Új Szó, 1966. január (19. évfolyam, 1-30. szám)

1966-01-30 / 29. szám, vasárnap

Jaslavské Bohunicén nagyjában befejeződött már Csehszlovákia első atomerőművének építése. Megkezdődött az atomerőmű különböző berendezéseinek összeállítása. A

napokban négy asszony kél útra a komáromi járásból, hogy részt vegyen a csehszlovákiai nők országos konferenciáján. A járás asszonyai üzennek általuk a tanácskozás résztvevőinek, hogy eddig is becsülettel megállták a helyüket, ezután is részt vállalnak a nagy országépltő munkából. Amíg ők a száztorüllllllllllllllllllllllllllllllllllllllll hyú Prágában időznek, próbáljunk egy kicsit közelebbről megismerkedni a járás asszonyainak életével, munkájával, problémáival. Induljunk ki abból, hogy a komáromi Járás lakosainak valamivel több mint a fele nő. Valaki tréfásan meg is jegyezte: jól van ez így, legalább a házasulandó legénynek nem kell a szomszéd járásba menni menyasszonyért. A tréfától eltekintve azonban szögezzük le, hogy a több mint ötvenezer nő komoly , erőt képvisel. Másik adat: a munkaviszonyban levő nők többsége a mezőgazdaságban dolgozik. Az állami gazdaságok és a szövetkezetek dolgozóinak egyharmada nő. Ugyanakkor mindössze negyvenegy nő tölt be valamilyen tisztséget. Akárhogy is próbálnánk a dolgot szépíteni, mindig oda lyukadunk ki, hogy ez az arány helytelen. Egyesek azzal érvelnek: az asszonyok nem szívesen vállalnak tisztséget. Ez igaz. Ám keressük az okokat — őket otthon várja a második műszak. Meg aztán az is igaz — tisztelet a kivételnek —, hogy a vezetőség megválasztásakor vagy kinevezésekor nem ls igen gondolunk rájuk. Az ügyes vitázó erre is azonnal felel: úgy van az, kérem, hogy asszonyaink még nem eléggé fejlettek, nem eléggé fogékonyak az ú] iránt. Ezt az állítást azonban meg kell cáfolnom, mégpedig újból a komáromi járásból vett példa segítségével. A Járásban 39 női munkacsoport versenyez a szocialista munkabrigád megtisztelő címért. Közülük számos csoport már el ls nyerte. Mit jelent ez? Azt, hogy ez az új versenymozgalom a nők körében megértésre talált. Ezek a munkacsoportok helyesen értelmezték a verseny lényegét. A nők munkájának értékelésekor hiba volna szem elöl téveszteni azt a tényt, hogy a mindennapi munkán kívül az ő vállukra nehezednek a gyermek nevelésével járó gondok. Számukra és mindenekelőtt az anya számára nem lehet és nem is közömbös, milyen embert nevel gyermekeiből. Persze, ha valaki madártávlatból nézi a dolgokat, hajlamos az ilyen válaszra: hiszen egymás után építjük a bölcsődéket, óvodákat, Iskolákat, napközi otthonokat. Ez igaz. Mégis azt kell mondanunk: a sok is kevés. Ezzel kapcsolatban egy Igen helyes, egyben figyelemre méltó megjegyzés, hangzott el: Komáromban van például óvoda, bölcsőde, de a dolgozó anyák a tanítás után nem tudják hol hagyni tlzenkét-tízenhat éves gyermekeiket. Azt pedig nem szeretnék, hogy amíg dolgoznak, gyermekeiket az utca nevelje. A kérdés megoldása már régebben foglalkoztatja az Illetékeseket, sőt elképzelésük is van már a fájó pont orvoslására. A bölcsőde-, óvoda-, napközi-hálózat bővítését is tervezik. A szükség szülte a gondolatot: mi