Új Szó, 1966. február (19. évfolyam, 31-58. szám)

1966-02-16 / 46. szám, szerda

RÉGI BAJOK ŰJ KÖNTÖSBEN Szóljunk érthetően egymáshoz! A losonci Béke Bútorgyárban olyan jelenségekre lettünk figyelmesek, amelyek arról tanúskodnak, hogy az új irányítási rendszer önmagában nem gyógyít meg minden bajt, és sok még a tennivaló a megszokott, de nyilvánvalóan helytelen gyakorlat felszámolása érdekében. A termelésének felét kivitelre gyártó üzem példáján Jól látható az új irányítási rendszer kezdetben óvatosságra Intő mozzanata: míg a gyárakban, közvetlenül a termelésben (ahol a múlt fogyatékosságai a leginkább éreztették kedvezőtlen hatásukat) üzemen belüli VESZÉLYES JELENSÉG: TÖREKVÉS AZ ELAVULT SZERVEZÉSI MÓDSZEREK ÁTMENTÉSÉRE ® IDÜLT HIBÁX GYÓGYÍTÁSA CSAK RADIKÁLISAN LEHETSÉGES ® MUNKÁT, VAGY NYERSANYAGOT EXPORTALJUNK? ® MITŐL FÜGG A KIVITELÜNK? Mit mond a főmérnök? Amikor a dolgozók észrevételeit az üzem főmérnökének, Ondrej Motoška elvtársnak tolmácsoljuk, beleegyezően bólint: — Pontosan ez a helyzet. VaHazas Uezső: „Minőségi lapom tiszta. De van prémium is!" Hőfer Tibor felvétele ésszerűsítés keretében sokat javítottak a helyzeten, addig a szállítói-átvevő viszony, valamint a felsőbb színtű szervezés, anyagellátás stb. terén (talán az újonnan létesített ágazati irányító szervek kezdeti „bejáratlansága" folytán) sok régi baj ismét felüti fejét. Mit mond az asztalos? A Béke Bútorgyár két asztalosával, Házas Dezsővel és Gyurcsík Gyulával beszélgetünk problémáinkról. Mindketten kiváló dolgozók, többször jutalmazott élenjáró munkások. — Az anyagi érdekeltséget Illetően — mondja Házas Dezső — javult a helyzet. Ügy vélem, sokat jelentett az új mester kinevezése műhelyünkbe. Milan Václavik, az új mester törődik az anyagellátással, 6 is érdekelt az eredményben, és így jobban megy a munka. Munkánk most nemcsak a népgazdaság számára eredményes, hanem a fizetési borítékon is megérezzük a jobb eredményeket. A prémium, s ez eddig nem látszott, arányban van azzal, amit végzünk. — Egy valami bánt, — fűzi tovább a szót Gyurcsík Gyula, aki egyébként a szakszervezeti üzemi bizottság tagja. — A múlttal szemben semmi sem változott az év eleji akadozó anyagellátás terén. Az üzemnek küldött szállításokra gondolok. A furnlr, a lakószobák komplettizálásához szükséges székvázak idén éppúgy késnek év elején, mint tavaly, vagy azelőtt, ilyen esetben azon dolgozunk, amire van anyag. Ezekkel a félkész darabokkal megtelik minden raktár, sőt műhely is, nincs hol mozogni, s ez hátráltatja a munkát. Amikor azután az anyag megjön, kezdődik a hajrá ... Folyamatos termelés helyett hullámzó, kapkodó a gyártás. Ez régi baj, és e téren semmit sem javult a helyzet. A továbbiakban megtudjuk, hogy igen hatásos rendszert vezettek be a minőség javítására. Minden dolgozónak van egy minőségi lapja, amelybe a mester, a minőségi ellenőr, a főmérnök bejegyzéseket tehet, amint valamilyen hibát talál a munkában. A mesternek rendszeresen, ötször havonta be kell jegyeznie a lapba észrevételeit. A bejegyzések száma közvetlenül kihat a fizetésre. Az a tudat, hogy gondosan figyelemmel kísérik a minőséget, s nem utolsó sorban az anyagi érdekeltség érvényesítése — ugrásszerű javulást hozott a minőség terén. Az Intézkedés a mestert ls arra kényszeríti, hogy rendszeresen figyelemmel kísérje a technológiai fegyelem betartását. Ez más vonatkozásban is jő hatással van a termelésre. lahol a felsőbb irányító szervek labirintusában sikerült átmenteni a bennünket leginkább szorító fogyatékosságokat az új rendszerbe ls. A megrendelt lécmennyiségnek csak a felét sikerült biztosítanunk, a szekrények tetejét nem az előírt anyagból, hanem pótlemezből készítjük. Gyártási technológiánkat úgyszólván napról napra módosítanunk kell aszerint, mely szállítónk „robbantotta fel" a megrendelést. Az új irányítással kapcsolatos átszervezés a jelek szerint