Új Szó, 1966. február (19. évfolyam, 31-58. szám)

1966-02-17 / 47. szám, csütörtök

ÉLIÁS BÉLA ACCRAI LEVELE A Volta fénybe borul A z akosombói hegyek öt­venezer ember örömuj­jongását visszhangoz­ták, amikor Nkrumah elnök egyetlen kézmozdulattal bekap­csolta a Volta Erőmű generáto­rait. Az erőművet és környékét, a szelíden hömpölygő Volta fo­lyó vízét nappali fényözön bo­rította el. Az emberi akarat­nak és tehetségnek engedel­meskedő folyó víztömege zúgva árasztotta el a több méteres vastagságú csöveket, hogy egy pillanattal később mozgásba lendítse a nagy teljesítményű generátorokat. Ghana örömün­nepet ült, s ennek a nyugat­afrikai földdarabnak a történe­tében először ünnepelt a nép­pel együtt a szeszélyes Volta folyó is. Az ezer mérföld hosszú Vol­ta éltető ere, országútja és ösz­szekötő csatornája volt a mai Ghana területén élő néptörzsek színes sokaságának. Az ország íratlan történetének fontos epi­zódjaként emlegetik, hogy az akwamu nép 1733-ban — mi­után egy teljes évszázadon át uralkodott a szomszédos tör­zsek felett, sőt egy éven át még az Accra melletti erődít­mény ís a kezében volt — be­lefáradva alattvalóinak lázon­gásaiba, visszavonult a Volta folyó völgyébe, és új fővárost alapított Akwamufie néven. A völgy új telepesei állandó őrsé­get tartottak egy kis falunál, ahol szűk szoros között folyt a Volta vize. Ennek a falucs­kának a neve Nkonson-konson­bo volt, ami magyarra fordít­va „sziklaláncot" jelent. Két teljes évszázadon át őrizték a szorost a kis falu. a mai Ako­sombo harcosai. Egyszerűen és békésen éltek, senki sem za­varta őket. Az édes jámgyökér­l»ez a Volta vizéből bőven ha­lászható halat ették, és ízletes pálmabort ittak hozzá. A Volta fblyó és vele együtt az ako­sombói szikla békében aludta örök mozdulatlanságról álmo­dozó álmát. Honnan is sejthet­te volna, hogy két évszázaddal később új hódítók jelennek meg, akik könyörtelenül birto­kukba veszik a völgyet, és szolgálatukba állítják nemcsak a sziklaszorost, hanem magát q rakoncátlan Volta folyót is. A mindent legyőző emberi akaratnak és eltökéltségnek, a technika legkorszerűbb vívmá­nyainak négyévi kemény mun­kája eredményezte, hogy ma el­mondhatjuk — új korszak kez­dődött Ghana történetében. A Volta Erőmű avatási ünnepsé­gén ott voltak a ghanai mun­kások, akik részt vettek a nagy mű felépítésében, és ezzel örök Időkre beírták nevüket függet­len hazájuk történetébe. Be­szélgettem az építést vezető külföldi mérnökökkel, akik a legnagyobb elismerés hangján szóltak a ghanai munkás ügyességéről, s az új technika elsajátításának gyorsaságáról. Nélkülük, az ő szorgalmuk és bátorságuk nélkül sohasem ké­szült volna el az okosomból Volta Erőmű. Egyszerű embe­rek, akik tegnap még Írni-ol­vasni sem tudtak, ma a fejlő­dés, az ipari forradalom zász­lóvivőiként sorakoznak fel az akosombói erőmű felett emel­kedő hegyek oldalán. Az újságírók részére felállí­tott emelvényről körültekintve örömtől és boldogságtól fény­lő, csillogó arcok ezreit és tíz­ezreit látom. — Ez a páratla­nul nagyszerű létesítmény a mienk és gyermekeinké — mondották a fekete szemek, suttogták a fekete ajkak. Ez az etőmű itt a lehetőségekben kor­látlan jövő biztosítéka — zen­gett Nkrumah elnök hangja. S különösen igaznak és bizonyos­nak hatott ez annak az ember­nek a szájából, aki minden akadályt és nehézséget legyűr­ve diadalra vitte az akosom­bói Volta Erőmű megteremtésé­nek gondolatát. Ez a gondolat nem volt új. Egy Kitson nevű angol kutató már 1915-ben fel­ismerte az akosombói szikla­szoros, illetve a Volta fo­lyó vize által kínált lehető­ségeket. Feljegyzéseiben kifej­tette, az akosombói sziklaszo­ros ideális hely egy vízierőmű felépítéséhez. A gondolat nem­csak eredeti, hanem tetszetős is volt. Mégis, nem kevesebb, mint fél évszázad kellett ah­hoz, hogy testet öltsön. És a fél évszázadhoz még valami. Az, hogy az egykori Arany­part felszabaduljon az angol gyarmatosítók uralma alól. Amire a dúsgazdag és a tech­nika minden vívmányával ren­delkező angol