Új Szó, 1966. február (19. évfolyam, 31-58. szám)

1966-02-17 / 47. szám, csütörtök

M

indig hittem az igazságban. S most, amikor ezt a levelet olvasod, hitem újra győzedelmeskedik. Levelemet kissé szokatlan módon kapod kézhez. Ezért nehezen maradhat a titok kettőnk között. A te kis titkod: hogyan sikerült elküldeni engem — a túlvilágra. Eleinte megelégedtél azzal, hogy a titkárnőm lehettél, bár már akkor többre vágytál annál, hogy a kézirataimat gépeljed. Igen a titkárnőm lettél, s én a főnököd. Vaknak és süketnek kellett volna lennem, hogy elhiggyem: ilyen ragyogó nő mint te, beleszeret egy nála kétszer idősebb férfiba. A szerelem mégis vakká tett ... Olyannyira mégsem tudtam vak lenni, hogy ne vegyem észre a fiatalembereket, akikkel flörtöltél. A zugírót, aki bukott a széplányokra, s a pomádés hajú, tehetségtelen statisztát, aki arról álmodozott, hogy filmsztár legyen, s akinek részleteket olvastál fel a forgatókönyvemből. Ám ebből ennyi elég. Folytathatnám, de sürget az idő. Akkoriban már beteg voltam, emlékszel? Mégis összeszorított foggal dolgoztam, mint egy állat. Csak ezért tudtam befejezni a forgatókönyvemet, s ráadásul egy regényt is. E

mlékszem, mennyire letörtél, amikor kórházba vittek. Azt meg kell hagyni: nagyszerű színésznő voltál, Sandra. Csak azért s került úgy legyűrni csalódásodat, amikor megtudtad, hogy életben mara dok. Igen, visszajöttem a kórházból, s az orvosok azt mondták: csöndes helyen, megfelelő pihenéssel, teljesen rendbe jövök. Ekkor eltűntél néhány napra, hogy keress számomra egy kellemes kis villát a tengerparton, ahol hamarosan visszanyerhetem régi erőmet. Már gyerekkoromban — amikor még fogalmam se volt Hollywoodról, vagy arról, hogy forgatókönyveket írok, s még olyan asszonyokról sem tudtam, akik képesek férjüket megölni, mint te tetted, Sandra — vágyódtam a sziklás tengerpartra s egy házikóra a völgy ölén. Ahogy odaérkeztünk megkönnyebültem, hisz mindenekelőtt csöndre, nyugalomra áhítoztam s ezt itt, a Csendes-óceán partján fekvő elhagyott Sajnos, a villából nem láthattam el arrafelé. S mikor mondogattad, hogy nemsokára megmutathatod nekem azt a csodás sziklát, hangodban öröm és megelégedettség vibráit. Végre ez a nap is elérkezett. Elég erősnek éreztem magam a kirándulásra. Te vajas kenyereket készítettél és kávét töltöttél a termoszba. Én papírt ERNEST BUTNER: Levél a túlvilágról öbölben, távol minden emberlakta helytől, valóban megtalálhattam. Eleinte még csodálkoztam, hogyan sikerült ilyen villámgyorsan rátalálnod erre az ideális környezetre. Aztán rájöttem. Tudod, ez akkor történt, mikor magaddal vittél a faluba, hogy bevásárolj. Közben valakivel elbeszélgettem. Megtudtam, hogy a házikó korábbi bérlője, mikor felesé/ge a tengerbe fulladt, Hollywoodba költözött s ott statiszta lett — bizonyára egyike számos udvarlóidnak — s ő adta neked azt a hasznos tanácsot, hogy költözzünk üresen álló villájába. S

