Új Szó, 1966. január (19. évfolyam, 1-30. szám)

1966-01-12 / 11. szám, szerda

ÚJ RUHA- ES FcHfcRNEMŰANYAGOK TEXTILIPARI ÜZEMEINK poliészter, poliaclilnitrtl és poliamid szálakkal átszőtt divatos ruha- és fehérneműanyagokat szállítanak már ez idén ruházati ipari üzemeinknek és részben a kereskedelemnek is. Az Oberon védjegyű szövetek készletét kiegészítik az új Oberon-special szövettel, amelyet kiváló minőségű kártolt fonálból és részben kevertszínű fonálból készítenek. A textilipari üzemek rövidesen megkezdik újabb poliészter szállal átszőtt férfiöltönyszövetek gyártását. A gyapotfeldolgozó ipar felkészült a Ravis védjegyű poliészter és viszkóza szálakból szőtt nyári szövetek szállítására A gyapotfeldolgoző ipar további újdonsága a poliészter és kártolt gyapotszálakból szőtt, különleges fehér és tarka Inganyag. Kötöttárugyáraink mintásán szőtt poliamid férfiingekkel bővítik választékukat. Hagyományos és műanyagokból vagy keverékükből készült kiváló minőségű, tetszetős női ruhaszövetek is lesznek kaphatók a közeljövőben. A Vlnená üzemben ún. viszkózis kabilkből készítenek ilyen kombinált női ruhaanyagot. A már közkedvelt szídara és szidnei szövetek választékát kiegészíti a viszkózaszálakból szőtt Sziera nevű szövettel. A kiváló minőségű Jaril műanyagszálakból gyártják az új, gina nevű szövetet. Női divatújdonság a gyapot- és szilonszálakból készített kötöttáru. Egyes üzemekben készülnek már a műfonalból és viszkóza szálakból kötött babakelengyék, amelyek könnyen moshatók. A textilkereskedésekben az eddiginél sokkal nagyobb mennyiségben lesznek kaphatók a poliaclilnitril szálakkal átszőtt meleg takarók, kovralszőnyegek stb. AZ EMLÍTETT ANYAGOK gyártása az aránylag korlátolt mennyiségben rendelkezésre álló műszálak szállításától, másrészt a textilipari üzemek teljesítőképességétől függ. Egyelőre nem lehet tehát arra számítani, hogy a textilkereskedések kielégíthetik minden érdeklődő igényeit. A Ziar nail Hronom-i Szlovák Nemzeti Felkelés Műveknek — hazánk egyetlen alumíniumfeldolgozó kombinátjának alkalmazottjai az új esztendőben hetenként már csak 42 órát dolgoznak a félbeszakítás nélkül üzemeltetett gyárrészlegekben. Képünkön: Szatmáry János és Magyar Jeremiás kohászok Imrich Sevffk elömunkással az olvasztott fém magasságát mérik. (J. Valkó — CTK felv.) A háztáji gazdaságok jelentősége és szerepe A szövetkezeti tagok háztáji gazdaságainak szerepéről és jelentőségéről már több ízben folyt vita nemcsak hazánkban, hanem a többi baráti országban Is, ahol hozzánk hasonlóan a szocialista mezőgazdasági termelés útjára tértek. A mezőgazdasági termelés szocialista átszervezése óta a háztáji gazdaságoknak fontos szerepük van a lakossság élelmiszerellátásának biztosításában. Néhány közgazdász helytelen nézeteiből kiindulva a Szovjetunióban egy Időben nem értékelték kellőképpen a háztáji gazdaságok jelentőségét, ezért elérkezett az idő, hogy ezt a tévedést helyrehozzák. Mielőtt mélyebben elemeznénk a háztáji gazdaságok szerepét, szögezzük le, hogy az Itt kitermelt termékek nem kerülnek értékesítésre, hanem nagyrészt a mezőgazdasági dolgozó és családja fenntartását szolgálják. Ezért az árutermelésről szóló statisztika nem tükrözi hűen a háztáji gazdaság népgazdasági jelentőségének arányát. Ennek ellenére vegyük szemügyre, hogy az 1962-es évben a Szovjetunióban felvásárolt mezőgazdasági termékekből mennyit adtak a háztáji gazdaságok: a burgonya 26 százalékát, a zöldség 7, a hús 14, a tej 5, a tojás 34 és a gyapjú 15 százalékát. Ha a felmutatható össztermelést vesszük alapul, a háztáji gazdaságok rendkívüli jelentősége még jobban kiütközik. Elvégre a burgonyatermelés 70, a zöldség 45, a te] 45, a tojás 76 és a gyapjú 22 százalékát adták. Ezek a tények ékesen bizonyítják, hogy a Szovjetunióban nemcsak a kolhoz- és szovhoztagok ellátását biztosítják, hanem nagy részük a lakosság ellátására kerül. Ä mi viszonyainkra ez a példa jó tanulságul szolgál. Bár a háztáji termelésnek csupán járadékpótlő jellege van és javarészt csupán a mezőgazdasági dolgozók személyi fogyasztásának fedezését szolgálja, jelentősége sokkal nagyobb ennél. A háztáji gazdaságok fontos szerepet