nem mindenütt történt az ésszerűség és a javulás követelményei szerint. Míg eddig például a sokat használt bükkfaforgács-lemezeket úgyszólván a szomszédból, az 50 kilométerre fekvő Bučinából szereztük be, addig most ágazati igazgatóságunk utasítása szerint jelentős részüket a csehországi Hodonínból vagyunk kénytelenek szállítani. A közeli üzemmel jó kapcsolatban voltunk, mint állandó átvevők a megrendelt méretekben kaptuk az anyagot. Hodonín a mennyiséget leszállítja, de nagy deszkák alakjában, s azt itt kell felszabnunk. A következmény: többletmunka és ágazati szinten nagyobb szállítási költségek. Valóban, úgy tűnik, hogy valahol nem értették meg az új alapelvek szellemét, vagy a kezdeti szervezési begyakorlatlanság érezteti hatását. A külkereskedelem útvesztőjében A bútorgyárakban általában tanúi vagyunk a feszültségnek, amely az anyagszükséglet és anyagellátás között fennáll. Fejlett fafeldolgozó Iparunk ugyanakkor képes elegendő mennyiségű és minőségű anyagot gyártani és szállítani. A látszólagos ellentmondás magyarázata: fafeldolgozó iparunk jelentős mennyiségű anyagot exportál, a kivitelt természetesen előnyben részesíti mind mennyiség, mind minőség tekintetében. Másirányú kutatásaink során kitűnt, hogy például a Bučina és Smrečina az exportigények kielégítése érdekében kénytelen hasábfát, vasúti talpfát, félig megmunkált faanyagot szállítani külföldre, amikor nyilvánosan előnyösebb lenne munkát exportálni, tehát megmunkált fát, léceket, s ami még jobb — kész bútorokat. A külkereskedelem azonban erős nyomás alatt áll: bútorra nem mindig talál piacot, faanyagra azonban talál. Devizagazdálkodásunk pillanatnyi szükségletei határozzák meg sokszor a néha kevésbé előnyös üzletkötéseket. A nyugati kereskedelmi partnerek részéről természetesen törekvés mutatkozik e helyzet kihasználására, sőt nyomás is érezhető egy számunkra kedvezőtlen irányban: nyersanyagunk vásárlásával súlyosbítják bútorgyártásunk helyzetét, s így közvetve védi'k piacukat a konkurrenciától — a mi bútorainktól. Ezek az összefüggések nem légből kapott okoskodások. Több bútorgyárban tett látogatásunk meggyőzött róla, hogy a fafelfoďolgozó vállalatoktól silányabb minőségű nyersanyagot kapnak, mint a külföldi megrendelő — hiszen, úgy monď, a bútorgyár az hazai piac. S erre a tévedésre szeretnénk e helyütt felhívni a figyelmet: a bútorgyár nem ha zai piac, hiszen bútorokat nagy mennyiségben exportálunk is (a losonci Béke Gyárban a termelés 50 százaléka kivitel). Hogyan gyártsanak a bútorgyárak exportárut, exportminőségben, konkurrenria képesen és úgy, hogy képesek legyenek kiszorítani a versenytársakat — ha exportból visszamaradt anyagból kénytelenek dolgozni? Ez a visszás helyzet megoldásra vár, mégpedig a külkereskedelemmel folytatott szorosabb együttműködés útján. A bútorgyárakban legnagyobbrészt ma, az új irányítási rendszerben sem tudják, milyen fajta, milyen minőségű, milyen drága cikkeket követel a külföldi piac. Faiparunk fejlettsége — s ez meggyőződésünk — van olyan, hogy a külkereskedelemmel karöltve képes megfordítani a dolgok menetét. VILCSEK GÉZA A bírálat jegyében A Losonci Fa-, Bőr- és Textilfeldolgozó Járási Ipari Vállalat üzemi pártszervezetének évzáró taggyűlésén a felszólalók szinte valamennyien a pártszervezet életét közvetlenül érintő kérdésekhez szóltak hozzá. Nem rejtették véka alá véleményüket, nyíltan szóltak arról, hogy vállalatukban laza a munkaorkölcs és a munkafegyelem. Példákat is említettek arra, hogy egyesek félórás késéssel érkeznek munkába. Nem dolgozzák le a törvényes nyolc órát, de a fizetéskor elvárják, hogy nyolc órai munkáért kapjanak bért. A kommunistákra vár a feladat, hogy megváltoztassák a helyzetet, hiszen a vállalat érdekeiről van szó. A vltázók a szocialista verseny problémáiról szólva felhívták a gazdasági vezetők figyelmét arra, hogy a jutalmazás mindig