lenne, ha a nagyobb és gazdaságilag szilárdabb lábakon álló szövetkezetek építenének maguknak óvodát, bölcsődét? Az elképzelés még nem ért tettekké, de a javaslatot nem vetették el. Több szövetkezet vezetősége így tette fel a kérdést: miért ne építenénk, hiszen saját gyermekeink és asszonyaink javát szolgálná. Bátorkeszin például komolyan foglalkoznak ezzel a gondolattal. Nehéz megoldani a nők foglalkoztatását. Kevés a munkalehetőség. Amíg országos méretben a nők negyvennégy százaléka van munkaviszonyban, a komáromi járásban még 35 százalékuk sem dolgozik. A szövetkezetekbe és az állami gazdaságokba nem mehet mindenki. Ám menjünk tovább: általános irányelv a mezőgazdasági termelés iparosítása, a gépesítés, a gépi munka százalékarányának növelése. Ebből törvényszerűen következik, hogy a munkaerő-kereslet nem növekszik, inkább csökken. Így bizonyos munkaerő-felesleg mutatkozik. Férfiak könnyebben kapnak munkát, ha másutt nem, hát a járáson kívül. De mi legyen a mezőgazdaságból „kieső" asszonyokkal? Az ógyallai körzetben, ha felépül a sörgyár, a malátagyár és a húsüzem, ez a kérdés megoldódik. Javít a helyzeten az is, hogy a jövőben lényegesen kibővítik a szőlészetet és a gyümölcskertészetet. Ugyanez vonatkozik az egész járásra. A jövőben sor kerül a komáromi járás ipari üzemeinek kibővítésére, ami kedvezően befolyásolja majd a munkalehetőségek további alakulását is. SZARKA ISTVÁN ümiiiimmiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii m + KONGRESSZUSI ÚTRAVALÓ VILLAMVACSORÁK Burgonyahasábok: 1 kg burgonyát megtisztítunk, egyenlő hasábokra vágunk. Tepsibe 2 evőkanál zsírral lerakjuk, sütőben pirosra sütjük. Közben forgatjuk, hogy minden oldala piros legyen. Mikor kisült, sózzuk, reszelt sajttal vagy vagdalt sonkával hintjük meg. Savanyúságot és teát adunk hozzá. Színes rizses tál: Kizsírozott tűzálló edénybe Ví kg főtt, jól fűszerezett rizsből egy réteget rakunk. Erre paradicsompüréből, majd felszeletelt kolbászból rendezünk egy réteget, felül rizs következik. 2 tojást evőkanálnyi liszttel és 1 evőkanál tejföllel felverünk, a rizses tál tetejét bevonjuk vele és sütőbe tesszük annyi időre, hogy a tojásos öntet megkeményedjék. Mellé paradicsomos joghurtot adunk, amely így készül: egyenlő menynyiségű joghurtot és paradicsompürét összekeverünk egy reszelt almával és citromlével, kevés cukorral. Zöldborsó vajban: V

2 kg konzerv- vagy fagyasztott zöldborsót forró vajban megforgatunk (ha kell, pároljuk) tetején tükörtojással tálaljuk. Utána édes süteményt adunk. Tejfölös ganca: 1 kg burgonyát kockákra vágva arvnyi sós vízbe teszünk, hogy két ujjnyira ellepje. Miitor megfőtt, saját levében összetörjük és folytonos kavarás közben lisztet eresztve bele, főzzük. Tűzről levéve tovább kavarjuk, hogy teljesen sima legyen. Zsírban hagymát pirítunk s a belemártogatott kanállal <1 gancát kiszaggatjuk az előkészített tűzálló edénybe, közben a rétegeket tejfölözzük. Végül a megmaradt hagymás zsírt a tetejére öntjük, tejfölözzük és a sütőben átforrosítjuk. A SZŐRMÉT éppen úgy kell tisztogatni, mint a szövetholmit. Téves az a felfogás, hogyha a bundát viselni