Új Szó, 1966. január (19. évfolyam, 1-30. szám)

1966-01-08 / 7. szám, szombat

Ä szocialista életfeltételek kialakítása 1966. I. 8. A

szocialista társadalom az utóbbi évtizedekben mind hazai, mind nemzetközi méretekben kétségtelenül figyelemre méltó eredményeket ért él a politikai, gazdasági és kulturális élet valamennyi szakaszán. Helytelen lenne azonban a szocializmusról sztatikusan szólnunk, úgy vélekednünk, hogy a szocialista társadalom fejlődése nem hoz magával számos saját problémát és nehézséget. Nehezen beszélhetünk példának okáért már ma szocialista életstílusról vagy a szocialista együttélés tipikus módjáról (szocialista módon élni, dolgozni, alkotni, gondolkodni és érezni). Természetesen itt sem áll rendelkezésünkre kész fogalom, amelyet pontosan meghatározhatnánk. A szocializmus folyamat, történelmileg keletkezik, a szocialista életfeltételek ugyancsak fokozatosan alakulnak ki. A szocialista életstílust nemkülönben olyan folyamatnak kell tekintenünk, amely az emberek gondolataiban és érzéseiben, tehát tudatában megy végbe. Azoknak a változásoknak következménye, amelyek a szocialista társadalmi kapcsolatok lényegét és tartalmát képezik. Hozzá kell még tennünk, hogy ez a folyamat a tudatban nem automatikusan, a gazdasági társadalmi feltételektől való gépies függőségben megy végbe. A gondolkodás és tudatosítás is befolyásolja a gazdasági és társadatali folyamatokat. Meg kell szűnnie annak a helytelen nézetnek, hogy a szocializmus céljainak eléréséhez elegendő a helyes gondolkodás, megfontolás és valamiféle szubjektív akarat. A helyzet felismerése (az „objektív folyamat" megértése) elérheti bár a legmagasabb fokot, ha azonban a meditálás és a szubjektív elgondolások síkján marad, nem alakítja át a valóságot. Hogy a gondolat, a jelenségek elemzése, a tudományos ismeret reális, társadalmi tényezővé váljék, ahhoz anyagi erőnek kell hozzájárulnia, amely szervezési formára a párt vezető szerepe által, a szakszervezetek, társadalmi szervezetek,- a tájékoztató és távközlési eszközök (sajtó, rádió, televízió, film stb.), s természetesen maguknak a dolgozóknak segítségével tesz szert Azzal, hogy hazánkban alapvető forradalmi változást valósítottunk meg, hogy szocialista társadalmi rendszerünk van, hogy a hatalom a munkásosztály kezébe került, s hogy a progresszív erőfeszítések élén a kommunista párt áll, adva vannak az alapfeltételek. A szocialista célok megvalósításához, az élet szocialista alapjaínak megteremtéséhez ós a szocialista kapcsolatok kialakításához azonban elengedhetetlenül szükséges az állami és gazdasági gépezet, valamint annak bizonyos fokú „bürokratizálása" (tehát a szükséges gazdasági és egyéb funkciók biztosítása) és a szocialista demokratikus kapcsolatoknak mindezzel összefüggő intézményesítése. T

ársadalmunk fejlődésének alapjai és feltételei gazdasági, szociális és kulturális téren alakulnak ki. Ezek az alapok azonban nem épülnek ösztönösen, automatikusan, a társadalmi aktivitás elszigetelt részlegeinek valamiféle immanens fejlődésével. E téren egy integráló, politikai erő (a párt) hat, amely megfelelő eszközökkel irányítja és regulálja a társadalmi mozgást. Jóllehet a szocialista fejlődés súlypontja az anyagi produkcióban, a gazdaságban rejlik, mégis, csak a helyes elmélet és politika biztosíthatja viszonylag sima (nagyobb megrázkódtatások nélküli) lefolyását. A gazdaságban hosszú időre szóló termelési tervet és programot kell teljesíteni, s meg kell találni annak módját, miképpen támogassuk az egész termelési folyamatban (de nem csak ott) azokat a pozitív irányzatokat, amelyek a munka magas fokú termelékenységében, a kezdeményezésben, a jó minőségű termékekben, a termelés effektivitásában, a tudomány és a technika következetes érvényesítésében stb. nyilvánulnak meg. Csupán ily módon biztosíthatjuk a nemzeti jövedelemnek megfelelő magasabb életszínvonalat. A CSKP KB határoirta: ANDREJ SIRÁCKY AKADÉMIKUS zatában (1965. december 18 — 17.) azt olvashatjuk, hogy az új irányítási rendszer következetes megvalósítása csak úgy lehetséges, ha egész termelésünket áthatja a tudomány és a technika, ha bevezetjük az anyagi érdekeltséget, és ha a munka társadalmi értékének megítélése szempontjából a termékek menyiségét, minőségét és társadalmi fontosságát fogjuk döntőnek tekinteni. A helytelen bérnivellizálásról át kell térnünk a munka termelékenysége, minősége és társadalmi funkciója (nem kizárólag a szociális uivellizáció szempontjából) szerinti helyes Jutalmazásra. A széles körű szociális intézkedésük objektív feltételei csak fokozatosan, s úgy alakulnak ki, ha az embereket megfelelő módon, szakképzettségük, tehetségük, pszichikai alkatuk (dolgosság, fegyelem, erkölcsösség, öntudatosság, eszmei fejlettség, szerénység, áldozatkészség stb.) szerint alkalmazzuk a termelésben. Ily módon megszüntethetjük társadalmi életünk néhány fonákságát, mint példának okáért a társadalmi tulajdon felelőtlen tékozlása, az alacsony tokú felelősségérzet a társadalom iránt, a saját és csoportérdekek aránytalan érvényesítése a társadalmi érdekek rovására, olyan patoszociológiai és patopszichológial megnyilatkozások bizonyos tünetei, amelyek nem állnak arányban szocialista fejlődésünk mai fokával. Mindez, valamint a múlt le nem küzdött recidivái (a szocialista kapcsolatok deformációival) okozzák elsősorban, hogy a szocialista életfeltételek csak lassan „érvényesülnek". A

