Új Szó, 1966. február (19. évfolyam, 31-58. szám)

1966-02-19 / 49. szám, szombat

n ról van szó, Nigéria népe egyik napról a másikra újságolvasó nemzetté vált. — Ez nagyszerű dolog. De még milyen nagyszerű. — biztosít a fekete lábú rikkancs. — Három penny helyett, ha egy kicsit megszorítom őket, egy shillinget is megadnak a Daily Times-ért, vagy a West Afričan Pilotért. A Morning Postnak nincs ilyen kelete. Ez a mindenkori kormánylap. Még nem sikerült teljesen átállnia — politizál a kis újságárus. S a füléig húzódik a vigyor, amikor kérek tőle egy Daily Times-t és egy West Afričan Pilotot. Hirtelen feltámad benne a lelkiismeret. — Tudja, mit? Magánok hat pennyért számítom darabját. Fizetek. A fiú rajtam mindössze száz százalékot keresett. Ma vacsorára is telik neki. S ezek utón mondja nekem valaki, hogy nem TÖRZSI KORLÁTOK A diákkal a Tam Tam Bárban akadok öszsze. Régi ismerősként köszönt, holott tudom, hogy sohasem találkoztunk még. Diák a javából. Meghívom egy sörre. Szemében felcsillan a huncut győzelem sugara. Édes barátom. Én is voltam diák. Kevés pénzű, nagy bendöjű. Az első kortyok után belevág a közepébe: — Győzelem. Persze ez csak a kezdet kezdete. De az, hogy a katonák vannak hatalmon, nagyon jó kezdet. Tudja, amit mi ibók egyszer elhatározunk, azt ha csákánybalta hull is, keresztül visszük! Az ám. Mert nézzük csak! Ironsi, ugyebár, maga is ibo. Teljesen világos az ügy. Közbevágok: Azt akarja velem elhitetni, hogy az angol kapitalista sajtónak van igaza, s hogy a katonai puccs kizárólag kelet-nigériai ibo tisztek műve? — Megütődve néz rám. — Én ilyesmit sohasem mondtam. A katonai kormány nem tűr törzsi ellentéteket. Ezután nem aszerint mérik az embert, hogy hausza, ibo vagy joruba. Az számít, kinek milyen képzettsége van, ki mire alkalmas. Kihörpinti a maradék sört. Kezet nyújt. Az egyetemre kell mennem. Ha egyszer arra jár, keressen fel. Sok ott az ibo diák. Ha hiszi, ha nem

J_ezels_g_ IGAZI ÜNNEP LESZ! A lagúnaparti Marina sétány Lagos legszebb, legcsodálatosabb útvonala. A tenger felől érkező szellő lágyan lengeti a pálmafák leveleit. A lagúna vizén álmosan szunyókálnak • kirakodásra váró óriáshajók. A sétányon emberek ezrei. Semmittevő járókelők, üzletüket a fejük búbján egyensúlyozó szatócsok, banán- és narancsárusok, hivatásos levélírók és nem hivatásos zsebmetszők. A füves partoldalon értelmes tekintetű fiatalember vonszol egy kecskét. Szóba elegyedek vele. Hogyhogy a kecske megúszta? Hiszen már túl vagyunk a Ramadanon, a muzulmánok harmincnapos nagyböjtjén. Sőt az Id-el-Fitr-en, a böjtöt követő háromnapos lakmározáson is. Ez alatt a három nap alatt kecskék és birkák milliói véreznek el Nigériában. Nekik jut osztályrészül, hogy vérükkel segítsenek lemosni az emberi lelkeket terhelő bűnöket. A fiatalember elmosolyodik. — Hát hiszen tényleg az lett volna a logikus, hogy levágjuk a kecskét. Csakhogy az történt, hogy a ravasz állat a nagy zűrzavarban elkódorgott. Most találtuk meg, csaknem egy héttel az Id-el-Fitr után. Most már sajnáljuk levágni. Áttérek a kecskéről a politikára. — Nem sajnálja Balewát és Bellot? Mindketten hithű muzulmánok voltak. Meg sem várja a kérdés végét. — Igen. Dp gazdagok is. Meg kegyetlenek. Nekem a hiten kívül semmi közösségem nem volt velük. A katonákat nem ismerem. De ha felét megcsinálják annak, amit ígérnek. Nigéria újjászületik. S az lesz a mi igazi ünnepünk. Azt még a kecske sem ússza meg ,.. A lagúnaparti Marina (A szerző felvételei) Amikor néhány napos távollét után ismét o lagosi