Új Szó, 1966. január (19. évfolyam, 1-30. szám)

1966-01-06 / 5. szám, csütörtök

GIBRES—GÖDRÖS ORSZÁGÚTON SAJNALATRA méltó mindazok sorsa, akik a Feled—Péterfala és Serke—Simon útszakaszon kénytelenek közlekedni. Itt ui. egymást követik a 20—30 cm mélységű gödrök. Akinek na­ponta erre kell járnia, bizony hamar megúnja, arról nem is beszélek, hogy az egészségét is tönkreteszi. Többször szóvá tet­tük ezt az illetékes szerveknél. Vajon meddig kell még vár­nunk az intézkedésre, a jó út­ra? CSANK DEZSŐ traktoros, Gesztéte \ AZ ÍGÉRET SZÉP SZÓ... |# eszeg Jolán tanyi lakos no­vember 30-án a következő levelet küldte szerkesztősé­günkbe: „Mint árvízkárosult Dolná Stredára kerültem. Itt lá­nyommal együtt elvállaltuk a helyi vendéglő takarítását, ami­ért — úgy ígérték — pénzjutal­mat kapok. Ez júniusban volt. Azóta sem kaptam meg a pénzt, pedig nagy szükségem lenne rá." Ebben az ügyben írtunk a Dolná Streda-i HNB-re A vá­lasz nem késett. Egy héten be­lül a Jednota vezetősége tudat­ta velünk, hogy a 320 korona kifizetését jóváhagyták és nem érti, miért nem kapta meg Ke­szeg elvtársnő. Ugyaniakkor a HNB elnökének és titkárának aláírásával is ér­kezett egy levél: „Utasítottuk a Jednota vezetőségét, hogy a szó­ban forgó összeget azonnal fi­zessék ki a panaszosnak". Sim­kó Ferenc nagyon sajnálta a történteket^ azt mondta, hogy a felelős munkatársa éppen ak­kor betegedett meg, de hogy ő — Šimkó elvtárs — kézbe ve­szi az ügyet és „személyesen utazik Galántára a Jednota igazgatóságára és addig vissza sem jön, amíg Keszegnének el nem küldik a pénzt". Megnyugodtunk, az ügyet el­intézettnek tekintettük, ezt tud­tára adtuk levélírónknak is. Milyen nagy volt azonban meglepetésünk, amikor decem­ber 29-én megkaptuk Keszeg Jolán újabb levelét: „Elnézésüket kérem, fárado­zásukat köszönöm, de az ígért pénzt még mindig nem kaptam meg. Nagy szUkségem lenne a pénzre, egy ember keresetéből héttagú családot tartok el. Most kihez forduljak?" Az ígéret szép szó. Lehetsé­ges, hogy Simkó elvtárs olyan jól érzi magát a galántai igaz­gatóságon, hogy ott karácsonyo­zott, ott szilveszterezett, ott várta be az új évet, és onnan kíván nyugdíjba menni? Akkor viszont mi lesz Keszeg Jolán 320 koronájával? ERRŐL—ARRÖL • LÉVÁN a negyedik ötéves terv idején korszerű tejfeldolgozó üzem épül, amelyben naponta mintegy 200 000 liter tejet fognak feldolgozni. Az építkezésre elő­irányzott összeg 50 millió korona. BELÁNYI JÁNOS, Ipolyszakállas • ZSELlZEN a közelmúltban bizsutéria-gyárat létesítettek. Há­romszázezer korona befektetéssel újjáépítették a régi kultúrházat s modern gépekkel szerelték fel. A munka ezekben a napokban már teljes ütemben folyik. Mire a gyár teljesen elkészül, 700— 800 embernek nyújt munkalehetőséget. RAFAEL JÁNOS, Zselíz • A ROKKANTAK SZÖVETSÉGE 2290 tagot tart nyilván a lévai Járásban. Az évzáró gyűlésen a XIII. pártkongresszus tiszteletére és a szervezet megalakulásának 15. évfordulója alkalmából a kö­vetkező kötelezettségvállalást tet­ték: a mezőgazdaságban 305 260 és a „Z" akció keretében 15 400 társadalmi munkaórát dolgoznak le, 35 400 kg ócska vasat, 520 kg papírt, 1400 kg gyógynövényt gyűjtenek. RE1NDL KÁROLT, Léva AZ 0J SZÚ ELINTÉZTE November 18-án közöltük Tusai Tibor bírálatát, melyben szóvá te­szi, hogy Szürnyegen hónapok óta nem szedték ki a postaládá­ból a leveleket. A járási posta­hivatal kivizsgálta az ügyet és a következő intézkedést tette: a fe­lelős kézbesítőtől megvonják a