Új Szó, 1966. január (19. évfolyam, 1-30. szám)

1966-01-08 / 7. szám, szombat

Kétnyelvű táblák Zselízen A városi nemzeti bizottság elnöke válaszol zselizi olvasóink panaszára A múlt év folyamán több levél érkezett zsellzl olvasóink­tól. Panaszt emeltek, hogy a városban a cégtáblák kicserélé­se következtében lassan eltűnnek a magyar feliratok, amit a lenini nemzetiségi politika gyakorlatával összeegyeztethetet­lennek tartottak. Szerkesztőségünk az ügyben a városi nem­zeti bizottsághoz fordult felvilágosításért. Az alábbiakban közöljük a múlt év december 11-én.. keltezett, lap'unk főszer­kesztőjének küldött választ: 1965. december 6-án kérdést Intézett hozzánk néhány zse­lizi lakos panasza alapján, akik nehezményezték, hogy egyes cégtáblák átfestésével a magyar nyelvű feliratokat eltávo­lítják. Ezzel kapcsolatban a kővetkezőket közöljük Önnel: Az ügyet kivizsgáltuk, és megállapítottuk, hogy az olvasók állításai alaptalanok, nem felelnek meg a valóságnak. Lega­lábbis ez a helyzet az utóbbi időben. A múltban előfordult, hogy a cégtáblákon végrehajtott vál­toztatások során nem két nyelven készült el az új felirat. A VNB tanácsa ezzel a kérdéssel 1965. június 3-án foglalko­zott, és jóvá hagyta az ez irányú fogyatékosságok megszün­tetését célzó intézkedéseket. A körülményeket a Lévai ]NB tanácsának 78165. számú határozata alapján vitattuk meg, amely az egyes hivatalok és vállalatok számára meghatározta a feladatok végrehajtásának időpontját. A fogyatékosságok megszüntetésének határideje 1966 júniusa. Addig a fent em­lített fogyatékosságokat teljesen meg kell szüntetni. 1965 december végén a VNB ellenőrzi határozatai teljesíté­sét, és a mulasztást elkövetett hivatalok vezetőinek vtselniük kell a következményeket. Továbbá közöljük Önnel, hogy a VNB tanácsa teljes mér­tékben tiszteletben . tartja magyar polgártársaink jogait, a hivatalos szervek részéről ugyanis minden közlemény és írás két nyelven készül. Hasonló elv érvényesül a helyi hangszó­ró munkájában is. Kijelentjük, hogy a meghatározott időpontig Zselíz város területén minden cégtáblát kétnyelvű felirattal látnak el. Eddig a válasz, őszintén örülünk, hogy ezt most lapunk hasábjain a nyilvánossággal, bizonyára olvasóink megelége­désére közölhetjük. A választ olvasva mégis némi hiányér­zetünk támadt. Nem szeretnénk, ha a Zsellzl Nemzeti Bizott­ság tisztviselőinek tekintélyén a legkisebb csorba is esne, ezért szükségesnek tartjuk egy kérdés tisztázását. A levél második bekezdésében áll, hogy zselizi olvasóink panasza „alaptalan, és nem felel meg a valóságnak". Ugyan­akkor a következő bekezdésben ugyanannak a levélnek ugvanaz a fogalmazója leszögezi: „előfordult, hogy a cégtáb­lákon nem két nyelven készült el a felirat." Igaz, a múltról van szó. De a cégtáblák, amelyek olva­sóink panaszára okot szolgáltattak, még a múlt évben is kint függtek. Különben a városi nemzeti bizottságnak nem kel­lett volna e kérdéssel a múlt év Júniusában foglalkoznia, és döntést hoznia a kétnyelvű táblák visszaállítására, aminek határideje 1966 Júniusa ... Tehát véleményünk szerint olvasóink panaszai nem voltak alaptalanok, és a nemzeti bizottság állításával ellentétben megfeleltek a valóságnak. Hisz semmi mást nem állítottak, minthogy egyes táblákról eltűntek a magyar feliratok. Ezt pedig a válaszban közölt tények teljes egészöben igazolják. Ügy véljük, egy választott szerv hozzászólása a választók észrevételeihez, panaszaihoz éppen a válaszlókhoz való vi­szonyt tükrözi. Mélységes emberi viszonytl És a levél Ilyen értelmezésében — nem tagadjuk — némi csalódást keltett. A megtörtént hibák őszinte, minden kertelés nélküli