hhoz, hogy a szocialista társadalmi kapcsolatok teljes mértékben és teljes mélységükben kifejlődjenek — a már említett gazdaságiszociális feltételeken kívül —, a szocialista tudat megfelelő foka is szükséges. Ennek a tudatnak reálisnak, kezdeményezőnek, távlatokra nyílónak kell lennie, mentesnek az illúzióktól és a „hamis tudattól" (a burzsoá, főként a vallásos ideológia csökevénye), ugyanakkor azonban a szocialista modell, mint sztatikus realitás tudománytalan, „idealizáló" elképzelésétől is. A szocialista ideál (szocialista társadalmi modell) csak fokozatos megvalósítása a szocialista életstílusnak, a progresszív erők harca kemény és bonyolult feltételei között, ugyanakkor azonban az elkerülhetetlen „dialógusban", a progresszív erők körében elhangzó konstruktív kritikában is. A szocializmust nem csupán a szőrint fogadjuk el, hogy inít nyújt nekem, nekünk, a mi csoportunknak, hanem — és ma főképp — a szerint is, hogy mit adok én, mit adunk mi, a mi csoportunk a szocialista társadalmi alapba. A munkahozzájárulás (személyes és csoportos) a szocializmus szociális céljainak szempontjából rendkívül fontos. Összhangban kell azonban állnia politikai, gazdasági és társadalmi fejlődésünk alapkoncepciójával. Ennek megértése mind az egyszerű dolgozók, mind a vezetők esetében megköveteli, hogy nagyot emelkedjék szakmai és politikai ismereteik színvonala, hogy a szociológiai elemzés — nem becslés, spekuláció — útján megismerkedjenek a társadalmunkban fennálló társadalmi kapcsolatok lényegével (helyzetével és irányzatával). Csupán a helyzet helyes felmérése vezet bennünket arra a felismerésre, hogy — a szociális szempontokon kívül — más, döntő szempontok is léteznek: a munka társadalmi hasznossága. A társadalmi alapból a betét szerint kell merítenünk. A társadalmi alapba való munkahozzájárulásnak (tág értelemben) befolyásolnia kell az előnyök merítését ís (nyugdíj, jutalom, üdülés, fürdőhely, szabadságok stb.). Nem bárminő munka társadalmi hasznossága egyforma — a termékek (nem csupán tárgyi termékek) minőségének szempontjából —, legalább négy kategória létezik: kitűnő munka, átlagos munka, formális (hanyag) munka, sőt esetleg selejtes munka ís. A minőség szerinti jutalmazás elvét (a bérek „denivellizálása") nyomatékosan hangsúlyozza a CSKP KB decemberi ülése is. Véleményem szerint, nem lehet a jó dolgozó, jó vezető, jó kollektíva (a megfellebbezhetetlen „tekintély") fogalmát felcserélni saját személyünk, vagy saját érdekeink kultuszával, s eközben saját (esetleg csoport) érdekeinket a szociális (vagy ami még veszedelmesebb: a szocialista) demagógia frázisaival lepleznünk. A szocialista társadalmi kapcsolatok, a szocialista élet alapfeltételeinek egészséges fejlődéséhez szükséges, hogy helyes viszony alakuljon ki az „egyszerű" dolgozók és a vezető dolgozók között, akinek tekintéllyel, elvekkel, ismeretekkel, jellemmel és tapintattal kell rendelkeznie, s a szükséghez mérten tudnia kell alkalmaznia a futaimat, de szankciókat is. Széles körű szakértelemmel kell rendelkeznie (főként a termelésben), hogy valóban biztosíthassa a munkafolyamatot, s nyomatékosan léphessen közbe, ha tékozolták az értékes munkaidőt és az anyagi eszközöket (túldimenzionált gyűlések, meddő értekezletek, költséges utak. gyakran felesleges, egészen „mikroszkopikus" utasításokig menő „biztosítások"). S

