Új Szó, 1966. január (19. évfolyam, 1-30. szám)

1966-01-04 / 3. szám, kedd

CL g,y,e*tmefíe(i éideké&ea A Szakszervezetek Központi Tacsának titkársága a Gépipari Alkalmazottak Szakszervezeti Szövetsége Központi Bizottságának Javaslatára ismét jelentős összegekkel járul hozzá a szlovákiai {éminunkások gyermekeinek gondozásához, hogy az egyre jobb legyen. Az e céiból tervezett építkezéseknek már a jövő évben kellene megkezdődniük, ez azonban nagyrészt attól függ, mikor fejeződnek be más, már korábban wikezdett építkezések. Ehhez az elvhez igazodik a martini gépgyáriak gyermekei számára hovatovább nélkülözhetetlen úvodák és bölcsődék építése is. Az e célra előirányzott összeg 2 200 000 korona, amelyből a jövő évben 400 000 koronát for alítanak építkezésre. Hasonló előnyben részesülnek a Liptovský Hrádok i Tesla üzem dolgozóinak gyermekei is. Az ottani építkezésekre előirányzott öszszpg 1 700 000 korona. A Tesla üzem óvodája Pieitanviian 1 673 000 korona költséggel épül. Az említett összegből jövőre 600 000 koronát merítenek. A krompachyi Szlovák Elektrotechnikai Mfivek bölcsődéjének építésére előirányzott összeg 1 millió 16B 000 korona, amelyből már a jövő évben 260 000 koronát használnak fel. ^ stószi Sandrik üzem dolgozói pioníriábor építésére készülnek. A jövő évre tervezett munka ellenértéke 300 000 korona. A szakszervezetek pénzügyi támogatásával ugyancsak jövő évben fngnak hozzá a Považská Bystrica-i gépgyár üzemi klubjának építéséhez. Az ezzel kapcsolatos beruházás értéke csaknem 10 millió korona. Az említett épületekkel természetesen elsősorban a szlovák fémmunkások rendelkeznek, de kétségkívül a helybeli lakosság is hasznát látja majd az áj létesítményeknek. FIGYELEM! e FIGYELEM! • JSÜG HU IVÁSOK LIMPIÁSZA AZ alábbiakban közöljük első három kérdésünket. 1

Január első napjaiban • a Szovjetunió egyik szocialista köztársaságának fővárosában találkozik két ázsiai ország vezető személyisége. Kik ezek, hol lesz a találkozó? 2

Melyik évben volt az • első genfi értekezlet, amelyen rendezték az indo•> kínai kérdést és a résztvevő országok aláírásukkal, szentesítették, hogy ezek* ben az országokban megőr* zik a békét és nem avatkoznak belügyeikbe? 3

Melyik szervezetnek a • rövidítése az AESZ és melyik országnak problémáját akarják megvitatni több állam által javasolt rendkívüli kormányfői értekezlet tén? • Fenti kérdéseinket hétfői és keddi számunkban megismételjük, csütörtöki számunkban pedig közöljük a következő három feladványt. ® A megfejtéseket háromhetenként kell beküldeni postai levelezőlapra ragasztva. Tehát az első három hét feladványát január 23-ig, a második három hétét pedig február 13-ig küldjék be. tt A megfejtés csak a szombatonként közölt szelvénnyel együtt érvényes. • legtöbb pontszámot elérik között az alábbi nyereményeket sorsoljuk ki február 20-án: Első díj: Orion rádiókészülék. Második díj: Flexaret 6. fényképezőgép. Harmadik díj: Rádiógramofon. Negyedik díj: Rakéta karóra. Úttól tizedik díj: Egy éves előfizetés az Oj Szóra. Tíztől tizenötödik díj: Három kötet értékes könyv. Tizenöttől tizennyolcadik díj: Egy sporttáska. Tizenkilenctől huszonötödik díj: Fél évi előfizetés az Oj Szóra. Huszonöttől harmincötödik díj: Egy dedikált kötet, csehszlovákiai magyar szerzőtől. Harmincöttől negyvenedik díj: Egy kötet szépirodalmi mű. Negyventől ötvenedik díj: Egy hónapi előfizetés az Oj Szóra. SZILÁNKOK • Milyen fullasztó a levegői Nyissátok kt az ablakot, hadd érezzék odakint is. • Vannak az ihletnek olyan forrásai, amelyekhez a múzsák lábat mosni járnak. I Vajon egy felfalt misszionárius elvégezte-e küldetését? I Csak a bolond nem remeghet büntetlenül: elárulják a csörgők a sapkáján. O