kezdjük, tavaszig egyfolytában hordhatjuk anélkül, hogy tisztítanánk. A bundát időnként jél ki kell rázni, azután asztalra vagy székre fektetve kis toiiseprő nyelével — melyre előzőleg ruhát csavartunk — gyengéden megveregetni, mintha porolnánk. Ezután ruhakefével gondosan lekeféljük. Ha a bunda bélése bepiszkolódik, (rendszerint alul és a nyakánál) benzines ruhával tisztitsuk. Tavasszal, mielőtt nyárra eltesszUk, a bélést kiszedjük, kimossuk és kivasaljuk, majd szakemberrel vlsszavarratjnk. Az irhabunda tisztántartása nem kőnnyfi, de megoldható feladat. Legalább hetenként egyszer töröljük át tiszta, puha flanellrongygyal, Igy megóvjuk a por rárakódásától. Amikor fehér belseje már nagyon szürkül, benzinbe kevert liszttel egyenletesen dörzsöljük be. Ha ez a keverék megszáradt, kis seprővel vagy ruhakefével l«' tisztítjuk. A SÍZÉS, 'S ÉLVEZETESEBB, ha kényelmesen, me•saaBBnwmMnnmRHHMi legén és csinosan öltözve űzhetjük ezeKORCSOLYÁZÁS ket a téli sportokat. A csuklyával komwmmmmmmmmmmmmmmm^ binált, maradék fonálból készült pulóver jó szolgálatot tesz sízésnél, korcsolyázásnál egyaránt. — Sokan kedvelik a kiadós téli sétákat. A hosszúszárú nadrágot vagy meleg harisnyát csizmába húzzuk. Jó kiegészítője a térdig érő szőrmebéléses kabát. A szőrméből jó meleg sapkát is készíthetünk. - A steppelt kabát alatt meleg flanellből készült, egyszínű, tűzéssel díszített egyenes-szabású blúzt viselhetünk. A korcsolyapályán sikló kislánynak és mamának ajánljuk ezt az öltözéket: a kislánynak piros rakott szoknyát (alatta harisnyanadrágot visel), Kék-fehér-piros meleg pulóvert és piros sapkát; a mama bordó-fekete-szürkekockás szoknyában, (ha a szoknya nem rakott, hanem sima, két oldalán alábélelt hasítás van) fekete pulóverben és bordó kiskabátban korcsolyázhat. egri viktor ILONA — Hát nemi... Nem lesz végei Ha valamit ki is nyomoztál a nagy szimatoddal, az igazat nem tudod... Nekem nem hazudott, engem nem szédített. Szerettem volna a tíz körmömmel az arcának esni, és úgy megütni, hogy a földre zuhanjon, és mozdulni se tudjon, de még a kezem sem tudtam felemelni. Gizi volt fölényben, hiába kiáltottam rá, hogy hallgasson; tudom, szánalmas voltam és megalázott, még nem tértem magamhoz a nagy indulati viharból, és Gizi kihasználta tehetetlenségemet. — Ö, te együgyű!... Tudod is te, milyen könynyen hazudnak a férfiak? — Ha olyan hazugnak tartod, akkor miért érdekel?... Mért fáj neked, hogy szeret? Gizi közelebb Jött, oly szorosan lépett mellém, hogy szinte hallottam a szíve dobogását. — Hát tudd meg, csak ez érdekeli... Hogy te más vagy neki. De amilyen buta liba vagy, azt se tudod, mit kaptál tőle... Mert ha tudnád, lerína az ostoba képedről, hogy boldog vagy. De te úgy Jársz a beképzelt szerelmeddel, mint egy rakás szerencsétlenség. Az arcomba vágott sértőn egyebet is. Valljam be, azt se tudom, milyen öröm az odaadás, külöben ts csak bebeszélem magamnak, hogy szerelmes vagyok fávorkába, mert bizonyára az első szeretőm Azért kapaszkodom belé, pedig nekem nem is az igazi. — Neked Igen? — támadtam rá elkeseredve. Már nem alakoskodott, a sértegetést is abbahagyta. — Nekem