zinte bámulatba ejtett gondoskodásod. Jóformán egy percre sem hagytál egyedül, legfeljebb, ha úszni mentél, vagy napozni a partra. Igen, kirándulásaid néha órákig is eltartottak, de nem nyugtalankodtam, mert tudtam, hogy a völgyet körülvevő sziklák biztosabb védelmet nyújtanak, mint a legmagasabb kőkerítés. Akkoriban még elég gyönge voltam ahhoz, hogy hosszan tartó kirándulásaidra elkísérjelek. De mindig mindenről beszámoltál. Különösen arról a szikláról meséltél sokat, amelyet „bástyának" neveztél. F.z a sziklafok csodálatosan emelkedett ki a tengerből. és ceruzát vettem magamhoz, új könyvemen dolgoztam. Kora reggel indultunk el. Mikor elérkeztünk a ,fiástyához°, nem voltam különösen elragadtatva. Még ha úszni tudtam volna, talán magával ragadott volna a sziklával lezárt kis parti sáv, a hely festőisége — s megértettem volna, mivel bűvölt el téged. Mire rájöttem, már késő volt. E

mlékszel, Sandra? Mikor kiúsztál a „bástya" kiugró alsó fokához, felálltam, hogy arrébb tegyem a plédet, mert észrevettem, hogy állandóan szűkül a parti sáv. Visszavonultam a víz elől és hirtelen rémület fogott el: a vészesen közelgő tengerár hamarosan elönti kis szárazföldemet. Rádöbbentem, hogy elvesztem. Úszni nem tudtam, a szikla pedig olyan meredek volt, hogy meg sem kísérelhettem a menekülést. Mégis legyűrtem a félelmet. Még segítségért sem kiáltoztam. Tudtam, semmi értelme. Te akkor merültél fel a vízből és a „bástya" benyúló sziklafokán láttam meg tested távoli körvonalait. Most már tudom, csak arra vártál, hogy a dagály elvonuljon, aztán visszaúszol a partra, felkeresed a rendőrséget s bejelented, hogy eltűntem. Most te ott a sziklán bizonyára azt hiszed, hogy segítségért üvöltök —nem, tévedsz ... csak írok .. r Egy-két nap múlva megtalálják majd partra vetett holttestemet, a külső erőszak minden nyoma nélkül. Rád nem esik a gyanú árnyéka sem. Még sajnálni is fognak, téged, a fiatal özvegyet^ Pedig semmi gondod nem lesz. A szcenáriumok és könyvek jövedelméből nyugodtan élhetsz. Nagy összeget kapst a biztosítótól is, hiszen halálomat balesetnek fogják minősíteni. Most jut eszembe, hogy dupla összeget köttettél ki baleset esetére. Igen, mindenről• gondoskodtál. Csak egy dolgot hagytál figyelmen kívül — a jegyzetfüzetemet és a ceruzámat. Még meg tudtam írni ezt a levelet hozzád, mielőtt megfulla-. dok. Csupán azt remélem, Sandra, hogy, mielőtt levelem a kezedbe kerül, eljut illetékes hatóságokhoz. Üdvözöl férjed, akit meggyilkoltál. • • • S

