Új Szó, 1966. február (19. évfolyam, 31-58. szám)

1966-02-03 / 33. szám, csütörtök

labsha mai formáját a ptolemajoszi korszak végén, Augusztus császár uralkodása idején vette fel. Eredetileg lzisz kultuszának szentelték, de társistensége lett Mandulisz is, a núbial napkirály, akinek nevét nem jegyezték fel az ókori Egyiptom hierogliféi, s aki a tudósok szerint ősi afrikai istenség volt. A templom falain újra meg újra feltűnik Mandulisz mint gyermek, mint férfi, mint istenség, anyja mindig Izisz: az istennő táplálja, óvja, s fiával együtt, Horusszal neveli. Az egyik dombormű Augusztus császárt a fáraók hagyományos öltözetében ábrázolja, amint Izisznek, Horusznak és Mandulisznak, a núbial napistenségnek áldoz ... Az egyik falra vésett történelmi dokumentum Aurelius Besarion római kormányzó rendelete, amely görög nyelven tiltja meg a disznópásztoroknak, hogy állataikkal a templom szentélyéhez közeledjenek. A Kalabsha templomát, hanem az antik építészek munkáját is alaposan tanulmányozhattuk — mondja a német régész. — Először fordult elő a történelemben, hogy egy ilyen nagyméretű műemléket apránként, kőről kőig szétszedtünk és kőről köre összeraktunk. Megismerkedtünk minden problémával, amivel az építészek, a mérnökök, a szobrászok és a kőfaragók kétezer évvel ezelőtt szembekerültek. Tanulmányozhattuk hibáikat, tévedéseiket és kijavításuk módszerét; megtanulhattuk, hogyan faragták, helyezték el és illesztették össze a köveket. Megismerkedtünk az antik építészet núbiai alapozási technikájával is. Mindezek eddig ismeretlenek voltak a tudomány előtt. Kalabsha falvának lakói új házakba költöztek Asszuántól északra, Komombó közelében. Az ősi templom is elköltözött — eredeti helyénél 77 méterrel Asszuán közelében, a jövendő mesterséges tenger szigetén áll újra összerakva Kalabsha; képünk a kétezer éves templom udvarán készült. homlokzaton olvasható sorok egy núbiai királynak lázadó törzsek felett aratott győzelmét ünneplik. Az egyik kőlapon merotikus írásjelek: a Nílus negyedik zuhatagának közelében fekvő hajdani núbiai főváros, Mérőé lakóinak kései üzenete... — Nemcsak megmentettük magasabbra. Körülötte oázis épül: akik meglátogatják az asszuánl nagy gátat, a modern Egyiptom jelképét, minden bizonnyal ellátogatnak majd a vízduzzasztó mögött hullámzó új tő szigetére is, hogy megcsodálják az ókori egyiptomi és núbial művészet egyik legszebb, megmentett remekét. Az utolsó felvétel Kalabsha templomáról eredeti helyén — ezt a vidéket már elöntötte az áradá Nílus. kák — húsztonnás gránittömbök. A játék: a 120 méter hosszú, 70 méter széles, kettős falakkal, oszlopsorokkal övezet és szentélyekkel, kápolnákkal tagolt, az áradásoktól alámosott templomromokat úgy szétbontani, hogy minden darabkájuk ép maradjon, a köveket hajóra rakni és újra kihajózni, a hegyre felfuvarozni, kikötőt és utat építeni, a templom új helye számára a gránitból 12 ezer köbméternyit kirobbantani, s végül Kalabsha kétezer éves műemlékét úgy összerakni, hogy teljesen megfeleljen az eredetinek ls, az új alap és a táj követelményeinek ls. A munka 7 millió márkába került, a költségeket az UNESCO felhívására az NSZK vállalta. AZ AFRIKAI NAPISTEN SZENTÉLYE A munkamódszert tulajdonképpen már kipróbálták az amerikai milliomosok, amikor megvásárolták Skócia vagy a Rajna-vidék ódon kastélyait és szétszedették, ládába rakatták, s áthajóztak velük az Atlantióceánon ... De Kalabsha kövei közt tizenöt-húsz tonnásak ís akadtak — viszont nem volt szükség kötőanyagra. Kétezer éven át tökéletesen összeilleszkedtek az óriási kőtömbök, és ma is egymáshoz simulnak. Amikor Clasen doktor átadja névjegyét, megpróbálom a fal két gránitkockája közé csúsztatni — de nem sikerül. Nemhogy kartonlapnyl, de cigarettapapírnyi rés sincs köztük Mandulisz núbiai napisten temploma, amely egyiptomiak, rómaiak, keresztények szentélye ís volt, magán viseli egész korszakok névjegyét. Nemcsak a stílusról van szó, hanem a domborművekről és a falakba vésett feliratok meg a graffitt, a karcolatok szövegeiről is. KaA