gyarmatosítók nem voltak hajlandók vállal­kozni, azt a néhány éve füg­getlen Ghana végrehajtotta. Igaz, hogy külföldi segítséggel. De ez mit sem változtat az el­határozás merészségén és a ki­vitelezés tökéletességén. A csaknem nyolcszáz megawatt teljesítményű akosombói Volta Erőmű ma áramot szolgáltat. Éltető energiát ad, amely fény­nyel árasztja el a ghanai váro­sokat és falvakat, hegyeket és völgyeket, üzemeket és gyára­kat, szövetkezeteket és állami gazdaságokat. A Volta Erőmű nem egyszerűen egyike a sok létesítménynek. Sokkalta több ennél. Szimbólum, amely az új Afrika, a felszabadult afrikai ember alkotóerejének és tehet­ségének ékesen szóló bizonyíté­ka. Nem túlzás, ha azt állítjuk, hogy a Volta Erőmű új fejeze­tet nyit Ghana és talán egész Nyugat-Afrika történetében. Mert Ghana villamosítása köve­tendő például szolgálhat más afrikai országok számára is. Mi több, az akosombói létesítmény elegendő áramot termel ahhoz, hogy Nyugat-Afrika minden vil­lamos energiában szegény or­szágának jusson belőle, hiszen Ghana jelenlegi fogyasztása mindössze 75 megawatt! Nem Ghánán és nem az afrikai egy­ség megteremtésén fáradozó Nkrumah elnöktől függ, hogy a szomszédos országok élnek-e majd ezzel a nagyszerű lehető­séggel. Az akosombói hegyek meg­sokszorozott erővel visszhan­gozzák az emberi boldogság le­nyűgözően szép, nemes hang­ját. A hatalmas gátak mögött kényelmesen terpeszkedik a vi­lág legnagyobb emberkéz al­kotta tava. Nyolcvanezer em­bert kellett új otthonba köl­töztetni ahhoz, hogy ez az óriási víztömeg helyet kapjon. Az új szeretete, a jövőbe ve­tett hit győzelmet aratott a megszokás és a tradíciók fe­lett Accra, 1966. január. ÜNNEPLŐ TÜMEK AZ ERŐMŰNÉL (A szerző felvétele) Zárszámadás idején Kevés tag, sok hozzászóló AZ ELÉGEDETLEN ELÉGEDETTEK • SZÉNA-ABRAK VITA • SOK KORONA ELÚSZOTT AZ IPOLYON • SZÁNJUNK RÁ TOBB IDŐT M ár sötét estébe hajlott a nap, amikor Vámos Lász­ló, a ráróomulyadl szövetkezet könyvelője megnyitotta az év­záró közgyűlést. — Nálunk ez ügyesen megy — állították délután a szövet­kezet vezetői —, hozzászólás csak egy-kettő akad és gyorsan befejezzük a gyűlést. Igen ám, csakhogy amilyen nehezen kezdődött, olyan ne­igen kis termést hozott. S mi­vel a szénatermést tövén érte az árvíz, a biztosítótól egy fil­lér kártérítést sem kapott a szövetkezet. A 400 ezer korona értékű veszteségért csak 65 ezer korona segítséget kapott a gazdaság. S hogy mégis ki tudta fizetni a tervezett meny­nyiséget, azt a jövedelmező ál­lattenyésztési termelés tette le­hetővé. Gálify Benő a dióspatonyi lésen érdeklődéssel hallgatja szövetkezet zárszámadó közgyű­a beszámolót. (tt-felvétele] hezen is ért véget a zárszáma­dási közgyűlés. Azaz nem ls fe­jezték be: az egyik csoportve­zető megválasztására nem ju­tott idő. A javasolt Vámos Má­ria nem vállalta a tisztséget. Mást kellett volna választani helyette, egyik-másik tag azon­ban sürgette már a befejezést, amit minden bizonnyal a kony­hából terjengő ínycsiklandozó illat okozott. Szóval ebben az esetben a vezetőség elszámítot­ta magát. Nem akart vége sza­kadni a hozzászólásoknak, az emberek nem rejtették véka alá gondolataikat. D ióhéjban: a jövedelemmel elégedett a tagság, mert a tervezett 17 koronát meg­kapta, sőt 22 fillérrel többet. Ám nincs az a jó szervezés, mely jobb ne lehetne. Érde­mes Vámos József elnök be­számolójából kiragadni, hogy a 13 évi közös gazdálkodás idején egy esztendő sem oolt annyira gondokkal terhelt, mint a tavalyi. Ez az Ipoly menti szövetkezet csak 316 hektáron gazdálkodik, amely­nek több, mint a fele rét és legelő. Az alacsonyan fekvő te­rületet állandóan veszélyeztet­te az árvíz, a magasabban fek­vő területet pedig a szélsősé­ges időjárás, és az okozta a vezetőségnek a gondokat. A legjobb igyekezet ellenére is tönkrement 53 hektár rét szénatermése és 47 hektár sar­jútermése. A gabonafélékből a búzán kívül a többi növény HATÁSOSABB EGYÜTTMŰKÖDÉS A NYUGAT-SZLOVAKIAI ke­rületben a traktorállomások mezőgazdasági termelési