Új Szó, 1966. február (19. évfolyam, 31-58. szám)

1966-02-17 / 47. szám, csütörtök

A Rudé právo ľ Pravda h a s á b j a i r ó I A természettudományok eredményei S r 1 j| X * Beszélgetés dr. BRAUNER IVAN akadémikussal, OC Tpifl|lfITlIl a Csehszlovák Tudományos Akadémia Virológiái Intézete "V í UUIII h I állatvirológiai osztályának vezetőjével A tudósok Intellektuális alkotó erejének ki- állapításokra a természettudományok művelői, bontakoztatása — olvashatjuk a XIII. kongresz- és milyen feladatok megoldása áll tevékenysé­szus téziseiben — a tudományt a legfontosabb gük középpontjában, — ezekről ä kérdésekről termelőerővé teszi, amely biztosítja társadal- beszélgettünk dr. Brauner Iván akadémikussal, munk további haladását és fejlődését. A kutató a kétszeres Ällamdíjas virológussal, a Csehszlo­tevékenységet főleg az alapvető természettudo- vák Tudományos Akadémia Virológiái Intézete mányokra irányltjuk. Hogyan tekintenek e meg- állatvirológiai osztályának vezetőjével. B A természettudományok d ön­tő módon befolyásolják a társadalmi és gazdasági fej­lődést, s természetese n az ember fejlődését, életkörül­ményeinek alakulását is. A természettudományok milyen eredményeket értek el az utóbbi években, és ezek kö­zül melyek voltak azok, amelyek a legnagyobb hatás­sal voltak a fejlődésre? — Ha összehasonlítjuk a ter­mészettudományokat a műszaki tudományokkal — mondja dr. Brauner Iván akadémikus —, mindamellett, hogy tudjuk, a természettudományok régebbi eredetűek, és több tudós foglal­kozott a természettudományok­kal, mint a műszaki-technikai tudományokkal, el kell ismer­nünk, hogy a műszaki tudomá­nyok ugrásszerűen előre törlek, messze maguk mögött hagyva a természettudományokat. En­nek nem az volt az oka, mint­ha a természettudományokat el­hanyagolták volna, és a világ tudósai a technika fejlesztésé­nek szentelték volna tudásukat, hanem az, hogy míg a technika nem élő, vagyis holt anyagok­kal dolgozik, addig a természet­tudományok művelői az élettel, az élőlényekkel, a természettel, szóval élő egyedekkel foglal­koznak, keresik, kutatják a bio­lógiai természet összefüggéseit. Vitathatatlan, hogy a természet­tudományok terén nagy és vi­lágra szóló felfedezések történ­tek, de sajnos meg kell álla­pitanunk azt is, hogy a termé­szettudományok ennek ellenére sem tudták és nem tudják tel­jesíteni az egyik legfontosabb feladatot, — az emberiség tel­jes értékű élelemmel való el­látását. Ugyanakkor azonban Igaz az is, hogy e feladatok nem teljesítése közvetlenül ösz­szefügg a természettudományok nagyarányú fejlődésével. Egy­részt lényegesen meghosszab­bodott az átlagos életkor, és minimálisra csökkent a csecse­mőhalandóság. Másrészt a vi­lág tudományos, biológiai és technikai fejlődésével arányta­lanul megnőtt az emberiség Igé­nye a jobb táplálkozás iránt, és ez a két aránytalanság az oka annak, hogy míg a világ lakosságának 30—40 százaléka — mondhatnánk — pazarolja és pocsékolja az élelmiszereket, addig az emberiség nagyobb ré­sze még a létminimumhoz szük­séges kalóriamennyiséget sem tudja megszerezni. A legna­gyobb haladást a természettu­dományok a fertőző betegségek felszámolásában, vagy ezeknek megelőzésében érték el (szul­fonamidok, antibiotikumok fel­fedezése, hatásos oltóanyagok termelése, hormonok, vitaminok megismerése és használata). Mindez az utóbbi 20—30 év ter­mészettudományi kutatásainak az eredménye. Hazánkban is a természettu­dományok sok, a világszínvonal szempontjából is komoly ered­ményt értek el. Lassan már is­meretlen