játszanak a szövetkezeti tagok és a többi mezőgazdasági dolgozó jövedelmének fokozásában. Kiegyenlítik azt a különbözetet, amelyet a szövetkezetek mai színvonalukon nem biztosíthatnak. Az önellátó földművescsaládok jelentős mértékben tehermentesítik az állami üzlethálózatot. A felszabadult árut ily módon a nagy fogyasztói központok ellátására használhatják. A vidéki lakosság, jóllehet csak részbeni önellátása révén is népgazdaságunk óriási összegeket takarít meg a mezőgazdasági termékek szállítási költségein. Ha kiszámítanánk, hogy naponta mekkora összeget fordítunk az élelmiszerek és termékek faluról—városra, illetve a városból—falura történő szállítására, igazat adunk az előző állításnak. Bizonyára gondolkodásra intő összegekre bukkannánk. De hát valóban miért nem lehetne önellátó a vidéki lakosság olyan mindennapi fogyasztási cikkekből, mint a hús, tej, tojás? S nem lenne-e célszerű legalább részben felújítani a házi kenyérsütést is? Gyakori jelenség, hogy a többi népgazdasági ágban dolgozók, miután eleget tesznek kötelességüknek, a háztáji gazdálkodás körül foglalatoskodnak. Ez sem elvetendő „szórakozás". Sőt a szövetkezeti tagok esetében ezen túlmenően elősegíti a földműves helyes kapcsolatának kialakítását élethivatása iránt. Végeredményben tehát bátran leszögezhetjük, hogy a háztáji gazdaság ilyen vagy olyan formában még mindig nagy népgazdasági jelentőséggel bír. A mezőgazdasági munka mindmáig idényjellegű. A háztáji gazdaságok nagyon jól kitöltik a csúcsmunkák közötti időszakokat, s egyben kiegyenlítik a megszakított foglalkoztatásból eredő jövedelem-veszteséget. Ezért egy kissé korai lenne még a háztáji gazdaságok korlátozásáról és megszüntetéséről beszélni. Erre a lépésre csak akkor határozhatjuk el magunkat, ha a közös gazdálkodás már minden tekintetben maradék nélkül fedezheti a társadalmi szükségletet. VINCENT RAPANT, a Mezőgazdasági ökonómiai Kutatóintézet munkatársa ZÁHORIE TALAJA MEGHÁLÁLJA A BERUHÁZÁST Mióta csak ember él Szlovákiának ezen a nyugati részén, mindig sok gondot okozott a talajjavítás. Az utóbbi években a kelet-szlovákiai síkság talajjavításához hasonlóan itt is sok millió koronát fordított az állam a föld termőbbé tételére. TÖBB MINT NEGYEDMILLIÁRD KORONA BERUHÁZÁS A CSKP XII. kongresszusának irányelveiből kiindulva az illetékes szervek feladatul kapták, hogy a lehetőségek keretében biztosítsák a szükséges anyagi eszközöket Záhorie talajjavítására. 1939 és 1964 között társadalmunk erre a célra megközelítőleg negyedmilliárd koronát áldozott. Óriási összeget. 1964 végéig a beruházás 226 millió koronát tett ki. NAGYMÉRETŰ ÉPÍTKEZÉSEK Az említett időszakban 61 km hosszan rendezték a folyómedreket, 62 millió koronás költséggel felépült a Zohor-szivattvúállomás. Több mint 2200 hektár földről levezették a vizet, 1028 hektáron megépült az öntözőrendszer és a víztároló, erre a célra 11 millió koronát fordítottak. Felszántottak 3069 hektár kishozamú rétet és legelőt, továbbá 5978 hektár földet rekultiváltak. A múlt év már nem volt olyan eredményes, mint az előbbiek. A tervet mindöszsze 78 százalékra teljesítették, főként a Stavoindustria és még néhány együttműködő üzem hibájából. KIVÁLÓ EREDMÉNYEK A megjavított földek már eddig is jelentősen meghálálták a beruházást. Például a talajjavítás előtti időszakban 2161 hektár területen mindössze 1422 korona értékű növény termett, már harmadik éve ez az összeg 3798 koronára növekedett. Á hektárhozamok növekedése a következőket mutatja: rozsból 10,3 mázsa a növekedés és takarmánykeverékből 73,4 mázsa. Az eredmények tehát azt bizonyítják, hogy a negyedmilliárd koronás beruházás néhány éven belül megtérül. % •— Maga szerint tehát ezt kellett volna tennem! — Ezt! — Nem értem, mi jogon ítéli el a fiúkat? Ha engem úgy figyelt, láthatta, hogy rendesek, jóravalók. — Ezek?... Ezt nem állíthatja komolyan! — hüledeztem. — Száz lépésről lerí róluk, hogy kicsodák Nem megy a fejembe, miért barátkozik velük, hogyan jutott közéjük? Józanságom elhagyott, s ezt nem a két korsó sör tette, de a lány makacssága, ahogy társaságát védelembe vette, és végül csaknem ellenségesen kérdőre vont, mi jogon faggatom, miért