tevé­kenységének értékesítése az idén a múlt évi 60 millióról 78 millió koronára emelkedik. A traktorállomások tevékenységét — főleg a lévai, senicai, topol­Canyl, tranavai és Bratislava vidéki járásban — kiterjesztik a kisebb eredményekkel gaz­dálkodó szövetkezetek munkái­nak komplett elvégzésére. A GTA-K MOST FEJEZIK BE a szerződések megkötését az egyes mezőgazdasági üzemek­kel. A senicai GTÁ a szerződé­sek értelmében az Idén 11 szö­vetkezetbe összesen 10 770 ha szántóföldön végzi el a mező­gazdasági munkákat. E mező­gazdasági üzemek traktorosai átmennek a GTA-k kötelékébe, s négy termelési központot ala­kítanak 2—4 szövetkezet szá­mára. S zó, ami szó a nagy kár ellenére szép eredményt mutat kl a gazdaság, s a lo­sonci járás jó szövetkezetel kö­zé tartozik. Ám mégis parázs vita indult arról, hogyan ment­hettek volna meg még többet. A vezetőségnek arra az indoko­lására, hogy kevés volt a munkaerő, az asszonyok így vá­laszoltak. — Ha tízet hívtak, nem me­hettünk húszan. Ha szóltok, mi megyünk, hogy ne vesszen el a termés. — Igazuk van az asszonyok­nak — hagyja helyben Bablena fózsej, a helyi nemzeti bizott­ság elnöke, és többek között megemlíti, hogy begyulladt egy kazal, az árvíztől széthordott kévéket nem volt aki össze­szedje. Kifogásolását az asszo­nyok helyeselték, megtapsol­ták, és az egyik néni meg Is je­gyezte: — Hiba az is, hogy a kazla­kat nem jól tetőzték. — Palikám, nincs igazad — reagál röviden az érintett fél, és sértődötten jegyzi meg, hogy ők nem avatkoznak bele a villanyszerelők dolgába. Ugyanis az előbbi felszólaló villanyszerelő. A gyűlésvezető vet véget a parázs vitának. Nagy László etető meg azt ki­fogásolja, hogy tőlük elvették a szénát és abrakra cserélték be, amit a sertésetetők etettek föl. A fölvetett problémákra alig győznek válaszolni a ve­zetők. Természetesen Vámos László zootechnikusnak (a sok Vámos név nem jelent rokonsá­got, a falu lakosságának a fe­le Vámos], más megoldása nem volt, a sertések kosztjából hiányzott az abraktakarmány. fekkel Imre agronómus is vá­laszol, miért fogyott el sok munkaegység, bár a tervezett­nél kevesebb volt kiszámítva. — Csak egy Irányba tudtunk kaszálni — mondja — és a sok eső miatt gyakran szét kellett teregetni a szénát stb. Tudjuk, a nöVénytermesz­• tésben nagy volt a kár, a lényeg azonban az, hogy mind a vezetőség, mind a tag­ság igyekezett mérsékelni a veszteséget. Jó példaként lehet felhozni Petrovics Júlia és Sebők Etel odaadó munkáját, ök gondozzák a sertésállo­mányt. A hústermelést túltelje­sítették, és a vártnál több ma­lacot választottak el, így nem csak az utánpótlásról gondos­kodtak, hanem eladásra is ke-' rültek malacok. Persze a borí­tékra sem lehet panasz, 6532 korona jutott bele. Az iparból jött Petrovics Júlia többet kere­sett, mint volt munkahelyén. Sokat dolgoztak a rárósmu­lyadi szövetkezetesek, s az idén sem lehet pihenés, ha el akar­ják érni a 17 koronás munka­egységet. Bár a hosszúlejáratú kölcsönökön kívül nincs adós­ságuk, ám a tartalék kicsi. Hogy biztosabb legyen a várt hozamok elérése, a szövetke­zet elvégzi a téli műtrágyázást is. Biztosítani kell, hogy a marhahús önköltségi ára ne lépje túl a 6,71 koronát, a sertéshúsé a 7,84 koronát, a tejé az 1,46 koronát és a to­jásé az 58 fillért. E rről ugyan nem vitázott a tagság, már későre járt és ezért jobb volna, ha az év­záró közgyűlésre több időt szánna a vezetőség. Bízunk benne, hogy a közeljövőben el­intéződik a csoportvezető kér­dése is, és a tagság megbeszél­heti, milyen utak vezetnek az olcsóbb termeléshez. BENYUS JÓZSEF A magnetofon - mindig jó műsor! Megőrzi a hangot, játszik, éneke), segít a mun­kában és a tanulásban. A magnetofon-szalagra feljátszhatja kedvelt melódiáit, saját előadását, vagy gyermekei hangját, vidám műsorokat, gyer­mekmeséket és számtalan más műsorszámot. A Blues, Uran, Sonet Duo, B 3 és B 4 típusú magnetofonok kiegészítő kölcsönre is beszerez­hetők az ELEKTRO-RADIO szaküzletekben. ÜF-063 1966. II. 17.

Next

/
Thumbnails
Contents