decemberi prémiumot. Ez év első negyedében erre a munkára al­kalmas kézbesítőt vesznek fel. MEGNÉMULTAK A KOMAROMI BORBÉLYOK A/em vagyok már fiatal, de • * maholnap én is a beatles­frizurások közé fogok tartozni. Félreértés ne essék — nem ön­szántamból. Csupán azért, mert nem vagyok hajlandó nyugtáz­pi a borbélyok udvariatlanságát. Öt hét óta próbálom a sze­rencsét. Végig jártam a II. és VI. lakótelep borbélyüzleteit, voltam a várost „példás" táblá­val ellátott üzletben is. Benyi­tok, hangosan köszönök, megál­lok, várok. Semmi. Fogom a ka­bátom, kimegyek — ismét né­ma csend kísér. Nem is próbál­tak feltartóztatni. Ne higgyék, hogy bogaras vagy rátarti vagyok ! Nem, csak engem úgy tanítottak, hogy köszönést nem elfogadni illetlenség. S ehhez tartom ma­gam. Meg aztán azt gondolom: ha még a köszönésemet sem fo­gadják, akkor hogy fogják tel­jesíteni további kívánságomat? Cgy kurta jó napot minden t- vendégnek kijár, vagy a borbélyüzletekben talán elren­delték a csendet? KONCSER GYULA, Komárom AZ EZER TO FALUJA ES 1966. I. 6. MAJDNEM 70 éves vagyok, de amíőta az eszemet tudom, a ker­tek aljában mindig árok volt, hogy az esővíz az úttestről és a kertekből lefolyjon. Nem tudom kinek tá­madt az az „okot" öt­lete, hogy az árkokat be kell tölteni? A kö­vetkezmény: az úton és nyolc kertben áll a víz — akadályozza a közlekedést és tönk­reteszi a veteményt. Többször kértük a HNB-t, tegyenek vala­mit. Sajnos, panaszunk süket fülekre talált. Az ezzel kapcsolatos Írásbeli panaszunkat U elvetették. Hogy miért? Azt mi Is sze­retnénk tudni. VARGA FERENC, Lelesz Lehet-e kifogás ellenük? m ÖNKÖLTSÉGFIGYELÉS = GAZDASAGOSSÁG mim A telep közelében silókukoricát szednek a takarmányo­sok, jó illata van, azt mondják, szívesen fogyasztja az ál­lat. Nemcsak értékes takarmány, hanem azt is hangsúlyoz­zák: a télen nem kell szűkölködni, van belőle bőven. Szó szót követ, s belemélyedünk az elemzésbe, vitatjuk, hogy a hodosi állattenyésztők hogyan tudják hasznosítani a nyáron gyűjtött termést. Becsületükre váljék: egyáltalán nem val­lanák szégyent. Megérzik a betegséget? — A napi fejési átlag az év elejétől 8,1 liter, jelenleg 7,1 li­ter, de a tehenek fele már szá­razon áll — mondja Gáspár Ti­bor zootechnikus. Gáspár elvtárs gondjaira a szarvasmarha-állományt bízták, s nem lenne teljes a kép, ha eredményét csupán a tejhozam­mal érzékeltetnénk. Tudni kell még azt is, hogy a hodosiak portáján öt évvel ezelőtt a bang betegség dühöngött. Az azóta nevelt tehenek még fiatalok, s hasznosságuk még nem érte el a maximumot. Nem is kelt meg­lepetést, ha Gáspár elvtárs ar­ról számol be, hogy elérték a tízliteres napi fejési átlagot. Hodosi Miklós fejő állít be az irodába. Kapóra jött, a zootech­nikus beszélni akart már amúgy is vele. — Magával mi van? — kér­dezi Gáspár elvtárs — betegál­lományban van vagy szabadsá­gon? Hodosi bácsi elmondja, hogy az orvos kiírta négynapi pihe­nőre, de többre van szüksége, mert a felesége is beteg és ott­hon ls kell valakinek lennie. További tíz nap szabadságot kért, de az orvos ismét kiírta. — Érdekes — jegyzi meg a zootechnikus —, állítólag egye­sek előre tudják, hogy betegek lesznek, és azt is tudják, mikor gyógyulnak meg és mikor áll­nak munkába... Bonyolult vita ­Folyik a bonyolult vita, ám korántsem fajul veszekedéssé. Gáspár elvtárs tudni akarja, vállalja-e Hodosi bácsi a mun­kát, vagy nem. Kezdetben úgy tűnik, hogy jelentéktelen eset­ről van szó, a zootechnikus azonban