és rajta kívül negatívan befolyásolták az alkotóerők ktbontakozódását. Szembe kellett szegülnünk minden demagógiának, szkepticizmusnak és anarchizmusnak, mert ezek az irányzatok mindig ártanak pártunknak. Pártunkat azonban nem lehetett megtéveszteni. Tevékenységében a lenini elveket elmélyítve elegendő alkalmat adott az eszmecserére is. Ennek köszönhető, hogy egyre nyilvánvalóbbak az igazság mélyebb értelme keresésének pozitív eredményei. Különösen az ezzel összefüggésben leginkább érdekelt társadalomtudomány mélyíts el annak tudatát, hogy a szocializmus valóban történelmileg új társadalom megtestesítője, tehát még nem tökéletes, de fejlődése folyamatában feltárja a fogyatékosságokat, és áthidalja a szocialista forradalom marxi—lenini elmélete gyakorlati érvényrejuttatása közben felmerülő nehézségeket. A dicső februári napokról megemlékezve hangsúlyozni akarjuk elsősorban a kommunisták s az egész társadalom felelősségét annak betetőzéséért, am: a februári napokban vette kezdetét. Ez pedig azt jelenti, hogy a szocializmus és felvirágoztatása érdekében maradéktalanul valóra kell váltanunk a társadalom fejlődéséről szóló leghumánusabb tudományos feltevéseket. Forradalmiság ma annyit jelent, hogy küzdenünk kell a szocialista építőmunka magasabb fokán kiteljesedő életért. Elsősorban e téren kell megnyilvánulnia a szocialista forradalom további érvényesüléséért viselt felelősségünknek. Ez a forradalom mai arculata, erre köteleznek bennünket a februári győzelem hagvományal, azé a győzelemé, amely elválaszthatatlan párMinktól, vezető szerepétől, elválaszthatatlan népeink egységétől s a Szovjetunióhoz fűződő szövetségünk elmélyítésétől.