Új Szó, 1966. január (19. évfolyam, 1-30. szám)

1966-01-11 / 10. szám, kedd

ÁLLANDÓ FELADAT a pártszervezetek erősítése A plzefti Skoda Művekben a fogaskerekeket készítő részleg dolgozói indokoltan derűlátók az új esztendő első napjaiban. Múlt évi feladataikat a kitűzött batáridő előtt teljesítették és az idei évre is kellőképpen felkészültek. Képünkön josef Nejedlý és Pavel Honzik munka közben. (J. Vlach felv. — CTK J Zökkenőmentes lesz az alkatrésze látás? A LOSONCI JÁRÁSBAN 367 PÁRTALAPSZERVEZET VAN, ebből a járás földművesszövetkezeteiben 51. A párttagok és a tagjelöltek 36,7 százaléka munkás, 12,8 százaléka szövetkezeti tag. A járás pártalaoszervezeteiben az országos átlaghoz viszonvítva 2,9 százalékkal több a munkás, s a munkás párttagok aránya 1.3 százalékkal, a szövetkezeti tagoké pedig 3,5 százalékkal haladja meg a szlovákiai átlagot. Ez a néhány számadat is bizonyítja, hogy a járásban helvesen értelmezik a CSKP XII. kongresszusának a pártszervezetek fejlesztéséről hozott határozatát. Annak ellenére, hogy a járási pártszervezet magját a termelésben közvetlenül részt vevő párttagok alkotják, a helyzet nem ad okot az elégedettségre, mivel a gép- és élelmiszeripar. valamint az építészet és az erdőgazdaság szakaszán més mindig alacsony a szervezettség aránya. Igaz, az utóbbi Időben egves vállalatokban és üzemekben ezen a téren kedVP7FI VÁLTOZÁS történt. A IÁRÄCBAN TÖBB PÁRTSZERVEZET NARY GONDOT FORDÍT A TAGJELÖLTEK KIVÁLASZTÁSÁRA. A füleki Kovosmaltban az 1965-ös évben 17 tagjelölt felvételét hagyták jóvá. E téren lói dolgoztak a Túród Gépgvár losonci üzemének és a tomašovcei baromfifeldolgozók kommunistái is. Gyengébb eredményt ért el a pártszervezet a Közép-szlovákiai Péküzemek losonci üzemében, a losonci Húsipari Vállalatban, a tejüzemben és a konzervgyárban. JELENTŐSEN MEGERŐSÖDTEK AZ ÁLLAMI GAZDASÁGOKBAN MÜKÖDÖ PÁRTSZERVEZETEK. Az 1964 es évben az állami gazdaságok pártalapszervezetei csak 8 technikust és 10 munkást vettek fel. 1965-ben már 9 technikust, 33 munkást és 1 tisztviselőt nyertek meg tagjelöltnek. A losonci, füleki és a leszenyei állami gazdaság egyaránt 12—12 új tagjelölttel, a nagykürtös! és a bolyki 6, illetve 1 új taggal erősödött. A járás EFSZ-eiben működő pártalapszervezetek 1964-ben 106 tagjelöltet vettek fel. E szervezetek a munkában lábrakapott egészségtelen önelégültség miatt 1965-ben csak 70 dolgozót találtak alkalmasnak a pártba való felvételre. Mondani sem kell, hogy ez a szám nem felel meg a lehetőségeknek. Ezt bizonyítják a brezničkai, szelcel, szelényl, zeherjei, nagy csal omiai, závadai és az ebecki EFSZ kommunistáinak szép eredményei is. Ezekben a szövetkezetekben rendszeresen foglalkoznak a dolgozók nevelésével, s különösen az Ipolybalog!, kálnói, szécsénvkovácsi, óvári, nagyfalusi, tugári, rárósmúlyadi pártszervezetekről, ahol azonban — ezt nem lehet elhallgatni — bizonyos szektáns iránvzat észlelhető. Az utóbb említett pártalapszervezetekben mintha félnének a fiatalok párttaggá való felvételétől. Pedig a fiatalok a munkahelven egyenrangú partnerei az idősebbeknek. A PÁRTSZERVEZETEK NÖVEKEDÉSÉT FÉKEZŐ RZEKTÁNS NÉZETEK ISKOLAPÉLDÁJÁT láttuk a brezničkai szövetkezetben. Itt hosszú időn át nem vettek fel senkit a pártba, állítólag senkit sem tartottak erre méltónak. Ez a megállapítás nem fedi a valóságot. Ezt állapította meg a járási pártbizottság aktivistája. Ebben a szövetkezetben még helytelenül ítélik meg a volt középparasztokat, akik már évek óta az EFSZ-ben dolgoznak. Megfeledkeztek a társadalmunkban végbemenő minőségi változásokról. A járás több szövetkezeti pártszervezetében érvényesültek hasonló vélemények. A nők munkájáról alkotott helytelen nézetek fékezik azt is, hogy a pártszervezetekben több nő dolgozzon. Az üzemi pártalapszervezetek további hiányossága, hogy nem irányítják kellőképpen a pártcsoportokat és az ifjúsági szervezeteket, hogv azok a legjobb dolgozókat párttagielöltnek ajánlják. A párttagjelöltek iskolázásán szerzett tapasztalatok azt