másként vélekedik. — A tej literjére még mindig ráfizetünk két fillért — mond­ja Gáspár elvtárs. Azt latolgat­ja, hogy minden gondozó ugyan­azt a takarmányt eteti, az állo­mány között sincs különbség, az egyes gondozók mégis kü­lönböző eredményeket érnek el. A ráfizetés okát talán itt kell keresni. Egy gazdaság keretében hasz­nos az önköltség figyelése, megmutatja, hol szorít a csiz­ma. Bizonyos, hogyha a tehe­neknél gyakran változik a gon­dozó, az eredmény az átlag alá süllyed. Ilyenkor legjobb meg­oldás, ha olyan fejőt állít be a vezetőség, aki helytáll a mun­kában. — Egy-két évvel ezelőtt átla­gosan csak 8,5 malacot válasz­tottunk el egy kocától, az utób­bi esztendőben meg elértük a 15-ös átlagot — mondja Nagy László zootechnikus, aki a ser­tés- és baromfiállomány gondo­zását irányltja. Húsz korona egységenként Ehhez sem kell kommentár. Gazdaságosságában senki sem kételkedhet, hiszen most az utánpótlás biztosításához elég 135 koca; míg a múlt esztendő­ben 200—220-ra volt szükség. Az ls vitathatatlan, hogy a 135 ko­ca kevesebb takarmányt fo­gyaszt és olcsóbb a tartása. A hízósertéseknél ls szépek az eredmények. Egy kiló hús elő­állításához csak '3,5 kiló abrak­takarmány szükséges, a többit konzervgyári hulladékkal és ta­karmányrépával pótolják az ete­tők. Ilyen módon olcsó a hús­termelés, csak 7,5 koronába ke­rül kilója. Nagy elvtárs azt sem hallgat­ja el, hogy a tojástermelés is olcsó. Egy tyúk átlagos évi ho­zama 180 tojás és egy tojás ön­költségi ára 69 fillér. Sokat fej­lődött a hodosi szövetkezet, minden hektár föld után 227 ki­ló húst ad el. A gazdaságos áru­termelés lehetővé tette, hogy a munkaegység értéke évről évre növekszik. Most 20 koronát vár a tagság egy-egy munkaegység­re, de az is lehet, hogy egy ko­ronával többet kap. A jövőben pedig — az előzetes becslés alapján — 22 koronára emel­kedik a munkaegység értéke. Könnyebb dolguk lesz Rácz Zoltán ökonómus is kö­zénk jön. Iskolázáson van, de látogatóba jött haza. Nem tud­ta megállni, hogy ne nézzen szét a telepen. — Jó húsban vannak a tehe­nek — kezdi a beszélgetést —, kár velük kukoricadarát etetni, attól csak híznak s több tej sem lesz. — Nem sokáig kapnak kuko­ricadarát — magyarázzák a zoo­teclinikusok. Most nem a zoo­technikus és a fejő, hanem az ökonómus és a zootechnikus kö­zött folyik a vita. Kiderül, hogy az egyik dűlőben hiányosan érétt be a kukorica és a teje­set különválogatják az érettől és föletetik, még mielőtt meg­penészedne. Csutkástól együtt ledarálják, mást nem is tehet­nek vele. Érdemes megjegyezni, hogy ennek a megbeszélésnek is nagy a jelentősége. Arra ad magyarázatot, hogy a közös gazdaság fellendítése valóban közös üggyé vált, a szövetkeze­ti demokrácia megsértése nél­kül. — Az idén még könnyebb lesz a dolgunk — állítják a vezetők. A hústermeléshez az utánpótlást biztosítottuk, takar­mánykészletünk is több van. Gyarapszik a fejőállomány. Szóval kedvezőbb körülmények között indulunk, mint tavaly té­len, s közepes termés esetén is javíthatjuk a gazdálkodást. így fejlődik az őszinte viták közepette szorgalmas munka árán a hodosi szövetkezet. Te­gyük még hozzá azt is, hogy munkájukra senkinek sem le­het panasza. BENYUS JÓZSEF Emeletes istállók a láthatáron A z utóbbi években egyre több ámulatba ejtő műszaki új­donság lát napvfilágot. Az ipari termelésben ennek az igyeke­zetnek úgyszólván semmi sem szab határt. A mezőgazdasági termelésben — sajátosságai mi­att — nem bővíthető tetszés szerint