bu-Szimbel megmentésének módszerét lényegében Kalabsha templomán próbálták kl, mégpedig teljes sikerrel. Núbia Luxora, amint a régészek nevezik, Abu-Szlmbel és Phílae után a harmadik legnagyobb műemlék a víz alá kerülő Nílus-parti tájon, de elsőként menekült meg. Amikor a templomot új helyén meglátogattam, még nem törölték le köveiről a rájuk festett sorszámokat és betűjelzéseket, falai tövében még ott álltak a csörlőgépek, az emelődaruk. Egy sziklacsúcsra vitték át, az asszuáni mesterséges tenger jövendő szigetére, eredeti helyétől, a már elöntött Kalabsha falutól 30 kilométernyire északra és 187 méter magasra ... KIKÖTÖ A KŐSIVATAGBAN Különös látvány •— az átköltöztetett templon) lépcsői elé Mandulisz núbiai istenség emberfejfi koronás nadár alakjában Kalabsha falán. RUDNYANSZKY ISTVÁN KAIRÓI LEVELE már odaépítették a jövendő kirándulóhajók számára a kikötőbakokat. A vad, rőtvörös sziklákon álló magányos és monumentális templomromhoz és kikötőjéhez még nem jött fel ide a hegyre a víz, köröskörül semmi jele, hogy itt nemsokára hullámok csapkodják a partokat — partnak sincs semmi nyoba. Porban, sziklatörmelékek közt bukdácsolva kaptatok fel Kalabsha templomához — két év múlva már csak hajón látogathatnék ide. Lebontása egy esztendeig tartott, felépítése ugyanennyi ideig. Tizenötezernyi kisebb-nagyobb kőtömbjét szétvágták, megszámozták, becsomagolták, az áradó Níluson hajókkal, úszódarukkal új helyére vitték, újra felépítették. A gigantikus összerakó játékban nem kellett találgatni semmit: minden építőkockának megvolt a sorszáma, pontosan kiszámított helye. összerakó játék? Építőkockák? A hasonlatot az építkezés irányítója, Wolfgang Clasen stuttgarti régész mondja, könnyedén, számokkal és adatokkal dobálózva, de szaval azután nagyon ls megcáfolják ezt a könnyedséget. Micsoda nehéz munka folyt itt, 50 fokos hőségben, két éven át napi 20 órás műszakokban! Az építőkocegri viktor 28. — Te naiv gyerek! ... Ami megtörtént, azon ne keseregj! De lásd tisztán, miféle ember az a Jávorka ... Ne tűrd, hogy tovább játssza előtted a meg nem értett, magányos embert. Az igazság az, hogy otthagyta a feleségét, amikor Idejött. Panaszkodik, ugye, hogy a gyárban csupa fafejűvel kénytelen dolgozni, és Itt nincs se pihenője, se szórakozása. Nem így volt? Felugrottam, hogy elfussak, de ő magához rántott. Ha tovább makacskodom, anya előtt nem marad titokban, hogy odadobtam magam Jávorkának. Megteszi, megteszi és megöli vele anyámat!.,, De előbb én végzek magammal. Nem ölöd meg magad, mondta magabiztosan. Ahhoz túlságosan szereted anyámat és magadat is. Végre magamra hagyott, ám másnap újra elkezdődött a pokol. Mit tegyek? Hogyan szabadítsam ki magam ebből a hétszeres ördögi szorításból? Anya maholnap hazajön. Hogyan nézzek a szemébe? És volt még valami, ami a nyomorúságomat növelte, kétségbeejtő helyzetemet még szorongóbbá tette: anya szereti, apró botlásait elnéző szerelemmel szereti ezt a zsarolót! De elnézheti, megbocsáthatja, ami itt a házban történik köztem és Gábor között? — Három gyönyörű évet adtam neki — védekezett. — Boldog volt, és csak rajtad múlik, hogy boldog maradjon. Mosolygott, amikor ezt mondta. Könnyelmű, csapodár embernek, szoknyavadásznak hittem mindig, de hogy ennyi cinizmus bújik meg benne?! Nem élhetünk többé egy -fedél alatt. Vagy ő hagyja el a házat, vagy én megyek el. Esztelen vagyok, intett le. Soron kívüli beutalást szerzett anyának Szliácsra. Ha műtéten át kell esnie, előbb Jöjjön rendbe a szívével. Akár holnap elviheti autón, és Szlliácson marad két-három hónapig. Az életet nem szabad komplikálnom. El kell fogadni, amit teli kézzel kínál. Igy jó, ahogy van, higgyem el. Csak tőlem függ, hogy kellemes és szép legyen. Gonosz és aljas életfilozófia! És anya, szegény édesanyám nem is sejti, mi lakik ebben a szerelmet hazudó emberben. Hiába könyörögtem, térjen észre, hagyjon magamra, ne forgasson ki nyugalmamból, tanulnom kell. Nem tágít mindaddig, amíg nem hajlok szavára. Érthetetlen, hogy mai lány létemre olyan nagy feneket kerítek a dolognak. Kár minden csepp könnyért. Megvénít, ráncot ír a fiatal arcra is, pedig ő szépnak akar tudni, szépek közt a legszebbnek. Az is vagyok, ha nem ilyen sírós a szemem, s nem keserű a szám. Ogy zuhogott rám a forró, kérlelő szava, hogy elszédültem. Amikor azt hittem, hogy kifogyott minden érvéből, hirtelen ellágyult, lehajtotta a fejét előttem bűnbánóan, mintha vezeklésre készen állna, és mindent visszavonna, azt a sok csúnyát és rosszat, amit eddig mondott. — Te azt hiszed rólam, hogy romlott vagyok, a csontom velejéig gonosz, mint a te léha Jávorkád — mondta. — Nem igaz, Ilus! Szerencsétlen vagyok, boldogtalan, mert szeretlek, őszintén, mint soha senkit az életemben. Mit felelhettem volna? Talán azt, hogy a farkas is szereti áldozatát, mielőtt széttépi. Igy tép szét emgem is veszett farkasként. Felállt, odalépett hozzám és én, mintha megbabonáztak volna, tűrtem, hogy forró tenyerébe fogja a fejemet. — Nézlek, hallgatlak és tudom a bizonyosságot — mondta halkan. — Előttem nem titkolhatod, hiába takargatod. És akkor mintha egy rántással letépte volna rólam minden ruhám, letépte még a bőröm is, és úgy vájna idegeim remegő rostjaiba, rángó szájjal kimondta, hogy az ő szerelme nem viszonzatlan, teste minden ízében érzi, hogy én is szeretem őt. A vérem tudja már, csak az eszein, a túl okos eszem tiltakozik. Odadobtam magam annak a hígvelejű, felvágós Jávorkának, mert őt szeretem. Ez elől a szerelem elől futottam, ezért dobtam magam a karjába. Mitől félek, faggatott. Attól, ami nagy, hatalmas...? Félek úgy élni, ahogy kell? Az eszemmel, a szívemmel, minden izomrostommal és gondolatommal! Gyengédség fogott el, olyan magatehetetlen lettem, hogy eléri célját, ha megérint, és magához von... Csak később eszméltem fel, hogy nem ilyen tehetetlenné verve kellettem neki, mint a fénycsóvák fényének nekirepülő lepke, de éberen és vágyó érzékkel, olyan szerelemmel, amelyből kiveszett a gyűlöletem. ö, Gábor ekkor már nagyon biztos prédának vett, nagyon jól tudta, hogy ez a perc bekövetkezik, múlhatatlanul be kell következnie, de én ezt a percet nem várhatom be, maradék erőmmel fel kell lázadnom ellene, menekülnöm kell a közeléből. 9. Nem érzékeltem az időt, a sebesen múló perceket. Lehet, hogy csak egy óra telt el, de ebbe az órába napok, évek zsúfolódtak. Vagy jóval több: Ilona egész élete, amely az enyém ís lett, hogy feltárult előttem ismert, és még rejtve maradt veszedelmeivel. Felperzselt pusztaságot hagyott maga mögött, és pusztaság fogta most is körül. (Folytatjuk) Megmentik Núbia műkincseit Kalabsha a hegyre költözik