mutatják, hogv számos pártszervezet nem fordít kellő gondot a tagjelöltek nevelésére. Sok helveti a tagjelölteket kész párttagokként kezelik, megtörténik, hogy feladatokkal sem bízzák meg őket. A JÁRÁSI PÁRTSZERVEZET ÖSSZETÉTELÉT VIZSGÁLVA AZT TAPASZTALJUK, hogy az eredmények ellenére még mindig szükséges visszatérni a CSKP Központi Bizottsága határozatainak tanulmányozásához. A pártszervezetek erősítése a fiatal tagjelöltek felvétele — ahogy a CSKP XIII. kongresszusa előkészítésének tézisei is hangsúlyozzák — állandó feladat. AGÚCS VILMOS A mezőgazdasági üzemeltben gyakori t'.ma az alkatrészhiány. „Sokszor kicsiség miatt, a legnagyobb munkaidőben állni kell a gépnek" — hangoztatják a gépesítők. Bosszantó is, ha a lánctalpas nem szánthat, amikor a legnagyobb szükség van rá. Munkatársunk azzal az elgondolással kereste fel E r d élyi Szilvesztert, a mezőgazdasági gépalkatrészek központi raktárának igazgatóját, hogy beszámolhasson az idei esztendőre való felkészülésről. • Az idén több pótalkatrészre tarthatnak számot a mezőgazdasági üzemek, mint tavaly? — A kérdésre Igennel válaszolhatok. Tavaly 125 millió korona értékben adtunk el pótalkatrészt, az idei készlet értéke pedig 15 millió koronával több lesz. Ez azonban még nem jelenti azt, hogy az ellátás zökkenőmentes lesz. Tavaly az őszi munkák nagyon igénybe vették a gépeket, különösen a lánctalpas traktorokat, javításaik fölemésztik a készleteket, melyekből jelenleg országszerte kevés van. így a gyárak az első negyedévben nem tudják kielégíteni az igényeket. • Mi az oka annak, hogy a pótalkatrészek növekedése árán sem tudjuk kielégíteni a keresletet? — Ez többoldalú magyarázatra szorul. Elsősorban a gépek mennyisége a sokszorosára növekedett, ami természetesen több alkatrészt igényel. Másodsorban a gépek karbantartásá• Az idei készlet értéke 15 millió koronával több • Ha rozsda marja a gépet, sok alkatrész kell • Új gépek 200 millió korona értékben ra és téli raktározásukra is nagyobb gondot kellene fordítani. Nem is hinnék, hogy a szabad ég alatt tartott gépek egy harmaddal több alkatrészt Igényelnek. Javításkor még nem is tűnik fel a hiba, ám ha munkába állítjuk, a megrozsdásodott alkatrészek hamarosan felmondják a szolgálatot. Hiba az ís, hogy a traktorost nem teszik érdekeltté, hogy takarékoskodjon a pótalkatrészekkel. Az Ipari üzemekben ez már megoldást nyert, a mezőgazdaságban azonban a traktoros csak a teljesítményt nézi, esetleg az üzemanyaggal bán!k takarékosan. Adatokkal lehet bizonyítani, hogy ezek a tények nagyobb figyelmet igényelnének. Például a nyugat-szlovákiai kerület gazdaságai évente negyed milliárd korona értékben vásárolnak gépeket. 1964-ben egyegy lánctalpas traktorra 8310 koronáért, 1965-ben pedig 10 600 koronáért vásároltak pótalkatrészt, pedig nem is tudták minden esetben beszerezni a szükséges mennyiséget. Igaz, az utóbbi időben javult a helyzet, több gazdaságban már biztosítottak tetőt a gépek fölé. • Előreláthatólag az idén milyen pótalkatrészekből lesz hiány? — Már említettem, hogy a lánctalpas traktorokhoz az év elején nem tudjuk kielégíteni a szükségletet. Ekék, sarabolók, kultivátorok és a légfékek pótalkatrészeinek biztosítása sem százszázalékos. Egyes gazdaságok fölöslegesen sok alkatrészt tartalékolnak, ami megnehezíti az ellátást. Egy mondatban összefoglalva azt mondhatnám, hogy a pótalkatrészek hiányának kiküszöbölése nemcsak a gyárak és központi raktárak ügye, hanem a gépvezetőké és a gazdaságoké ís. Közös erővel sokat javíthatnánk a helyzeten. • Milyen új gépeket várhatnak a mezőgazdasági üzemek? — Több mint 200 millió korona értékben kapunk gépeket. A legnagyobb érdeklődés a nagy teljesítményű gabonakombájnok és a bolgár hernyótalpas traktorok (szőlőkben alkalmazzák) iránt van. Az ígéret szerint SZK-4-es kombájnnal 300 megrendelőt elégíthetünk ki aratásig. A hernyótalpas traktorokból azonban csak 14 kerül szétosztásra. Ezenkívül 1000 traktort adunk el, s az utolsó negyedévben újdonságként 75 lóerős lánctalpas