zocialista fejlődésünk objektív feltételeinek biztosítása érdekében a mostani időszakban nagy súlyt kell vetnünk a szocialista társadalmi kapcsolatok fejlődésére egész komplex voltukban (előtérbe kerül az, amit szubjektív, pszichológiai, erkölcsi tényezőnek nevezünk |. Tudatosítanunk kell, hogy nem vagyunk kész, tökéletesen szocialista emberek. Azonban — jóllehet nem könynyen, külső és belső küzdelem nélkül — szocialista emberekké válunk. Naponta olvasunk az újságban arról ís. hogy miképpen élősködnek a szocialista társadalom testén az „aszociálls" elemek egész csoportjai (így példának okáért épp nemrégiben leplezték le Ostraván a munkakerülők, tolvajok, prostituáltak stb. egy aránylag nagy csoportját). Társadalmunk egyetlen csoportja, rétege sincs teljesen elszigetelve a negatív hatásoktól. Nem minden rossz ered külföldről, a tőkésektől. Alaposan meg kell ismernünk azokat a kanyarokat és drámai fordulatokat is, amelyeket életünk túlzott dinamikája és két szociális rendszer: a szocializmus és a kapitalizmus egymás mellett élésének buktatói hoznak magukkal. Ha szembe akarunk szállni szocialista életünk minden negatív jelenségével, meg kell keresnünk, és meg kell Ismernünk azok okait, el kell őket távolítanunk, hogy így gazdaságunkkal együtt szocialista társadalmi kapcsolatainkat is fejlesszük, és megszilárdítsuk társadalmunk életének alapjait. Néhány szó a csehszlovák-angol kereskedelmi kapcsolatokról A „Made in 65" című szemle legutóbbi számában a brit kereskedelmi kamara elnöke P. D. Jaý a következőképpen nyilatkozott a csehszlovák—angol külkereskedelmi kapcsolatokról: „Csehszlovákia az első kelet-európai ország, amellyel liberalizációs egyezményt kötött az Egyesült Királyság. Ez ésszerű lépés volt, amely lehetővé teszi Csehszlovákia számára a kivitel fokozását az Egyesült Királyságba". František Hamouz külkereskedelmi miniszter pedig válaszában megállapítja, hogy „külkereskedelmünk feltételei Angliával jók és tovább fejleszthetők." Nemcsak a kölcsönös árucsere fejlődik, hanem javaslat történt szabványcserére a két ország között, közös ipari létesítmények megvalósítására, közös műszaki tervezésre és együttműködésre a nemzetközi piacon, JAN KOSTRA: BOGÁNCS Az ember gyöngye, mint virág bibéje, de tövist ha növeszt, sorsával dacol, mint a bogáncs, amelynek tüskevértje kikandikál sziklák és cserjék alól. Felborzolódva, nem alkudva védi a palánk tövét, hol eltökélten áll. Az élet telkén kész akár nem élni, de soha nem hátráltatja meg halál. Am a szépség, az így megóvott bimbó, mely kardok hegyén nyitja a virágot, ha egyszerű is, nincs hozzá hasonló, a kerek földön párját nem találod. Ilyen a bogáncs. Nyáron fitymálódva mértétek végig, szinte számon kérve: Miért tűritek? Mi szükség e gyomra? Ily gyötrelmekben nemegyszer volt része. De nincs édesebb, megnyugtatóbb halál, egy szál virágért meghalni azután, palánk tövében, a rozzant kapunál, a szülőfalunak jól ismert talaján. Az ember gyöngye, mint virág bibéje, de tövist ha növeszt, sorsával dacol, mint a bogáncs, amelynek tüskevértje kikandikál sziklák és cserjék alól. Monoszlóy M. Dezső fordítása KAREL TOMAN: ÚTRAVALÓ Emlékezz szavamra! Ne feledd sohasem gyermekem: Ha nem a szeretet vezérel,' koldusként csetlesz-botlasz a világban. Ha az erőtlennek kezet nyújtasz, cipót az éhezőnek, a legnemesebb virágok nyílnak ki szívedben. Jóakaratú ősök oltalma alatt békében járhatsz a földön: a világ útvesztője le nem térít, megleled szíved édenét. Nap és csillagok áldása kísér, mert a szeretet erő és a szeretet béke. (Részlet) PAVEL BUNČÁK: Sípos Győző fordítása SÉTA Ó mennyi költészet, mennyi, ha kinyitod szemed, bezárod a noteszt, s szó nélkül elindulsz, céltalanul, nem tudod, hová, a szemed vezet, s nem a szemed vezet, járókelők vezetnek, házak és fák, gyerekek és kóbor kutyák, motorok zúgása vezet, mezőre, erdőkbe, városokba, utakra, melyek jelzőtáblái benned vannak, az emberben. i Lám, kidugják fejüket a homokból az elfelejtett virágok, emlékek vásáros bódéi, fölöttük ég felé nyúlik az óriásdaru fém-feje, mely mindent felfal, amely majd házakat emel. a még fel nem húzott falakon, s minden ablakon átdereng az azúrkék ég: holnapunk. Ott fogsz lebegni valahol a magasban, egy napon felmegyek hozzád a -lépcsőn, melyet elképzelünk. Ö, mennyi mese bont majd virágot a jelen gyökeréből. Fordította: Veres János