legyen serkentő. Az évzáró gyűlésen nem mulasztották el megdicsérni a valóban jól dolgozó elvtársakat. Németh László, Kácserlk Jenő és más elvtársak nevét említették, akik példásan kivették részüket a pártmunkából. AGÖCS VILMOS A csécsi kommunisták évzáró tanácskozásán, a beszámoló olvasásakor úgy tűnt, mintha nem is pártgyűlésen, hanem szövetkezeti „kis évzárón" lennénk. Miért? Mert az évzáró jelentés vajmi keveset foglalkozott a pártszervezet politikai tevékenységének értékelésével, viszont mélyreható elemzést adott a szövetkezet gazdasági helyzetéről... A BESZÁMOLÓ beismeri, hibaként említi, hogy a pártszervezet múlt évi tevékenységében előtérbe helyezte a termelési és gazdasági problémákat s elhanyagolta az apró, mindennapos tömegpolitikai nevelőmunkát, elégtelenül biztosította a párt vezető szerepének érvényesítését a falu politikai és társadalmi életében. Ugyanezt állapíthatta meg egy esztendővel ezelőtt is, mert már akkor határozatokban fektette le a pártmunka, a nevelés terén mutatkozó fogyatékosságok kiküszöbölésére irányuló tennivalókat. Viszont az értékelés szerint csupán gazdasági területen teljesítettek néhány fontos tavalyi határozatot. MEGLEPŐ, hogy az évzáró taggyűlés nem foglalkozott a pártoktatás eredményeivel, behatóbban nem tárgyalt a falu kulturális életének fejlődéséről, az iskolák, a nemzeti bizottság tevékenységéről s csupán a vitában esett néhány sző, bíráló megjegyzés a tömegszervezetek munkájáról Ján Jaklovskýnak, a szlovák általános alapiskola igazgatójának felszólalásából következtetni lehetett a tömegszervezetek passzivitásának okára. — A tömegszervezetek élén túlnyomórészt egy és ugyanazon elvtársak állanak, — mondta — nincs náluk helyes funkcióés munkamegosztás, így a sok tennivaló következtében az a 4—5 ember sem vállal el szívesen tisztséget és az ezzel járó társadalmi munkát. Leggyengébben dolgozik a CSISZ, ha ugyan egyáltalán lehet tevékenységéről beszélni... A fiatalok követelnek, de saját maguk nem lépnek fel kezdeményezően. Pedig sok fiatal él a faluban. Szabad idejüket állítólag — többnyire a kocsmában, kártyázással töltik. Nincs a falunak például műkedvelő csoportja sem. Még a hetenként egyszeri filmvetítésre is kevesen járnak. AZ ÉVZARÖ GYŰLÉSEN a harmincegy kommunista között is alig akadt egy-két fiatal. Szopko Imre, a szövetkezet gépesítője hozzászólásában rámutatott, hogy a szövetkezetben kevés fiatal dolgozik, 4—5 traktoros, a többi koros szövetkezeti tag és így 13 gép gazdátlanul áll. A fiatalok zöme a közeli Vasműben és különböző ipari üzemekben talált munkalehetőséget. Nem nehéz kitalálni, miért?l őszintén szólva, nincs ami otthonmaradásra késztesse őket. Az évzáró gyűlés hangulata arra enged következtetni: maguk a szülők, a helyi szövetkezet tagjai sem igen fáradoznak azon, hogy gyermekeik a mező* gazdaságban dolgozzanak. Mi lesz velük, ha megöregszenek? Erre nem gondolnak? Ennél a kérdésnél nem lehet' mellőzni az évzáró taggyűlés megállapítását, hogy a szövetkezeti tagságnak, tehát az idősebbeknek, a szülőknek a szövetkezet iránti viszonya nem kielégítő. Az „enyém" fogalma még mindig erősebb a „miénk"-nél, Nem jelentenek kivételt, — néhány esettől eltekintve — a kommunista szövetkezeti tagok sem. Valahogyan az a helyzet, hogy Csécsen nincs teljes, szilárd nézetegység a párttagok körében. Nem véletlen, hogy Csáji István, a szövetkezet elnöke és Kovács Miklós a HNB elnöke vitafelszólalásában egyebek mellett éppen ennek az egységnek megteremtéséért szállt síkra. Enélkül mind a község, mind a szövetkezet vezetőinek igen nehéz a munkája. A csécsei szövetkezet még nem tartozik a legjobbak közé, de a nehézségek ellenére évről évre fejlődik. A szövetkezet pártszervezetének évzáró taggyűlése — amint már erre utaltam -— behatóan elemezte e közös gazdaság helyzetét, örvendetes tényként könyvelhető el, hogy a szövetkezet bruttó termelése 1965-ben 22 százalékkal emelkedett és az egy hektárra számított érték elérte a 4065 koronát. 