Új Szó, 1966. január (19. évfolyam, 1-30. szám)

1966-01-12 / 11. szám, szerda

EZEK A MAI FIATALOK! ŐSZINTE SZAVAK AZ IFJÚSÁG PROBLÉMÁIRÓL HIVATALOS és nem hivatalos körökben elég gyakran szóba kerülnek a fiatalok, a mai ifjú­ság. Ilyen beszélgetések során az idősebb korosztály szájából ismételten hallhatjuk: „A mai fiatalok jó dolgukban már nem tudják, mit csináljanak. Csak a szórakozáson, csínytevésen jár az eszük, a munkától azonban libabőrös a hátuk. Bezzeg a mt időnkben ..." És ami a legmeg­lepőbb, ezeknek az emberek­nek szent meggyőződésük, hogy fején találták a szöget, megfellebbezhetetlen igazságot mondottak. Nem akarok ezért pálcát törni senki fölött, hi­szen emberek vagyunk. Embe­ri gyengeség, hogyha kis mód van rá, magunk javára billent­jük a mérleget. Miért ne áltat­nánk magunkat azzal, hogy mi jobbak voltunk, mint mondjuk az utánunk következők. Nem is szólnék ez ellen semmit, de ke­zembe akadt egy könyvecske, amelyben szintén ehhez a kér­déshez nyúl a szerző. A köny­vecske a példák egész glédáját sorakoztatja fel, amelyek mind­mind azt bizonyítják, hogy az idősebbek mindig is találtak ki­vetni valót a fiatalokban. Lás­sunk hát néhány példát: Az egyik ilyen írásbeli bizonyíték még a XVI. századból maradt ránk. Johannes Pauli páter Így dorgálja a lányokat.- „Csak ci­comázzák magukat és ingerlik a férfiakat, mint a közönséges szajhák". Mások így korholták őket: „Csak öltözködnek, csino­sítják magukat. Ha azonban egy levest vagy savanyú ká­posztát kell főzniük, megáll a tudományuk". Majd azt olvas­hatjuk: „Lusták, elkényeztettek, bűnösök, makacsok, önfejűek, gorombák és pazarlók". A to­vábbiakban szemükre vetik, hogv kihívóan öltözködnek. Bí­rálják őket, ha nem tanulnak. Rovásukra írják, ha tanulnak, mondván: „Azt ts csak hiúság­tól teszik". A fiatalokat osto­rozzák a dohányzás elterjedé­séért is. Másutt tiszteletlenség­gel és fegyelmezetlenséggel vá­dolják őket. Az 1870-es években nagy felháborodást váltott ki a fiatal lányok testhez álló öltö­zéte. V. von Vischer így ször­nyülködik: „Ezekben a túlfeszes ruhákban kérkednek az idomok, szinte kínálják magukat, mint­ha állandóan azt mondanák: Nézzetek ide férfiak, ttt feszül a mell, tlyen karcsú a csípő, emitt meg a lábszár, a térd, a comb —, micsoda szörnyűséges divat". DE TEGYÜK FEL A KÉRDÉST: tényleg ennyire rosszak lenné­nek a mai fiatalok? Bátorko­dom kijelenteni, hogy nem rosszabbak, de nem is jobbak, mint apáink, nagyapáink, déd­apáink, ükapáink, szépapáink voltak. Más szóval olyanok, amilyeneknek neveljük őket. Ha most azt mondanám, hogy a ml fiataljaink csupa jő fiú és lány, máris szavamon foghatna valaki: méghogy Jók! Igen, ar­ra, hogy éjfélután végigőbé­gatják az utcákat, pimaszkod­nak, felnőttekkel csavarognak, pénzt költenek. És, ha kiürül a zsebük, a legrosszabbra ls ké­pesek. Az ilyesmire még nem is olyan régen így válaszoltak/ ez nem a mi ifjúságunk, ezeket megfertőzte a nyugati propa­ganda. Ezek kérem huligánok, akik nem azonosak a mi, szo­cializmust építő ifjúságunkkal. Én azt mondanám: a felsorolt ismérvek tényleg nem jellem­zőek a mai fiatalokra. Döntő többségük becsületes ember, de magukénak kell vállalnunk azo­kat is, akiket cselekedeteik miatt talán elítélünk. És ha magunkénak vállaljuk őket — bizonyos eseteket kivéve — megtaláljuk hozzájuk az utat. És ha a szép szó nem segít, ne resteljünk