tt álldogál a járda széTén, vagy sétál csendesen az Utca forgatagában. Rója az utat, vagy irányítja a forgalmat. Kék egyenruháját annyira megszoktuk, hogy észre sem vesszük benne az embert. Pedig ő is olyan, mint mi: érző, töprengő ember. Neki is vannak gondjai, vágyai, reményei ... Olyan ő, mint a feleség, csak akkor vesszük észre, ha baj van, mert akkor nagyon hiányzik. Rendőr ő, a rendnek őre. Hóban, fagyban, esőben, sárban teljesíti szolgálatát. Sokszor kerül kényelmetlen helyzetbe, életveszélybe, de nincs kibúvó, mert ö rendőr. A rendőrt sokan nem szere. tik. Nem népszerű. Valahogy felkísért a múltból a rossz emlék, amikor rendőröket vezényeltek ki a tüntetők ellen. Nem könnyű a rendőr dolga. Ha valahol valami történik, és kellő időben nincs ott a rendőr, akkor már szidalmazzák. — A mai rendőrség...? Ugyan?! Soha sincsenek ott, ahol lenniük kellene. A huligánok azt csinálják, amit akarnak, inzultálhatják az embert, A RENDŐR üthetik-verhetik. Mert a rendőrök kesztyűs kézzel bánnak velük ... Bezzeg ezelőtt húsz évvel vagy harminccal, akkor odacsördítettek ... Ha meg ott van a rendőr, és fülön fogja a garázdálkodókat, akkór az a baj. — Na, tessék, úgy viselkednek, mint a múltban! Ilyenkor emberiességről beszélnek, sajnálkoznak, farizeuskodnak. Sehogy se jóAnnyi azonban bizonyos, hogy a rend őre nélkül elképzelhetetlen a társadalom. Amíg rendbontók lesznek, addig rendőröknek ts kell lenniük. Ha valahol valami történik, felharsan: — Rendőri Rendőr! És milyen megnyugtató, ha feltűnik a kék egyenruha, ha elfogják a tolvajt, ha észhez térítik a garázdálkodót. A közömbösek, a rendőrellenesek is rendőrért kiáltanak, ha bajba kerülnek, s akkor rádöbbennek, hogy a kék egyenruha alatt emberi szív dobog, hogy a rendőr is olyan ember, mint más, s hogy rendőr nélkül nem lehet nyugalom, biztonság ... járkál az utcán a kék egyenruhás, vagy álldogál a járda szélén, az emberek nem is ügyelnek rá. r\e ha valami baj oan, érte LJ kiáltanak, s akkor mindnyájunk szemében értelmet nyer a kék egyenruha. —des^A Dolné Hámre-i SANDRIK gyárban készülnek az új típusú, praktikus alumínium hordók, amelyeket főleg a sör szállítására használnak. Az új hordók sokkal olcsóbbak, könnyebbek s egészségi szempontból is sokkal jobbak, mint a régi fahordók. (Prandl Sándor felv.) A nehéz év ellenére bizokodóan A szélsőséges éghajlati viszo nyok és a Duna, Morva, Vág és Ipoly mentén bekövetkezett katasztrofális árvíz ellenére a mezőgazdasági termelés tavaly is sokat fejlődött — szögezték le a nyugat-szlovákiai kerület termelési igazgatóságai vezetőinek értekezletén. A növényter mesztésben ugyan érezteti hatását az árvízkár, de az állattenyésztés és az állattenyésztési TERMÉKEK ÁRUTERMELÉSE NÖVEKEDETT. Az 1964-ik évhez képest tavaly 25 százalékkal fokozódott a hús, 7,1 százalékkal a tej és 102,8 százalékkal a tojás termelése. örvendetes jelenség továbbá az is, hogy a szarvasmarha-állomány csökkenése ellenére 2,7 százalékkal gyarapodott a fejőstehenek száma. Ez annak jele, hogy a kővetkező időszakban a szarvasmarha-tenyésztésben fellendülés várható. A növénytermesztésben