1964-hez viszonyítva 15 százalékkal nagyobb átlagjövedelmet értek el, viszont 7 százalékkal növekedtek a kiadások. A tervezettnél 20 százalékkal több munkaegységet használtak fel 1965-ben. Mindez a szövetkezetben elég mély gyökeret vert, a gyűlésen ls sokat emlegetett „egyenlösdiség" következménye. Ebből ered az is, hogy a csécsi szövetkezetben az egy korona értékű átlagtermelés 0,77 koronába kerül. Anélkül, hogy a munkaegység értéke arányosan növekedett volna, 1965-ben 310 ezer koronával, tehát 15 százalékkal többet fordítottak a tagok jutalmazására, mint 1964-ben. Emellett a fejlesztési alapok feltöltését 37 százalékkal csökkentették! Ez semmi esetre sem utal helyes gazdálkodásra. Pártunk Központi Bizottságának az évzáró pártgyűlésekhez intézett levele világosan rámutat az effajta gazdálkodás káros következményeire. Véleményem szerint nem volt helyénvaló, hogy a csécsei pártszervezet évzáró taggyűlésén mind a beszámolót, mind a párt levelét csupán szlovák nyelven olvasták fel. Igaza volt az egyik idős kommunistának, Szekeres Pál elvtársnak, amikor azt mondta: „Hogy szóljunk hozzá a gyűlés témájához, ha jónéhányan az öregebbek közül azt sem tudjuk, miről van szó! ..." PARTUNK KÖZPONTI BIZOTTSÁGA magyar nyelven is kiadta a párt levelét, tehát lehetőséget nyújtott arra, hogy minden párttag megérthesse. Sajnos, Csécsen ezzel nem éltek. Az annyira óhajtott és szükséges nézetegység elmélyítése érdekében, ha utólag is, kl kell köszörülni ezt a csorbát. így könnyebb lesz megvalósítani mindazokat a feladatokat, melyeket az évzáró taggyűlés határozatában elfogadott... KULIK GELLÉRT 3ía majd (íitauaô/zadifí A csallóközaranyosi kommunisták nyilvános pártgyűlésre hívták meg a falu lakosait. A napirendi pontok között első helyen szerepelt a kongresszus előtti tézisek megvitatása. Az általános érvényű megállapítások után azonban mégiscsak a falu legsajátosabb problémái, gondjai, jövőjének kérdése került előtérbe. Ez érthető is, hiszen a falu lakosainak nagy része fedél nélkül maradt, amikor rájuk szabadult a Duna. Nekik érthetően mindennél fontosabb, hogy a falu egyhamar felépüljön, s lakosai nyugodt otthonba költözhessenek. A saját dolgaikon kívül azonban látják, hogy ügyük az ország ügye is. Ahogyan mondani szokás, a bajban nincsenek magukra hagyatva. Nyíltan megmondták, mennyire jól esett nekik annak idején, hogy egyszerre két járás is felajánlotta segítségét. A lévai és a Mladá Boleslav-i járások versengenek, melyikük tehetne többet érdekükben. Munka bőven akad. A víz 158 házat tett tönkre. A múlt esztendőben a megrongálódottak nagy részét rendbehozták. Felépült huszonöt új ház is. Ideiglenesen ugyanenynyl faházat is felállítottak. Ezenkívül a lévaiak 10 vagon gabonát küldtek, hogy a szövetkezeti tagoknak, ha nem is csordulhat, legalább cseppenjen valami kis természetbeni a munkaegységekre. A tanácskozás alkalmával azonban már a jövőt is körvonalazták. Alig várják, hogy javuljon az idő, s munkához foghassanak. Amint a félévi munkaterv bizonyítja, az Idén ls számítanak a védnökség) Járások segítségére, sokat várnak tőlük. Első számú feladatként szerepel továbbra is a lakásépítés. A patrónusok máris felajánlották, hogy 420 tonna követ a helyszínre szállítanak. Több vagon takarmányt is ígértek az ideiből. Befejezik a közel két és fél millió koronába kerülő vízvezeték építését. Harminc, harmincöt munkacsoportot is küldenek a faluba, hogy azonnal munkához lássanak, mihelyt az idő megengedi. Az aranyosiak bíznak a jövőben. Ez az emberek szavaiból félreérthetetlenül kiviláglik. Látják, és vallják, hogy olyan társadalmi rendszerben élnek, amelyben a legnagyobb érték az ember, s boldogulása a fő cél. E cél szolgálatába állítunk minden rendelkezésre álló erőt. Jó éjzés ezt tudni. SZARKA ISTVÁN