andra lassan emelte fel fejét at papírról. — Hogyan jutottak ehhez? —^ kérdezte, miközben a jegyezetfüzetet megvetően az asztalra lökte. Durva hamisítvány! Nem ő írta ezt a leveletl — Majd az írásszakértő megállapítja. Egy halász juttatta el hozzánk. — Egy halász? — mosolygott megvetően Sandra. A felügyelő vállat vont. — A levél önnek szól és férje jegyzetfüzetéből való. Nézze, hogyan van összegöngyölve, és figyelje meg rajta a barna foltokat. Ezzel a felügyelő kinyitotta íróasztala fiókját s elővett valamit. — Kávéfolt — tette hozzá halkan. — A levélgöngyöleg a termoszban volt. Abban a termoszban, amelyet maga vásárolt, amikor a tengerpartra utaztak. (PETŐ MIKLÓS fordításai' Z ÜLŐK, NEVELŐK FÓRUMA A szülök felelőssége Fiatalkorúak törtek be a nyitrai székesegyházba, mert sürgősen pénzt akartak szerezni szórakozásra, italra, és cigarettára. Bevallották azt is, hogy nem ez volt az első lopásuk. Utoljára tavaly, a cukorrépa-kampány idején dolgoztak. Az egyik bevallotta, hogy szülei tartják el, bár apjának csak 350 korona nyugdija van, anyjának pedig 2011 korona havi járadéka. A szőlők ugyan unszolják gyermeküket, hogy dolgozzék, szemére vetik életmódját. A fiatal tolvaj azonban nem tud más életei kezdeni, ezért ismét javítóintézetbe kerül. Tragikus fiatal életre mutat ré az ilyen újsághír: Megdöbbentő esete az elnevelt, az életbe helytelenül elindított kezdő embernek. Nem ismerem ezeket a szerencsétlen, rossz útra tért nyitrai fiatalokat, nem beszéltem a nyugdíjas szülőkkel sem. Csak az újsághír utal az utóbbiak tehetetlenségére. Mert havi 550 koronából két idős embernek megélni és egy harmadik fiatal embert eltartani, elgondolkoztató jelenség, amely mellett — a járásbíróság ítéletén és az ügyész fellebbezésén túlmenően is — aligha mehetünk el szótlanul. Az ilyen és hasonló ja lenségek ugyanis nem szórványosak, nem ritkaság számba menő esetek. Mind gyakrabban, különböző változatban találkozhatunk velük, s ezek az esetek jelentik társadalmunk építésébon azt a rést, melyet ha nem szívesen is, de tudomásul kell vennünk. Minden oknak megvan az okozata, cselekedeteinket külső és belső hatások mozgatják, irányítják. Mi az oka annak, hogy a mi társadalmunkban akadnak még tetterős fiatal emberek, akik irtóznak a munkától, nincs felelősségérzetük, viszont roppant nagy igényeket támasztanak az élettel szemben. Miben keressük vagy lássuk az okát annak, hogy az ő szemükben a jellemesség — kispolgári csökevény, a becsületes helytállás a kizsákmányolás ósdi maradványa, az erkölcsös, józan élet — templomos vénasszonyok nyavalygása, az időnként szükséges lemondás és önmegtagadás — a sötét középkor korcs emlékeinek inelengetése ... Rendkívül gazdag színezete és árnyalata van a kritikának és megbélyegzésnek, ha az illetőnek a tárgyilagos és józan, de neki kényelmetlen és terhes jelenségekkel kell szembenéznie. A kifogások és mentegetőzések egész fegyvertárát szeretik felvonultatni, mielőtt a felelősség kérdése felvetődne. Ahhoz nem fér kétség, hogy valakit, vagy valakiket terhel a felelősség azért, hogy fiatalkorú tolvajokkal, bűnösökkel találkozunk a bíróságokon. Az Hyeu fiatal ember életébe valahol hiba csúszott be, ha már korának második évtizedében a normális kerékvágásból kisiklik és összeütközésbe kerül a társadalmi rendet védő és szabályozó törvényekkel. Kit terhel a felelősség azért, hogy egy alig húszéves fiatalember már tehertételként jelentkezik a társadalom számláján? A társadalom legkisebb sejtje a család. Kétségtelen, hogy az