hathatósabb esz­közökhöz nyúlni. Nincs ezen semmi szŕgyelnivaló. HOGY JO DOLGUKBAN nem tudják, mit csináljanak? Ez a megállapítás is viszonylagos. Tény, hogy az ifjúság döntő többségének minden feltétele megvan ahhoz, hogy nyugodtan, anyagi gondoktól mentesen ké­szüljön fel az életre. Hogy csak egy példát említsek: az állam csupán ösztöndíj fejében éven­te 138 millió koronát fizet ki a főiskolásoknak. Ahhoz sem fér kétség, hogy a mai fiatalok jobban élnek, öltözködnek, táp­lálkoznak, mint szüleik annak idején. Ezt csupán egy kis ösz­szevetéssel szretném bizonyíta­ni: A bratislavai iskolákban végzett felmérések bizonyítják, hngy a 16—17 éves fiúk átla­gos testsúlya 5,1 kg-mal és ma­gasságuk 5,1 centiméterrel na­gyobb, mint amilyen a múlt­ban volt. Ez arra enged követ­keztetni, hogy a tanulóifjúság életszínvonala alapvetően meg­javult. A bökkenő csupán ott kezdődik, hogy esetenként a szülők — talán azok ís, akik a leghangosabban mondanak íté­letet a fiatalok fölött — na­gyon bőkezűen osztogatják a zsebpénzt, mondván: ha már ne­künk nem volt, legalább a gye­rekeink ne szűkölködjenek. A kCzbiztonsági szervek tapaszta­latai éppen azt igazolják, hogy az otthonról „túlpénzelt" fiata­lok botlanak meg a legköny­nyebben. Talán nem ártana, ha a kedves szülők — mielőtt megszólnák a fiatalokat — ezen is elgondolkoznának. ÁLTALÁBAN szemére vetik a mai fiataloknak, hogy elmenné­nek a munka temetésére. Más­félévtizedes újságírói tevékeny­ségem során szerzett tapasztala­taim mást bizonyítanak. Elisme­rem azt, hogy a mi fiataljaink már másképpen szeretnének dolgozni, mint szüleik dolgoz­tak: könnyebben, ésszerűbben és hasznot hajtóbban. Ha végig­pillantunk a szocializmus or­szágútján, örömmel megállapít­hatjuk, hogy számos jelentős mozgalom élén a fiatalok áll­tak. Hogy csak néhány példát említsek: Lidice újjáépítése, a mosti és litvínovi bányászlakó­telep fölépítése, a Klement Gott­wald Űj Kohó, az Ifjúsági Vas­útvonal Szlovákiában, mind, mind az ifjúság alkotó kezde­ményezésének, önfeláldozó munkájának bizonyítéka. És azóta? Ifjúságunk színe­java ma is az országépítés él­vonalbeit dolgozója. Még emlé­kezetes, hogy 1963 decemberé­ben fejezték be a kralupy-i kaucsukgyár építését, amelyet annak idején ifjúsági építke­zésnek mondottak. Több mint négyezer fiatal dolgozott itt. A Tušimicei Erőmű ls az ifjúság védnöksége alatt épült föl. A szocialista versengés ma­gasabb formáinak meghonosítá­sában is a fiatalok voltak a zászlóvivők. A szocialista mun­kabrigád címet mostanáig 3870 iijúsági munkacsoport szerezte meg. Az ifjúság kezdeményezé­sére indult verseny a CSKP XII. kongresszusának brigádja cím elnyeréséért is. Rövid időn be­lül 4101 ifjúsági kollektíva kap­csolódott be a nemes versen­gésbe és a kongresszus előes­téjén 1790 ifjúsági munkacso­portnak és 15 műhelynek ado­mányozták a megtisztelő címet. A mezőgazdaságban is meg­találhatjuk a fiatalok munkájá­nak nyomát. Csupán az 1964-es és 65-ös év első felében 3893 hektár földet tettek termővé, közel 116 hektár rétet és lege­lőt hoztak rendbe és több száz­ezer gyümölcsfát ültettek. MINDEZ CSAK TÖREDÉKE annak az óriási munkának, me­lyet az ifjúsági brigádok vé­geztek. De már ezekből is meg­állapíthatjuk, hogy mégsem olyan munkakerülők a mi fia­taljaink. Ezt egyébként a gú­taiak is bizonyíthatnák. Közis­mert dolog, hogy kivették ré­szüket az