repülőtéren vagyok, a vámtiszt mosolyogva üdvözöl: — Gyűjtögetünk? Gyűjtögetünk? Ügy teszek, mintha nem érteném. — Úgy gondoltam, hogy maga is, mint a többi újságíró, híreket gyűjteni jött Lagosba. Jól felpakolnak, majd elutaznak. Ki Accrába, ki Cotonou-ba. S onnan adják tovább, amit a cenzúra miatt nem lehet Lagosból továbbítani. Igaz? — Bólintok. Igaz. De az is igaz, hogy az Ironsi tábornok vezette új katonai rezsim tevékenysége egyre kedvezőbb visszhangot kelt. Nigériában és Afrika-szerte. Ügy látszik, ezek a katonák nemcsak arra képesek, hogy felvágják a gennyes daganatot, hanem arra is, hogy meggyógyítsák a beteget. A repülőtérről a városba vezető úton egyetlen egyszer sem állítanak meg, hogy igazoltassanak. Kifelé jövet még három katonai sorompónál kellett álldogálnunk. Igaz, hogy csak udvariasan szalutáltak, majd tovább engedtek bennünket. De meg kellett várnunk, amíg az előttünk lévő kocsikat átkutatták. Fegyvereket kerestek. Meg talán politikusokat, akik jobbnak látták kereket oldani a katonai A KÉPVISELŐ KEREKET OLDOTT Az Ikoyi-szigeten levő szálláshelyem közelében egy északi képviselő háza húzódik meg hatalmas pálmafák árnyékában. Ezzel a képviselővel nem volt szerencsém találkozni, de úgy érzem, sikerült vele megismerkednem. Első ízben abból következtettem jellemére, hogy megtudtam, hithű muzulmán. Később pedig abból, hogy katonák keresték. Egyik reggel körülvették a házát, és némi fontolgatás után behatoltak. A halálra ijedt házi szolgákon kívül senkit sem találtak otthon. - Hol a Master? — Elment imádkozni. Széles körű üzleti ügyeiből ítélve sok minden terhelheti a lelkiismeretét. Hanem az imádkozás jó ötlet volt. Ez megmentette a letartóztatástól. Nyilván nem Allah, hanem valaki más figyelmeztethette a veszélyre, mert nyomtalanul eltűnt. Másnap is hiába keresték a katonák. Lehet, hogy azóta Dahomeyben elmélkedik a zsíros múlt TÍZ SZÁZALÉK A fürge lábú rikkancsnak olyan jó érzéke van az üzlethez, hogy ha így folytatja, még parlamenti képviselő is lehet belőle. Mint Lagosban mondják, „ten percent" politikus. Ez tíz százalékot jelent. Ha valamelyikük külföldi üzletet akart kötni egy nigériai állami vállalattal, annak legkedvesebb tíz százalékot kellett leguberálnia a haszonból az illető vállalat vezetőjének, akinek fő foglalkozása rendszerint a politika volt. Ha nem volt tíz százalék, kútba esett az üzlet. De hogy jön ide az újságárus? Mióta a katonák a hatalmat átvették, ugrásszerűen megnőtt az újságolvasók tábora. Sohasem hittem volna, hogy az emberek velekedni is képesek azért, hogy előbb hozzá jussanak egy napilaphoz. S félreértés ne essék, nem sportlapról, hanem politikai újságA lagosi utcán. JARMILA NEMEČKOVA DELHI RIPORTJA: RAJASTHAN ÉS A VÍZ A

fővárostól mintegy 300 kilométerre fekvő Jajpur Agrával vetekszik a turisták kegyeiért. Nincsenek ugyan olyan nevezetes műemlékei, amilyen a híres Taj Mahal, ám a város általában érdekesebb, mint Agra. Évszázadokkal fiatalabb, és építésekor, kétszáz évvel ezelőtt különlegességnek számított, hogy nagyon érdekes városrendészeti terv szerint építették. Jaisingh, Rajasthan akkori uralkodója megszerezte a legérdekesebb európai városok építési terveit, összeállította Jajpur tervét, s a város közelében India egyik legnagyobb csillagvizsgálóját építtette fel. A várost nyolc kapu kilenc részre tagolja. Széles utcái kétirányúak. Érdekesség a középen húzódó lámpasor, és a sajátos stílusú házak. Csak a színük egyforma. Jajpur ugyanis „rózsaszínű város", s a kétszáz évvel ezelőtt