Új Szó, 1966. január (19. évfolyam, 1-30. szám)

1966-01-07 / 6. szám, péntek

MÁSFÉL MILLIÓ A KONGRESSZUS TISZTELETÉRE A PALÁRIKOVÖI Állami Gazdaság dolgozói a nyugat-szlovákiai kerületben elsőként kapcsolódtak be a XIII. pártkongresszus tiszteletére kibontakoztatott mozgalomba. Az 1966-os évben terven felül egymillió 545 160 korona értékű árut és takarmányt termelnek. Többek között 83 820 liter tejet, 840 mázsa húst, 650 mázsa búzát, 6275 mázsa cukorrépát és további mezőgazdasági terméket adnak terven felül. A kötelezettségvállalás 539 dolgozót tömörftő 37 munkacsoport közös és négy személy egyéni vállalásán alapszik. Az eddigi szokástól eltérően a kötelezettségvállalásban aprólékosan felvázolták, hogyan érik el a termelés növekedését, s a feladatokat szétIrták a munkacsoportoknak, mégpedig az egyes hónapokra. A palárikovól gazdaság dolgozóinak elhatározása azért is dicséretre méltó, mert az eredeti terv is merész feladatok elé állította őket. Míg 1963 ban a mezőgazdasági össztermelés 49.5 millió koronát tett ki, az Idén 54 m'llió koronára növekedett, s a jövő évi terv 56,5 millió koronát irányoz elő. Az egy hektárra eső termelés az idén valószínűleg eléri a 7623 koronát, lövőre pedig 396 koronával ennél is többet terveznek. Ezzel arányosan növekszik az árutermelés is. Az idén egv hektárról B247 korona értékű árut értékesítenek, jövőre 6599 korona bevételt terveznek. Sőt ezzel egy időben csökkentik a termelési költségeket is. Az utóbbi három év alatt Is csökkentek, méppedig 5.13 százalékkal, de azért jövőre is beterveztek 5.40 százalékos önköltségcsökkentést. Ezzel több mint hárommillió koronát takarítanak meg. Első pillantásra úgy tűnik, hogy a palárikovól gazdaság dolgozói túlságosan merész feladatokat tűztek ki maciik elé. Teljesítésüket azonban elősegítik a gazdag tapasztalatok. Palárikovón a szorgalomnak már a múltban is tanúidét adták. Tavalv például 2033 mázsa hússal. 282 852 liter teljel. 155 078 tojással teljesítették túl a tervet. Az idén előirányzott mennyiségen kívfil kb. még 4000 mázsa húst adnak a közellátás céljaira. A jó eredményeket a földalap, a többi állóalapok jó kihasználásának, a szocialista munkaverseny elmélyítésének és nem utolsó sorban a pótjutalmazás ösztönző ereiének köszönhetik. Nyilván ezeknek a tényezőknek köszönhető továbbá az is, hogy 1961 óta 26,04 százalékkal fokozódott a munkatermelékenység, s a dolgozók jövedelme 10,22 százalékkal emelkedett. EZEK A TÉNYEZŐK most is bizonyossá teszik, hogy az 196S. évben hiánytalanul teljesítik a tervfeladatokat és a CSKP XIII. kongresszusára tett kötelezettségvállalásokat. L. FIALA 250 MIILIÚ TONNA HULLADÉKANYAG A HANYÓKON A barnaszén és lignitbányák prievidzai szakágazati igazgatóságának hatáskörébe tartozó bányaüzemek dolgozói tavaly terven felül több mint 215 000 tonna szenet fejtettek. Idei tervfeladataik értelmében 430 000 tonnával több szenet kell jöveszteniük, mint a múlt évben. Képünkön: A Cígef Bányában Ján Pšenák elővájár vezetésével dolgozó ifjúsági kollektíva. (J. Valko felv. — ČTK) A vevők kárára gazdagodnak A galántai népi ellenőrzési bizottság tapasztalataiból A kereskedelemben előfordul, hogy a vevőközönséget megkárosítják. Sajnos, akad olyan