fogalom a gyermek­bénulás, a fekete himlő, gyor­san és lényegesen csökkent a tbc és általában az összes fer­tőző gyermekbetegségek (him­lő, kanyaró, szamárköhögés, mumpsz) száma. S ez a hazai tudósok kollektív munkássága alapján előállított és preventí­ven használt oltóanyagoknak köszönhető, valamint annak, hogy egészségügyi életviszo­nyaink mérföldes léptekkel tör­nek előre. Nemcsak a humán orvostudomány ért el ilyen ki­váló és nagy eredményeket — pl. Európában nálunk a legala­csonyabb a csecsemőhalandó­ság —, hanem az állatorvosi tudomány is sok mindennel hozzájárult a világ tudományos kincsestárának gazdagításához a nálunk kitermelt új oltóanya­gokkal (száj- és körömfájás el­leni vakcina, sertésbénulás el­leni vakcina, az Aujeszky-féle betegség elleni vakcina, barom­fi- és sertéspestis elleni vakci­na). Ezek segítségével elértük, hogy ma Csehszlovákia Európá­nak a fertőző állatbetegségektől egyik légmentesebb országa. Or­szágunk egész területén felszá­moltuk a brucellózist, és a szarvasmarha tbc felszámolása is gyorsabb, mint ahogy tervez­tük. Megvan a lehetősége an­nak, hogy 1968 tg szarvasmar­ha-állományunk teljesen tbc­mentes lesz. Növénytermeszté­sünk, főképp gabonatermeszté­sünk, az elégtelen műtrágyá­zás, istállótrágyázás ellenére ls, a hektáronkénti 24—25 mé­termázsás átlaghozamával ösz­szehasonlítva hasonló adottsá­gok közt termelő, akár szocia­lista, akár kapitalista országok­kal, az élenjárók közé tarto­zik. Talán amiben a legnagyobb eredményt, kell látnunk, az az a tény, hogy 1948 óta, tehát 17 év alatt Csehszlovákia egész területén számos új tudományos Intézetet létesítettünk, amelyek­ben nagyszámú tudományos kutató dolgozik. Ez a nagyszá­mú tudományos dolgozó pár év múlva a természettudományok­nak mondhatnám minden egyes ágában sok új felfedezéssel fogja gazdagítani a világ ter­mészettudományát. M Megvannak-e a megfelelő feltételek a természettudo­mányok fejlődéséhez, és ah­hoz, hogy az egyes tudo­mányágak felfedezéseit az életben kellőképpen alkal­mazzák és hasznosítsák? — Már az előző kérdés fele­letében rámutattam, hogy a ter­mészettudományok fejlődésének nálunk szinte minden lehetősé­ge megvan. Nagy gondot for­dítottunk és ma is fordítunk a fiatal tudományos kutatók ok­tatására és nevelésére, akik — ha tehetségeseknek mutatkoz­nak — lehetőséget kapnak a vezető intézetekben — elsősor­ban a Csehszlovák Tudományos Akadémia intézeteiben — a ku­tatómunkára, tehetségük fej­lesztésére. De ugyanúgy lehe­tőségük volt és van arra is, hogy mind a szocialista, mind a kapitalista államok tudományos intézeteiben megismerkedjenek az ottani tudományos kutatá­sokkal és elsajátítsák a tudo­mányos módszereket. Ami a kutatások eredményei­nek, a felfedezéseknek alkal­mazását illeti, ebben sajnos elég sok, és mondhatnánk krónikus elégtelenség van. A mezőgazda­sági üzemekben, a szövetkeze­tekben és az állami gazdasá­gokban sokszor hiányzik a kel­lő tudású szakember. Ezek hiá­nyában viszont nehéz az új dol­gokat a régi tradícióval szem­ben bevezetni és alkalmazni. A bürokrácia is károsan befolyá­solja az új felfedezések beve­zetését, mert hosszú utat kell megtennie ahhoz, hogy a külön­böző institúciókon keresztül le­kerüljön a termelésbe. Remél­jük, hogy az új Irányítási rend­szerben, ahol a termelőnek módja lesz közvetlen megren­delés alapján a kutatótól az újítást megkapnia, mindkét fél­nek közvetlen anyagi érdeke lesz, hogy azt a termelésbe mi­előbb bevezessék. Ebben ugrás­szerű fejlődést látok. Az oltóanyagok és gyógysze­rek terén