ártom magam bele az életébe. Elhűlve meredtem rá, értetlenül, mintha fejbe vertek volna. Mennyire más ez a hűvös, ingerült hangú lány, mint az a kedves, nyíltszemű teremtés volt, akivel a tó mellett megismerkedtem. Haragudtam magamra, hogy hagyom magamba felülkerekedni az egymással hadakozó visszás érzéseket, a vonzást és taszítást: mi közöm ehhez a lányhoz, mi Jogon avatkozom az életébe — igaza van, ha kedveli azt a vagányt és huligánbandáját, legyen úgy, ahogy akarja, én takarodót fújok. — Ha annyira a terhére vagyok, nem kérdezek többet — álltam fel, és akkor hirtelen a karomra tette kezét. — Most én kérem, maradjon! ... De furcsa ember maga... Remélem, nem haragszik? — Magamra haragszom, hogy olyan tolakodó vagyok ... Bocsásson meg. Elfogódott zavarral kerestem a pillantását, és amikor találkozott a tekintetünk, merőn, állhatatosan néztem. Milyen egyszerű és bájos volt az arca a keresztül-kasul egymásba fonódó, felfelé tornyosított, tompán fénylő gesztenyebarna hajfonatok alatt. Vigasztalhatatlan volnék, ha semmi sem verne visszhangot benne mindabból, ami most énbennem él. Torkom elszorult a félelemtől, hogy a társasága többet jelent neki, mint én. Már nem titkolhattam többé magam előtt, hogy féltékeny vagyok a fiúkra, kivált arra az atléta termetű szőke vademberre, akivel én a cigányképemmel aligha vehetem fel a versenyt. Jó fejjel magasabb nálam, de ha most itt volna, cserbenhagyna jó hidegvérem, és egy ökölcsapással leteríteném. — Szeretném gyakrabban látni. Mindennap, ha megengedné... Ne menjen holnap velük. Töltse velem a vasárnapját. — Nem lehet. Holnap külön műszakunk van. Hó végi hajrá. Láthatta arcomon a csalódást, s talán csak azért, hogy megbékítsen, tétova hangon folytatta: — A hét folyamán azért egyszer találkozhatunk, ha annyira kívánja. Mindig háromkor végzek a munkámmal. — Akkor hétfőn háromkor várom a kapunál. Nem tudom, miért nem akarta, hogy a gyárkapunál találkozzunk. Az ismerősei, a barátnője miatt, akivel ma is együtt volt? Az az ajánlatom sem tetszett, hogy a Lldóra menjünk fürödni. Szégyellné mások előtt, hogy „fiúja" van? De ki lát manapság ilyesmiben kivetnivalót? Végül beleegyezését adta, hogy egy nagy sétát tegyünk együtt. — A Ligetben várjon. Hét felé a propellerállomás közelében. — Ott leszek pontosan — mondtam boldogan, és már nem elleneztem, hogy felálljon. Kinyitotta kézitáskáját, hogy elővegye tükrét és fésűjét. Engem mindig feszélyezett ez a kis női praktika, most is elnéztem, de ahogy félrekaptam a szemem, valami villant előttem. Egy férfikaróra borult ki Ilona kézitáskájából. Meghökkenve utána kapott, és gyors mozdulattal vissza akarta gyúrni a táskába. — Mutassa! — nyúltam az óra után. — Nem értem ... hogyan került ide ... a táskámba — dadogta, és vonakodva hagyta, hogy kivegyem a kezéből. — Átkozottul érdekes! — kiáltottam fel. — Svájci márka, színarany. — Biztosan a Császáré vagy Tucskóé. — És ők dugták a táskájába — tréfából? Látta megrökönyödésemet, és hevesen bólintott. — Biztosan így volt. — De nem így volt! — mondtam kíméletlenül. — Ez a pénzes ürge órája, akit leitattak. Maga meg ne dőljön be ilyen ócska trükknek! A táskájába dugták, hogyha az a vén szivar az úton keresné, megjátszhassák az ártatlant... „Kálmán bácsi, ne keresse, biztosan otthon felejtette... Vagy elveszítette a mosdóban. Gyerünk vissza az Aranykalászba, egy kis szerencsével megtaláljuk..." És mind a bárom vagány, meg az a lány is, a barátnője megesküszik, hogy egész este nem is látták az óráját. Ilona halvány volt, megszégyenülten állt előttem, egy keserves könnycsepp tolakodott a szemébe. — Feltételezi, hogy ők tették? — Akár mérget is vennék rá. Jöjjön! — ragad tam meg a karját. — Azonnal el kell mennünk a rendőrségre! Erre még sápadtabb lett, és azt hittem, menten elalél, összecsuklik előttem. — Nem, ezt nem akarom! — ellenkezett hangjában feltörő zokogással. Végül is le kellett mondanom arról, hogy elkísérjem a rendőrségre, annyira makacskodott, hogy ez egyedül az ő ügye, én ne ártsam magam bele. Azt sem engedte, hogy együtt hagyjuk el a kertet. Egyedül ment ki, hajlott vállal, a zokogást elfojtva. (Folytatjuk) m 196£ I. 1 4