beis­merése nagyobb erény, mint a hibák tagadása. Saját tényke­désünk makulátlanságát nem bizonyíthatjuk meggyőzően az­zal, hogy mások igaz állítását alaptalannak bélyegezzük. Ezek a módszerek már régen a múlté és nagyon-nagyon örülnénk, ha a Jövőben egyáltalán nem, vagy egyre ritkáb­ban találkoznánk velük. A SZERKESZTŐSÉG Függő vasú tak a Szovjetunióban Szovjet szakemberek javasol­ták, hogy Moszkvában, Lenin­grádban, Kijevben, Rigában ás Magnitngorszkban függnvasutat építsenek. Az ilyen vonatok elérhetnék az óránkénti 120 kilométeres sebességet. Moszkvá­ban öt ilyen vonalat terveznek, közülük egy összekötné a város közepét a vnukovói repülőtér­rel. A szakemberek jelenleg olyan közlekedési eszközöket terveznek, amelyek a függő vas­útvonalon elérnék a 800 km-es óránkénti sebességet. Ezeken a közlekedés — különösen 1000— 6000 km-es távolságokon — ve­tekedne a légi közlekedéssel. Laboratóriumban vizsgálják a gyártmányok minfiségét a Saš­tínske Stráiel Pernyebeton­gyárban. (Bachan felvétele) APRÓHIRDETÉS KMJIIl^lBii • A Dunaszerdahelyi Mezőgaz­dasági Felvásárlási és Anyagel­látási Nemzeti Vállalat azonnali belépésre felvesz egy üzemi köz­gazdászt, valamint dászt a felvásárló Fizetés az érvénye' szerint. • A Stavolndustria í. tislava, Hviezdoslavovo n., keres a dunaszerdahelyl cuV' gyár, valamint a nagylégi ke kedelml központ építkezésé, munkásokat, jelentkezni lehet i fenti címen, vagy egyenesen a dunaszerdahelyi építkezésen. ŰF-001 immmmbi • Eladó kemény fából készült, komplett hálószoba-bútor. Clm a hlrd. Irodában. 0-007 • Dunaszerdahelytöl 2 km-re, kétszobás családi ház 12 ár kert­tel eladó. Földes, Povoda 5 h. sz. Ü-013 • Családi ház gyümölcsössel, Dunaszerdahely közelében eladó. Cím a hlrd. Irodában. Ü-012 S'J^ÍÜP^ • A Rozsnyói Magyar Pedagó­giai Iskola 1956-ban végzett nö­vendékei a találkozó megszerve­zése céljából jelentsék tartózko­dási helyüket a következő cím­re: Szabó O ODPaM, Rožňava. Ű-014 tf X £ S KI u, "Zi 3 ti A DOLGOZÓ NŐK ÉS A MAGÁNYOS EMBEREK SZAMARA RENDKIVOL ELŐNYÖS A TEJPOR. SZOKSÉG SZERINTI MENNYISÉGBEN KÉSZÍTHETŐ ÉS MIN­DIG KÉZNÉL VAN A TEJ. MINDIG LEGYEN OTTHON TEJPOR! twsmmeswrza A sztereovízió tulajdonosok számára nagyszabású nyereménysorsolást készítettünk elő A sztereotekercsek segítségével gyönyörködhet a különböző országok és földrészek szépségében. Január 10 és február 10 között minden sztereotekercshez röpiratot mellékelünk, amďly egyben sorsjegy is. Mit lehet nyerni? összesen 50 nyeremény várja a szeren­cséseket. Tizennégy napos utazás Olasz­országba és Jugoszláviába, Hét nap a Balti tenger mellett, két hét Ausztriában, hat Flexaret VI márkájú fényképezőgép és további negyven értékes nyeremény­tárgy. Kérjen információt a sztereotekercs vá­sárlásánál a FOTO-KINO szaküzletek­ben. UF-001 egri viktor — Hát tetszenek magának a lányok, Kálmán bácsi? — Az a hallgatag fruska még jobban, mint a Bözsi... pardon, a Piroska. — Az magának tabu, Kálmán bácsi — mond­ta Császár fölényesen. Nemrég olvasott valamit a taburól, lám, milyen jól jött, hogy a vén szivar szája íze szerint művelten fejezheti ki magát. — Mi a fene, az Ügo talán a vőlegénye? — kérdezte Kálmán úr. Császár legyintett: — Az Ügo meleg, a Loncl meg hideg. Fagyos­szent. Érti, Kálmán bácsi. Kár a benzinért... Magához egy meleg doromboló cica illik. A Ró­zsika pontosan Ilyen. Még álmában sem kíván­hatna magának Jobbat. Kálmán úr felsóhajtott: — Ha az olyan könnyen menne!... Baj, baji Magamhoz nem vihetem. Három sárkány őrzi a házat. De egy ls elég, hogy beköpje az asz­szonynak. A halálomig rágná a fülem... — Azért nincs hiba — jegyezte meg Császár. — Rózsikának van lakása, de