árvíz sújtotta Guta új­jáépítéséből is. Jelenleg megbeszélések foly­nak a párt és az ifjúság között. Ezeken újból bebizonyosodott, hogy az ifjúság döntő többsége érdeklődik a szocializmus ügye iránt, magáénak vallja a párt programját, ragaszkodik, vonzó­dik a párthoz. AZ IGAZSÁG KEDVÉÉRT azonban azt sem hallgathatom el, hogy ezek a beszélgetések bizonyos értelemben feltárják gyengéinket is. Egyik alapvető hibánk, hogy a tizennyolc­húsz esztendős fiatalokat sok­szor gyerekeknek tartjuk. Haj­lamosak vagyunk a parapcsoí­gatásra. Ha első szóra vona­kodnak elfogadni javaslatun­kat, máris elfogy a türelmünk. Alig egy hónapja részt vettem egy falusi pártszervezet gyűlé­sén. Az elnök — olyan ötven év körüli elvtárs — ugyancsak bírálta a fiatalokat. Többek kö­zött bűnükül rótta fel, hogy ők már más körülmények között nevelkedtek, mint apáik, őszin­tén szólva én csak örülni tu­dok annak, hogy gyerekeik már nem kaptak kóstolót a múltból. Egyet tisztán kell látnunk: mi talán esetenként elnézőbbek va­gyunk a mával szemben, mivel összehasonlításunk alapjául a múltat vesszük. A mai tizen­nyolc—húsz évesek azonban ezt már nem tehetik meg. Ezért ne ls lepődjön meg senki, ha mai életünket a fiatalság a saját eszményi életfelfogásával méri. És most hadd tegyem így fel a kérdést: Rendellenes Jelenség az, hogy a fiatalok bizonyos elképzeléssel, eszményi képpel lépnek az életbe? Rendellenes volna ennek az ellenkezője, ha nem törekednénk még Jobbá, tartalmasabbá tenni az életet. MEGTÖRTÉNT, az egyik falu vezetői szemére vetették a fia­taloknak, hogy gyakori vendé­gek a kocsmában. Utánajár­tam a dolgoknak. Kiderült, hogy a falu vezetői igazat mondtak. Fiataljaik az estéket és a vasárnap délutánokat tény­leg a kocsmában töltötték. Mit gondolnak, miért? Mert nem volt más szórakozási lehetősé­gük. Igaz, volt a faluban egy régebbi kultúrház, ezt azonban a szövetkezet a HNB beleegye­zésével — a fiatalok megkér­dezése nélkül — raktárnak használta. Csak közbenjárá­sunkra kapták újra vissza. A losonci járás fiataljai például már eddig 33 esetben kaptak ígéretet klubhelyiségre. Egy cikk keretében nehéz lenne kitérni az ifjúságot érin­tő valamennyi kérdésre. Ezért nem ls szaporítom fölöslegesen a szót. Talán még annyit, hogy a párt számára a jövőben sem lesz közömbös az ifjúság hely­zetének alakulása. Már most bebizonyosodott, hogy hasonló beszélgetések csak szolgálják az ügyet, tisztázódnak bizo­nyos nézetek, előítéletek, felfo­gások. Az eddigi beszélgetések eredményei alapján máris meg­oldódnak bizonyos problémák. Nem véletlen tehát az sem, hogy a kerületi pártszervek szükségesnek tartják, a beszél­getések tovább tartsanak, egé­szen pártunk XIII. kongresszu­sáig. SZENT MEGGYŐZŐDÉSEM, hogy a párt és az ifjúság kö­zötti viszony a megbeszélések során még szilárdabbá kovácso­lódik. Nem hiszek azonban egy dologban, mégpedig abban, hogy mi „öregek", megváltoz­nánk. Alkalomadtán azárt csak ei-el sóhajtozzuk majd ezután ls­— Bezzeg, amikor mi voltunk fiatalok ... Am ne vegyék ezt olyan tra­gikusan. Igy megy már ez vagy kétezer éve. Mi sem vaíjvunk kivételek. SZARKA ISTVÁN A sninai Vihorlat üzemben nyomás alatti öntéshez szükséges préseket gyártanak olyan különleges önműködő hidraulikus zárral, amely 50 százalékkal könnyebb és egyszerűbb az álta­lában használt hasonló záraknál. KépUnkön Ján Kunca szere­lő. (CTK — A. Mičák f elv.) 1 falu 10 hír CSALLÓKÖZARANYOS 9 A DUNA évszázadokon át sok ember számára biz­tosított megélhetést. A part menti lakosság aranyat mo­sott hordalékából, halat fo­gott bő vizéből. Az ár ere-* jét kihasználta malomkövek, fűrészek stb. mozgatására. Gazdag energiaforrást jelent a Duna. Időnként azonban a szolgáltatásokért drága vá­mot szed. A legutóbbi árvíz is sok községet megkárosí­tott. Csallóközaranyos 570 házából 163-at romba dön­tött, 284-et megrongált, és határában tönkretette a ter­més 92 százalékát. • AZ ÖSSZEDŰLT HÁZAK lakói rokonoknál, ismerősök­nél, az öreg iskolaépületben és a rögtönzött 25 faházban húzódnak meg, míg felépül­nek az új házak. O A BAJBA KERÜLTEKET nem hagyták magukra. A csallóközaranyosiakat a lé­vai és a Mladá Boleslav-i já­rások segítik. A lévai Járás szövetkezetel előbb 18, majd 22 ház felépítését vállalták. Az építővállalat dolgozóival együtt Jelenleg 86 házat épí­tenek fel. A nagysallól, az oroszi, a farnadi és más szö­vetkezetek már átadták a kész lakásokat. • A MLADÁ BOLESLAV-I járás dolgozói a gazdasági épületeket hozták rendbe, és 5200 méter hosszú, 2 700 000 korona értékű vízvezetéket építenek. Ezért sárosak az utcák. A 60 méter mély kút már elkészült, s a közeljö­vőben sor kerül a víztorony építésére. Július l-ig befeje­zik a munkát, s a lakosok minden utcában egészséges ivóvizet kapnak a vezeték­ből. O A JÖ GAZDÁLKODÁSÁ­RÓL ismert szövetkezetben fokozatosan helyreáll a szo­kott élet. Az abraktakar­mányt az állami alapokból kapják, emellett Igyekeztek a védnökség! járásokban mi­nél több takarmányt besze­rezni. A hízósertések napi súlygyarapodása 60 deka da­rabonként, bár az előírt súlygyarapodás csak 42 de­ka. A javulást azzal érte el a szövetkezet, hogy a ta­karmányadagot cukorrépával és sárgarépával Javította. • AZ 1180 HEKTÁROS te­rületet — 50 hektár kivéte­lével — fölszántották. Az 50 hektár még jelenleg ls víz alatt áll. Az ősziek vetését idejében befejezték. Tavasz­szal is nagy feladat vár a vetőkre, többek között 215 hektáron el kell végezniük a herefélék alávetését. © AZ ÁRVlZ IDEJÉN meg­rongálódtak a gazdasági gé­pek is. Karbantartás nélkül éjjel-nappal üzemben voltak. Hogy a gépek a további munkában üzemzavar nélkül dolgozhassanak, a lévai és a nyitrai traktorállomások vállalták megjavításukat. • A BIZTOSÍTÓ intézetből két és fél millió korona kár­térítést kap a szövetkezet. A tagok 26 koronát és 1,3 kiló természetbeni gabonát kapnak egy-egy munkaegy­ségre. Szükséges a tagok ilyen irányú támogatása is, mert a háztáji földekről nem takaríthatnak be termést. & 26 KORONA LESZ jövő­re is a munkaegység értéke. Hogy ezt a szövetkezet elér­je, minden hektár föld után 175, 8 kiló sertés- és marha­húst ad el. Növeli a na­gyobb jövedelemmel biztató termények vetésterületét; többek között a kertészetét és a fűszerpaprikáét. • A KATASZTRÓFA a tö­megszervezetek munkáját is megbénította. A kultúrház építése — a befejezés előtt — szakadt félbe, pedig az akció kere'ében 850 ezer ko­rona értékű anyagot hasz­náltak fel hozzá. Még továb­bi 250 ezer korona kell, míg elkészül; egyelőre azonban fontosabbnak tartják a lakó­házak felépítését. 1966. I. 12. ÁCSOK ••-•• . ........... tagra j piw a w ww y m "-m 'iá'jfinrihtfifilíi" nófiiňfr 7tiii 'tíb QfflMtf: íKÄXí v KWWW íjwwwí y Tww.www'''/ Foto Bacha/i

Next

/
Thumbnails
Contents