a termelés. A termőföl­det nem terjeszthetjük ki, sőt, ilágszerte nyugtalanítóan csök­ken. A rohamos fejlődés követ­keztében hatalmas mezőgazda­sági területeket sajátítanak ki más célra, beépítésre, iparte­lepnek stb. A mezőgazdasági földterület csökkenése világprobléma. A középületek és lakóházak építé­sével kapcsolatban mondhat nánk, gyökeres javulást jelente­nek a többemeletes háztömbök, felhőkarcolók. Sajnos, éppen a •mezőgazdasági épületek körül maradt minden a régiben. Az istállókat, raktárakat, műhelye­ket, gépszíneket stb. még min­dig hagyományos, alacsony, ter­jedelmes épületekben helyezik el. Vajon hogyan lehetne ezt az égető problémát megoldani? Mit szólnának egy emeletes te­hénistállóhoz, felhőkarcolószerű raktárhoz? Nos, ez az ötlet — az igazat megvallva — nem is utópia. Az NDK-ban már régeb­ben vannak emeletes baromfite­lepek. A legutóbbi hírek szerint egy kanadai farmer saját el­gondolásai alapján emeletes sertésistállőt építtetett, s a gé­pesítés alkalmazása ezekben a korszerű építményekben köny­nyebb és tökéletesebb. Hollandiában is egészen ko­molyan foglalkoznak ötemele­tes istállók építésének a gondo­latával. Milyen lesz egy ilyen szarvas­marhatenyésztő kolosszus? A javaslat — készítői szerint „Koe op Zolder"-nek nevezik — 500, illetve 1000 fejőstehén szá­mára készül. A tehénistálló az összes mel­léképületekkel és mellékistál­lókkal együtt 32 250 négyzet­méter területen feküdne. Az aránylag kis terület ellenére az egész komplexumban 500—600 tehén és több borjú férne el ké­nyelmesen. A bejárattól balra két lakóház épül a gondozók számára. Egy kicsit odébb, a központot két részre osztó kerí­tés tövében lesz a szociális épü­let, laboratóriumokkal, irodahe­lyiségekkel stb. A bejárat má­sik oldalán kap helyet három szabad istálló a növendékálla­toknak. Az előttük elterülő tér­séget kifutónak használják. víztároló létesül. Az istállóte* lep ezen részében lesz még ga­rázs és műhely, s mindjárt mel­lette a takarmányszárító üzem. Magában az istállóban az em­bereket és a teheneket felvo­nók szállítják az emeletekre. A tervezők nem feledkeztek meg a vészkijáratról sem, amely a felvonó körül tekergőzik. A ta­karmányt különleges berende­zés juttatja majd egészen a vá­lyúkba. Az istálló tisztántartái sát is gépesíteni fogják. A húgy­lé és az ürülék csőberendezé­sen keresztül egy helyiségbe kerül, ahol megszárítják. A fe­jést automatagépek végzik, s a A központ második részében, a bejárattal szemközt, a térség közepén fog állni a tehénistál­ló. Az ötemeletes épület 70 mé­ter hosszú és 11,5 méter széles lesz. Az épület alatt teljes egé­szében pincehelyiséget építenek a takarmányrépa tárolására. A földszinten előzetes elgondolá­sok szerint takarmánykeverő lesz, továbbá kis házi álJatkór­ház, ellető és borjúistálló. Az emeleti részeken a tehenek kapnak elhelyezést. Közvetlen az istálló mellett hat henger alakú siló áll majd. Azok mö­gött pedig egy szénás fészer és egy 1350 négyzetméter felületű tel megfelelő hűtőberendezésen keresztül a központi gyűjtő* helyre folyik. A z értesülések szerint az emeletes istállótömb épí* tési költségei nem nagyobbak a hagyományos istállóénál. A jó­szágot éjjel-nappal házi televí­zió őrzi. Az istálló levegőjének hőmérsékletét szintén egy köz­pontból szabályozzák. Az eme­letes istállókban a munkater­melékenység is sokkal nagyobb. A helymegtakarításon kívül ez ls az új elgondolások mellett szól. |,S. ) n

Next

/
Thumbnails
Contents