elárusító, aki a raktárkészletekben vagy a pénztári egyenlegben mutatkozó hiányt a vásárlók erszényéből szeretné pótolni. H u dák János, a galántai járási ellenőrzési bizottság alelnöke szerint a legtöbb kihágást ott követik el, ahol a belső üzemi ellenőrzés rendszertelen. A JEDNOTA NEGYEDI zöldséges boltjának vezetője például 155 mázsa fagyott, rothadt, tehát eladásra alkalmatlan burgonyát kapott. Ezt nyomban jelentette. Kérte, hogy az árut írják le, ami meg is történt. A leírás után azonban a krumplit mégis eladta. Megtette azt is, hogy a negyedik minőségi osztályba tartozó burgonyát harmadosztályú áron adta el. A fuvardíjat pedig azoknak a vevőknek is felszámította, akik a krumplit saját maguk szállították haza. Jókán az ellenőrző közegek megállapították, hogy a leírt 18 kiló romlott almát a tejüzlet vezetője szintén eladta. A vizsgálat folyamán raktárában több olyan árut találtak, amelyeknek szavatossági ideje már régen lejárt. így lecsót, szárított tejet, margarint stb. Gyakori jelenség, hogy a mérleg sem mutat jól. Nebojsán a 71-746 sz. boltban a mérleget úgy állították be, hogy a vásárlók terhére egy dekával kevesebbet mért. Nem tartották be a higiéniai előírásokat sem. Nagyfokú hanyagságról tett bizonyságot a taksonyi vendéglő csaposa, aki tizenkét éves kislányát bízta meg az italok mérésével. A kiskorú gyermek nem ismerheti sem a tisztasági előírásokat, sem a kiskereskedelmi árakat. A csapos a lakosság tiltakozása ellenére sem volt hajlandó ezen változtatni, csakis az ellenőrző szervek szigorú utasítására állott helyre a rend. A galántai „Družba" büfé vezetője sem tartotta be azt a rendelkezést, amelynek értelmében szeszes italt csak 2 cles mennyiségben árusíthat. Büntetésképpen egyhavi prémiumát megvonták. A Raj diószegi üzemében a csapos nem tartotta szükségesnek a poharak kimosását, sőt a maradék sörhöz hozzácsapolt. Hanyagságára jellemző, hogy a vendég egy alkalommal üvegdarabot is talált a pohárban. A csapost több esetben már pénzbírságra ítélték. Mivel ez sem segített, kénytelenek voltak állásából elmozdítani. A járás közüzemeiben sem jártak el minden esetben az előírásoknak megfelelően. A nagymácsédi szerelővállalatnál megállapították, hogy a végzett munka árát a megengedettnél jóval magasabb összegben állapították meg. Tehát saját maguknak szabtak törvényt. A mosodában is önkényesen kiigazították az árakat. A 30 százalékos felárat állandósították, holott ez csak a különleges tisztítást igénylő fehérnemű esetében vált volna indokolttá. A 33—130-as gyűjtőhelyen a gyermekruhák tisztításáért „felnőtt" árat számítottak, holott 20 százalékos engedményt kellett volna nyújtaniok. A KIHÁGÁSOK, túlkapások — ahogyan már említettük is — főleg azért fordulhattak elő, mert az üzemekben működő ellenőrök nem végeztek alapos munkát. Az árukezeléssel megbízott alkalmazottak pedig kihasználták a lehetőséget. A járási ellenőrzési bizottság a jövőben még nagyobb figyelmet szentel az üzemi ellenőrző szervek rendszeres működésének. HORNYANSZKY TIBOR Hazánk ipari és tisztító üzemei közelében már mintegy 250 millió tonna szenny, iszap, salak, pernye s egyéb hulladékanyag hever a hányókon. S a hulladékhegyek napról napra nőnek. Folyóvizeinket