traktorból kapunk 81 darabot. Ez iránt is nagy az érdeklődés a gazdaságok részéről. — Nem maradna még egy negyedórát velünk? — Késő van. Kint várnak rám. — Hadd várjanak! Hazakísérjük — mondtam, és odahívtam Simont. — A barátom: Pityergő Simon. Akaratlanul Simon csúfneve csúszott ki a számból, talán azért, hogy rögtön barátságába fogadja, és érezze, nem a szoknyavadász barátság fűz hozzá, hanem valami mélyebb és közvetlenebb, amely Ilyen helyzetben Is megengedi a tréfát. Simont az efféle bolondozás mindig mulattatta, de most mintha bosszankodott volna. — Ne hallgasson rá! Weiner a nevem, de ha magának jobban tetszik: Sírós Simi. Ilona fél szeme a kijáraton — vajon szólítja-e valaki a fiúk közül —, a másik meg rajtunk. Szemlátomást szórakoztatta tréfás kedvünk. — örvendek... Kántor Ilona a nevem — nyújtotta a kezét Simonnak, és rám nézett. Végre észbe kaptam: akkor vasárnap jóformán be sem mutatkoztam. — Ezer bocsánat... Ács vagyok, az Istvánt már tudja. — Ami késik, nem múlik — mondta már Napóleon — kedélyeskedett Simon. Ilona a fejét csóválta, és kerek szemét Simonra meresztette: — Maga mindig ilyen szellemes? Széket toltam Ilona elé, és nem hagytam, hogy Simon szóhoz jusson. — Csak éjfél felé, ha a fejében erősödik a nyomás. Ilona szája szegletében már mosolygás bujkált. Simon felelni akart, de én újra belé fojtottam a szót: — Nyughass, te varjú! ... Csörög, mint a szarka. Simon erre hangos hahotába tört ki, mintha a hóna alá nyúltam és megcsiklandoztam volna. — Tudja, mit kívánt a fiúka?... Hogy ideva rázeoljam az asztalunkhoz — Miért nem tette? — csapott rá Ilona. — Hát eljött volna? <— Ha szépen megkér, talán ... Simon rám nézett, és a fejére ütött. — Bocsánat, majd elfelejtettem. Telefonálnom kell. Nem állíthatom, hogy ezt ügyesen csinálta. Ilona ls észrevette. — Ezt így beszélték meg? — Nem, igazán nem! — erősködtem. — De azért Jó, hogy négyszemközt elmondhatom ... Vasárnap kint voltam Szencen, egész délelőtt kerestem. — Miért hitte, hogy ott talál? Nagy búsan lógattam a fejem, és valamit hebegtem, hogy biztosra vettem, odajárnak fürödni. — Itt napoztunk a Lidón — mondta, és indulni akart. Kérleltem, hogy maradjon. Egész héten a vizsga foglalt el, de alig estem túl rajta, éreztem, hogy hiányzik nekem, valahogy üres lett egyszerre az életem. Minden más lány erre valami gúnyosat mondott v.olna. Talán azt, hogy tegyem magam naftalinba, hagyjam a holdvilágot és a lírát, tudja, jól, mire megy a pakli. De Ilonát mintha más anyagból gyúrták volna. — Egész este csak magát néztem — vallottam be. — Egyre az járt a fejemben: aki a korpa közé keveredik, azt megeszik a disznók. Leitatnak egy szoknyaéhes. vén bolondot... A szavamba vágott: — Nagyon mulatságos volt. Magának nem tetszett? — Nem! — fakadtam ki még élesebben. — Azt hittem, magának ugyanolyan ellenszenves, mint \ekem. Minden pillanatban azt vártam, hogy feláll és faképnél hagyja azt a bandát. Ilona kissé elpirult: alkalmasint nem volt Ínyére, hogy Ilyen számonkérő hangot ütöttem meg. (Folytatjuk) egri viktor —laara — Megengeded, Piros?... Hazáig így szépen andalogva ... Vagy hozassak taxit? — Nem kell!... Jó lesz egy kicsit levegőzni, Kálmán bácsi! Amikor láttam, hogy szedelőzködnek, sietve felálltam, és intettem Simonnak: — Gyere, beszélnem kell vele! Simon nem mozdult. — Nyughass! Piás az egész banda. Még valami grimbuszt csinálnak. Nem szeretek legénykedni, a részegek útjából mindig kitérek, de most akár ölre mentem volna az egész bandával. — Felőlem csinálhatnak, amit akarnak, de nem akarom, hogy velük tartson. — Mit akarsz most tőle? Jócskán bsszívott ő ls. — Nem igaz! Egész este rajta volt a szemem. Még egy fél pohárral sem ivott. — Annál többet a bácsikája — jegyezte meg Simon nevetve. Kimentek mind, csak Ilona maradt az asztal nál néhány pillanatig. Azt hittem, valamit rendbe akar szedni a ruháján. Ám lehet, hogy szá mításból tette. Sietve odaléptem hozzá: — Jó estét. Ilona! Riadtan fogadta a megszólítást, de mintha várta volna. — JÔ estfttl