az új felfedezések be­vezetése gyorsan és hibátlanul történik, mivel az ezzel járó anyagi kiadásokat már 1951 óta, amióta az egészségügyi és ál­lategészségügyi prevenció díj­talan, az állam vállalta magá­ra. Azonban sok ellenkező példát is tudnék felhozni arra vonat­kozólag, hogy a természettudo­mányi kutatások terén elért komoly és nagy gazdasági je­lentőséggel bíró felfedezések realizálása a már említett okok miatt nem történt meg. Évek óta tudjuk, hogy a teljes ér­tékű biológiai takarmányozás­hoz (baromfi, szarvasmarha, sertés) milyen komponensek szükségesek (mikroeiementek, vitaminok, ásványi anyagok), mégis állatállományunk csak igen kis százalékánál biztosít­juk az ilyen biológiailag teljes értékű takarmányt, de ennél a kevés számú állatállománynál is bizonyos komponens hiányzik, vagy pedig nincs meg a szük­séges mennyiségben, fgy pl. elégtelen a foszfor adagolása, és ez a foszforhiány különböző betegségeket idéz élő. Sokszor használunk olyan fertőtlenítő­szereket, amelyekről kutatóink többször bebizonyították, hogy a velük való fertőtlenítés ered­ménytelen, de azért gyártásuk és használatuk tovább folyik. Az egyik, a fejőgépek fertőt­lenítésére használt szer nem­csak, hogy nem fertőtlenít, ha­nem éppen a fejőgépek által elősegíti a fertőzések széthur­colását. Aztán csodálkozunk, hogy a fejősteheneknél a tőgy­gyulladás eléri a 30 százalékot. M Társadalmunk és gazdasá­gunk továbbfejlesztését te­kintve milyen feladatok meg­oldása hárul a természettu­dományokra? — Nézetem szerint a szocia lista társadalom legfontosabb célkitűzése az emberről való gondoskodás és ezen belül az életszínvonal emelése. Ennek alapja viszont a biológiailag teljes értékű és amellett az egészségre nem káros, bő vá­lasztékú élelmiszerellátás. Ezen a téren a természettudományi kutatók sokkal maradtak adó­sai a szocialista társadalomnak. Hazánkban az egy főre eső ka­lóriafogyasztás, mondhatni, tál­magas. A hibát tehát nem ab­ban látom, hogy kalória szem­pontjából elégtelenségek volná­nak, hanem abban, hogy ez a magas kalóriamennyiség ösz­szetételben egészségügyi szem­pontból nem megfelelő. Ha vi­lágviszonylatban a betegségek statisztikáját figyeljük, akkor azt látjuk, hogy a szív- és az érbetegségek vannak az első helyen. A mi élelmiszer-fogyasz tásunk összetétele ebből a szem­pontból sok korrigálni valót kí­ván. Túl nagy a szénhidrátokat tartalmazó élelmiszerek fo­gyasztása, viszont túl kevés a zöldségé és a gyümölcsé. Túl nagy a sertéshús, sertészsír és általában az állati eredetű zsí­rok fogyasztása, ellentétben a dletikus hús- és olajfogyasztás­sal (baromfi, hal, vadhús). Eb­ből nyilvánvalóvá válik, hogy a természettudományok műve­lőinek milyen irányban kell tu­dományos munkát végezni. Te­hát nemcsak a termelés növe­lését kell szem előtt tartani, ha­nem kötelességünk, hogy egész­ségünk megóvása szempontjá­ból a legfontosabb termelési ágakat fejlesszék a lehető leg­gyorsabb ütemben (baromfiter­melés, halgazdaság, vadgazda­ság, zöldség- és gyümölcsterme­lés). Az ideális összetételű élel­miszertermelésnek szinte dia­lektikus következménye az en­nek megfelelő irányú növény­termesztés, mivel csak így lehet másodlagosan biztosítani a fent említett élelmiszerkövetel­ményeket. Már említettem, hogy pártunk és kormányunk minden segít­séget megad ahhoz, hogy termé­szettudományi kutatásunk vi­lágviszonylatban is magas szín­vonalú legyen. A jól felszerelt tudományos intézetekben dol­gozó kutatók nagy része már elérte azt a színvonalat, hogy ezeket, a társadalmunk