egyes termékekből növekedtek a hektárhozamok, búzából 12,7 százalékkal, kukoricából 9,5 százalékkal, cukorrépából 7,6 százalékkal. A termésnövekedés azonban nem pótolja az árvíz okozta veszteségeket. Különösen számottevő a takarmányalap csökkenése a komáromi, a galántai, a trenőlni, és a senicai járásokban. A komáromi, érsekújvári és a dunaszerdahelyi járásokban csökkent az állatállomány. AZONOS KÖRÜLMÉNYEK — ELTÉRŐ EREDMÉNYEK A szóban forgó értekezleten megtárgyalták az egyenlőtlen gazdasági eredmények okait. Azokban a mezőgazdasági üzemekben, ahol már huzamosabb ideje 20 mázsánál kisebbek a gabona hektárhozamai, illetve a tehenek évi tejhozama nem haladja meg az 1500 litert, a legközelebbi időszakban komplex ellenőrzést hajtanak végre. £s ha megállapítják, hogy a rossz gazdasági eredményeket a természeti adottságok okozzák, megváltoztatják a vetésforgót, illetve az állomány öszszetételét. Abban állapodtak meg, hogy a jövőben megfontoltabban kell meghatározni a marhaállomány nagyságát és a helyi adottságoknak megfelelően összhangba kell hozni a növénytermesztés lehetőségeivel. Ahol pedig a helyzet megköveteli, az egyes állattenyésztési ágakat kell felszámolni. Ezzel kapcsolatban leszögezték: kiindulópontul a termelés szakosítása szolgál. A Bratislava-vidéki, érsekújvári és topofčanyi járások tapasztalataiból arra lehet következtetni, hogy a hátráltató tényezők ellenére (felvásárlási árak stb.) a szakosítást az eddiginél gyorsabb ütemben is bevezethetik. A LEGFŐBB SZEMPONT A GAZDASÁGOSSÁG A termelési igazgatóságok vezető dolgozóinak értekezlete egy nemkívánatos jelenségre hívta fel a figyelmet, mégpedig a termelési költségek rohamos növekedésére. Egy termelési egység termelési költsége 5 százalékkal gyorsabban nő a pénzbevételeknél. A mezőgazdasági termelés rentabilitását érintő problémák rendkívül bonyolultak. A helyi problémák s a helyi viszonyok figyelembevételével azonban ezek is megoldhatók. A következő tervben mindenekelőtt ebből a felismerésből kell kiindulnunk 1966. I. 4. — Maga zsebes? — kérdezte a lány. — Csak passzióból. Nem a mesterségem... Ha mégis ráadom a fejem, abban is művész vagyok. Császári — Mégis rajtavesztett. — Tévedés, óriási tévedés! Más miatt csúsztam el, de ez nem tartozik rád. Annyira jóban még nem vagyunk... De remélem leszünk. — Es ha nem? — Ne dilizz! Ha én megéheztem, akkor jól akarok lakni... Van egy remek sufnim, Baba. Nincs messze a gyártól. Hajnalig nálam maradhatsz. Nem késel el a munkából. — Szívesebben alszom a magam ágyában. Császár végre kapcsolt, hogy ugratják. A méreg elöntötte, és dühös mozdulattal lerántotta magához a lányt — Ostoba liba vagy! Oly kemény volt a fiú szorítása, hogy a lány fájdalmában felkiáltott. — Eresszen el! — Nem szeretem a hisztiző nőket — morogta fogai közt a fiú. A legszívesebben képen törölte volna, de itt, mások szeme láttára nem teheti. Ha a lány botrányt csap, és őt lefogják, leülheti az elengedett három hónapot. — Na, estig meggondolhatod — mondta, és odébbállt. Csúnyán összekaptak. Szabályos dulakodás volt. Ha még egy pillanatig tart, és az a vadember el nem kotródik, közbe kell lépnem. Szerencsére nem került sor rá, de arra Igen, hogy segítsek. A lány elővette táskájából zsebkendőjét, és karjára szorította. Az a vagány bizonyára megsebezte. Oda kelett ugranom. — Segíthetek? A lány rám nézett, és elpirult. Egy szempillantás alatt a haja tövéig