figyelmeztetem, ne rohanja meg ajtóstul... Mondja azt, milyen ma­gányos ... és maga gyöngédséget, megértést akar, szeretetre vágyik... A Rózsi romantikus lélek. Ha ilyen húrokat penget, hajlandó lesz megvigasztalni magát... Értettük? Hogyne értettük. Császár barátom. — Most aztán üljön vissza Rózslka mellé, és semmi goromba célzás... Értettük? — Értettük! — kacsintott vissza az öreg, és előre ment. Császár követni akarta, de az első lugasnál egy középkorú férfi eléje lépett. A me­leg, nyárias éjszaka ellenére sötét ruha feszült kisportolt, de már hízásnak indult zömök alak­ján. Nicsak, Császár, maga már szabadlábon? Császár az utolsó pillanatban vette észre a férfit; kicsit megszeppent, de hamar feltalálta magát. — Tiszteletem, felügyelő elvtársi — hajlon­gott. — Szórakozunk? — intett a felügyelőnek szó­lított Császár társasága felé. - Igen, szerényen, kérem. — Hogy állunk a munkával? — Elsejére ígérték, hogy felvesznek, de hát a káderezés... — mondta Császár sajnálkozó képpel, mint akt attól tart, hogy teljesen re­ménytelen az ügy, mivel a „káderlapján" folt esett, és nem remélheti, hogy simán visszafogad­ják. Az igazság az volt, hogy az üzem tájékán sem járt, és most beleállt a félsz, ha Zvara felügyelő ezt is megtudja, nem ússza meg simán. Zvara mintha megsejtette volna, hogy Császár falhoz akarja állítani, szigorúan rászólt: — Vallja be, Császár, nem fűlik a foga a mun­kához! Császár két ujját hirtelen a magasba emelte: — Isten bizony, felügyelő elvtárs, én dolgoz­ni szeretnék. Tessék elhinni, nekem elég volt a „könnyű" kosztjukból, a káposzta- ís krumpli­levesükből. Jó, jó, elhiszem — mosolyodott el Zvara. Az ajtó felé vonta a fiút, és halkan mondta: — Tavasszal az édesapjánál jártam. Talán sej­ti, miért kerestem fel? Császár csak bólintott. — örültem, hogy megismerhettem — folytatta Zvara. — Félti magát. Egyre csak azt kérdezte, mi lesz magából? A segítségemet kérte... Na­gyon rendes ember a maga édesapja, Császár. Császárt mintha ekkor valaki két marokkal magasra emelte, és nagy erővel megrázta volna. A szeméből eltűnt az élesség, és egész arcán gyerekes lágyság ömlött el; hányaveti, erősza­kos modora mögül előtűnt egy merőben más ember, aki sima úton jár, nem keres „izgalma­kat", s ezért nem is bonyolódik bírósági tárgya­lóteremben végződő meggondolatlan kalandokba. — Nincs igaza, felügyelő elvtárs — ellenke­zett az igazságtalanul megbántottak elkesere­dettségével. — Csak addig volt rendes ember és jó hozzám, míg össze nem állt a Török Mari­val... Ismeri a mostohámat? — Amikor maguknál Jártam, nem találtam otthon. — Kár! ... Ha Olyan kíváncsi a természete, kinyomozhatta volna, milyen bordában szőtték. Zvara a fiú vállára tette a jobbját. — Nem ártana, ha eljönne hozzám. Utána néz­hetek az otthoni dolgának is... Jó? — Jó lesz, felügyelő elvtárs. Alig hagyta el Zvara a kerthelyiséget, a les­ben álló Hugó ott termett Császár mellett. — Mit akart tőled a smasszer? — Meghívott egy kis csevegésre, zene és kávé nélkül. Hugó kerekre meresztette Ijedt szemét: Talán baj van? — Fenét! Csak adja a lélekmentőt, mint a te angyalkáid a suliban. — Elmégy? — Nem ettem bolondgombát! — Én mennék. Császár fitymálva végigmérte a sápadt arcú, vézna legénykét. Két nagy lapátfülével és ijedt szemével olyan, mint egy gyerek. Régen ágyban volna a helye, és Itt tekereg velük. Az ilyen csupakéz, csupaláb maflák hozzák rájuk a bajt. — Csak szaladj és valld be töredelmesen, hogy jó fiú vagy, csak egy kicsit link. Családi örök­ség, a kedves papa tehet róla, hogy tíz eszten­dővel ezelőtt búcsú nélkül elvitorlázott. (Folytatjuk) 01 1961 I. 8 6

Next

/
Thumbnails
Contents