szem­pontjából nagy jelentőségű prob­lémákat eredményesen megold­ják. Természetesen csak úgy, ha ezeknek az új felfedezések­nek a termelésben való realizá­lásához továbbra is minden tá­mogatást megkapunk. BATKY LASZLÔ AMIRE A LAKÁSÉPÍTŐK NEM GONDOLNAK A lakásépítésben egy eddig kihasználatlan lehetőségre hív­ja fel a figyelmet F. BOŠEK építész a RUDÉ PRAVO február 8. számában. Egyszerű dologról van szó — állapítja meg a cikkíró. — Városainkban sok olyan ház, illetve háztömb van, amelyekre ráépíthetnénk, vagy amelyek alját be lehetne épí­teni. Több érvelés szól amel­lett, hogy ily módon ls fokoz­zuk a lakások számát. Az alá­építés vagy ráépítés nem igé­nyel mezőgazdasági területet (a lakótelepeken egy lakosra 60 négyzetméter telket számí­tanak J, nem kell utakat, járdá­kat, üzleteket, Iskolákat, mozi­kat építeni, a lakásokat rá le­het kapcsolni a házban levő központi fűtésre. így a népgaz­daság mentesül olyan költsé­goktól, amelyek legalább akko­rák, mint a lakásépítési költ­ségek, s magukat a lakásokat is jóval olcsóbban lehetne épí­teni. Hogy miért nem használják ki lakásépítőink ezt a lehető­séget? Figyelmetlenség és hoz­zá nem értés az egész — álla­pítja meg F. Bošek, prágai épí­tész. — A tervezők leleményes­ségétől függ a technikai megol­dás. E lehetőség kihasználása óriási megtakarítást jelentene a népgazdaságnak és olcsó la­kásokat az igénylőknek. AZ ÉLELMISZERKERES­KEDELEM PROBLÉMÁI A PRAVDA február 9. számá­ban JOZEF JEŽKOVSKÝ köz­gazdász, a bratislavai „Potra­viny" kereskedelmi vállalat igazgatója, cikkében az élel­miszerkereslet és kínálat közti aránytalanság javításának prob­lémájával foglalkozik. Rámutat arra, hogy a kereslet és a kí­nálat javítása mind a termelő­vállalatoktól, mind a kereske­delemtől jobb munkát követel. A termelővállalatoknak meg kell javítaniuk az élelmiszerek mi­nőségét. A rossz minőségű élel­miszerek értéke a nyugat-szlo­vákiai kerületben 1964 második felében csaknem 5 millió 200 ezer koronát tett kl, tavaly pe­dig ugyanebben az időben 7 millió 500 ezer koronát. A kristálycukor például gyakran a megengedettnél na­gyobb nedvességű, a liszt dur­va és tisztátalan, a péksüte­mény kemény és törött. A kész­ételek nem Ízletesek, a gyü­mölcslét csak friss gyümölcs­ből szabadna készíteni, a mus­tot pedig kizárólag jó minősé­gű nyersanyagból. Kevés új élelmiszerfajta jelenik meg a piacon. A készételek, a zöld­ség- és baromfihús-konzervek, valamint az alkoholmentes ita­lok választéka mindössze 4—5 fajtára korlátozódik. A termelővállalatok és a ke­reskedelem közös problémája az árarányok. Szorgalmazzuk például a nagyobb marhahús­fogyasztást, mert egészsége­sebb, mint a sertéshús, és több van belőle. Ára miatt azonban nem növekszik a fogyasztása. Egy másik példa. Több mint egy évig tartott, amíg csök­kent az olajos halkonzervek ára. Ezalatt sokkal több kár keletkezett azáltal, hogy felhal­mozódtak ezek a konzervek. fmé) Figyelemre méltó javaslatok, hozzászólások A LOSONCI JÁRÁSBAN a pártszervezetek az évzáró tag­gyűlés előkészítésével és meg­tartásával együtt megkezdték a XIII. kongresszus téziseinek megvitatását. A vitát a pártszervezetek szervezik és irányítják. A pártszervezetek figyelemmel vannak a helyi feltételekre és arra, hogy a téziseket megtár­gyalják a szakszervezetekben és ifjúsági szervezetekben, a nemzeti bizottságokban, vala­mint a Nemzeti Front más szervezetében. A XIII. kong­resszus téziseit a pártszerveze­tek nagyobb többsége már meg­tárgyalta az évzáró taggyűlé­sen, és jelenleg a