évente másfél millió tonna különböző ipari hulladék szennyezi. Az országban a folyóvizek mintegy 5000— 6000 km hosszúságban már annyira szenynyezettek, hogy ez az állapot semmiképpen sem egyeztethető össze a víz tisztaságát szabályozó előírásokkal. Az évek óia heverő óriási mennyiségű hulladék sok g hektárnyi területet borit be, s a belőle kiáramló bűz megmételyezi a levegőt. Ez az állapot hovatovább tűrhetetlen s az illetékes szerveknek egyre több s nehezebb problémát okoz. A Csehszlovák Műszaki Tudományos Társaság ezt tudatosítva Brnóban a Technika Házának s a Vízgazdálkodási Kísérleti Intézetnek vezetőségével együttműködve országos szemináriumot rendezett, ahol a különböző szervek s intézmények szakemberei tanácskoztak a méregtartalmú hulladékok ártalmatlanná tételének a vízderítésnek s a hulladékanyag hasznosításának lehetőségeiről. Köztársaságunk csatornatisztító berendezései évente 900 ezer köbméter iszapot fognak fel. Földműveseink ezzel a különösen értékes iszappal a termőföldeket trágyázhatják. A csatornaiszappal dúsabbá tett öntözővíz jelentősen növeli a mezőgazdasági földek hektárhozamát. A közelmúltban bőrcserző üzemi hulladékkal trágyáztak kísérletképpen néhány hektárnyi területet és bebizonyosodott, hogy ha hektáronként 450 mázsa ilyen hulladékot használnak fel. ez mintegy 2000 korona értékű hozamnövelést eredményez. A további kísérletek eredménye azt bizonyítja, hogy a Torul takarmányélesztőben ugyanannyi fehérje és vitamin van, mint a farostdeszkák készítése közben keletkező hulladékban. Mindeddig azonban nagyon sok értékes hulladékanyag vész kárba, ami egyes tanulmányok szerint évente mintegy 550 millió korona veszteséget okoz. Csehszlovákiában egyelőre nincs olyan központ, amely a hulladékanyaggal való ésszerű gazdálkodást irányítaná. Ezzel különböző irányban különböző szervek, pl. vízgazdálkodási Intézmények, egészségügyi szervek, illetékes minisztériumok, sőt vállalatok is foglalkoznak. egri viktor — Jobb partnert nem találtál? — Pillanatnyilag foglalt mind. Egyedül te maradtál. Isten neki fakereszt! Háromnegyed hétkor találkozunk a színház előtt. A harmadik sorban ültünk, olyan előkelően, hogy amíg a függöny fel nem gördült, feszengtem hétköznapi, kopottas, barna gúnyámban és esetlen cipőmben. Tudhattam volna, hogy nem kakasülőre szól a jegyünk. Színház után Simon meghívott egy korsó sörre az Aranykalászba. Máskor is megesett, hogy megvendégelt valami talponállóban vagy önkiszolgálóban. Az Aranykalászt a vékonypénzűek kerülik. Szabódtam ezért, de Simon leintett. Ma zsöllvében ültünk, tartani kell a színvonalat. Amikor beléptünk, és körülnéztem, a szívem verése kihagyott. Az egyik sarokban Ilonát pillantottam meg a múltkori kompániájával. Egy idősebb úrral szórakoztak. Túl voltak a vacsorán, a feketéjüket is megitták, amikor Császár az asztalukhoz odahozta Kálmán urat. Hogy kicsoda volt a deresfejű, vérbő arcú Kálmán úr, azt Császár az első percekben maga sem tudta, de kitűnő szimattal meglátta a magányosan ltidogáló öregúrban, aki állhatatosan meresztette szemét a két lányra, hogy alighanem szalmaözvegy, és szívesen kirúgna a hámból. Dehogy is vannak ellene, hogy elszórakozzék velük, és a kezdethez két üveg Debrőlt