vörös lett az arca, szinte lángot vetett. Alighanem restellte, hogy tanúja voltam az összekapásnak. — Köszönöm, nem szükséges. Már nem vérzik. Nem hagytam magam lerázni. Futottam a táskámért. Volt benne Aviril és tapasz is. A tubusból egy kis kenőcsöt nyomtam a sebre és tapaszt raktam rá. — Maga orvos... vagy medikus? — éreztem magamon kutató teknitetét. — Mérnökhallgató vagyok. A lány már mosolygott, legalább is én annak véltem, hogy felengedett a szájának szigora. Kissé rekedtes volt a hangja, talán csak a felindultságtól, mert később tiszta és csengő lett. Kellemes volt ez a hang, érzékeny és komoly, akár a szeme, melyben még égett az iménti riadalom visszfénye. Most itt a közelében még jobban éreztem, hogy olyan, mint egy kifeslésre váró bimbó ,— a bőre selymes simaságában, halványrózsa színében és egész testében, melle Ingerlő halmaiban, a dereka karcsúságában benne volt az a csöndes, megragadó nőiesség, a fiatalságnak elbájoló varázsa, amely az ilyen lányokat minden más teremtmény fölé emeli. — Mindig ilyen patikával jár — kérdezte, amikor visszatettem táskámba a tapaszt és a tubust. — Tavasszal kint a sportpályán megvágtam magam. Volt az öltözőben kötszer és kenőcs a sebre. Gondoltam, ezt bevágom a táskámba, ha másutt érne hasonló baj... — Köszönöm, doktor úr... bocsánat, mérnök úr. Egy csepp gúnyt sem éreztem, mikor doktornak, majd mérnöknek titulált. Mennem kellene, gondoltam, de képtelen voltam most otthagyni, csak azért, mert a köszönet után így illet volna. — Majd ősszel mondhatja. Feltéve, ha minden vizsgám és a diplomamunkám sikerül. — Miről írja a diplomamunkáját? Ha más kérdezi -tőlem, rávágok valamit, ami éppen eszembe ötlik. Most hirtelen izgalomba jöttem, torkomon akadt a szó. oly zavart voltam, és boldog is. Nem tudom, mi történt velem, hogy a nyári napsütésben, a körülöttünk csíkófürgén rohangáló gyermekek zsivalyában nem valami érdekes témát pendítettem meg színházról, filmekről, a barátaimról, ami — a közös érdeklődési területet kutatva — közelebb hozna hozzá, de helyette a Le Corbusier togalmazta öt elvről, a modern építészet alkotó módszerének racionális alapjáról kezdtem beszélni. Bizonyára nagyon tudálékos lehettem, és tökéletesen megfeledkeztem arról, hogy szakkifejezésektől hemzsegő magyarázatommal untathatom. Hirtelen elhallgattam. — Miért nem folytatja? — függesztette rám a tekintetét. — Mert unalmas, száraz téma ebben a gyönyörű napsütésben. — Nem unalmas, és nem is száraz. Nem éppen szerelmes história, de jól esik hallani. — Kész csuda! — csúszott ki a szájamon. — Miféle csuda? — Hát hogy maga ... Abbahagytam. Ez így nem jó, könnyen megsérthetem. Megkértem, járjunk egyet a parton. Készségesen velem tartott. Mentünk a tó hosszában, a másik vége felé, ahol apró parcellákon egymás hegyén-hátán vlkendházak sorakoznak, a fűzfák, cserjék és fiatal bükkök közt. Belegázoltunk a vízbe, egy keveset előre úsztam, majd visszafordultam, és ő lassú, szabályos tempókkal mellém ért. Mikor a túlsó földnyelvre értünk, még bennem zsongott a jóérzés; egy darabig együtt maradunk a napon, lakatlan itt a part, nem zavarhat minket senki Ha most megérinteném, kedveskedve és szótlanul odatapasztanám az ajkamat a nyakszirtje selymes pihéihez, talán meg sem haragudna; de nem teszem, a hangomból, a pillantásomból tudnia kell, mit érzek, milyen drága nekem ez a pillanat, ez a véletlen találkozás. (Folytatjuk)