nyilvános pártgyűlések sokoldalú előké­szítésén dolgoznak. Az eddig lefolyt vitában igen sok megjegyzés, hozzászólás hangzott el a kommunisták és általában a dolgozók részéről a mezőgazdasági gépeket és minőségüket, a beruházást, va­lamint a mezőgazdasági terme­lés szakosítását Illetően. Kifo­gásolták, hogy a mezőgazdasá­gi gépek rossz minőségűek, alacsony a teljesítményük és egyesek már nem is korsze­rűek, másrészt a gépekhez ke­vés a pótalkatrész, s ezért Igen sok esetben nem üzemképesek. Javasolták, hogy olyan mező­gazdasági gépeket, amelyek feltételeinknek nem felelnek meg, ne hozzanak be külföld­ről, mint például vetőgépeket és gépkocsikat, valamint pót­kocsikat, burgonyakombájno­kat, és több más gépet. Egye­sek javasolták, hogy a nehéz megmunkáló gépeket, amelyek igen költségesek, az EFSZ-ektől csoportosítsák át a GTÁ-ákra, olyan értelemben, hogy a GTÁ traktorbrigád központok formá­jában adna segítséget az EFSZ­nek. A SZAKOSÍTÁSSAL kapcso­latban rámutattak: igen helyte­len, hogy még mindig több olyan növényt termesztenek, amely egyáltalán nem rentábi­lis, tekintve, hogy az ilyen ter­melés gépparkot és szaktudás­sal rendelkező embereket köve­tel meg, amihez sok EFSZ-ben nem minden esetben van meg a feltétel. Sok hozzászólás és javaslat esett a munkaerő, fő­leg a fiatalság kérdésével kap­csolatban, általában a mezőgaz­dasági üzemekben, ahol még mindig nem megoldott problé­ma az anyagi érdekeltség, a lakáskérdés, és a kulturális élet. Ezeknek a problémáknak a megoldásában látják a felté­telt, hogy az ifjúság elhelyez­kedjék a mezőgazdaságban. So­kan remélik, hogy az új Irá­nyítási rendszer bevezetése a mezőgazdaságban, meg fogja oldani az említett problémákat. Az ipari üzemekre vonatkozó­lag elhangzott legtöbb meg­jegyzés a már bevezetett új gazdasági rendszert érintette olyan vonatkozásban, hogy több üzemben ma sincs tisztáz­va a termelési program, ami nagyban fékezi a pártszerveze­tek munkáját, és főleg a dol­gozók aktivitásának kibonta­koztatását. A tézisek megvita­tásával kapcsolatban beszéltek olyan nehézségekről is, mint például az anyaggal és pótal­katrészekkel való egyenetlen ellátás, minek következtében az új gazdasági rendszer ér­vényesítése nagy nehézségek­kel jár, ez pedig kedvezőtlen hatással van az önköltség csökkentésére, a termelés ha­tékonyságának növelésére. A pártszervezetek a vita fo­lyamán gondoskodnak arról, hogy a helyszínen megmagya­rázzák a tisztázatlan kérdése­ket és a helytelen nézeteket. A pártszervezetek tudatában vannak annak, hogy a vita he­lyes menetének irányítása meg­követeli a kommunisták teljes aktivitását. Nem elégednek meg csupán a nyilvános gyűlé­sek jó előkészítésével és to­vábbi akciók tervezésével, ha­nem rendszeresen értékelik azok lefolyását, és Intézkedése­ket tesznek annak érdekében, hogy kibontakozzék a kommu­nisták és a dolgozók kezdemé­nyezése a kongresszus előtti Időben, különös tekintettel a termelés hatékonyságára, a munkatermelékenység növelé­sére és az évi terv határidő előtti teljesítésére. A JÁRÁS DOLGOZÓINAK kez­deményezése már most konk­rét eredményekben és kötele­zettségvállalásokban mutatko­zik meg. Figyelemre méltó kö­telezettséget vállalt a terbege­cl, a nagydaróci, felsőesztergá­lyi és csábi EFSZ. A mezőgazdasági üzemek mellett az ipari üzemek sem maradnak le a kötelezettség­vállalásokban, emellett járá­sunk ipari és mezőgazdasági üzemeinek többsége jól teljesí­ti feladatait. TANKINA ISTVÁN, az SZLKP losonci járási bizottságának titkára

Next

/
Thumbnails
Contents