erkölcsileg egészséges családok a közösség alapkövei. A családban élő gyermeket a gondos szülő ijemcsak étellel és ruhával látja el és iskoláztatja, hanem mindezzel párhuzamosan neveli is. A szülői nevelés, melynek alapja a jó példa és a megfontolt, kellő időben elhangzó intelem, minden helyes nevelésnek a kiindulópontja, a gyermeknél már kiskorától gyomláltatja az önzés, a makacsság, a restség, a hazudozás vadhajtásait és dud váit, nem állítja a gyermeket tilalomfa-erdőbe, hanem pozitív értelemben és irányban fejleszti képességeit. Az igazságosság érzetének ápolása, apró munkák fokozatos megszerettetése és nem a munkával való büntetés, a kényeztetés fokozatos megszüntetése, a józan élet iránti érzék állandó fejlesztése: mind-mind szilárd oszlopok, melyeknek jellemformáló erejük van. Az így indított, vezetett és segített ifjú ember, alkit kellőképpen fejleszt és tökéletesít az iskola is, aligha kerül már élete második évtizedében javítóintézetbe vagy börtönbe. A gyakorlat sokszor rácáfol a legszebb elméleti feltevésekre és elképzelésekre is. Határozotton lélektani okokat kereshetünk abban a jelenségben, hogy a második világháború vége óta igen sok szülőnél feltűnően, sőt egyoldalúan elhatalmasodott a gyermekük Iránti szeretet. Ez a túlságos gyerekimádás, a majomszeretet már igen sok tragédiának volt az okozója. A mérhetetlenül önző, kiállhatatlan, követelőző és nagy igényekkel fellépő fiatalok sajnos szomorú bizonyítékai az alapjában elhibázott szülői nevelésnek, melynek következményei elsősorban éppeo a szülőket sújtják. Az elnevelt fiatal már az iskolában ellenszenvet kelt s később az életben magára marad, mert környezete aligha fog lelkesedni cselekedeteiért és magatartásáért. Az önzés, a fokozódó igények állandó kielégítése, a kölcsönös tisztelet megtagadása, az állandó munkától és kötelességteljesítéstől való irtózás: a reáli® életben előbb-utóbb összeütközésekhez vezet. Még a legszorgalmasabban végzett munkáért sem kapunk annyi bért, hogy az anyagi javak korlátlanul álljanak rendelkezésünkre. Az állandóan jelentkező újabb igényeket végül is nem lehet kielégíteni. Aki nem ismer határt és nem tud megálljt parancsolni magának, az elkerülhetetlenül katasztrófába sodródik. SZEKERES ISTVÁN Szekeres István írása elgondolkoztató. Tény, hogy a megbotránkoztató, kirívó esetekben azonnal elhangzik a kérdés: hol voltak a szülők, miért nem törődlek gyermekükkel? Ilyenkor egyhangúan a szülök felelősséget emlegetjük. De valljuk be, különben szívesen megfeledkezünk róla, vagy előszeretettel hárítjuk ál másra, az iskolára, a napközire, a környezetre, a társadalomra. És még ott is, ahol a szülők mélyen átérzik felelősségüket gyermekük neveléséért, mondhatnók családonként másképp értelmezik e szavak jelentőségét, sül néha súlyos, következményekkel járó eltérések mutatkoznak a családon belül is e fogalom értelmezésében. Szeretnénk, ha olvasóink; szülők és pedagógusok nyíltan megírnák lapunknak véleményüket e valamenynyiünk számára fontos kérdésben, KEVESEBB PÉNZÉRT Használja ki az előnyös vásárlási lehetőséget! Idényvégi kiárusítás, leszállított árak! 1966. január 24-től február 26-ig a CSSZ

K ÁRUHÁZAIBAN! Olcsóbb áron vásárolhat cipőt — textilt ruhát — bőrdísz-műárut és más iparcikk ket * Részletes tájékoztatást kérjen a a CSSZK ÁRUHÁZAIBAN! OF-052 A DOLGOZÓ NÖ IDEJÉT MEGTAKARÍTJA A SZÁRÍTOTT TEJESKÁVÉ HÁROM-NÉGY KANÁLLAL EGY NEGYED LITER MELEG VÍZBEN ELKÉSZÍTHETŐ AZ ÍZLETES REGGELI VAGY TIZÖRAI. PRIEMYSEL MJ-IIČNEJ VÝŽIVY. Ht ES 1966. II. 1.