igen! — vágta oda olyan szenvedélylyel, hogy beleborzongtam. — Ez az én bajom, de a tiéd is... Engem többé nem érdekel, mit hazudott neked, és az sem érdekel, hogy belé vagy habarodva. Nekem könyörtelennek kell lennem, mert nem te, hanem én tartozom hozzá... Én, akinek nem ígért házasságot, mint neked... De ez nem tartozik rád!... Befejezd és készl Eddig azt hittem róla, hogy csak szeleburdi, mint a többi lány, és ha dühbe jön, mosdatlan a szája. Most rettenetes volt, ahogy rám köpte a mérgét, mintha nem is az a lány lett volna, akivel egy iskolapadban ültem, aki ide járt a házunkba, én meg hozzájuk. Csapszékekben részeg férfiakra vadászó némberek lehetnek csak ilyen durvák, ha a szesz leold róluk minden gátlást! Ö, Gizi nagyon jól tudta, hol üthet rajtam, és én védtelen voltam, teljesen kiszolgáltatva dühének, hiszen álmomban sem sejthettem, hogy valami kapcsolata van Jávorkával. — És ha nem egyszer, ha tízszer könyörögne, ha lejárná a lábát utánad, te kereken kijelented, hogy torkig vagy vele — mondta parancsként. — Unod, megelégelted, kiadod az útját... Előfordult már ilyesmi a világtörténelemben. Nem tévesztett meg, hogy ezzel a diákos szólással enyhíti sértéseit. Az ellenségem, s nekem ezzel a ténnyel számolnom kell. De nagyon téved, ha azt hiszi, hogy meghátrálok. — Tehát nem óhajtod megmondani neki? — folytatta. — Sohal — erősödött bennem az ellenállás ördöge. Kurtán, becsmérlő kíméletlenséggel felnevetett. — Pedig megteszed, mert ha nem, nagyon megjárod. Minden ocsmányságnak van határa — így hittem —, de a Giziének nem volt. Odahajítottam a holmiját a lába elé és ajtót mutattam. Felszedte a könyveit és füzeteit és abbahagyta a mocskolódást. Amikor megfontolt lassúsággal felszedett és a táskájába rakott mindent, még utoljára megfenyegetett: — Megkeserülöd ezt te, kisanyám, nagyon megkeserülöd ... Aztán ne jajgass, hogy én nem figyelmeztettelek ... Nem vagyok azért olyan szívtelen, mint hiszed ... Adok huszonnégy órát. Addig meggondolhatod. 8. Ilona lassan beszélt, apró pihenőket is tartott és nekem úgy rémlett, mintha eltűnne előttem, beleveszne az őt körülvevő, fojtogató ködbe. Most mintha felszakadt volna a köd, ismét a közelemben volt, és fejét lehajtva hallgatott. Valami fonák szégyenérzés kényszerltette rá ezt a hallgatást. Nem mertem kérdéseimmel megzavarni. Megrendült és feldúlt voltam én is; apám halála óta nem akadt életemben olyan nehéz nap, mint ez a mai volt, az égvilágon semmi sem rendített meg úgy, mint ez az összekuszált, szörnyen összebonyolódott élet, amely ijesztő tényeivel úgy vágott belém, mint egy szívbe szúrt mérges oltás. „Könnyebb a teher, ha együtt hordjuk" ezzel biztattam, s most éreztem, hogy kettőnknek is súlyos és nehéz lesz levetni. Nem mertem sürgetni: ha már belefogtál ebbe a vallomásba és pőrére vetkőzöl előttem, folytasd, nem elég a fekély negyedét vagy felét kivágni, a mélyére, a gyökeréig kell nyúlni, az egésztől kell megszabadulni, nehogy tovább fertőzze a testet. És Ilona — mintha a hallgatásával csak erőt akart volna meríteni a továbbiakhoz — felemelte fejét és folytatta: (Folytatjuk) ÚJ SZÓ 1980. I. 30. 4