rendeljen. Ha a lányok az édes bort szeretik, kaphatnak tokaji aszút, hadd szopogassák. Fenékig ürítették az első poharakat Kálmán úr egészségére. A nagyteremből kihallatszott a dzsessz: a dobos állhatatosan verte három dobját, néha belebrummogott a nagybőgő, s a szakszofonos harsány futamokkal kergette körbe a parketten tölongókat. Kálmán úr becsületesen nyakalta a bort, és hamar spicces lett. Tucskő vizsla szemmel ügyelt, hogy Kálmán úr pohara mindig színültig tele legyen. Itatták az öreget mókák közt, kedvesen, hogy gyanút ne fogjon. Császár csak a szemével csippentett, és a fiúk tudták, hogy valami tréfás mondással koccintani kell. Dicsérték a humorát, a pajtáskodó modorát, hogy olyan pompásan érti a fiatalok nyelvét; ki hinné, hogy túl van az ötvenötön: a kedves kis pocakja nem számít, az ideje javát bizonyára a friss levegőn tölti, hogy olyan pirospozsgás, majd kicsattan az egészségtől. Ilyen bácsit kívánnak maguknak, akivel kedvükre elmulathatnak, mértékkel persze, mert hát a pénzt bűn kihajigálni az ablakon; eszébe ne jusson újabb konyakokat rendelni, maradjunk csak a debrői mellett. Feri hozhat még egy üveggel, az utolsóval, esetleg kettővel, de csak azért, mert olyan jólesik együtt elszórakozni; kevés ilyen aranyos embert hord a hátán a föld, ezt el kell ismerni. Kálmán bácsi derült, ragyogott. — Remek fiúk vagytok, isten uccse! ... Remélem, nemcsak mulatni tudtok... A fiatalság legyen művelt, tudjon többet, mint az elnyűtt, penészes öregek... Azt mondtad, főiskolás vagy, Vilikém? Hugó ültében mélyen meghajolt Kálmán bácsi előtt. — Bocsánat, Hugó... franciásan Ogo, Viktor nélkül. — Én vagyok az egyetemista, Kálmán bácsi — Jelentkezett Tucskő. — Éppen ma délelőtt vizsgáztam. Dicsekvés nélkül mondom: jelesre sikerült. Most szabad egy kicsit kirúgnom a hámból, nemde? — Ilyenkor illik is — emelte Kálmán bácsi a poharát. — Szabad tudnom, miből vizsgáztál, Tucskó? Tucskót váratlanul érte a kérdés Ostoba dolog, hogy így felvágott, legjobb volna elillanni, de Kálmán bácsi nem engedte elszelelni. — Maradj csak! ... Én is tanultam valamicskét, nagyon érdekel. — Hát elektrolízisből meg kadriőmániából — nyögte ki Tucskó. Kálmán úr rámeresztette szemét, mintha nem hallotta volna jól. — Miből? Hugó észrevette a bajt, és Dadagt segítségére sietett. — Elektrokémiából akarta mondani. Kicsit elcsúszott a nyelve... Tetszik tudni, nagy koponya. Nem esett a pofájára. Atomfizikus lesz. — Ez a Tucskó? — csóválta Kálmán úr hitetlenkedve a fejét. — Nem néz ki belőle... De kész szerencse, hogy ilyen művelt fiatalok közé cseppentem. Ogy látszott, Kálmán úr kezd kijózanodni, és ez sehogy sem felelt meg a tervüknek. Császár teletöltötte a poharát. — A Gagarinok és a Leonovok egészségére! Ittak. Kálmán bácsi felállt, jócskán beszívott már, de azért peckesen, egyenes derékkal lépegetett. Császár sejtette, hová készül, és elkísérte. — Kellemes, hogy így összemelegedtünk — mondta Kálmán úr, és egyet krákogott. Ogy látta, ez a legalkalmasabb pillanat, hogy kipakoljon a maga dolgával. Császár fölényesen mosolygott. A szimatja tehát nem csalt. Nem kell már semmi különösebb csalafintaság: a bővérű öreg ürge észre sem veszi, hogyan húzzák be a csőbe! (Folytatjuk)