élt mázolok munkájának és anyagának jó minőségét bizonyltja az is, hogy a falak eredeti rózsaszíne ma is felismerhető. ® ÉRDEKES ORSZÁG Ha Jajpur valamiben is felveheti a versenyt Agrával és a többi indiai várossal, akkor az a táj és az odavezető utak. Rajasthan India egyik legszebb állama, Jajpur pedig a vitéz radzsputok szülővárosa. Punjab felől kőelefántokkal díszített oszlopsorok között vezet az út Rajasthan államba, s egy nagy kőtábla üdvözli a jövevényt, s közli vele, hol jár. Rajasthan két és félszerese Csehszlovákia területének, és több mint húszmillió lakosú. A jelképes kapun átlépve az embert az az érzés keríti hatalmába, hogy nagyon gondosan karbantartott honba lépett. A keskeny országút olyan tiszta és gondozott, mint egy kerti ösvény. Mindkét oldalán homokkal töltött, mésszel bemázolt, középen fekete csíkos pléhkorlátok szegélyezik. Rajasthan hegyes vidék, ezért az országútra kinyúló sziklaormokat is fehérre mázolták, hogy figyelmeztessék az autósokat. A BUDDHA-FAŰRIÁS (A szerző felvételeit A rajasthanl hegyvidék lenyűgöz vad szépségével. Egy kicsit az Alacsony-Tátrára emlékeztet. Szinte természetellenesen csupasz, egyedüli növényzete a kaktusz, melyet a homokhordalék egyszínűvé tesz a földdel. ® BUDDHA-FÁK Furcsábbnál furcsább fák nőnek a völgyben. Találunk óriásfákat, melyek alatt egy egy teherautó gyermekjátéknak látszik. Ezek azok az ún. Buddha-fák, amelyeknek széles törzséből óriási korona nő ki, ágai újabb gyökereket hajtanak, ezek visszahajlanak a földre, belenőnek, majd további erős törzzsé terebélyesednek. Gyönyörű a táj az esőzések, a kiadós monszunok után, amelyek a sárga sivatagot zöldellő kertté varázsolják. Jelenleg az az érzésünk, mintha egy kihalt Hold-tájon járnánk. Rajasthant ugyanis nagy aszály sújtotta, olyan, amilyenről a történelemben emlékezet óta nem tudnak. Rengeteg hidon megyünk át, de hol vannak a folyók? Csupán vízre szomjas medreket látunk. Ha helyenként mégis látunk némi zöldet, kecske-, Juh- vagy bivalycsordát, ez csupán az emberek roppant akaraterejét bizonyítja. Minden zöld oázis közepén már messziről látszik egy óriási kútkerék, melyet bivalyok forgatnak, s így nyernek a mélyből vizet. Olyan becsben tartják, mint az aranyat. Minden keskeny földcsíkot félméteres homokgáttal kerítenek körül, hogy egy csepp víz se vesszen kárba. Az utak alatt labirintusos medencéket ásnak, az esővíz felfogására. A gáttal körülkerített földnyelvek bizonyos rendezettségre, emberi kéz nyomaira vallanak. • NAGY TERVEK Hivatalos adatok szerint 12 körzetben katasztrófális a vízhiány, és 6629 községet éhínségtől veszélyeztetett területté nyilvánítottak. A legborzasztóbb az a tudat, hogy a legközelebbi öf hónapban egy csepp eső sem esik. Milyenek lesznek a monszunok? Nem véletlenül sürgetik az indiai lapok a rajasthani csatorna felépítését. Elkészülése után 425 négyzetmérföldön terül el, "íbből 110 négyzetmérföld átnyúlik a szomszéd Punjabba. E létesítménnyel 1970-ig és 1971-ig 1 millió 400 ezer acra földet öntözhetnek. Ezt persze még meg kell élni. A rajasthani kormány nagy gondokkal küszködik. Ennek tudatában léptünk Jajpurba. A földkérdés, a vízkérdés fontosább a rózsaszínű párádénál. Ha majd a lakosság közélelmezése megoldódik, Jajpur talán azzá válik, amilyennek a turista prospektusok hirdetik. Az utcákat most a sivatagi menekültek özönlik el. Itt ütöttek tanyát, a széles utcákon vezetik szegényes háztartásukat. A főváros és az egész ország hő vágya: OSI KÚT A PUSZTÁBAN Víz, víz, víz.,, ŰJ SZ 1966. II. 19. 4